Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)
2003-08-09 / 184. szám
Volt és lesz nógrádi folklórfesztivál CSONGRADY BÉLA A Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztika Intézet az elmúlt napokban a nyolcadik alkalommal rendezte meg a nógrádi nemzetközi folklórfesztivált. A magas presztízsű két gálaműsorban Losoncon illetve Bánkon húsz együttes lépett fel, összesen viszont a tíz helyszínen ötvenhárom csoport mintegy másfél ezer tagja mutatta be tudását a közönségnek, amely az előzőekben még soha nem nyilvánított ilyen nagy érdeklődést a programok iránt mint az idén. A visszatekintést, számvetést végző beszélgetőpartnerek - Tóth Csaba, az intézet igazgatója és dr. Egyedné Baránek Ruzsenka fesztiváligazgató - szerint a nézők száma tizenötezer körül volt, ami hozzávetőlegesen ötezerrel volt több a tavalyinál. A fesztivál szervezői, vezetői úgy látják, hogy a közönség végérvényesen elfogadta, mondhatni befogadta e speciálisan nógrádi rendezvényt. Valamennyi helyszínen - Balassagyarmaton, Bánkon, Hollókőn, Mihály- gergén, Salgótarjánban, Somoskőben, Szügy- ben és a három szlovákiai településen: Füleken, Losoncon és Ragyolcon - nagy közönségsikert arattak a bemutatók. Ennek alapvetően négy oka van. Egyrészt jónak ítélhető a marketing- és reklámmunka, s ugyancsak elismerést érdemlően alakult a sajtó hozzáállása. A Duna Televízió mint médiatámogató mellett további négy csatornán esett szó a fesztiválról, s nagy- mértékben járult hozzá a programok megismertetéséhez, népszerűsítéséhez a Nógrád Megyei Hírlap, valamint a helyi rádió is. A másik ok az erős mezőnyben, a magas szakmai színvonalban keresendő. A megye legjobbjainak társaságában nyolc országból (Dél-Afrikából, Kanadából, Lengyelországból, Nagy-Britanniából, Grúziából, Romániából, Szlovákiából és Törökországból) érkezett kiváló együttesek sora lépett fel a fesztiválon. A grúziaiak az örmény, a kanadaiak viszont a magyar kisebbséget is képviselték. A vendégszereplők közül kiemelkedett a román Chindia, a zólyomi Marina és a török csoport. A kuriózumot viszont értelemszerűen a délafrikai Shaka Zulu együttes jelentette ritkán látható műsorával, európai szemnek különleges bemutatójával. Ezúttal is megfigyelhető volt, hogy az alapvetően a népművészetet képviselő folklórcsoportok - a nemzetközi trendnek megfelelően - showszerű, látványelemekkel gazdagított műsorokkal igyekeztek a közönség kedvében járni. S e törekvésüket a kedvező fogadtatás egyértelműen igazolta. Salgótarjánban fokozta a rendezvény vonzerejét - mint mindig mindenhol - a gyermek- néptánc-antológia, amelyre megyei döntőként az észak-magyarországi összművészeti fesztivál keretében került sor. A megyeszékhelyről három csoport szerepelt, s egy-egy együttes képviselte Karancslapujtőt, Kazárt, Somoskőújfalut, Sárospatakot, Szécsényt és a szlovákiai Feledet is. A gyerekek lelkesedése, ügyessége a műfaj folyamatos utánpótlásáról tett bizonyságot. Bánkon, a zárógála helyszínén a nógrádi folklórfesztivál összekapcsolódott a hagyományos megyei nemzetiségi találkozóval, valamint a magyarországi szlovákok fesztiváljával és ez természetszerűen fokozta az összhatást. A 2003. évi rendezvény sikerének harmadik okaként - az elmondottak alapján - a jó együttműködés (a Nemzetközi Folklórfesztiválok Szervezetével, az illetékes szlovák szervekkel, szervezetekkel, intézményekkel és a helyi ön- kormányzatokkal), az összehangolt szervező- munka és nem utolsósorban a megbízható támogatói háttér emelhető ki. Miközben a nyolc év során kialakult a fesztivál profilja, elismertté vált szakmai karaktere, stabilizálódott pénzügyi bázisa is. Megyei, regionális és országos (területfejlesztési, idegenforgalmi és kulturális jellegű) támogatásban egyaránt részesül e rendezvénysoro- z a t mint Nóg- r á d egyik legjelentősebb legnagyobb tömegeket megmozgató művészeti eseménye. Végül fontos tényezőként említendő meg az is, hogy az idénre sokat javultak a vendéglátás feltételei. Ezek közé sorolandó többek között a Nógrád táncegyüttes új mobil színpada és a Bánkon felújított víziszínpad is. Példaszerű volt a hasznosi Tóth Sándomé gesztusa, aki négy napra rendkívül méltányos áron biztosított sátrat a salgótarjáni Fő térre. A helyszíni szervezők mindenütt - a városokban és a kisebb településeken egyaránt - alapos, lelkiismeretes munkát végeztek. A Nógrád megyei csoportok - amellett, hogy szakmailag nagyon jól szerepeltek - a szervezésben, a rendezésben is aktív részt vállaltak, igazi házigazdaként nyilvánultak meg. Az ügyszeretetben különösen a Nógrád és az Ipoly együttes tagjai jártak az élen. Újdonságként kerültek a programba két nemzet - a lengyel és a szlovák - gasztronómiai napjai. A Salgótarjánban megrendezett kezdeményezés egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, úgy tűnik időre van szükség ahhoz, hogy közönség egyáltalán tudomást szerezzen róla. Pedig a finom ételkülönlegességek már első alkalommal is több vendéget érdemeltek volna. Az idei fesztivál tapasztalatainak feldolgozása, értékelése - mint Tóth Csaba és dr. Egyedné Baránek Ruzsenka elmondta - a közművelődési és turisztikai intézetben máris elkezdődött és a kora őszi hónapokban tágabb körben elemzik a tanulságokat, körvonalazzák a jövő évi teendőket. A jól bevált elemeket - nemzetközi jelleg, a szlovák partnerekkel való szoros együttműködés, somoskői europiknik, gálák, gyermekműsorok - tovább éltetik, s gondolkodnak újakon. Tervezik például bővíteni a népművészeti kirakodóvásárok gyakorlatát, mind külföldi mind magyar alkotók részvételével. Jobb munkamegosztásra is szükség van, bizonyos feladatokat koncentrálni, másokat decentralizálni kell. Egy ilyen nagyságrendű rendezvény esetében joggal merül fel a profi menedzsment igénye is. Az mindenesetre már most biztosra vehető, hogy a folyamat nem szakad meg, s 2004 júliusának végén jöhetnek az újabb „Szomszédo- lás”-ok, következhet a IX. nógrádi nemzetközi folklórfesztiEmlékkiállítás Mohorán Az idei év jelentős állomás Mohora község életében, hiszen az irodalomtörténeti naptár jeles évfordulói kötődnek a községhez. Százötven éve, 1853. augusztus 18-án született Mauks Ilona, akit Mikszáth Kálmán 130 éve, 1873. július 13- án vett feleségül Budapesten. Házasságuk regénybe illő történetéről gyakran szól az irodalomtudomány. Ismert tény, hogy az induló írói életút nehézségei elválasztották ugyan a házaspárt, de az írói sikerek visszahozták Mikszáth Kálmán számára Mauks Ilonkát. 1882. december 31-én a mohorai kis evangélikus templomban újra oltár elé álltak és így gyakorlatilag 1883. január 1-jétől - 120 éve - újból megkezdték közös életüket. Mauks Ilona a kékkői, majd balassagyarmati járás szolgabírójának lánya, nemcsak az író hű szerelme, védelmező társa, hanem kitartó felesége és rajongásig szeretett gyermekeinek anyja volt. Ha csak ennyi lett volna, akkor is megérdemelné az irodalom iránt érdeklődő közönség figyelmét. Mauks Ilonát azonban munkái miatt is őrzi irodalmi emlékezetünk. Mikszáth Kálmán mindennapjainak krónikása volt, visszaemlékezései lapjairól egy letűnt kor, egy múlé- kony életmód, egy édes-bús életérzés ismerhető meg. (Mauks Ilona visszaemlékezéseit kiadták: 1917-18-ban a Magyar Figyelő, 1957-ben a Szépirodalmi Kiadó, 2002-ben a Mikszáth Kiadó.) De a hű feleség más módon is hozzájárult az írói hagyaték megőrzéséhez, a Mikszáth-kultusz éltetéséhez. Mikszáth Kálmán halála után átadta az Akadémiának az író kéziratai mellett szépen, szakszerűen rendezve, kísérőjegyzetekkel ellátva azt a tárgyi hagyatékot, amelyet ma a Mohorához közeli horpácsi Mikszáth-emlékmúzeum- ban láthatunk. Méltó ez az értékőrző tevékenység, ez az egyéniség arra, hogy Mauks Ilonára Mohorán egy állandó kiállítás emlékeztessen. A mohorai volt Mauks-kúria hajdan vadszőlővel felfuttatott épületében, ahol Mikszáth Kálmán is oly' sok időt töltött, kiállítással idézzük fel alakját, szerelmük, életük történetét. DR. KOVÁCS ANNA irodalomtörténész, muzeológus Megnyílt a gödöllői barokk színház A gödöllői királyi kastélyban rekonstruált barokk színház pénteken nyílt meg a látogatók előtt. Az Európában is kuriózumnak számító műemlék színházat a kastélyt építtető Grassalkovich Antal hercegi rangra emelt, azonos keresztnevű fia 1782 és 1785 között alakította ki mostam formájára, ám az csak rövid ideig működött - mondta Szabó Margit, a kastélyt üzemeltető Gödöllői Királyi Kastély Kht. sajtóreferense. Amikor 1867-ben a palotát a magyar állam egy belga banktól visszavásárolta, a színház - egy korabeli beszámoló szerint - már hosszabb ideje nem üzemelt. Az 1,3 milliárd forintos költséggel megvalósult rekonstrukció másfél éve kezdődött az Architecton Építő és Műemlékfelújító Rt. kivitelezésében. A nézőtéren - az ugyancsak rekonstruált barokk falképek között - kilencvenötén foglalhatnak helyet. A színpad is az egykori terveket követve valósult meg, modern technikával kiegészülve. Az új kulturális intézményben elsőként Händel Julius Caesar című operáját mutatta be a Magyar Állami Operaház társulata. A péntek esti előadás egyúttal a hét végi Barokk kastélynapok megnyitója is volt. A hét végi program keretében zászlójátékok, huszárok felvonulása, lovasbemutató, bábjáték szórakoztatja a közönséget, este pedig barokk lakoma várja az ínyenceket. A színházban szombaton és vasárnap este a Campary Canario historikus táncegyüttes barokk táncjátékot mutat be. Numizmatikai nyári egyetem A római kor különleges pénzeitől kezdve a legújabb fizetőeszközig, az euróig sokféle érméről szó esik a pénteken Tatán kezdődött, Hóman Bálint egykori kultuszminiszter tiszteletére harmadszor megrendezett numizmatikai nyári egyetemen. A házigazdák nevében a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete tatai szervezetének elnöke, Vámosi László közölte: a háromnapos rendezvény a Nemzetünkért összefogván című kiállítással nyílt meg az Öreg-tó Hotelben. A tárlat a Rákóczi-szabadság- harc 300. évfordulóját köszönti. Hozzátette: a vasárnap záruló találkozójukon a résztvevők megismerkedhetnek például az úgynevezett consecratiós érmekkel, amelyek az időszámítás utáni II-III. században voltak fizetőeszközök, amikor a római birodalomnak egy időben két császára volt, ezért a pénzek egy részére mindkét uralkodó arcképe odakerült. A nyári egyetemen előadás hangzik el továbbá a forintot megelőző pengős pénzrendszerről, a XX. századi magyar színházi, reklám- és játékpénzekről, a máltai rend kitüntetéseinek jellemzőiről, valamint a legújabb fizetőeszközről, az euróról is. Tatán jóval a Magyar Numizmatikai Társulat 1901-es megalakulása előtt, már 1835-ben megkezdődött az éremgyűjtés a piarista gimnáziumban.
