Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-18 / 243. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYE 2003 SZÜGY 2003. OKTÓBER 18., SZOMBAT Lakott a vidék a történelem előtti időktől: a kő- kortól a honfoglalásig csaknem minden korszak tárgyi emlékeit megtalálták itt. Egy közeli dombtetőn sáncokkal megerősített, népvándor­láskori földvár állt. Szügy és Mohora között fe­küdt egykor a Koplány nevű falu, ami a IX. szá­zad végén a vidéket elfoglaló Kond vezér Kaplony nevű fiáé volt. A muhi csatavesztés után a Nógrád hegyein keresztül menekülő IV. Bélát a községben birtokos Hont-Pázmán nem­beli Szügyi család egyik tagja, Miklós kísérte útján. Az oklevelek tanúsága szerint 1411-ig a Szügyiek birtoka volt a falu, de akkor hűtlensé­gük miatt Zsigmond király az Orbonás család­nak adta, majd csere útján felesége, Borbála királyné lett a tulajdonosa. 1439-ben Losonczy László volt a földbirtokosa. A török világ kezde­tén, már 1541-ben, Buda elfoglalásának évé­ben feljegyezték, hogy az erre portyázó marta- lúcok több helybelit megöltek. A községről a tö­rök időkből nincs sok adat, de akad egy érde­kes bizonyitéka: 1920-ban egy nagy esőzés ki­mosta a földből azt a harangot, amelyet még valamikor a XVI. században ástak el a szügyi­ek. 1626-ban Bethlen Gábor seregeinek har­madik támadása során az erdélyi had feldúlta a falut. A lakosság jelentős része ezután elme­nekült, és az Ipolytól északra eső Szeles- lényben telepedett le. Az 1715-ös és 1720-as összeírások még Al­só- és Felsőszügyről tettek említést: utóbbi ne­mes község volt, lakói nem fizettek adót. Szügy Nógrád megye egyik legrégebbi evangélikus települése: bizonyíthatóan 1577-föl élnek itt Luther követői. Az első evangélikus templomot a XVII. század má­sodik felében építették. Az 1657-es luthe­ránus püspöki látogatás jól szervezett egy­házközséget és felekezeti Iskolát talált itt. Római katolikus templom Működik és fejlődik a település SZÜGY 2003. ÉVI KQLTSEGVETESE A Balassagyarmattól alig négy kilomé­terre fekvő Szügy gazdasági élete az el­múlt években jelentősen átalakult: ma már az emberek többsége az iparban dolgozik. A faluban alacsony a mun­kanélküliek aránya. Ahogy ők mond­ták: akinek megvan a megfelelő képe­sítése, akaratereje, fizikai állóképessé­ge, az talál munkát. A község vezetői azt vallották, hogy a legfontosabb feladatuk a munkahelyte­remtés. Mindezt nem csak hirdették, ke­ményen tettek is érte. A községben zöld­mezős beruházással két üzem telepedett le. A Zöllner Elektronik Gyártó és Szol­gáltató Kft. 250 ember számára biztosít munkát. A Parat cabrio-textiltetőket gyár­tó kft. 130 ember foglalkoztat. A két üzemben nem csak a helybeli és környe­ző községekben élő emberek dolgoznak, Balassagyarmatról, a megyeszékhelyről is járnak oda dolgozni. Markó Antal polgármester azt mond­ta: stratégiájuk egyszerű, olyan falut lét­rehozni, ahol az egyébként dolgos, szor­gos embereknek van munkájuk, a köz­ség fejlődik, működik. Annak idején, minden bizonnyal jó stratégiát dolgoztak ki, s annak megva­lósításához jó taktikát választottak, mert az 1990-es önkormányzati válasz­tások óta a testület összetétele alig vál­tozott, a polgármester és a többiek élve­zik a választók bizalmát. A képlet egy­szerű, van munkahely, az embereknek jobb a közérzete; a község kasszája iparűzési adóval, a visszajutatott sze­mélyi jövedelemadóval gyarapodik; ke­vesebb pénzt kell szociális célokra for­dítani; több jut a fejlesztésre, műkö­désre. A község kasszáját növelte és növeli a különböző pályázatokon nyert összeg. 2003-ban az utak karbantartása, fej­lesztése 30 millió forintjába került az önkormányzatnak. Az iskola és óvoda felújítására, fejlesztésére 20 millió forin­tot fordítottak. A testület Húsz év a köz szolgálatában Amikor 1983-ban Markó Antalt megválasztották tanácselnöknek, mindössze 25 éves volt, ő volt az ország legfiatalabb tanácselnöke. A rendszerváltást követően is ő ülhetett a polgármesteri székbe. Munkáját szolgálatként éli meg, nem napi nyolc órában méri, van, amikor 14-15 órát is dolgozik, gyakran hét végéken is. Tagja a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanácsnak, jól ismeri a környező települések életét, tisztában van eredményeikkel, feszítő problémáikkal. Mint parlamenti szakértő segíti a tér­ség országgyűlési képviselőinek munkáját. Az önkormányzatok országos szövet­ségének tagja. Felesége óvónő, lánya főiskolás. ebben az évben 61 millió forintot szava­zott meg fejlesztési célokra. Napjainkban kevés településen mű­ködik művelődési ház. Szügy, ezek kö­zé tartozik. Az idén adták át az új tájhá­zat. Az Ipolymenti Vízgazdálkodási Tár­sulással közösen víztározó építését ter­vezik. A faluból nem vágyódnak el az embe­rek. A fiatalok ott „raknak fészket”. Érzik, látják a község fejlődik, s helyben a szá­mításukat. Szügy lakossága évről évre növekszik. Vendégváró vasárnap A községben október harmadik vasárnapján lesz a hagyományos búcsúnap, vagy ahogyan a legtöbb he­lyen nevezik: a vendégség. Ezen a napon emlékez­nek meg a falu védőszentjéről, Szent Lukácsról. Ahogy elmondták, ilyenkor a családoktól távol élő hozzátartozók hazajönnek, vendégeket hívnak, hogy együtt ünnepeljenek. A Kovács család is készül a vendégségre. A fele­ség, aki a körjegyzőségen dolgozik, elmondta, hogy Budapesten, illetve Szegeden élő lányukat hazavárják. Mária a fővárosban egy francia érde­keltségű cégnél dolgozik, ott kamatoztatja nyelv­tudását. Klára lányuk Szegeden gyógyszerész.- Mivel várja a ház asszonya a lányokat?- Szombaton együtt készítjük el a vacsorát, a va­sárnapi ünnepi ebédet. Természetesen ilyenkor a lányok kedvence kerül az asztalra, többek között arab csirke.- Mi lesz a program?- Először is jól kibeszélgetjük magunkat. Vasár­nap délelőtt részt veszünk a szentmisén, délután­ra baráti találkozót szervezünk. A férfiak vasárnapi programja a labdarúgó-mér­kőzés. Ott lesznek a pálya szélén, hogy buzdítsák kedvenceiket. Falumúzeum összefogással A falu vezetőinek, Pleva Mihálynénak, a Szügyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnö­kének és még jó néhány ember­nek régen dédelgetett vágya volt egy olyan tájház létrehozása, ahol bemutatják a falu történe­tét, azokat az eszközöket, amit az elődök használtak, ruházatu­kat, amit viseltek. Az emberek éveken át otthon gyűjtötték a különböző tárgyi emlékeket, do­kumentumokat. A község ösz- szefogásának, az emberek mun­kájának eredményeként ez év augusztus 20-án megnyílt az a tájház, ahol az érdeklődők meg­nézhetik azt a kiállítást, amely bemutatja, hogyan éltek a szü­gyiek elődei. Pleva Mihályné, aki elévül­hetetlen érdemeket szerzett a tájház létrehozásában, elmond­ta: az emberek szívesen meg­váltak a család által őrzött régi használati tárgyaktól, tárgyi emlékektől, szívesen felajánlot­ták a régi ruházatot, szívből ad­ták azokat, mert tudták, hogy ezzel egy .nemes célt szolgál­nak. Az elnök úgy fogalmazott: amit létrehoztak, ami Szügy- ben látható, több mint faluház, falumúzeum. Céljuk amellett, hogy az odalátogatóknak be­mutassák a falu letűnt százada­it, egyfajta tisztelgés az elődök előtt. Az utókor számára meg­őrzik a múlt kultúráját, az egy­kor élt emberek szokásait, munkaformáját. Nógrád vármegye székhelye volt A XVIII. század közepétől 1790-ig Szügyben tartotta tör­vényszékeit a vármegye, tehát a falu volt Nógrád székhelye. A közgyűlések színhelyéül szolgá­ló egykori Kubinyi-katély 1750 körül épített, barokk őrtornyai és a közöttük lévő kőkapuzat fennmarad, de maga az épület elpusztult: ma már csak az alap­falak láthatók. Szügyben római katolikus templom is van, és négy, különböző stílusban épí­tett kúria áll itt. Arcok a településről A labdarúgás megszállottja Kárpáti Zoltán születése óta, 1958-tól a község­ben él. Azt mondta, neki mindene a falu, de azon be­lül is a labdarúgás. Annak idején aktív játékos volt. Játszott Balassagyarmaton, Nagyorosziban és termé­szetesen a Szügy csapatában. Az idén nem csak ő, az egész falu focilázban ég. A csapatuk 1984 után is­mét a megyei I. osztályban játszik. Kárpáti Zoltán amolyan mindenese a labdarúgócsapatnak. Mint vezetőségi tag szervez, szponzorokat keres, segítkezik a pálya előkészítésében. Azt mondta, egy kicsit szívfájdalma, hogy a két fiának, akik már felnőttek, nem szívügyük a labdarúgás. De mit tehet egy apa, meg­érti a fiai döntését. 1992-ben megszervezték az öregfiúkcsapatot. Milyen kegyetlen a sors, egy évvel később lebetegedett, komoly műtété volt, rokkantnyugdíjas lett. Ám nem mondott le dédelgetett vágyáról, arról, hogy megszerezze a labdarúgó-edzői képesítést. Az édesapa székében Kevés olyan vállalati vezető van, aki örömmel ven­né, ha még mindig az elődje ülne a vezetői székben. Lantos Csaba a Párét cabrio-textiltetőket gyártó kft. vezetője ezek közé tartozik. Tavaly még édesapja ült annál az íróasztalnál, ahol most ő foglal helyet. A tu­lajdonos úgy döntött, hogy a tragikus hirtelenséggel elhunyt édesapját a fia kövesse a vezetői beosztásban.- Öt éve alakult meg cégünk. Azóta itt vagyok. Korábban a terme­lés területén dolgoztam. Jelenleg 150 ember számára biztosítunk munkát. Fokozatosan bővítjük a termékünk választékát, egyre több munkásra van szükség. A tervek szerint jövőre 180 személyt fogunk foglalkoztatni. A gyárban mindenki tudja, hogy mi a feladata. Azt úgy látja el, hogy azzal a vezetés elégedett legyen. Minden évben rendezünk egy vacsorával összekötött táncos estet. Az ilyen és ha­sonló rendezvényeknek van egy összetartó ereje, s az emberek érzik a törődést. Salgótarjánban lakunk, onnan járunk ide minden nap dolgozni a feleségemmel, édesanyámmal és az öcsémmel. Annak el­lenére, hogy nem vagyunk szügyiek, jó a kapcsolatunk a polgármes­ter úrral, az itt élő vezetőkkel. Rendszeresen támogatjuk az óvodát, általános iskolát, népdalkört, labdarúgócsapatot. Karácsonykor egy nagyszabású ünnepély keretében megajándékoztuk a gyermekeket. Ott vagyunk a falu fontosabb eseményein - mondta el Lantos Caba. Élete a munka, a család és a sport Ógl Miklós azt mondta: az ő életét három dolog teszi teljessé: a munka, a család és a sport. Ami a munkát il­leti, szép és nemes feladatot kell megvalósítania. A Zöllner szügyi gyárában 250 ember munkáját koordi­nálja, irányítja.- A feladatunk elég összetett. A folyamatos termelés mellett újabb és újabb gépeket kell beüzemelnünk, új technológiát meghonosítani. Természetesen ennek örülünk, mert azt jelenti, hogy a fiatal gyárunkban a termelés növekedik. Az elképzelése­ink szerint egy éven belül a létszámunk elérheti a 300 főt.-Azon kezében van a „karmesteri páka”. Nehéz az összhangzatot megteremteni?- Az embereknek el kell sajátítania az új technológiát. A termelés­ben, legalábbis az itteniben az eltöltött időt figyelembe véve, fiatal a csapat. De mindezek ellenére azt mondhatom, az ön hasonlatával élve, a ráhangoláson túlvagyunk, egyre jobb az összhangzat. Ógl Miklós nem szívesen beszél önmagáról. Azt mondja, eddig is tet­te a dolgát, ezután is azt teszi. Annyit azért elárult, hogy jól beszél né­metül. Tizenhárom éve dolgozik a Zollnemél. Három évet töltött kint Németországban. Az ott szerzett emberi kapcsolatait, tapasztalatait, most mint vezető, jól tudja kamatoztatni. Életének másik fontos terüle­te a család. Szendehelyen él. Annak idején, amikor Vácott dolgozott, na­ponta bejárt a munkahelyére, épp úgy, mint most. Imádja a hároméves gyermekét. Életének harmadik fontos eleme a sport. Ahogy fogalma­zott, számára nem a versenyzést, életfor­mát jelent a sport. A fizikai állóképesség, az egészség megóvá­sa, annak megtartá­sa miatt sportol. A község vezetőivel jó a kapcsolata. Folya­matosan tájékoztat­ják egymást. Gyáruk anyagilag is segíti a falu intézményeit. ■

Next

/
Thumbnails
Contents