Nógrád Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-27 / 225. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap KEREK ASZTAL 2003. SZEPTEMBER 27., SZOMBAT • • \ On szerint van Salgótarján-Balassagyarmat ellentét?] Azonosságok és különbségek Mindkét település honfoglaló ma­gyar törzs nevét viseli, tehát a gyöke­rek azonosak lehetnek. A későbbi fej­lődés aztán igencsak eltérő irányt vett, elsősorban a földrajzi fekvés miatt. Gyarmat, mint a zólyomi királyi va­dászterületre vezető út mellett fél tá­von fekvő falu, már a XIII. században felvirágzott. Salgótarján és a mai terü­letén fekvő hat-hét falu ekkor még je­lentéktelen. A tatárjárás után azonban a mai közigazgatási területen három vár is épült, illetve meghatározhatatlan időpontban Inászó mezővárossá vált. Utóbbit a husziták a XV. sz. közepe tá­ján elpusztították. Balassagyarmat a tatárjárás után gyorsan visszanyerte korábbi jelentő­ségét, vár épült, vásár- és kereskedel­mi központ lett. A huszita idők paradox módon fejlődést hoztak, mert a módo­sabb környékbeli falusiak a biztonsá­gosabb mezővárosban telepedtek le. A török időkben elpusztult mindket­tő. Az újratelepülés után Balassagyar­mat központi fekvése és mezőgazda- sági jellege folytán nagy és jelentős mezőváros lett. 1716-ban 185 család­főt írtak össze, jobbágyok, zsellérek, mesteremberek, nemesek vegyesen. Ez a családtagokkal együtt kb. 1000 la­kost feltételez. Salgótarjánban 1715- ben 16 jobbágy és 1 zsellér családfő élt, ez legfeljebb 80-90 lakost jelent. Balassagyarmat 1790-ben hivatalosan is a megye székhelye lett. A reform­korban igen jelentős fejlődés ment végbe a céhes ipar, a kereskedelem és az iskolaügy terén, a történelmi Ma­gyarország 21. legjelentősebb mező­városa lett. Salgótarján ekkor átlagos palóc falu. 1850 körül Salgótarjánban 800-an éltek, ugyanekkor Balassagyarmaton 7500 körül alakult a lakosság lélekszá- ma. A XIX. század közepén Salgótarján­ban megkezdődik a barnakőszén kiter­melése, s 1867-ben megépül a Zagy­va-völgyi vasúti fővonal. A Balassa- gyarmat-lpolyság vasút 1891-re, a Budapest-Aszód-Balassagyarmat vo­nal pedig 1896-ra épült ki. A három évtizedes lemaradás mellett a vonal je­lentősége meg sem közelíti a salgótar­jániét. Tetézte a bajt, hogy Balassa­gyarmatot a trianoni békediktátum ha­társzélre szorította, téglagyárai, szán­tóföldjei, szőlőskertjei, területének egyötöde határon túlra került. Salgótarjánt is a trianoni békediktá­tum határszélre szorította, de a bánya­telket, Somoskő és Somoskőújfalu községgel együtt 1924-ben sikerült visszaszerezni, bár ekkor e két telepü­lés még nem tartozott a városhoz. Ugyanekkor az értékesebb erdélyi, fel­vidéki, tengermelléki bányavidékek és iparterűletek elvesztése felértékelte Salgótarján szerepét. A várossá válás (1922) az ipar mellett a kereskedelem, az iskolaügy és a hivatalnoki kar erő­södését is hozta. BALASSAGYARMAT LAKOSSÁGA: 1920:11257 1930:11551 fő. SALGÓTARJÁN LAKOSSÁGA: 1920:15213 1930:16980 fő. Salgótarján fejlődése, ami az iparo­sodásnak, a kő- és a szénbányászat­nak, a vas-, a gép- és az üvegiparnak köszönhető, különösen gyors volt. Az 1850-es 808 főről a lakosság 1880-ra 6316, 1890-re 9478, 1900-ra pedig 13544-re nőtt. Balassagyarmatot Sal­gótarján lélekszámban már az 1890-es években lehagyta. 1947: felvetődött a megyeszékhely Salgótarjánba való áthelyezése. 1950 január 1-jétől történt meg az áthelye­zés. Az első ötéves terv a megye ipari fejlesztésére szánt források 80%-át a salgótarjáni iparmedencének juttatta. Balassagyarmat kevés támogatásra számíthatott, később inkább a teljes foglalkoztatás elérése volt a cél, az ide telepített ipar a piaci helyzetben már csak csekély mértékben versenyképes. 1995-ben Balassagyarmat lakosság: 19500 fő volt. Belterülete 687, külterülete 2216 hektár. Salgótarján lakossága 46167 fő volt. Belterülete 2058, külterülete 8225 hektár. Balassagyarmat és Salgótarján. Salgótarján és Balassagyarmat. Néha még napja­inkban is érzelmeket korbácsoló, valóságos ellentétpár... Pedig több a közös vo­nás, mint a különbség! Arról, hogy a természeti adottságok hogyan befolyásolták a gazdasági fejlődést, senki nem tehet, arról sem, hogy előbbi hol, miféle kulturá­lis életet, polgári avagy munkásértékrendet alakított. Ugyanakkor a megyeszék­hely rangjának elvesztése miatt Salgótarján vörös posztó sok balassagyarmati szemében, pedig a történelmi és a gazdasági helyzet alakulása, ha jogossá nem is teszi a dolgot, de legalább indokokat szolgáltat. Akadnak azonban reményt keltő fejlemények is. A két város vezetése - lévén mindkettő szocialista - kiválóan megérti egymást, a határszéli helyzet jóformán azonos feltételeket teremt az uni­ós csatlakozás előtt és után, akárcsak a gazdaság fejlesztésének kérdése. Ha akad is ok vitára, mint például a kórházi címzett támogatás ügye, azt kulturáltan rendezik egymással. A fenti témákban folytatott kerekasztal-beszélgetést Puszta Béla, Salgótarján és Lombos István, Balassagyarmat polgármestere, valamint la­punk képviseletében Kopka Miklós felelős kiadó-főszerkesztő és Faragó Zoltán főszerkesztő-helyettes. Nógrád Megyei Hírlap: - Önök szerint van- e Balassagyarmat-Salgótarján eUentét? Puszta Béla: - Úgy látom, hogy Salgótarján­nal kapcsolatban sok és igazságtalan sztereotí­pia él, amelyek szerint egy „csinált” város, amelyet a II. világháború után, politikai meg­fontolásokból „hizlaltak” akkorára, amekkora. Puszta Béla Ha megnézzük a valós történelmét, a város fej­lődésének alapja a gazdaság fejlődése volt! A középkorból a salgótarjáni településeket az ipar rántotta ki, a lakosság számának gyarapo­dása, a városiasodás, az európai közlekedés vérkeringésébe való bekapcsolódás vitte előbbre a várost. Gondot az az időszak oko­zott, amikor a kapott lehetőségekben arányta­lanságok mutatkoztak, s amelyekből ma is vé­leménykülönbségek keletkeztek. A múlt per­sze tanulsággal zárható, ami szerint a megyé­nek ártanak a viták. Gondoljunk csak az 1990- es évek elejére, amikor a két város között újra felvetődött, hogy hol legyen a megyeszékhely, illetve ugyanéikor keleti és nyugati részre pró­bálták megosztani a megyét. Nekünk azonban egységes egészben, együttműködésben, a tele­pülésfejlesztés összehangolásában kell gon­dolkodnunk! Ami a támogatásokat illeti, az aránytalanságokat el kell kerülni. Lombos István: - Településeink hagyomá­nyai sajátosak, mindkettő fejlődött a maga tör­ténelmi környezetében. Balassagyarmat szere­pe a vármegye vezetésében kristályosodott ki, Salgótarján a második világháború végéig poli­tikailag nem jutott vezető szerephez. A gazda­ság fejlődésével nőtt azonban a jelentősége. A balassagyarmatiak részéről megnyilvánuló, sa­játos irigység onnan datálható, hogy a megye- székhely elkerült városunkból. Ez látványos fejlődést biztosított Salgótarjánnak, amit a ba­lassagyarmatiak úgy éltek meg, hogy kárukra történt. Nyilván voltak persze észérvek is, Sal­gótarjánnak például a nagyságával is demonst­rálnia kellett jelentőségét. Ami a gazdaság fej­lődését illeti, a szénbányászat magával hozta a nagyipar fejlődését, Balassagyarmat pedig tipi­kus kispolgári város volt, ami életvitelt is jelen­tett, a gazdaság pedig manufakturális maradt. Az 1960-70-es évekre ért el arra a szintre Balas­sagyarmat vezetése, hogy bizonyos gazdaság- fejlesztést meg kell valósítania. Ez az emberek életvitelét is megváltoztatta. Az, hogy a város nem maradt megyeszékhely, elvettek valamit, amit nem kellett volna, s ez okozta a hátrányos helyzetet, mindig élt és él a köztudatban. Sal­gótarján lehetőségei azonban mások voltak... Az ellentétet nem tartom ellentétnek, a jövő­ben pedig, a kistérségi regionális központok ki­alakulása reményeim szerint a korábbi köz­ponti szerep visszanyerését is jelenti. NMH: - Hogyan látja Salgótarjánt? L. L: - Salgótarjánban voltam középiskolás, fiatalságom egy része tehát ide köt. Én más­képpen viszonyulok a városhoz, mint az átla­gos balassagyarmati, úgy tekintek Salgótarján­ra, mint a megye első városára, ami betölti sze­repkörét. Engem sosem irritált, ha ide kellett jönnöm valamilyen hivatalos ügyben, ha NB I- es meccsre mentem annakidején, vagy, ha sal­gótarjáni barátaimmal találkoztam. NMH: - Ön hogyan látja Balassagyarmatot? P. B.: - Milyen érdekes az élet! Ludány- halászi származású vagyok, ami, ugye, éppen félúton van Salgótarján és Balassagyarmat kö­zött. Utóbbi azonban számomra a nagybetűs város volt! Én Szécsénybe jártam középiskolá­ba, Rétságon voltam katona, tehát, akárhon­nan is nézzük, nógrádinak tarthatom maga­mat, ráadásul Salgótarjánt is szülőhelyemként szerettem meg. Ha már különbséget keresünk a két város között, számomra Balassagyarma­tot felértékeli a városkép, a polgári építészet emlékei. Ennek Salgótarjánban nem sok nyo­ma maradt. Irigylésre méltó a viták és ellenté­tek ellenére is az a város életét jellemző kohé­zió, ami a Salgótarjánban jóval gyengébb. Ba­lassagyarmat egyes eredményei, motívumai Salgótarján előrelépését is segíthetik. NMH: - A megyei politika szintjén, a párton belül, megjelenik-e a két város ellentéte? L L: - Az, hogy a polgármester egy párt tá­mogatásával indul a választáson, csak egyfajta erődemonstráció. A megyei MSZP-nek döntő szerepe van abban, hogy Balassagyarmaton ma szocialista vezetés van. Meggyőződésem, hogy megválasztása után a politikus városve­zetővé emelkedik. Célja csak az lehet, hogy a város érdekeit szolgálja és a lehető legjobb megoldásokat találja meg. Senki nem bújhat ki Lombos István persze a bőréből, a döntéseket és ezek előké­szítését is meghatározza, hogy kikkel közösen végzi e munkát, s ettől kezdve rajta van az em­ber ujjlenyomata is a városon. Kellettek bizo­nyos tapasztalatok is munkám során, amelye­ket át kellett venni más városok irányítóitól. P. B.: - Ha a pártpolitikai metszetet nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy bármely politikai erőn belül kezelni kell azt az érzékenységet, ami a területi hovatartozásból adódik. Több­ször tapasztaltuk az ellentétek kiéleződését, fő­leg Kelet- és Nyugat-Nógrád között. Ami a pár­ton belüli együttműködésünket illeti, az szövet­ségi jellegű. A szervezettségnek és az egymás iránti toleranciának meg kell jelennie. Egyéb­ként közelmúltunk történelméből is külön kell választanunk két szakaszt 1990 és '94 között egymás kezét fogtuk le, még a hazai folyama­tokból is kimaradtunk a település- és térségfej­lesztés terén, mert a jelentősebb ügyektől el­vonta a figyelmet a megyeszékhelyvita. Elfogult pártpolitikai érdekek alapján azonban káros minden próbálkozás! Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy polgármesterségem ideje alatt még csak hangos szó sem volt 1994 után, mert felül tudtunk emelkedni a vitákon. Megállapodtunk a területfejlesztési tanács támogatásainak ügyé­ben is. Az ipari parkok létrehozása, az infrast­rukturális beruházások, a humán fejlesztések térben és időben is egyeztethetőnek bizonyul­tak. Az eredmény a megye fejlődése volt, ami, bár elmaradt a szerencsésebb országrészeké­től, de a továbblépés lehetőségét magában hor­dozza. Az együttműködés lehetőségei számos téren élnek a jövőben is. Az uniós csatlakozás, a határ leépülése gazdasági és minden egyéb le­hetőségeinket jelentősen támogathatja. Bizo­nyos tekintetben versenytársak lehetünk ugyan, de olyan versenytársak, akik tudják, hogy együtt többre képesek, mint külön! LL:-A megyében markáns ellenzéki vo­nal állt fel, ami a két város és a két régió közöt­ti ellentétet igyekszik fenntartani, vagy, ha le­het, fokozni. Munkánkkal azt kell bizonyíta­nunk, hogy az ellentétek csak olyan szólamok, amelyek az ellenzéket erősítik. Ha a régió ki­alakulásával a megye szerepe csökken is, lát­szik, hogy Nógrádban csak két életképes regi­onális kistérségi központ képzelhető el, Balas­sagyarmat és Salgótarján. P. B.: - Ha két település érdeke és akarata között különbség van, akkor a két vezető érde­kei és akarata között is különbség van. Ezt azonban nem a pártpolitika szintjén kell kezel­ni és feloldani, hanem a városvezetők között. Adódnak természetes különbségek, de ezt nem fedi el az azonos politikai irányvonal, sőt, azt jelenti, hogy még több felelősséggel kell vi­seltetni egymás iránt. NMH: - Néhány téma politikai ellentétet gerjeszthetett a két város között, ilyen példánl a kórház címzett támogatása. L L: - Kórházügyben nyilvánvaló, hogy a megyei feladatokat ellátó intézmény elsőbbsé­get élvez, mint egy önkormányzati kezelésű, bár csaknem azonos feladatokat ellátó egész­ségügyi létesítmény. Tudomásul kell venni, hogy vannak bizonyos helyzetek, amelyek meghatározzák a döntéseket. A balassagyar­mati polgármester is érezheti úgy, hogy városá­nak érdekei nem érvényesülnek úgy, ahogyan szeretné. Kórházügyben partnere vagyok a megyei és a salgótarjáni vezetésnek, tudom, hogy sorrendet kellett felállítani, de ahhoz ra­gaszkodom, hogy a második helyre sorolt be­ruházást is meg kell valósítani! Az ellenzék persze mondhatja: tessék, Balassagyarmat a bűnös város, de ez az ügy nem megfelelő kommunikációjából fakad. Részemről azon­ban megnyugtató, hogy a megyei kórház befe­jezése után a balassagyarmati intézmény re­konstrukciója is megvalósulhat. P. B.: - A legrosszabb az lett volna - mert volt ilyen fázisa is a céltámogatással kapcsola­tos egyeztetésnek - hogyha nem tudjuk foly­tatni a kórház-rekonstrukciót. Más megyében is volt ilyen helyzet, ott is dönteni kellett... Amikor látszott, hogy egy év forráslehetősége nem tudja kezelni a két intézmény rekonstruk­cióját, de képviselőcsoportunk ragaszkodott ahhoz, hogy a következő évi céltámogatásnál a balassagyarmati intézmény felújítása folyta­tódjon. Az ellenzék az előző ciklusban abban a helyzetben volt, hogy biztosítsa a megfelelő összeget, tehát most ne kérjék számon a fej­lesztéseket! L. L: - Polgármesterként ki merem jelente­ni, nem az a fontos, hogy 2005-ben vagy 2006- ban készül el a kórház kivitelezése, hanem az, hogy megvalósuljon! P. B.: - Egyrészt megkérdőjelezem annak az ellenzéknek a komolyságát, amelyiknek az előző ciklusban lett volna lehetősége a rekonst­rukció támogatására, másrészt meg azt is, hogy valaki Balassagyarmatról kérdőjelezzen meg egy salgótarjáni beruházást! NMH: - A felsőoktatási konzorcium létreho­zása mit jelent a kä város életében? Kopka Miklós L. I.: - Elindultunk egy úton és Balassa­gyarmat is döntő szerephez jutott! Salgótar­ján, a gyöngyösi főiskola és Balassagyarmat is tárgyalt külön-külön a lehetőségeiből, de aztán úgy döntöttünk, hogy együtt erőseb­bek és eredményesebbek vagyunk. A felső- oktatás végre megvalósulhat, mert beszélni már nagyon sokan és régóta beszéltek róla! Egyébként itt a vármegyeháza is szerepet kap. Az elmúlt tizenkét évben itt semmi nem történt, de mi végre kezdeni akartunk vele valamit. Az ellenzék szerint koncepciótlan lufi a dolog, de elég ma körülnézni az épület­ben. Az egyik szárny máris élettel teli, a má­sik a főiskolára vár. A felsőoktatás olyan lehe­tőséget biztosít - nem csak Balassagyarmat­nak, hanem a város térségének, beleértve az Ipolyon túli magyarlakta részt is - aminek je­lentőségét csak egy ellenzéki politikus von­hatja kétségbe! P. B.: - A gazdaságfejlesztés mellett a hu­mán szolgáltatások kérdése is előtérbe került. A felsőfokú képzés bővítésében a térségi együttműködés különösen fontos. A gyöngyö­si főiskolát szakmai és anyagi háttere alkalmas­sá teszi arra, hogy szakegyetemként működ­jön, már a közeljövőben. Térségünkön is túl­mutató térszerkezetben működik, 15 ezer hall­gatója van, s rajtunk keresztül juthat el a szlo­vákiá magyarsághoz. Fontos persze, hogy szűkebb pátriánkban is lehetőség legyen diplo­ma szerzésére, a nógrádiaknak ne kelljen más­hová menniük. Itt Balassagyarmat és Salgótar­ján együtt felel meg a gyöngyösiek elvárásai­nak, a lehetőségekkel is közösen kell élnünk. NMH: - Támadások érték a Nógrád Megyei Közgyűlésnek a vármegyeházán nyitott irodá­ját is... L L: - Személyes, jó kapcsolatot ápolok a megye vezetésével, így Dóm Ottó megyei el­nökkel is. Má a váasztások idején felmerült annak lehetősége, hogy iroda nyíljon a várme­gyeházán. Az irodavezetőt is kiválasztottuk, maga az iroda pedig betölti a tőle elvárt szere­pet. Egyre több olyan ügy megoldására nyílik itt lehetőség, amiért Ságótarjánba kellett volna utazni. A létjogosultsága erősödik, a munkát fél év eltelte utón fogjuk értékelni. Meggyőző­désem, hogy minden téren meg fog felelni! NMH: - Több balassagyarmati civil szerve zet is tiltakozott dr. Umbacher Gábor megyei múzeumigazgaló leváltása ellen Ez az egyéb­ként megyei szintű intézkedés is vált ki ellenér­zéseket Salgótarján iránt... LI.: - Tudomásul kell venni, hogy a múze­umi szervezetnek megvan a maga struktúrája. Megyei szervezet, amelybe integráták a balas- sagyarmati Páóc Múzeumot is. Polgármester­ként az a célom, hogy az intézmény úgy mű­ködjön, ahogyan kell, szakember irányítsa, a legmagasabb színvonáon. Szakemberek dön­tik el, hogy erre ki alkalmas, abba nincs bele­szólásom. Egyébként egy újdonságról is be­számolhatok: a mostani megyei vezetés haj­landó felülvizsgálni a Madách- és a Mikszáth- relikviák elhelyezésének kérdését. Ha a balas­sagyarmati múzeumban ez megoldható, ak­kor a város visszakaphatja ezeket a tárgyakat. Ez a szándék hosszú ideje megjelenik Balassa­gyarmaton, de most először van reális lehető­ség a változtatásra! P. B.: - Előbbi nem Salgótarján kompetenci­ája, de annyit azért hozzátennék, hogy váro­sunkban a munkás-, a polgári és a népi kultú­ra együtt jelenik meg. Ez nem jobb, nem rosz- szabb a balassagyarmatinál, s egymás értékeit tiszteletben kell tartani. Madách, Mikszáth, az fiók kultusza nem sajátítható ki! NMH: - Az uniós csatlakozás után, lévén mindkettő határ menti város, hogyan változik Balassagyarmat és Salgótarján helyzete? P. B.: - Az elmúlt időszakban komoly erő­feszítéseket tettünk az uniós csatlakozás előké­szítésére. Az Ipolyság-Balassagyarmat-Nagy- kürtös tengely mentén létrejött az Ipoly Eurorégió, de az együttműködés még ennél is szélesebb területen lehetséges. A Neogra- diensis Eurorégió a Losonc-Salgótarján ten­gely mentén szerveződik, de ebben is van sze­repe Balassagyarmatnak. A programot már ki­alakítottuk, a fejlesztési elképzelések össze­hangolására és megvalósítására nemzetközi és hazai források igénybevételével kerülhet sor. Losoncot persze nem riválisként kezeljük, ha­nem természetes partnerként. Losoncnak is az az érdeke, hogy befolyását kiterjessze a mi tér­ségünkre, s ez igaz fordítva is. Sok lehetőséget látok a gazdasági fejlesztések összehangolásá­ban, de például a közműhálózatok is össze­kapcsolhatók, egymáshoz illeszthetők. A köz­lekedés ugyancsak fejleszthető észak-déli irányba, s itt hídszerepet tölthetünk be! A ha­tékonysághoz persze kormányszintű együtt­működés és szándék is kell, magyar és szlovák részről egyaránt. LI.: - Előbbiek érvényesek a mi térségünk­re is. Hozzátenném, hogy Balassagyarmat ese­Faragó Zoltán tében a regionális kistérségi központként való működés az elvesztett szerepkör visszaszerzé­sét is jelenti. Ugyancsak fontos a regionális kis­térségi vasút működtetése, amiben a régió ve­zetésének is komoly szerepet szánnak. A gaz­dasági helyzetről el kell mondani, hogy a határ két oldalán jelentősek a különbségek, a szom­széd pedig még elmaradottabb - így azonban Balassagyarmat szerepe felértékelődhet. A tör­ténelmi hagyományokból fakadóan a kulturá­lis kötődések is újjáéledhetnek, ami városunk­ban érzelmi szempontból rendkívül fontos. Szerintem nem az a döntő, hogy Balassagyar­mat melyik régióhoz fog tartozni, hanem az, hogy a kistérség kínálta szereppel hogyan tu­dunk élni!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents