Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)
2003-10-25 / 247. szám
„...Hol a mi kis gazdánk?” Válogatott gyöngyszemek Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúsági novelláiból Jó lenne tudni, hogy száz nógrádi emberből vajon hány ismeri azt az irodalmi közhelynek minősülő tényt, miszerint a megyében az elmúlt években kultusz alakult ki két innen származó, egykoron itt élt jeles magyar író, Madách Imre és Mikszáth Kálmán életműve körül. Pedig nehéz nem észrevenni e törekvést, különösen így ősz táján, amikor Madách halála évfordulója környékén Csesztve központtal rendeznek ünnepségeket, illetve az október 13-i Kálmán-naphoz kötődően tartanak megemlékezéseket. Az utóbbiak helyszíne az idén (is) Horpács, Balassagyarmat, Mohora és Pásztó volt. ugyancsak meglepetéssel méghozzá maradandóval szolgált a „nagy palóc” nevét viselő, horpácsi székhelyű Mikszáth Kiadó is: „Kálmán-napi könyvek” címmel új sorozatot indított, s annak első köteteként válogatást jelentetett meg Mikszáth Kálmán gyermekekről és gyermekeknek - de nemcsak nekik - szóló írásaiból. Bravúros, szép „felütés”, szerencsés kezdet - mondhatjuk, hiszen ez a téma általában őszinte érdeklődést, együttérzést vált ki a legtöbb olvasóból. Különösen igaz Mikszáth Kálmán A ló, a bárányka és a nyűi A Kálmán-napi könyvek első kötetének címlapja A Mikszáth Kálmán Társaság, amely célkitűzéseihez híven egyik gazdája, mondhatni fő koordinátora az emléknapi rendezvénysorozatnak, az elmaradhatatlan kultikus mozzanatokon - köszöntőkön, beszédeken, ko- szorúzási ünnepségeken - túl évről évre kirukkol valamilyen újdonsággal is. így tette a közelmúltban is, amikor az író felesége, Mauks Ilona születésének százötvenedik évfordulója tiszteletére Mohorán, a helyiekkel összefogva a szokásosnál is gazdagabb programot szervezett. A résztvevők megkoszorúzták Mikszáth és hitvese szobrát, meglátogatták a Mauks-emlék- szobát, az evangélikus templomban pedig megtekintették a 120 évvel ezelőtti második házasság- kötés anyakönyvét. Ez évben ez Mikszáth Kálmán esetében, akinek írásművészetét egyébként is az érzelemgazdagság - és persze a humor, az irónia - jellemzi. Bár szelíd, mosolyt fakasztó epizódok gyermeknovelláiban is találhatók, - elég csak az „Ausssi bre- bis” című írásra gondolni, amelyben a huncutkodásra mindig kész fiúk egy Karolin nevű bakfistól tanulnak franciául - azokat mégis inkább a mélységes szeretet, a melankolikus szomorúság lengi át. Ennek persze komoly oka van: tudnivaló, hogy Mikszáth szívesen írt saját gyerekeiről, akik viszont sokat bajlódtak betegségekkel, s ketten gyorsan vissza is adták életüket a teremtőnek. A gyógyíthatatlan kórban, a difteritisz nevű torokgyulladásban elvesztett Jánoskáról szól a kötet címadó írása „A ló, a bárányka és a nyúl”. Lelket rázó, torokszorító, amint a négyéves haldokló gyermek az orvostól kapott fényes rézkrajcárt apja kezébe nyomja, mondván: „Az állatok kosztjára”. Féltve őrzött játékaira gondolt: a lóra, a nyereggel, aranysárga sörénnyel, a nyúlra a piros pántlikával és a báránykára a csengettyűvel a nyakán. A csengettyűvel, amelyik vígasztal- hatatlanul kérdezte Jánoska távozta után: „Kling-klang! Kling- klang! Hol a mi kis gazdánk? Hol a mi kis gazdánk, aki megitatott, aki megetetett, pici kezeivel aki simogatott, ki a zöld pokrócra legelni lerakott. ” A szülői elfogultság hangján idézi meg Mikszáth többször is az Albert név és a nyelvtanulás után „Németkének” becézett kisfiát. Élvezetes, bájos írás „A én pohárom”, amely arra az igyekezetre emlékezik, ahogy Berci kedves nyelvi bakijaitól megszabadulni törekedett. „A Németke” pedig azt beszéli el, hogy micsoda öröm volt észlelni az önérzetes, népe sorsát is vigyázó apának: fia mégiscsak magyar maradt „mint ahogy fehér tolla nő a hattyúnak, ha fekete hidak nevelik is... Egy csodálatos mag a lélekben, mely se puha nem lesz, sem össze nem zúzza semmi erő, mely kicsírázik, előbújik, szántás nélkül, borona nélkül, esőben, fagyban, szárazságban, még ha sziklát hemper- getnek is rá Magyarok! Minden összeomolhat, átváltozhat, de ti világvégeiglen megmaradtok. Elég sokan talán egyszer se lesztek, de végképpen soha el nem fogyhattok. ” A kötetet Praznovszky Mihály irodalom- történész ahogy magát nevezi „Mikszáth Kálmán földi helytartója” - állította össze. A Mikszáth Kálmán Társaság elnökének tollából fogant „A legszebb magyar gyermektörténet” című, nemcsak hozzáértő, de empatikus tartalmú utószó is, amelyben ugyancsak dicséretes módon múzeum- látogatásra, országjárásra is ösztönzi az irodalombarát olvasókat: „...aki eljön Horpácsra és a szép kiállításokon egyszer csak megpillantja a halhatatlanságba emelt apró kis hétköznapi tárgyakat - köztük a mitikussá, az író életművének meghatározó szimbólumává emelkedett három kis kopott figurát (a lovat, a nyulat és a bárányt - a szerk.) - bizony megérzi Mikszáth végtelen gyermekszeretetét. ” A könyv értékét emelik Németh Árpád festőművész finom rajzolatú, hangulatukban az írások mondandójával rímelő, azok humanitásával teljes szinkronban lévő illusztrációi. Már most, az első kötet ismeretében kijelenthető: jól döntött a kiadó, s vezetője, Németh János, amikor felvállalta, hogy minden Kálmán-napon válogatott gyöngyszemeket jelentet meg Mikszáth gazdag hagyatékából. Joggal remél olvasókat is „e jó kedvvel készült könyvekhez. ” Aldozatvállaló szponzorokat szerencsére már talált: a Nyírjesi Baráti Kör és a Horpácsi Fundus Közalapítvány vállalta az önzetlen támogatást. CSONGRÁDY BÉLA li - - ü . M--------l-»l----------------------■-----------8 n Ll.lt L n K araim a ..iranaa neveiono, az .Ausssi Breus -fiú ___________________________________(Németh Abbéd «jjuszmtaáo E rősíteni kell nemzeti öntudatunkat! Balassagyarmat A Madách Imre Városi Könyvtár és a honismereti kör által rendezett „Őszi emléknap” talán legfőbb tanulsága az volt, amit ár. Praznovszky Mihály irodalomtörténész úgy fogalmazott meg: az a fontos, ki hogyan szolgálja a közösséget, s Nógrád megye e tekintetben büszke lehet. Géniuszokat és „aprószenteket” egyaránt adott erős, teremtő és gazdag nemzetünknek. Dr. Hausel Sándor levéltáros a balassagyarmati temetőben nyugvó pénztervező grafikus- művészről, Horváth Endréről emlékezett meg, s ehhez kapcsolódott szorosan Szakács László numizmatikai gyűjteményének tárlata a könyvtár galériájában. Dr. Garami Erika muzeológus elmondta, hogy a pénzek országunk névjegyei, műalkotások, amelyek esztétikai szépséget hordoznak. A Kossuth- bankó, a korona, a pengő, a szükség- és hadifogolypénzek mintegy másfél évszázadot sűrítenek magukban. A nap szép meglepetése volt az a nagylelkű gesztus, melynek során Balassagyarmat első főbírája, Reményi Károly portréját a városnak adományozta a még élő unoka, dr. Pámiczky Mihályné Kapos Márta. A festményt Lombos István polgármester vette át, több értékes dokumentummal egyetemben: többek között Nagy Iván Reményi Edéhez, a világhírű hegedűművészhez szóló levele is az iratok között szerepel, amelyben a tudós a múzeum alapításáról ír, s megkapta Gyarmat Reményi Károly Ferenc Józsefhez intézett üdvözlőbeszédét is. Ezt követően dr. Csáky Károly felvidéki író Ipolyi Arnold tudósról, művészettörténészről, püspökről emlékezett meg. Az egykori Hont vármegyéből származó pap fő műve A magyar mitológia, de a Csallóköz műemlékeiről, Besztercebánya történetéről éppúgy írt, mint Munkácsy művészetének egyetemességéről. Emellett Ipolyi példát mutatott a toleranciából is, híveinek nemegyszer szlovákul prédikált, harmóniát teremtve a két nép kultúrája között. Dr. Praznovszky Mihály Csontváry Kosztka Tivadar festőművész a Nógrád megyei Gács községben eltöltött éveiről szólt, ahol patikusként nem egy konfliktussal kellett megküzdenie. Felvette a harcot a gácsi iskola elmaradottsága ellen, harcolt a lánynevelés ügyéért. Életpályája ezen szakasza megmutatja, mennyire fontosak lehetnek egy későbbi nagy művész számára egy kistelepülés gondjai is. Dr. Lengyel Ágnes muzeológus Barna János fafaragó pásztorművész munkásságát mutatta be. A legenda szerint a juhász betyárokkal szövetkezett, a gyarmati börtönben is raboskodott, s később vezeklésként faragta híres feszületéit; Nőtincsi jeltelen sírja ellenére a naiv művész alkotásai ezen az estén bekerültek a köztudatba. Esze Tamás történész, lelkész, a város díszpolgára alakját Kovalcsik András tanár idézte meg. A Balassi gimnáziumban eltöltött meghatározó évek hatására a tudós már ifjúkorában megkezdte irodalmi adatgyűjtését, s hatalmas dokumentumanyagát a városnak adományozta. Jeles Rákóczl-kutatóként tartja számon az emlékezet. Az emléknapon felesége, Mattioni Eszter hagyatékából kamarakiállítás nyílt - felcsillantva, mennyi szellemi érték kötődik az Ipoly-parti városhoz. SZABÓ ANDREA Egy költő emlékezete Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik salgótarjáni mártírja Ravasz István volt. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem első éves hallgatóját nem a fővárosban, hanem lakhelyén érte a halál: a december 8-i sortűz ártatlan áldozatai sorában vesztette életét. Ravasz István 1938. május 6- án született Makón. Középiskolába Salgótarjánban járt, a Madách Imre Gimnázium kiváló tanulójaként érettségizett. Alig múlt tehát 18 esztendős, amikor megszakadt élete fonala. Tragikus halála nem csak egy kibontakozóban lévő értelmiségi életútnak vetett véget, hanem egy ígéretes költői pályafutásnak is. Kéziratban maradt verseit és műfordításait családja őrizte meg, majd 1999-ben - kései adósságot törlesztve - barátai és tisztelői nevében a budapesti Bagolyvár Könyvkiadó jelentette meg „Levelek” címmel. „Önarckép” című versében például ekképp mutatkozott be: „Voltam - lelkes, kis lázadó diák, /Ki átvirrasztott soksok éjszakát, / Töprengő, alkotó szép gondokon. ” Ravasz Istvánra a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület középiskolások versmondóversenyével is emlékezik. Az intézmény, illetve a civil Ravasz István szervezet az idén is meghirdeti az immár hagyományos rendezvényt. A december 4-én, csütörtökön tartandó emlékversenyen bármelyik Nógrád megyei középfokú iskola diákja részt vehet egy kötelező - Ravasz István költeményei közül - . és egy szabadon választott - a huszadik századi magyar költők műveiből - vers elmondásával. Nevezni a Madách Imre Gimnázium jelentkezési lapján lehet november 20-áig. A programról a résztvevők a nevezések beérkezése után kapnak részletesebb tájékoztatást. Az emlékversenyre megyén kívülről is hívnak meg vendégeket. CS. B. Örökmozgó lettem Könyv a P. Mobilról Megunhatatlan, letehetetlen, olvasmányosan megírt kordokumentum - ezek a jelzők jutottak eszembe, mikor belelapoztam a nemrég megjelent Örökmozgó lettem című, a P. Mobil történetét feldolgozó könyvbe. Aki egy kicsit is érdeklődik a magyar rockzene története iránt, kíváncsi azokra a folyamatokra, ösz- szefüggésekre, amelyek nem is annyira a háttérből hanem gyakran direkt irányították a rockegyüttesek sokszor tiltott és csak ritkán tűrt zenei - sőt, emberi - pályafutását, azok számára kincset ér ez a 372 oldalas, A4-es méretben, keménykötésben megjelent, súlyra is jelentős könyv. A P. Mobil együttes harmincéves pályafutását felölő mű, amelyet Sárvári Vilmos, a csapat gitárosa írt - Schuster Lóránt zenekarvezető lektorálásával - több mint nyolcszáz, többségében színes fényképet, köztük soha nem publikáltakat, kuriózumokat tesz közkinccsé a rengeteg újságkivágás, korabeli dokumentum, grafika, lemez- kritika, sőt egykori titkosrendőri jelentések mellett (merthogy a P. Mobil soha nem tartozott a puha diktatúra kedvencei közé, ezt talán mondani sem kell). A könyv jól szerkesztett, tema- tizált, külön rész jut például a koncerteknek, külön rész az egykori tagoknak, a lemezkészítés kulisszatitkainak vagy éppen a maga műfajában felülmúlhatatlan Honfoglalás mű nagyzenekarral előadott próbafolyamatának. Ugyancsak megtalálható a könyvben a zenekar összes dalának a szövege, és külön kuriózumként egy CD-melléklet Múlt idő címmel, amelyen az 1973 és 1984 között készült P. Mobil-kalózfelvételek hallhatók, több olyan dallal, amelyek lemezen soha, semmilyen formában nem jelentek meg. (A Múlt idő CD második része, amely az 1984-2003 közötti időszakot öleli majd fel, a legújabb P. Mobil-stúdióalbum, a Vesszen a világ! CD- bónuszmelléklete lesz.) Végre egy könyv, amely hitelesen dolgozza fel, még kellő öniróniát sem nélkülözve a P. Mobil immár harmincéves történetét! BOY ír sztep a Tháliában Zenében, mhában, témában pimaszul modem Egyedülálló ír táncműsort mutat be az Irish Dance Invasion tánccsoport november 1-jén a Thália Színházban - mondta el Alföldi Róbert, a darab színpadi rendezője- A show nem Írország tradícióit, hanem a modem világ, a legújabb generáció különleges és szokványos élethelyzeteit jeleníti meg - tette hozzá. Elmondta: a show két ír koreográfusa és férfi szólistája, Ronan Morgan és Stephen Scariff korábban Michael Flatley világhírű társulatában járták be a világot. Jelenlegi tánccsapatuk 14, a stílust mindössze három éve tanuló magyar fiatalból áll. Az előadást kísérő egyedi hangzású zenét Mairéad Nesbitt hegedűvirtuóz és Kasza Tibor popzeneszerző (Crystal) alkotta meg - fűzte hozzá. A javarészt önköltségből színpadra állított show november 1- jei bemutatójára három nap alatt elkelt minden jegy, így további előadásokat is színpadra tűztek - mondta el Ronan Morgan. Alföldi Róbert szerint a nézők különleges élményben részesülnek majd, mivel a show „zenében, mozdulatban, ruhában, témában pimaszul modern”, teljesen eltér a szokványos ír sztep- táncbemutatóktól.