Nógrád Megyei Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 202-227. szám)

2003-09-19 / 218. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2 0 0 3 E T E S 2003. SZEPTEMBER 19., PÉNTEK A szájhagyomány szerint az Etes név az „etess” felszólításból származik, ami az er­re járó fuvarosoknak szólt, hogy etessék meg igavonó állataikat. Más feltevés alap­ján királyi kutyapecérek éltek itt a korai Ár­pád-korban, s az „ebes” szó módosulása az Etes. A harmadik vélemény szerint Ond ve­zér fia, Ete a névadója, aki a X. század ele­jén élt. Az oklevelek tanúsága szerint falu a Zách nemzetség birtoka volt, majd Zách Fe­licián visegrádi merénylete után, 1332-ben, Károly Róbert ezt a birtokot is Ákos nembe­li Cselen fia Sándor fia Jánosnak és testvé­rének, Jakabnak adományozta. Az idő tájt több település volt a mai Etes közigazgatá­si területén. Fennmaradt például Kis- és Nagykotrocó falvak neve. A középkori fel­jegyzések megemlékeztek itt egy Felsőszánas nevű községről, így feltételez­hető, hogy volt Alsószánas is. A mai Kotroczópuszta helyén állt a Bénatelek nevű falu. 1448 és '81 között a Karancssághi Sághyak birtokolták az egész környéket, de a család utolsó tagja, Balázs még a XVI. század elején meghalt. II. Lajos 1517-ben a birtokot Szobi Mihálynak és Werbőczy Ist­vánnak adományozta; később az egész kör­nyék előbbi földesúré lett. A falu birtokosa 1548-ban Balassa Zsigmond volt. Az Etes mai területén egykor fennálló falvak lakói 1554-ben már a töröknek is adóztak, a hó­doltság ideje alatt pedig elnéptelenedtek. A falu mai római katolikus temploma 1826-ban épült. Tó a falu szélén: a vízben szegény vidéken valóságos kincs egy ilyen! A szépen felújított fehérre meszelt faluház a helyi népi múlt emlékét őrzi Modem faluközpontot alakítanak ki A település négy egymástól elkülönülő részből áll. A templom köré szervező­dött központi település a falu, melynek keleti folytatása Öreg-etes míg a továb­bi településrészek, az egykori bányás­zlakta Amália-telep, Albert-akna és Rau-akna, mely utóbbiak összlakossá­ga ma már csak 503 fő az 1500 fős össz­lakosságból. Etes összességében mégis azon kevés települések közé tartozik, amelynek népessége nem csökkent az utóbbi 5-10 évben és a születésszám ma is örvendetesen alakul. Előbbiekhez hasonlóan büszkén be­szél a polgármester arról, hogy - nem kis erőfeszítések árán ugyan, de - a község­ben minden közmű kiépült már, ugyan­akkor mindez alaposan igénybe vette az amúgy is jelentős hosszúságú úthálóza­tot, melyeknek folyamatos rendbetételét is megkezdték, azonban a felújítások ütemtervét is elkészítve. A legnagyobb gond - lényegében a me­gyei átlagot is meghaladó munkanélkülisé­gyerek jár, míg további 30 salgótarjáni iskolákba. A kétcsoportos óvodának 51 fő a beírt létszáma. Az ellátást egy na­gyobb Áfész-ABC és három kisebb, egyéni vállalkozók által működtetett ki­sebb vegyesbolt, no meg néhány ital­bolt szolgálja. Érdekesség, hogy a falu­ban három autójavító-vállalkozó is dol­gozik. Noha az önkormányzat költségvetése forráshiányos - az iskola elviszi a pénzt - mindent megtesznek Ezermester polgármester A Borsodból elszármazott, majdnem ötvenéves Lénárt Dezső a tarjáni gépipari technikumban érettségizett, majd jó 3 éves záhonyi kirándulás után visszatért Nógrádba. 1975-ben megnősült és Etesen telepedett le. Salgótarjánban a Vegyépszer gyárában helyezkedett el technológus­ként, majd az acélgyárban hengerészként dolgozott. 1984-ben Etes tanácsel­nökévé, 1990-ben pedig folyamatosan polgármesterévé választották. Felesége kör­zeti ápolónő, 27 éves fia rendőrtiszt, 17 éves lánya a tarjáni Bolyai gimnázium tanuló­ja. Számítógép-programozói képesítése birtokában szabad idejében programokat gyárt, videofelvételeit archiválja, vas- és famunkákkal foglalkozik. gi rátával - a foglalkoztatási helyzet, amin helyben nemigen tudnak javítani, jóllehet a legnagyobb foglalkoztató maga az önkor­mányzat. Azért is mindent megtesznek, hogy az itt élő emberek jól érezzék magu­kat. Ezt a célt szolgálja a most átadott falu­ház, amelyben a hagyományőrzés kap fő­szerepet. A közösségi házban színvonalas társasági életet sikerült kialakítani, míg a könyvtár a szellemi élet centruma. Gondot jelent, hogy az általános isko­la két helyen működik, ide összesen 112 Ilii atm, Ilf KOITSEGVETESE személyi juttatások 79 800 munkaadói járulékok 20 300 ttiiÉSiífiNNiiiBi^^ azért, hogy a község vonzóbb legyen. Kö­zös összefogással ezért is létesítettek egy millenniumi parkot, melynek közeli szomszédságában van egy jól felszerelt játszótér. A modern faluközpont kialakítását egy látványtó kialakításával folytatják, s a fut- ballpálya fölötti területen egy csónakázó­tavat is tervbe vettek. Aztán még hosszú ideig mesél, elsősorban az emberek élet­minőségét javító elképzeléseiről a polgár- mester, köztük még szélerőmű-építési terveiről is. Egy jótékonykodó zászlóanya A hetvenéves Gordos Mátyásáé, Giziké néni pici korá­tól Etesen él. Érettségi bizonyít­ványát a salgótarjáni kereskedel­mi középiskolában, matematika- fizika szakos tanári diplomáját az egri főiskolán szerezte meg. Éveken keresztül Karancsalján és Karancslapujtőn, nyugdíjas­ként Etes-Amália-telepen tanít. Büszke családjára: férjére, aki két diplomával a zsebében, ma is igazságügyi szakértőként dolgo­zik és két gyermekére, meg két fiúunokájára, akik már 12 és 15 évesek. Gizi néni nyugdíjasként is ak­tív: a Magyar Karitász etesi cso­portjának helyettes vezetője. Feladatuk a szegények segítése, a magányosok és idősek problé­májának megoldása. Ruházati cikkekkel, ajándékokkal, jó szó­val és ügyintézéssel is segítik a rászorulókat nemcsak Etesen, de még a ludányhalászi otthon­ban is. Gordos Mátyásné a községben a zászlóanya tisztét is betölti. A jubileum évében 2000-ben, a pol­gármester kérésére vállalta a fel­adatot, megtiszteltetésnek tekin­tette, hogy ráesett a választás. Fo­gadalmat is tett a zászló védelmé­re, amely mindenkor a települést reprezentáló szimbólum. Gizi néni pedig a község méltó reprezentánsa, élő rekvizituma. Nem járta végig a szamárlétrát Szelei András (69) kitanulta az esztergályos­szakmát, de csak fél évig állt az esztergapad mel­lett. Kevesellte a fizetést, meg hát az alma sem esik messze a fájától - elment bányásznak, le­szállt édesapja mellé a kisterenyei Újlak-aknába. A szamárlétrát (szállító, csillés, segédvájár, vájár) sem végigjárva, hamarosan vájár lett. 1969-ben megszűnt a termelés Újlakon, átment Szoros­patakra és ott dolgozott a bányabezárást (1989 ja­nuár) megelőző néhány hétig. 55 éves korában fc-! ment nyugdíjba. Soha nem bánta M ; meg, hogy bányász lett, sőt ma is j büszkeség dagasztja mellét. Igaz, Mr j kegyetlenül nehéz volt a föld alatti M I munka, pedig az ő idejében már H| robbantással bontották meg a Hy] szénfalat. Szerinte is rossz döntés volt a bányák korai bezárása. „Ma­gyarországon olyan bányát még nem zártak be, amelyik kimerült volna”. _____________________■ Ar cok a településről „Élet zengje be az iskolát” Szűcsné Mátrai Éva negyvenöt éves. „Előtanulmá­nyai” után matematika szakos tanári diplomát szerzett. 1976-ban kezdett el dolgozni az etesi általános iskola napközijében, ahol aztán az alsó tagozaton kezdett taní­tani. Diplomája megszerzése után „feljebb” lépett. Egy évig megbízottként, két éve pedig kinevezett igazgató­ként irányítja a tantestületet, neveli a már egyetemre já­ró fiát és főiskolás lányát. Nehezíti helyzetüket, hogy az iskola alsó és felső tagozata egymástól két kilométerre található. Mindkét épülethez tartozik egy-egy tornaszoba, az alsó tagozatosoknak van napközi. A két tagozat távolsága gondot okoz a működésben, jószerivel a buszmenet­rend határozza meg a tanrendet. Pályázati úton szeretnék elérni a tago­zatok integrációját, egy épületben való elhelyezését. Az igazgatónő azt szeretné, többek között, ha az iskola egy jó hangulatú, pedagógus és ta­nulók számára is komfortérzést biztosító intézmény lenne, s ehhez a szülők partnerként viszonyulnának. Szlogenük szellemében kívánnak tevékenykedni, céljuk, hogy „Élet zengje be az iskolát!” Az igazgató asz- szony a tanulásban is példát mutat: tanügy-igazgatási szakértőképzés­ben vesz részt. Hobbi a munkája... Az 1963-ban Kolozsvárott született Debelyák Károly Lajos az ottani Báthori gimnáziumban érettségizett, mai, több idegennyelv-tudásának alapjait is itt szerezte meg, míg műszaki ismereteit egy technikumban sajátította el. 1990-ben feleségével áttelepült Magyarországra. Több te­lepülésen megfordultak, mígnem Etesen vettek házat. A fiatalember hosszabb ideig a tűzhelygyárban dolgozott, majd 1998-ban megalapította ipari és szolgáltató kft.-jét, amelyben a pénz- és személyügyi feladatokat felesége látja el. Két-három lakatos szakmunkással indított vállalkozása széles körű ügyfélhálózatának, szi­szifuszi szervezőmunkájának, kiválóan kiépített kapcsolatainak bázi­sán, munkatársainak is.köszönhetően, néhány évvel ezelőtt a csúcsra jutott. Azóta nem szalad úgy a szekér, tengelyt akaszt a beruházások visszaesése, a fizetőképes kereslet mérséklődése, a fizetési morál mi­lyensége, a bürokrácia, a bizonytalanság. Nem azt kívánja, hogy kifeje­zetten támogassák vállalkozását, beérné azzal, ha hagynák dolgozni. Ha csődbe is menne, újrakezdené, mert imádja munkáját: szabadidős fog­lalkozása az üzleti kapcsolatok ápolása, hobbija a munkája. 11 és 13 éves fiával többet szeretne foglalkozni, hogy ne félórás apuka legyen... Őrzik a bányászmúlt emlékeit Határozott, komoly koncepci­óval rendelkezik Etes község önkormányzata a bányászmúlt emlékeinek őrzésére és bemuta­tására. Terveik szerint megvásá­rolnak egy hagyományos koló­nialakrészt, azt eredeti állagá­nak és állapotának megfelelően helyreállítják és felújítják. Itt mutatnák be a bányászkodás és a bányászélet eszközeit, felsze­reléseit, a bányászéletforma tar­tozékait. De hogy milyen is volt a bányászélet egykor, mintegy előzetesként, lássunk egy rövid részletet Habonyi Zoltán Ön­életrajz helyett című írásából. A szerző egykori Etes-Amália- aknabeli élményeit veti papírra szociográfiai érzékenységgel. ....Egy-egy háztartásban nagy seg ítséget jelentett a bérelt... föl­dek és konyhakertek termése és a disznóhizlalás, kisállattartás, a házi befőzések, a háziasszony le­leményessége, az egyszerű, lak­tató ételek készítése. Olcsóbbá tette a nők ruházkodását az ott­honi szabás-varrás... Családi keresetkiegészítő le­hetőség a palahányói hulladék­szén gyűjtése és eladása volt. (Habonyi írása a Palócföld 1991.1-3. számában jelent meg.) Erzsiké emlékezik... A 67 éves Szelei Lajosné, Erzsiké tősgyökeres etesi, jól ismeri a helyi szokásokat, őrizni való hagyományokat. A tanácsakadémiát végzett hölgy hosszú évekig volt a köz­ségi tanács vb-titkára. 35 év munkaviszony után 53 éves korában, korkedvezménnyel ment nyugdíjba. A férje 1995-ben halt meg, a lánya Karancslapujtőn tanít, uno­kája a salgótarjáni Madách gimnázium tanulója. Erzsiké azt mondja, érdemes lenne a földműveléssel és bányászkodás­sal, mint két fő foglalkozási ággal, valamint a háztartásokkal és az itteni­ek életvitelével kapcsolatos tárgyakat, szerszámokat, eszközöket és be­rendezéseket összegyűjteni és a faluházban bemutatni, a már meglévő gyűjteményt gazdagítani. Sorolja, mire gondol a háztartással és az életvi­tellel kapcsolatban: így említi a kenyérsütést, a szövés-fonást, az öltözkö­dést. Tíz perc alatt mintegy 20-30, számomra ismeretlen eszköz nevét sorolja, így például: tiló, héhely, suk, trotya, fékető. Búcsúzóul azt mond­ja: köszönet illeti azokat, akik segítettek a gyűjtemények gazdagításában. Szereti munkája eredményét látni A 44 éves Laczkó Ottó, autójavító-vállalkozó, a tarjáni ipari szakmunkásképzőben (iszi) szerezte meg karosz- szérialakatos-bizonyítványát, de a szakmát igazán Mol­nár István autójavítónál egy évtized alatt tanulta ki, sőt a mestervizsgát is letette. Napi 10 órát dolgoztka, de meg­érte, mert a szakmát jól elsajátítani csak jó szakembertől lehet. Kétéves kitérő után, a Nógrád Megyei Távközlési Üzemnél második szakmájában telexgépeket javított, majd visszatért „szívszakmájához”. Először másodállásban dolgozott, alakulgató műhe­lyében, aztán már egyéni vállalkozóként. Majdnem tíz évig műhelye fel­szerelésére, fejlesztésére forgatta vissza keresete nagy részét. Nem hiába, hiszen ma két alkalmazottat foglalkoztató vállalkozása sikeres. Laczkó Ot­tó felesége kórházi asszisztens, fia a szakmunkásképző közlekedésgépé­szeti szakára jár, s apja reményei szerint egyszer majd átveszi a vállalko­zást, jóllehet a döntés a kezében van. A sikeres vállalkozó szabad idejében szívesen horgászik és biliárdozik. Hangsúlyozza: azért is szereti szakmá- ját, mert öröm munkája eredményét látni. ________________________■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents