Nógrád Megyei Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 228-252. szám)

2003-10-18 / 243. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. OKTÓBER 18., SZOMBAT Képviselő úr, ön megszavazza a lapok áfájának emelését? „Nincs érvelés, meggyőzés, csak címkézés” Jövőre emelkedhet az újságok ára. A kormány ugyanis a sajtótermékek áfáját a jelenlegi 12-ről 15 százalékra emelné. Az Európai Unióban átlagosan 4,3 százalékos forgalmi adó terheli a lapokat. Vajon megszavazzák-e országgyűlési képviselőink az újságok árdrágítását, avagy sem? PUSZTA BÉLA (MSZP)- A szocialista frakció még nem minden kér­désben alakította ki álláspontját a költségve­tési előterjesztéssel kapcsolatosan, tehát eb­ből a szempontból még korainak tartom a kérdést. Ezzel együtt nekem a 2004-es költ­ségvetéssel komolyabb problémám van az önkormányzatok működésére vonatkozó ü feltételeket és lehetőségeket tekintve, az ezekkel kapcsolatos egyeztetések még zajla­nak. A következő időszakban dől el az, hogy a frakció a költségvetés tekintetében milyen álláspontra jut. JUHÁSZ GÁBOR (MSZP)- Akkor megszavazom, ha a háztartási ener­gia, azon belül az áram áfája maradhat a ré­gi szinten! BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP)- Igen. Sok választási lehetőség nincsen, mert az uniós előírások szerint csak kevés termék maradhat a szuperkedvezményes kategóriában, inkább a gyógyszerek ma­radjanak ott. Ez lappéldányonként mind­össze 1-2 forintot jelent. Ha nem fogadjuk el ezt az emelést, akkor a kiadási oldalon kell valamit meghúzni, úgyhogy még min­dig ez az elfogadhatóbb. URBÁN ÁRPÁD (MSZP)- Mindig is támogattam a sajtót, így is sokkal kevesebb újság fogy, mint kellene, s pedagó­gusként is tapasztalom, hogy egyre keveseb­bet olvasnak a tanítványok. Ha ezen múlik a költségvetés elfogadása, akkor megszavazom, de hangsúlyozom, csak végső esetben! Bízom azonban abban, hogy elkerülhető lesz a lapok áfa-emelése, mert nem vol­na szerencsés lépés. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP)- Egyáltalán nem biztos, hogy a költségveté­si módosító indítványok után is szó lesz még a lapok áfa-tartalmának emeléséről. Szavazni aszerint fogok, ahogyan a frakci­ónk dönt majd. BECSÓ ZSOLT (Fidesz-MPSZ)- Nemmel voksolok a lapok áfa-kulcsának ter­vezett emelésére, mert nem értek egyet ezzel, s nem tartom indokoltnak, sőt, szerintem a 12 százalékos áfa is magas. Véleményem szerint az emelés következtében még inkább növe­kedne az elektronikus sajtó piaci jelentősége, ami azért sem kívánatos, mert enélkül is keve­set olvasnak az emberek. Nem beszélve arról, hogy nem EU-konform a szóban forgó terv. A média megnyüvánulásait, tiltakozását jogosnak tartom. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz-MPSZ)- Nem fogom megszavazni az emelést, éspe­dig a következők miatt: - azt gondolom, hogy áfával kapcsolatban rengeteg átgondolatlan elem van a tervezett költségvetésben, s meg­alapozottnak látszik az a pártpolitikai szem­pontoktól függetlenül hangoztatott vélemény, hogy ez az intézkedés gazdaságilag ellehetet­lenítené a magyar sajtót. Tehát nemcsak arról van szó, hogy általában az ellenzék nem szavazza meg: tartalmilag nem értek ezzel egyet - nyüatkozta a képviselő. BÁLLÁ MIHÁLY (Fidesz-MPSZ)- Nemmel szavazok, s egyetértek a sajtónak azzal a törekvésével, hogy ne legyen áfa­emelés, hiszen - meglátásom szerint - így is nagyon keveset olvasnak az emberek. SISÁK IMRE (MDF)- Ahogyan a Magyar Demokrata Fórum, úgy én sem értek egyet a sajtótermékek áfa­tartalmának növelésével. Módosító indítvá­nyokat nyújtottunk be, hiszen az egyéb­ként is növekvő adóterhek mellett a lakos­ságnak nyilván spórolnia kell majd. Ez pe­dig azt eredményezheti, hogy a most is ne­héz helyzetben lévő lapok példányszáma csökken, az emberek pedig elesnek az egyik legfontosabb hírforrástól. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) Az országos ügyvivőt, parlamenti képviselőt nem értük el a héten. Jön a száznapos csomag böjtje? - A népszerűség és a számyaszegett albatrosz Ez a kétpárti Magyarország nem sokkal különb, mint az egypárti. A kétfelé húzás végletessé teszi a két csoportot. Hosszú távon ez egészen biztosan nem lesz tartható. Na­gyon fontosak azok a pártok, amelyek értékrendben, ideoló­giában átjárhatóságot biztosítanak - mondta kérdésekre vá­laszolva Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, aki a napokban Salgótarjánban járt, lakossági fórumot tartott és szerkesztőségünkbe is ellá­togatott, ahol kerekassztal-beszélgetésen válaszolt aktuálpolitikai kérdésekre.- A kormány kommunikációja egyértelműsíti, hogy ha jövőre megnyílnak az uniós pénzcsator­nák, akkor itt komoly, nagy beru­házások indulhatnak. A költség- vetés ki tudja-e „termelni” az eh­hez szükséges kormányzati ön­részt?- Valóban van egy lehetőség, azonban ahhoz, hogy ebből való­in, hogy akkor lesz sikeres egyik vagy másik párt, ha iksz vagy ip- szilon áll az élén. Ezért mint a számyaszegett albatrosz, állan­dóan magyarázkodom, ami rendkívül kínos nekem. Míg a népszerűség egyrészt mérhetet­len megtiszteltetés, a másik olda­lon, az MDF jövőjét illetően pe­dig valóban ldhívás ez: hogyan Dávid Ibolya____________________________________fotó: oyurián TIBOR- Elég nehéz időszakban va­gyunk most, hiszen lassan félidő­höz érünk a kormányzásban és készülve a költségvetésre, elég ko­moly problémáink vannak. Arra mindig büszke leszek, hogy ami­kor a választások utáni időszak­ban voltunk és a két kormánypárt­nak a nagy ígéretét beváltó száz­napos csomag elkészült, akkor igen nehéz volt, de kimondtuk, hogy nem szavazzuk azt meg. Egyedül mi nem mondtunk igent arra a bizonyos 320 milliárdos cso­magra, mert mindannyian tudtuk és láttuk, hogy ennek böjtje lesz - fogalmazott a politikus. A most előkészítés alatt álló költségvetés a megszorító intézkedésekkel, en­nek az összegnek a kétszeresét ve­szi vissza. Ez burkoltan és nyíltan is azt jelenti számomra, hogy ta­lán nem lett volna szabad azt a száznapos programot beváltani.- Politikusként, és az ország szempontjából is ezt mondom, látjuk, hogy mégsem volt meg rá a fedezet. S azért szomorú most belegondolni ebbe, mert ez az utolsó olyan költségvetésünk, amit még nem uniós tagként ké­szítünk el. Ha most, ezzel, nem tudunk helyzetbe hozni olyan tár­sadalmi rétegeket, csoportokat, akikről most tudjuk, hogy igen nehéz helyzetben lesznek az uni­ós csatlakozás kapcsán és ennek most nincsenek meg a tartalékai, a feltételei a költségvetésben, ak­kor bizony nem tudom, mire fo­gunk számítani az elkövetkező időszakban.- Az Európai Unióban, ebbén a versenyben, meg kell állni a he­lyünket. Ki ad választ arra, mitől leszünk mi versenyképesek, mitől lesz munkahelyünk jövőre, két év múlva, három év múlva? Mi lesz az a profil, amit Magyarország vál­lal azért, hogy egy megbecsült or­szága legyen az európai közösség­nek? Az írek, finnek nagyon köny- nyen magukra találtak egy nagy nemzeti összefogással. Ott az el­méleti, tudományos szakemberek együtt a közélet szereplőivel, vé­giggondolták, -elemezték és aztán kitalálták, hol legyen a helyük. Az észtek nagy szorgalommal készül­nek az unióra: beosztva hol nyel­vet, hol az európai eligazodás sé­máit tanítják nekik, mialatt valaki vigyáz a gyerekre... Ezt hiányolom és a magyar átalakulásunkból, azt a hitet, elszántságot, hogy mi en­nek a nyertesei akarunk lenni. Túl sokat foglalkozunk mással és sok­kal kevesebbet ezzel a központi kérdéssel. Lehet nem szeretni, el­utasítani, kritizálni az uniót, de az biztos, hogy nem készülünk rá kellőképpen. Tudomásul kellene vennünk, hogy most osztják le a lapokat, vagyis el fog dőlni, hóna­pokon, de egy éven belül biztos, hogy ennek a térségnek „ki” lesz a Belgiumja, a gazdasági, kereske­delmi, pénzügyi központja. Ki lesz a kapu a nem uniós országok felé? Ezért sajnálom az elvesztege­tett időt és azt, hogy nem tudunk felelősen gondolkodni abban a kérdésben, ami most a történelmi kihívás: hogy fogunk tudni élni a csatiakozás adta lehetőségeink­kel? A politikus lapunk alábbi kér­déseire is válaszolt.- Van-e realitása a kettős állam- polgárság bevezetésének a határa­inkon túli magyarok esetében?- Igen, ezért is csináltuk meg a módosító indítványt az Ország- gyűlésben. Már a '93-as állampol­gársági törvény kimondta, hogy van kedvezményes honosítás. Eb­ben az a magyar állampolgár ré­szesíthető, aki beszéli a nyelvün­ket, legalább egyik felmenője ma­gyar, és vállalja azt, hogy a ma­gyar alkotmányból, közigazgatás­ból - tájékozottság szintjén - vizs­gát tesz. Volt ennek egy olyan sza­bálya is, amely úgy szólt: egy éve Magyarországon él és itt van meg­élhetése. A módosított törvény­ben ez utóbbi nem szerepel azért, hogy ne ösztönözzük a határon túliakat arra: az állampolgárság elnyerése érdekében ide is jöjje­nek. Megjegyzem, most, hogy az uniótól tényleg karnyújtásnyira állunk, már senki nem rebesgeti azt, hogy a Felvidékről majd tö­megesen jönnek ide. Miért jönné­nek? Nem feltételezem, hogy mérhetetlen nagy hullám indulna meg Erdélyből például. Ha igaz az előrejelzés, hogy Románia 2006-7-ben uniós tagország lesz, ezzel a kettős állampolgársággal azt érjük el, hogy négy évvel előbbre jut az ott élő magyar, és élhet azokkal a lehetőségekkel, melyekkel szűk keretek között él­hetünk mi is.- Milyen eredményt hozott ed­dig a kettős állampolgárság beve­zetésének érdekében az MDF állal indított aláírásgyűjtés?- Mintegy hatvan-hetven ezer aláírás gyűlt már össze. Ezzel a kezdeményezésünkkel semmi mást nem akartunk, mint nyoma­tékosítani a kormány előtt, hogy ez az anyaországi magyar állam­polgárok között is támogatással bír. Komolyan mérlegeltük, mi lenne, ha ügydöntő népszavazás érdekében kezdeményeznénk aláírásgyűjtést. Úgy láttuk azon­ban: egy nemzetpolitika szem­pontjából nagy horderejű kérdés­ben, mint a kettős állampolgár­ság, népszavazáson dönteni, amely esetieg sikertelennek bizo­nyul, olyan mély nemzetpolitikai problémákat verne fel, amit nem szabad vállalni. Mert a magyar népnek is megvan a maga gond- ja-baja. Láttuk az uniós voksolás­kor is, hogy nem nagy lelkesedés­sel mentünk szavazni. Képvisele­ti demokrácia van nálunk, azt várjuk a választott képviselőktől, hogy döntsenek. S most is úgy gondolom: nem szabad levenni ezt a terhet a mindenkori kor­mány válláról. A közszereplőnek nagyobb a felelőssége és ebben a kérdésben sokkal előbbre muta- tóan kell gondolkodni, kalkulál­ni. Mi ezért választottuk ezt a megoldást. Bízom abban, hogy a kormány fogadókész lesz. ság legyen, először is nagyon jól kell tudni lobbyznia annak is, aki­nek van pénze, önrésze. Ebben a költségvetésben nincsenek meg az önrészek sem az önkormány­zatoknál, sem a minisztériumok­ban. Amikor a nemzeti fejlesztési tervet elfogadták Brüsszelben, az volt az érzésem, hogy azért bólin­tottak rá egykönnyen, mert tud­ták: erre nekik nem kell sok pénzt fizetni. Lehet, hogy a következő évben megtanuljuk, hogyan kell a kevésből is tartalékolni ahhoz, hogy nagyobb pénzösszegekre igényt tudjunk tartani. Én ma eb­ben a költségvetésben azonban nem látom nagyobb vagy több be­ruházás lehetőségét.- Ön hosszú ideje az egyik leg­népszerűbb, sokszor a legnépsze­rűbb politikus volt az országban, a közvélemény-kutatások a pártja esetében ezt nem támasztják alá Miért?- Amikor a népszerűségről esik szó, sokszor az az érzésem, már nem is erről beszélnek, ha­nem arról, hogy de az MDF... Hogy jólesik azt mondani: ön itt áll elöl, a párt meg ott. Nincs ok­sági összefüggés a kettő között. Biztos, hogy mások az értékmé­rői egy embernek, mint egy szer­vezetnek, nem lehet azt monda­tudunk többet tenni azért, hogy a párt be tudjon tölteni olyan sze­repet, amire egyébként hivatott. Szeretném elmondani, hogy ez a kétpárti Magyarország nem sok­kal különb, mint az egypárti. Az aktuális egypárti kormány egy aktuális egypárti ellenzékkel. Nem véletlen, hogy ez a gyakor­lat Európában, kevés országban honosodott meg. Nem jó ez a faj­ta kétpártiság a magyar demok­ráciának. A kétfelé húzás, ez a fe­kete-fehér, szeretem-nemsz- eretem, „enyém-az ellenségem,” „aki nincs velem, az ellenem” egyrészt végletessé teszi ezt a kétféle csoportot. Ez hosszú tá­von egészen biztos, hogy nem lesz tartható. És ha ehhez a hőn áhított ponthoz eljutunk, akkor az megint a szélsőségeknek fog kedvezni, ebben is biztos va­gyok. Szent meggyőződésem - s ezért komoly sajtótámadás ért - rossz ez a magyar népnek azért is, mert nagyon biztos térképet adunk a fehérgalléros bűnözők­nek. Még biztosabbat a kereszt­apáknak, akik a háttérből semmi másért nem dolgoznak, minth­ogy a maguk hasznát biztosítani tudják. Megtalálják ők a maguk kis csatornáját erre is meg arra is. Csak éppen az a kérdés, hogy most 60-40 százalékban erre vagy arra kell az embereket meg­mozdítani. Nem jó az, amikor ilyen egy­szerűen kiszámítható egy politi­kai térkép. Az a spirál, amibe be­lekerült a magyar közélet, kilátás­talanná teszi a világunkat. A győz­tes mindent visz, lemegyek egé­szen az osztályvezetőkig, a falusi óvodavezetőkig, a következő ha­talmon lévő még inkább ezt teszi. Nézzék meg, hogyan halad lefele ez a fajta spirál. Es most már ho­vatovább ott tartunk, hogy aki nincs kormányon, az menjen sza­badságra!- A kormány tervezi a lapok áfa^melését, ezzel szem­ben tíz európai országban ötszázalékos az áfa, s van, ahol egyáltalán nincs. Mi erről a véleménye?- Egészen biztos, hogy ez a fajta áfa-emelés bünteti az olva­sót is! A Magyar Demokrata Fórum az uniós, ötszázalékos áfa-kulcs bevezetését támogatja.' Én azt látom, hogy elég jól sikerült az újságok közös fellépése, nemcsak a képviselőkre való nyomásgyakorlás: meglehetősen komoly visszhangja volt tiltakozásuknak a sajtóban. Azt hiszem, elérhető, hogy a kor­mány letegyen erről a szándékáról és elég komoly érdekvé­delmi csoportosulást jelent az, hogy az olvasók nagy többsé­ge ezen a szándékon felháborodott. Én nem látom annak esélyét, hogy ezek után a kormány felemelje tizenöt százalék­ra az áfa-kulcsot.

Next

/
Thumbnails
Contents