Nógrád Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-06 / 207. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap GYÁRTÓ R T É N E T 2003. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT 110 éve alapították az St. Glass Rt.-t IPAR & MŰVÉSZET, MŰVÉSZET & ÜVEG, ÜVEG & GONDOLAT Az üveg nemes anyag. Csak az választja, aki meglátja benne az anyag csodáját. Azt a csodát, amikor a homokból kristálytiszta, szemet gyönyörködtető forma és ragyogás lesz. Szakembereink minden egyes nálunk készült darabba mesterségük legjavát adják. Immár 110 éve. Hogy a bennünket körülvevő világ egy kicsit ezúttal is szebb legyen. Mert az üveg nemes anyag. A NÓGRÁDI ÜVEGIPAR Megyénk ipari fejlődésében az üveg­ipar tekint vissza a legrégibb hagyomá­nyokra. Salgótarján határában két üveg­ipari vállalkozásról van ismeretünk. Az Az első 30 évben a gyár mintegy 150 000 tonna kézi fúvásos zöld palackot, közel 400 millió darabban, 20 000 tonna Owens automata gépi zöld palackot 40 millió darabban és 5 millió darab színes fazéküvegből készített egyéb palackot ké­Az egykori palackgyár Andrásfalvához (Zagyvapálfalva) tartozó Csókáspusztán a Jeszenszky-Both üveg­gyári vállalkozás a csókási üveggyár 1872. április 7-én a helyben található barnakő­szénre és a puszta határában fellelt kvarc­homokra alapítva. Az 1873-as bécsi világ­kiállításon a nógrádi kiállítók között talál­juk az „első magyar kőszénnel tüzelő” csókási üveggyár termékeit. Az Erzsébet- huta néven is szereplő vállalkozás 1877- ben Both Ernő távoztával megszűnt. A másik említésre érdemes hutatulaj­donos a salgótarjáni földbirtokos, Szilárdy Ödön volt. Egy 1880 szeptemberében ké­szített bányatérképen (György-bányate- lek) a mai üveggyárral átellenben, a köz­ségbe vezető országút jobb oldalán lelhető fel az üveggyár épületének a rajza. A haj­dani Forgách-akna (1883-1907) környé­kén, a Széles-patak, ma Forgách-patak és a Tarján-patak széles mocsaras területén ál­lott a földbirtokos szérűskertjében az üveghuta, melynek homokbányáját ké­sőbb az üveggyár megvásárolta és hasz­szítettek mintegy 1000 tonna súlyban. A három zöld kádkemencén megközelítőleg 445 millió darab vegyes üveg készült 171 000 tonna összsúlyban. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1925. december 4-én vásárolta meg a gyár teljes részvényállományát és dolgozta ki megfe­szített munkával, külföldi szakemberek bevonásával a gyár felújításának terveit. 1926. május 4-én 350 fős munkásállo­mánnyal ismét megindult a termelés. 1929-ben megépítették az I. számú faze­kaskemencét 12 fazékkal, kimondottan a finomüveg gyártására. A gyár már a 30-as évek végén az ország legmodernebb üveg­gyárai közé tartozott, termékei között a közönséges zöld palackoktól kezdve a leg­finomabb csiszolású üvegárukig, az öblös­üveggyártásnak majdnem minden fajtája megtalálható. 1933. április 10-én a Palackgyár Rt. ne­vet változtatott és felvette a Salgótarjáni Üveggyár Rt. megnevezést a megválto­zott gyártási program indokaként. Az Üvegfúvók régen és napjainkban nálta. A Szilárdy-féle üveghuta a bánya­igazgatóság iratai szerint 1888. június 2-án keletkezett tűzvész során elpusztult. Az öblösüveggyár építkezése zömében külföldi munkásokkal 1893. áprilisában kezdődött meg Baumhorn budapesti mér­nök tervei alapján, Szvoboda Jakab építő­mester irányításával. A gyárat november­ben helyezték üzembe, hivatalos átadásá­ra december 10-én került sor a kereskede­lemügyi miniszter jelenlétében. A további állami támogatás elnyerése érdekében magáról a miniszterről, Lukács Béláról ne­vezték el a gyárat. A gyár első két évtizedében kizárólag az évszázados múltra visszatekintő ún. kézi fúvásos technikai módszerrel termel­te meg a vegyes, különféle űrméretű ás­ványvizes, boros, sörös, likőrös valamint gyógy- és vegyszeres palackokat, a min­denkori igények szerint. Általában 0,1-2 li­teres űrméretű üvegeket, 2-25 literes de- mizsonüvegeket és 60 literes savballon üvegeket állítottak elő. A rendszeres ter­melés 1897/98-ban indult meg, amikor 4,7 millió palackot értékesítettek, ugyanakkor a gyárat 11,5 millió sötétzöld és barnaszí­nű palack előállítására szerelték fel 3 kád- és 1 fazekaskemencével. A munkásokat Ausztriából, Csehországból, Németor­szágból és a megye északi részén lévő üveggyárakból toborozták. számmal 89 250 tonna zöld palacküveget, 64 250 tonna fehér kádüveget és 6971 ton­na finom üvegárut termeltek. A gyár ter­melése 1948-ig 93 333 tonna zöldüveg, 70 643 tonna fehér kádüveg és 10 742 ton­na finomüveg volt. A MUNKÁSELLENŐRZÉS IDŐSZAKA 1945-1948 A front elvonulása után, 1944. decem­ber 29-én a katonai parancsnok utasította a gyárat a termelés lehetőségének biztosí­tására. Leszereléskor Wiesinger Károly fő­mérnök hallgatólagos tudtával Májunké Károly főgépész és a szervezett munkások a jó motorokat és gépalkatrészeket a IV-es zöld kádkemence alá falazták. A10 vagon gép helyett csak 5 vagon ment ki a gyár­ból. Az összes gép és motor megmentésé­re nem volt lehetőség, mégis, a háború be­fejezése után a megmentett gépekből a legfontosabbakat biztosítani tudták a ter­melés beindításához. A szervezett munká­sok megalakították az üzemi bizottságot. A helyreállítás során elő­ször a gázgenerátort javí­tották meg, a szénellátás biztosítása érdekében a dolgozók hetente, cso­portban rakták vagonokba a Mizserfán elfekvő sze­net, hogy az eljusson a gyárba. A bénítás ellenére tekintélyes mennyiségű üvegáru felett rendelke­zett a gyár, sőt a nyers­anyagkészlete is elegen­dőnek bizonyult az újrain­duláshoz. 1945. március 8-án a vízválasztói erőmű­től kapott áram segítségé­vel a IV. számú kádon megindították az üzemet. Az üzem legnehezebb időszaka 1946 első fél éve volt. Az infláció a vállalat anyagi erejét tette tönkre, az ex­portban azonban lassan sikerült visszahó­dítani a régi partnereiket. Az infláció ide­jén kereste meg a gyárat az első vevő, s ez­zel megindult az exportszállítás Svájcba. A nyersanyagellátás azonban állandóan aggasztó volt, szénhiány is elérte a gyárat, sőt hiány mutatkozott a kvarchomokból is. A régi, külföldi szállítók elzárkóztak a szállítás elől, ezért kénytelenek voltak Bel­giumból hozatni kvarchomokot, Francia­igazgatója Brabecz József lett. Helyére az év végéig Gritz Viktor hutamester, majd 1949. január 1-jétől Alics János üvegfúvó­mester került gyárigazgatónak. Az üveg­gyár 1949-től mint nemzeti vállalat dolgo­zott. Az 1950-es években a III. kád kivéte­lével hat kemenceegység volt üzemben. 1952-ben megépült a VI. kád és mellette a VII. kád is (1953) már mindkettő fehér üvegre. AIV. és V. számú kádkemencék és üzemcsarnokok 1953. évi lebontását követően elkészült az új, nagy üzemcsar­nok és a IV. számú kádkemence. 1958-ban megépült a III. számú fazekaskemence, a gyár eddigi legnagyobb kapacitású zöld kádkemencéje a régi II. számú kád helyén. AII. kádra 1959-1960-as évek során 3 da­rab modem palackfúvó automata gépet te­lepítettek. A legnagyobb súlymennyiség- beli termelést, zömmel zöld üvegből 1961-1965 közötti években érte el a gyár. Ebben az automatizálás járt az élen, de a kézi és KIKO gépi gyártás is fejlődött. Eze­ket az éveket a szociális létesítmények épí­1938-as háborús készülődés a későbbi­ekben átmenetileg nyomasztóan hatott a magyar iparra és kereskedelemre, s ez az üveggyárban az újabb beruházások leál­lásában éreztette hatását. Szinte az utol­só órában, 1938 elején sikerült még a 12 m2-es olvasztófelületű IV. számú fehér kádkemencét 18 m2-re megnagyobbítani, s a hutát 2 darab 0,9 méter széles Amgler-Morton rendszerű hűtőszalagok­kal felszerelni. Az 1938-tól megnagyob­bodó belső piac felvevőképességét és a háborús prosperitást a gyár jól tudta ki­használni. A második világháború az export lehe­tőségét a minimumra csökkentette, a bel­földi fogyasztás azonban nem várt mérték­ben emelkedett s ennek ellátására a meg­lévő termelőegységek szűknek bizonyul­tak. 1942/43-ban gyors egymásutánban 3 kemence építésére került sor. Ezeknek az új termelőegységeknek szakmunkásokkal történő megtelepítését Erdély egy részé­nek visszacsatolása tette lehetővé. A gyár második nagy korszaka az SKB Rt. leány- vállalataként 1926. augusztus 1-jétől 1944. december 18-ig, a gyár leállásáig, illetve még tőkéstulajdonban, de munkásellenőr­zés mellett 1948. március 25-ig tartott. 1944. december 18-án végleg leállt e gyár, s ez ideig készáruban és több ezernyi for­mában 233 hónapon át 1028 fős átlaglét­országból a hamuzsírt, Svájcból a glauber- sót, Jugoszláviából és Ausztriából a szó­dát. Az inflációnak az 1946. augusztus 1- jén életbe léptetett új forint vetett végett. Az 1947. augusztus 1-jén bevezetett tervgazdálkodással a 3 éves tervidőszak vette kezdetét; ekkorra már az I. számú kádkemence, az I. számú fazekaskemen­ce, a IV. számú kádkemence, a II. számú fazekaskemence is üzemben volt. A gyár, mivel nem rendelkezett forgótőkével, s az import nyersanyagot előre kellett fizetnie, a bankokkal és a kereskedelmi cégekkel szemben eladósodott. AZ ÁLLAMOSÍTÁSTÓL A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG MEGALAKULÁSÁIG 1948-1992 1948. március 25-én került sor a gyár ál­lamosítására. Március 30-án délután, mű­szakváltás előtt gyárértekezletet tartottak, ahol Varga Albert üzemi párttitkár közölte a dolgozókkal, hogy a „gyártulajdonos Zoltán igazgató helyett munkásigazgató veszi át a gyár vezetését, és az állam bizto­sítja majd a folyamatos munkához való nyersanyagot. így nem kell leépíteni a gyá­rat, mint ahogy ezt a tőkés igazgató szeret­te volna”. Az iparügyi miniszter Brabecz József üb-elnököt nevezte ki a vállalat élé­re. 1948. szeptember 1-jén megalakult az Üvegipari Országos Központ, első vezér­Csiszolt és festett termékekre igen nagy a kereslet az unió piacán tése is jellemezte. 1960-ra készült el a nagy központi irodaház, melynek elődjét még 1911-ben emelték. A Salgótarjáni Üveggyár már a két világ­háború közötti évtizedekben is foglalko­zott csiszolással és festéssel, ezért az álla­mosítás után készített csiszolt és festett áruikat nagy mesterségbeli rutin és kiérlelt formák jellemezték. A két világháború kö­zötti évtizedek neonépies törekvései ked­veztek a festett eljárások elterjedésének. A salgótarjáni gyár ekkor kezdte készíteni festett üvegeit. A csiszolás régi és kedvelt eljárás volt már a 19. század közepén, így érthető, hogy a múlt század végén alakult gyár ezt az árutípust választotta egyik termé­kéül a különböző palackok, sörös- és borosüvegek mellett, melyek már 1914-től részben automata pa­lackfúvó gépen készültek. Az igazi nagy fejlődést, mely egy­ben a gyár újabb profiljára való átté­rést jelentette, a második rekonst­rukciós időszakhoz, 1965-1970-hez köthetjük. A gyár minden épülete, üzemegysége, munkacsarnoka és termelőberendezése megújult, vagy mint új beruházás, tényezőjévé vált egy modem, nagy és korszerű gyár — - létrejöttének. A gyár profiljában a legnagyobb válto­zás az 1969-es évben történt, befejeződött a tanhuta és tankemence építése, amely­ben az üvegfúvók szakmai képzése kez­dődött meg. 1968. december 29-én a IV. számú kádat kioltották, komplett automa­ta gépes kemencére építették át. 1969. első fél évében beszerelték a fúvó automata gé­peket és a présautomata gépet. Ez volt az első automata gépesítésű üzemrész, mely 1969. július 10-től folyamatosan termelt. Ezekkel a beruházásokkal kialakult a gyár végleges arculata, napjaink üveggyá­ra. Az 1968-1969-es években a gyár ener­giafelhasználása is átalakult. A hajdani te­lepítési indok, a barnakőszén közelsége megszűnt, új, környezetbarát energiafor­rásra tértek át, a generátorgázt felváltotta a földgáztüzelés. Az 1970-1980-as évek még a gyár fénykora volt, melyet 1980-tól a gaz­dasági életben bekövetkezett változások, a külső piaci igények átalakulása megrop- pantott. 1992. január 1-jétől az Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyára St. Glass Öblös-üveggyártó és Forgalmazó Rt. néven folytatta tevékenységét. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG JELENKORI MŰKÖDÉSE 1992-TÖL NAPJAINKIG Az újonnan visszakapott önállóság azonban nehéz gazdasági helyzetben ta­lálta a gyárat, hiszen az egykor volt Üveg­ipari Művek védőernyője nemhogy segí­tette, hanem inkább hátráltatta a gyár fej­lődését. Történt mindez annak ellenére, hogy volt olyan év, amikor az akkoriban több mint 10 gyárat tömörítő Üvegipari Művek nyereségének 30%-át ez a gyár ad­ta. A kilencvenes évek elején az addigi ke­leti piacok kiestek, a bel­földi piac pedig jelentős mértékben beszűkült. Eb­ben a helyzetben az egyet­len kiút a fejlett országok felé irányuló intenzívebb exporttevékenység volt, amelynek eredményeként ma már a cég termelésé­nek 70%-a külföldön talál gazdára, termelési értéke megközelíti az évi 4 milli­árd Ft-ot. A kilencvenes évek technológiai megtorpaná­sa után a gyár életében a 2001-es és a 2002-es év ho­zott fordulatot. Ekkor való- _________■ sultak meg a többségi tu­lajdonos Magyar Befekte­tési és Vagyonkezelő Rt. támogatásával és közreműködésével HYFERP pályázati for­rások bevonásával azok a nagy beruházá­sok úgy a kézi, mind a gépi gyártás terüle­tén, melyeknek eredményeként 2002 de­cemberére szinte új gyár kezdett el mű­ködni. Ezen a beruházási folyamaton be­lül a kézi gyártás területén megépült két fémrekuperátoros szekciós és egy kerami­kus rekuperátoros szintén szekciós mű­helyelrendezésű folyamatos kádkemen­ce. Az elavult feszültségtelenítő szalago­kat világszínvonalú, közvetlen tüzelésű berendezések váltották fel. E bben az időszakban épül a gépi gyár­egységben is új kemence (H jelű) az 1999-ben átadott 25 m2-es 32 tonna/nap kapacitású F jelű kemence mellé, mind­kettő korszerű számítógépes folyamatirá­nyítással, s az egyik korszerűsített, ala­csony energiafelhasználású feszültségte­lenítő szalagokkal. A megújult gyártómű természetesen a termékstruktúra megvál­tozását, a mai igényekhez igazítását is magával hozta. A magyar üveggyártó ha­gyományokra épülő salgótarjáni üvegnek megvan a sajátos karaktere, nemcsak az egyedi készítményekben, hanem a soro­zatgyártmányokban is. A salgótarjáni öb­lösüveggyár a két világháború között el­sőnek alkalmazott az országban tervező- művészt, a legendás Mánczos József sze­mélyében, akit a későbbiekben számos, szintén kiváló utódja követett, úgymint Takács Géza, Erdei Sándor, Prunner Gab­riella, Kányák Zsófia, Hamza Erzsébet, Balogh Nóra, Somkúti Katalin, Dósa Zsu­zsanna, Szilcz Marianna, illetve a ma itt alkotó Tamás Lívia és Bodnár Bernadett. A közelmúltban végbement, s idén folytatódó technikai megújulás és a műkö­dés átstrukturálása nyomán az évszáza­dos gyártási kultúrára alapozva most min­den esély megvan arra, hogy újabb évszá­zadon át legyen Salgótarjánban öblös­üveggyártás. ______________(PB. SZVIRC86K FERENC NYOMÁN! A 110 éves évforduló tiszteletére új megjelenést kapott a főbejárat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents