Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-27 / 248. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 - SZALMATERCS 2003. OKTÓBER 27., HÉTFŐ Középkori eredetű község, már az 1332-37- dik évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt. 1548-ban Bebek Ferenc és Szalmatercsy Mi­hály voltak a földesurai. Utóbbi vitéz katona­ként az Ipoly jobb pariján lévő Bússá aprócska erődjének kapitánya volt. A várat Szondi Györgyhöz hasonlóan nem adta tel, de az ágyúkkal felszerelt török sereg ellen nem véd- hette sokáig. Élve került fogságba, s vitézségé­nek elismerésére Ali budai pasa szabadon bo­csátana. Szalmatercs a XVI. század közepétől a török hódoltság része volt. 1562-ben öt adókö­teles háztartást Írtak itt össze. 1598-ban Tercsy György volt a falu földbirtokosa, 1616- ra azonban, a végvári portyázások és harcok miatt teljesen elnéptelenedett. 1670-ben gróf Koháry István volt a birtokosa. Az 1715-ös vár­megyei adóösszeírás hat adóköteles háztartást említett, 1720-ban pedig már nemes község­ként szerepelt a nyilvántartásban. A XVIII. szá­zad végére Szalmatercs egyik része ismét job­bágyfalu lett, nemes részét 1846-ig, az egyesí­tésig Pusztatercsnek hívták. A középkori plébá­niája a törökdúlás idején elpusztult, s azóta sincs itt templom. A falu eredetileg a Pusztafa- luoldal-dűlőben volt. A legidősebb falubeli A 91. életévét tapossa a község legidősebb embe­re, Kiss János. Évei mellett azon­ban a kerékpár pedálját is tapos­sa. Bármilyen hi­hetetlennek hal­latszik, még.napjainkban is fel­pattan a kerékpárjára, hogy azon közelítse meg a szőlészetet. Per­sze nem csupán szőlőt jár csipe­getni a legidősebb szalmatercsi, hanem kapálni is. Sőt, elsősor­ban azt. 0 igazán tudja, hogy először vetni kell ahhoz az élet­ben, hogy aratni lehessen. Imád­kozz és dolgozz - ma is ez az „egyszeregye”. Gyermekkorától kezdve dolgozik, a megyeszék­hely síküveggyárában, tűzhely­gyárában, acélgyárában egy­aránt megfordult. Mi az, hogy megfordult?! Sok-sok évet hú­zott le kemény fizikai munkán, s otthon még a föld is várta. A dol­gos évtizedek alatt két gyermeke is felcseperedett, s ma már négy unokával és két dédunokával is büszkélkedhet Szalmatercs leg­idősebb embere. ■ Millenniumi emlékmű ■ Nagy feladat a gázhálózat kiépítése Szalmatercs lakói, akik szám szerint 514-en vannak, 1998-tól sokkal komfor­tosabb környezetben élhetik meg min­dennapjaikat, mint az azt megelőző években, minthogy öt éve már nem új­donság számukra a telefonnal és a szennyvízhálózattal való ellátottság. Hátravan viszont még egy nagy feladat, a gázhálózat kiépítése, amelyet jövő ta­vasszal szeretnének elkezdeni. Mint azt Szentes Dezső elmondta, a Mollal már folynak a tárgyalások, s a je­lenlegi áron 38 millió forintos lesz a beru­házás. A lakossági önrész a tervek szerint egyharmad részt fog képviselni az össze­gen belül. Az úgynevezett teljes infrast­rukturális ellátottsághoz, a teljes össz­komfort érzéséhez még erre van szükség. A községben úgy vélik, hogy a gázháló­zat kialakítása után a befektetők is szíve­sebben látogatnának el a községbe. Csak „zárójelben” jegyezzük meg, hogy a szennyvízhálózat kiépítése 210 millió fo­rintba került. Érthető, hogy ilyen nagy feladatok után, illetve előtt, nagyobb felújításokat nem terveznek a közeljövőben. Már csak a közelgő gázberuházás miatt sem (amúgy a község útjainak 90 százaléka szilárd burkolatú), mert bőven lesz mit felbontani a faluban. A polgármester persze azt szeretné, ha javarészt zöldte­rületen kerülne sor a gázvezeték fekteté­sére. A körzetesítéseket követően Szalma- teresnek a kis könyvtárat leszámítva nem maradt önálló intézménye. Az isko­la, az óvoda és a konyha közös fenntar­tású a szomszédos Karancssággal. Szalmatercsről negyven gyermek jár is­kolába Karancsságra. A fele tanuló alsó tagozatos, s bizony jó lenne, ha legalább ők helyben tanulhatnának. A gondokon segít némileg, hogy a tavaly beindított falugondnoki szolgálatnak köszönhető­en délután hazaszállítják a gyerekeket az általános iskolából. Ugyancsak a falu­gondnok feladatkörébe Szolgálja Szalmatercs jövőjét Szentes Dezső polgármester szolgálatnak tudja be munkáját, ezt alátámasztja, hogy feladatkörének 1998-tól való ellátása óta már csak a gázhálózat kialakítása van hátra. Persze sok egyebet is sze­retne még megvalósítani a kiváló szervezőkészséggel megáldott fér­fi. Fizikai munkásként kezdte a kenyérkeresetet, s az érettségit követően a NÁÉV, a Karancssági Termelőszövetkezet és a karancssági községi tanács vol­tak munkahelyi állomásai. Utóbbi helyen igazgatási főelőadóként jó rálátása nyílt azon teendők ellátására, amelyeket 1998-tól mint polgármester is végez. „Hob­bim a munka" - mondta, amikor szabadidős elfoglaltsága felől érdeklődtünk. SZftLMPfcßfiS2003. Wl KQlTSEMJEStI tartozik a szociális étkeztetés helyben történő biztosítása is, szállítással. A község lakosságának harmadrésze nyugdíjas. Mivel helyben nincs munkale­hetőség, az aktív korosztály főleg Salgó­tarjánba és Szécsénybe jár dolgozni. A 25 munkanélkülin közhasznú munkával igyekszik segíteni az önkormányzat. Nem könnyű feladat a fiatalok megtar­tása, de az elvándorlás már megállt, sőt, a közelmúltban több család is - köztük egy külföldi - Szalmatercsen vásárolt házat. Növekvő könyvállomány, növekvő érdeklődés Hogy ki lehet Szalmatercsen hu­szonhárom éven át a helyi könyvtár vezetője? Már a számadatból nyil­vánvaló: csakis az, aki nap mint nap kötődik a községhez. Győri Sándor „nap mint napja” immár 50 esztendőre nyúlik vissza, ugyanis öt évtizede lakik Szalmatercsen. A ma 75 éves könyvtárvezető 1945-ben kezdte munkáséveit, mint inas a férfisza­bászat területén. Pár évvel később bevonult kato­nának, ám számára a leszerelés nem jelentett egy­ben felhőtlen könnyebbséget is, mivel végzett szakmájában nem kapott sehol munkát. Azt mondták a férfiszabászoknak, hogy „még fiatalok vagytok, váltsatok”. Következett a nagy váltás. Volt segédmunkás és betanított munkás Salgótarjánban az öblösüveg­gyárban, majd időközben el­végezte a gépipari techniku­mot és művezető lett a gyár keverőüzemében. Nyugdíjazása után igyeke­zett községe számára is hasz­nosítani munkakedvét, így aztán 1980-tól vezeti a könyvtárat. A szabósághoz természe­tesen most is ért, de azért már nagyobb feladatra nem vállalkozna. Minthogy azon­ban idejét már nem elsősor­ban a kötött munkaidő szab­ja meg, szabad idejében szí­vesen sakkozik, illetve ke­resztrejtvényt fejt. Azt már a polgármestertől tudjuk, hogy sakkban többször is első helyen végzett a külön­böző, községhez kötődő emléktornákon. A könyvtár mintegy két és fél ezer kötettel ren­delkezik és igen színes a tematikus választék. Az intézménynek negyven állandó látogatója van, de főként annak köszönhetően, hogy az iskolai köte­lező olvasmányok is megtalálhatók, ennél jóval többen is megfordulnak a hetente kétszer nyitva tartó helyiségben. A kultúrházban található a könyvtár mellett a klubhelyiség is, ahová főleg a fiatalok járnak tévéz­ni, pingpongozni. Győri Sándor inkább a szőlészettel és a kerté­szettel kapcsolatos könyveket olvasgatja Szívesen. Ottjártunkkor örömmel újságolta (képzeljék, ilyen is létezik'), hogy a könyvtár fenntartási ke­rete a polgármesteri hivatalnak köszönhetően év­ről évre nő. Öltönyben oltottak tüzet Mielőtt valamelyik bulvárlap átvenné a cikket a cím után ítél­ve, gyorsan tisztázzuk, hogy nem úri szokásból, vagy netán fogadásból vonult egy alkalom­mal öltönyben tüzet oltani a szal­matercsi önkéntes tűzoltócsapat. De hogyha leírjuk az igazi okot, akkor az még a címet is elhomá­lyosítja - ugyanis a Gréczi- Zsoldbs Miklós irányította alaku­lat egyenesen a tűzoltóbálból ér­kezett a helyszínre. Rosszmájb­an annyit lehetne hozzátenni: ha már ünnepelték magukat... Rosszmájúak azonban nin­csenek Szalmatercsen, pláne az a helybeli lakos köszönte meg a gyors kivonulást, akinél egy ka­zaltűz okozott galibát. Gréczi, aki 1982-től lakik a községben, 1990-ben lépett be a tűzoltócsapatba, amelyet ’96-tól ő irányít (ilyen tekintetben még a polgármester is, hiszen Szentes Dezső szintén az alakulat tagja). A szalmatercsi- ek 1990-től majd’ minden alkalom­mal elsők voltak a megyei verse­nyen, s egyedül ők vettek részt két alkalommal is országos megmérettetésen. Ka­posváron a nyolcadik, Tatán a ti­zenharmadik helyezést érték el a mintegy harminc, külföldről is érkezett induló között. A 18 fős csapat életkora 14 évestől 50 évesig terjed, s a nem csak tűz esetén egységes, egy­mást tűzön-vízen keresztül segí­tő gárdának már ificsapata, utánpótlása is van. Az önkéntesek két szivattyú­val rendelkeznek, s a községben a tűzcsapokról mindent tudnak oltani szükség esetén. A vonu­láshoz - mert már erre is volt példa - traktort, vagy kisbuszt használnak. Jó lenne tehát egy igazi tűzoltójármű... Egyébként állandóan akcióra készek, nem csak tettekben, ha­nem fejben is, mivel minden év­ben részt vesznek a felkészítése­ken, a továbbképzéseken. A jár­művön kívül nagy vágyuk, hogy egyszer eljussanak egy nemzet­közi versenyre. A lelkes csapatot a helyi ön- kormányzat támogatja anyagi eszközökkel, s ha már beszél­tünk öltönyről, akkor szóljunk az egyenruháról is - mert Grécziék természetesen ezt nem nélkülözik. Az uniformis hátán a „Szalmatercsi Tűzoltó-egyesü­let” felirat olvasható. Az információs sztrádán utazók a következő cí­men találhatják meg Szalmatercs községet: www.falvak.hu/szalmatercs . A tartalomból: a község fekvése és megközelít­hetősége, a község története, a község jelképei, műemlékek és látnivalók, Ruttkay-kúria, a község kulturális élete, a község gazdasági élete, ciklus­program 2002-2006, a Ménes-patak menti falvak vidékfejlesztési programjában való részvétel, civil szervezetek, a községben működő intézmények­kel kapcsolatos információk. Mindez képekkel illusztrálva, folyamatosan frissítve! Arcok a településről A verselő vasesztergályos Köszöntsétek Őket fehér hóvirággal / Pirkadó haj­nal első sugarával / Daloljon az erdő pacsirta dalával /Hajnali harmat apró gyémántjával / Derűs, friss ta­vaszi fény reátok ragyogjon / Nőnapkor néktek virág­eső hulljon / Zsenge virágillat harmatozza lelketek / Hogy a sors viharában is boldogok legyetek. A szó szerinti lírai sorok egy vasesztergályostól, Antóni Sándortól származnak - pontosabban egy volt vasesztergá­lyostól, hiszen a rímek szakavatott mestere idestova tíz esztendeje nyugdíjba vonult. Szegény családból származva már gyermekko­rában megtapasztalta a kévevágóság és et CSordásság nehézségeit, majd 1951-ben kezdte el inaséveit az akkori szakmunkásképző­ben, az MTH-ban. Az sem volt persze könnyű időszak az ötvenes években, A busz a salgótarjáni síküveggyárig szállította őket Szalmatercsről munkába, a bányagépgyárba, onnan gyalogoltak rendszeresen. Sok-sok vasat kifaragott gépén, míg a lágyabb for­mához nyúlt. Mint mondja, csupán 1989 táján kezdett el verseket írni. Amíg „ment” a gép, elkezdtek motoszkálni az agyában a gon­dolatok. Méghozzá olyan könnyed, finom mondatokba kívánkozó gondolatok, amelyek magasan, a vasporos levegő fölött lebegtek. Idővel ceruzát is odakészített gépe mellé, és a legfontosabb lírai foszlányokat azonnal rögzítette, hogy hazatérvén mestermunkát készítsen belőlük. Eddig ötvennél is több verset írt, amelyek az or­szágos nyugdíjaslapban jelentek meg és az már csak természetes, hogy a község havonta megjelenő lapjában, a Szalmatercsi Notesz­ben is mindig van helyük az Antóni-gyöngyszemeknek. Versei té­mái a természettől az évfordulókon át a filozofikus gondolatokig igen széles skálán mozognak. Kedvence Petőfi Sándor. A líra nála hangszert is jelent - már hatéves korában „gombos” harmonikán játszott, később zenekart is alapított, napjainkban pedig a szinteti­zátorát szólaltja meg. A fentiek ismeretében mi mást is kívánhat­na: szeretné egyszer verseit könyv alakban is viszontlátni. „Szalmatercsi bíró udvarában” Mosolygós arcú, víg kedélyű hölgy Gácsi Mihályné, Marika, aki a helyi népdalkor vezetője. De írjuk le a nótáskedvűek alkotta csapat nevét is, mivel immár három éve így szerepelnek: Búzavirág népdalkor. Az alapító Adorján Bélánétól vette át a népdalkor irányítását Marika két évvel ezelőtt. A re­pertoárban szalmatercsi és Szalmatercs környéki nóták szerepelnek, olyanok, mint a Porzik, porzik a szalmatercsi utca, Szalmatercsi bíró udvarában, Zöld erdőben, zöld mezőben, Ismertem egy legényt. A népdalkor tagjai, Tőzsémé Dudás Erika, Licskó Lajosné (Margitka), Tőzsér Sándomé (Piroska), Temóczki Menyhértné (Juliska), Déska Istvánná (Valika), Juhász Ferencné (Manyika) és természetesen Gácsi Mihályné, Marika rendszeresen gyakorolnak, hiszen hamisan nem szólhat a nóta. Ez évben külö­nösen július 12-re emlékeznek vissza szívesen, amikor a húsz köz­ségből érkezett 170 vendég előtt szerepeltek a színpadon a Nógrád megyei nyugdíjasklubok amatőr szólistatalálkozója alkalmából. Az előbb felsoroltakon kívül időnként mások is részt vesznek a kö­zös éneklésben. Négytől hetvenéves kordákig mindenki Búzavi­rágszál Szalmatercsen, amikor közösen énekelnek. Marika azért is büszke két kisunokájára, mivel már ők is hajlamot mutatnak a nó­ta szeretete iránt. A népdalkor természetesen az itteni népviselet­ben lép fel előadásain, voltak már Vácon és Budapesten is. Több pályázaton is nyertek a mintegy száz dalból álló nótafüzért „mor- zsolgató” szalmatercsi asszonyok és lányok. Emlékkönyvvel kezdődött A versírást már kisgyermekkorában megszerette özvegy Szabó Gyuláné. Bár gyakran hallotta édes­anyjától, hogy „minek az”, ám iskolatársaitól is bő­ven a „nekem is írjál”, „nekem is rajzoljál” kezdetű mondatokat, amelyek az akkoriban nagyon népsze­rű emlékkönyveket nyitották meg előtte. Ez utóbbi­ak mélyebb gyökeret vertek, mert ma már se szeri, se száma verseinek. Általában hajnalban szereti versbe önteni gondolatait. Rímben, vagy anélkül - teljesen mind­egy. A téma, az ihlet mindig rátalál. Elég, ha például bevillan az a szó, hogy „pitypalatty”, és máris az előkészített papírlapon masí­roznak a verslábak. Az időjárás meghatározza Szabóné hangulatát is, az őszi időszakban a „latyakos”, borongósabb hangulatú témák kerülnek előtérbe. Hogy mi a titka versírásnak? A közelítő választ ő adja meg: ezt nem lehet tanulni, addig üldözi az embert, míg le nem írja. Szalmatercs a világhálón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents