Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)
2003-10-18 / 243. szám
Színházi £stéh Máskor is - amikor egy-egy történelmi személyiségről írott művet olvastam, láttam - gyakran eszembe jutott, hogy vajon mit szólna az érintett annyi évtized, évszázad után viszontlátva önmagát mások által felidézve, megelevenítve. Most, hogy a minap Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ színpadán Déryné alakja kelt életre a Turay Ida Színtársulat és a Budapesti Kamaraszínház előadásában, Csongrádi Kata szerzőségével, főszereplésével és rendezésében, a kérdés újra aktuálissá vált. A legendás színésznő, Déryné Széppataki Róza (Csongrádi Kata) jelképértékű gitárjával ■ Déryné a nézőtéren beáramlásának, kritikátlan utánzásának megakadályozása, a politikai beavatkozás visszaszorítása érdekében - pálya- és eszmetársaival összefogva - tett megannyi erőfeszítése ilyen távoli jövőben is aktuális teendőt, akár konkrétan is követendő példát jelent majd. Ők, az akkori erőteljes osztrák, német hatás alatti Magyarországon nyilván úgy gondolták, hogy ezek a kérdések a későbbiekben egyszer s mindenkorra elvesztik létjogosultságukat. Ha így volt, tévedtek... Ezt nemcsak a mű „áthallásaiból”, „üzeneteiből”, hanem főként - és sajnos - mindennapi tapasztalatainkból tudjuk. Ugyancsak - minimum - fej- csóválással, értetlenkedve fogadná Déryné azt a módot, formát, színpadi keretet, amelyet Csongrádi Kata a múltidézésre, az emlékállító gesztusra kitalált. Mint színházcsinálónak, nyilván feltűnne neki (is) a szövegkönyv túlzott direktsége, tanmeseszerűsége, amely inkább lenne alkalmas lelkes diákszínjátszók, semmint rangos profi színészek magamutogatásához. Bizonyára Déryné is szóvá tenné a történelmi komédiában is szükségszerű valóságos drámai szituációk, az eleven jellemek, a hús-vér emberek hiányát. Valószínűleg neki sem tetszene, Erkel Ferenc, Vörösmarty Mihály és Egressy Gábor végletekig sematizált, elnagyolt, földhöz ragadt figurája, még annak tudatában sem, hogy kivételes képességeik mellett ők szintúgy rendelkeztek gyarló emberi tulajdonságokkal is. S vajon hogyan viszonyulna Déryné a hitelesség csorbításához? Minden bizonynyal nemtetszésének adna hangot, hogy a róla szóló darab második része - amelyik egyébként néhány őszinte, szép, már-már megható pillanattal is megajándékozza a publikumot - jószerivel nótaestté alakul, s - a fikció jogán, de a szerzői szabadsággal mintegy visszaélve - Déryné szájából olyan (mű) dalok is elhangoznak, amelyeket a valóságban ő nemigen vállalt fel, Kata alakításában - túljátszott, feleslegen harsány, már-már bántóan nyafog, hisztizik. Pedig szükségtelenül ilyen ellenszenves, hiszen a közönség mindenközös éneklést, a nagyobb, zajosabb elismerést. Csongrádi Kata az „Énekelj Déryné! ”-vel nem először írt magának darabot: eljátszotta A „feltollazott" Schódelné (ugyancsak Csongrádi Kata) és a színész Egressy Gábor (Rusz Milán) fotók: p. tó™ László énekelt el. (Ha egyáltalán azok a dalok az ő korában már léteztek, ismertek voltak.) A legizgalmasabb kérdés persze e képzeletbeli játékban az, hogy mennyiben lenne elégedett a megidézett színésznő egy kései utódja produkciójával, amely ráadásul őt (is) hivatott ábrázolni. Bizonyára elismerné a kettős szerep nehézségét és boldogan észrevételezné, hogy Csongrádi Kata Déryné megformálójaként a meggyőzőbb. Szépen énekel, s legtöbb megjelenésében hűnek látszik az elismert, körberajongott, hazafias érzelmekkel teli Dérynéhez. Schódelné, a konkurens külföldi díva viszont - szintén Csongrádi képp Széppataki Róza pártjára állna kettőjük párharcában, illetve az általuk képviselt idegen kultúra-magyar kultúra konfliktusban. A lényegében epizód- szerepekre kárhoztatott „férfikoszorúból” bizonyára Déryné tetszését is a Grüssenmayer grófot megszemélyesítő Bánffy György és a színész Egressy Gábort alakító Rusz Milán játéka nyerné el leginkább, s feltehetően ugyancsak dicséretre érdemesnek tartaná Pilinyi Márta kosztüm- és díszletterveit. Nem igazán tetszene viszont neki sem, hogy a tapsrendben a címszereplő - éppen Déryné jelmezében, képe előtt, de méltóságát feledve - szinte kikényszeríti a már Sissyt és Bajor Gizit is saját forgatókönyve szerint. (Erről persze Déryné mit sem tudhat...) Egy-egy „rózsaszálat” juttatott hát a „millióból” kedvenceinek is. A sláger - amellyel megalapozta népszerűségét, s valamelyest egész karrierjét - után színésznőként, szerzőként, rendezőként is bizonyította kétségkívül sokoldalú tehetségét, a színpadi világ teljessége iránti érzékenységét, hozzáértését. A mások darabjaiban elért sikerei azonban - vajh, miért? - valahogy értékesebbnek, meggyőzőbbnek tűnnek azoknál, mint amelyeket önmagának „készít elő”. CSONGRADY BÉLA Déryné, azaz Széppataki Róza (1793-1872) a magyar nyelvű színjátszás hőskorának legendás alakja volt, egyénisége, munkássága mindenkor megérdemli a méltó emlékezést. Ez a vitathatatlan tény indíthatta Csongrádi Katát is arra, hogy darabot írjon róla. S, hogy miért éppen most, arra Déryné születésének 210. évfordulója ad magyarázatot. Az „ünnepelt” egész biztos örülne, ha lát(hat)ná, hogy ennyi év után sem felejtették el, vannak még akik emlékeznek és emlékeztetnek rá. Hisz’, kinek ne esne jól a remélt halhatatlanság bizonysága? Feltételezhetően jó szívvel venné, hogy a 21. század elején egy egész estét betöltő, szerkezetét tekintve jól megkomponált színdarab szól róla, szenteltetett az ő sorsának, életének. Azt viszont már aligha konstatálná megnyugvással a „nagyasz- szony”, hogy a magyar nemzeti kultúra felvirágoztatása, az anyanyelv éltetése, az igénytelen bel- és külföldi álművészet Kolumbusz nyomdokain a Dűvő Augusztus 7-e és szeptember 30-a között az Egyesült Államokban turnézott a Dűvő népzenei együttes, név szerint Hrúz Dénes, Hrúz Szabolcs, Andrássy Ferenc, Nagy István és Tóth Gergely.- A csapat 1979-ben alakult, jövőre ünnepeljük a 25. évünket - mondta a visszatérés után Hrúz Dénes. - A kulturális minisztérium és a New York-i amerikai magyar kultúrcent- rum szervezett nekünk egy közel két hónapos turnét a nyáron. Az egész Egyesült Államokban voltak koncertjeink, Seattle-től Detroitig. Chicagóban is voltunk, egy nagy World Music fesztiválon, ahol, mint a többi helyszínen is nagyon jó hangulatban fogadták az együttest. Meglepő, hogy mennyi magyarral találkoztunk amerikai utunk során. Jóleső érzés volt, hogy sokszor állva tapsolták meg a csapatot. Autóval jártuk be Amerikát, így nagyon sok mindent láttunk. Érdekes volt kaktuszerdőn át utazni Arizonában, és a vörös sivatagon át Új-Mexikóban. Ez külön élmény számunkra.- Összesen 26 koncertet adtunk és volt két táborunk, ahol népzenét tanítottunk, muzsikáltunk, táncoltunk - folytatta élménybeszámolóját a csapat „frontembere”. - Washingtonban a nagykövetségen is jártunk, ahol a követség honlapja dicsérő szavakkal méltatta zenénket. Felléptünk Clevelandben is, ahol nagyon sok magyar van, s ott található egy magyar múzeum is, melynek vezetősége között Nógrád megyei is van. A turné azért is volt hasznos, mert elvittük a magyar kultúrát ismét. Ilyen nagylélegzetű turnén még nem voltunk, s azt hiszem más magyar népzenei együttesnek sem adatott még meg ez a nagy volumenű lehetőség. Az együttes a közel negyed évszázad alatt már több országban is vendégszerepeit, mégis, eddig ez volt a legszínesebb, legélménytelibb. Érdekes, hogy a Los Angeles-i magyar ismeri a New York-i magyart, s szoktak találkozni, együtt bulizni, hiszen itt elképesztő távolságok vannak. A jövőről szólva az együttes vezetője így nyilatkozott:- Eddig öt CD-lemezünk jelent meg, s mostanra már öt főre bővült a csapat. Van egy saját^ nevelésű tagunk is, Tóth Gergely. Ő már az új generáció, de reméljük, hogy a korkülönbségeket a továbbiakban is jól át tudjuk hidalni. Volt már egy Ki mit tud?-győztes nevelésünk is, Lenkó Péter, aki jó értelemben nagy port kavart. Saját „gyermekünk” a mihálygergei Tücsök zenekar is, akikre nagyon büszkék vagyunk. Jövőre 25 éves a társaság. Szeretnénk itthon Salgótarjánban, és országszerte is koncertsorozatot szervezni e jeles alkalomból. Nyertünk egy ötvenórás stúdiólehetőséget Budapesten a Hagyományok Házában. Ez a lehetőség hatalmas számunkra, hiszen évente csak egy együttesnek adatik meg. Jól szeretnénk kihasználni és talán készíteni egy hatodik CD-t is - zárta szavait Hrúz Dénes. JUHÁSZ A. Magyar és amerikai zászlók között szólt a zene B Kis művek nagy sikere A csapat tagjai Október 11-12-én rendezték meg a III. egri makettkiállítást és -versenyt. A Balassi Bálint Megyei Könyvtárban működő Salgótarjáni Makettező Klub hétfős csapattal képviseltette magát, és a tavalyinál is jobb eredményeket ért el. A tarjáni makettezők idén elkészült újdonságaikkal neveztek az egri verseny népes mezőnyében. Eger-Salgótarján A csapat kiegészült egy juniorkategóriás taggal is: Maród Béla első bemutatkozása várakozás feletti sikert hozott, hiszen nemcsak a repülők és a figurák témakörben ért el első helyezést, de repülőmakettjével elnyerte Szolnok város különdíját is. A felnőttkategóriában induló dr. Vekszler György (a csapat doyenje) Eger város különdíját kapta, míg Tóth Gábor első és harmadik helyre került figuráival. Mucsina Attila helikoptermakettje harmadik, míg Szőke Péter sci-fi témájú és Godó Gábor autómakettje egyaránt a második lett a maga csoportjában. Ez évben - sajnos - csak erre az egy megmérettetésre- tellett, hiszen a másik közeli, jászberényi verseny elmaradt - mondták el lapunknak. A távoliakra való utazást pedig objektív okok gátolják. A csapat tagjai ezúton mondtak köszönetét makettezőtársaiknak, akik saját autójukkal tették lehetővé az egri utat, illetve a szállítást. A győztes makettek
