Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

2003-08-06 / 181. szám

2003. AUGUSZTUS 6., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Benépesülnek a régi házak - érték és jövő NMH-Információ Szarvasgede jövője - a jelek szerint - ki­csiben, és nagyban egyaránt összefonódik az értékmentéssel. Az ötszáz lélekszám alatti falu vezetése az idegenforgalmi célú haszno­sítás irányába szeretné állítani a fejlesztését. Anyagi korlátái miatt szerény mértékben, apróbb lépésekben, de igyekszik szebbé, rendezettebbé tenni a települést: parkosíta­nak, új utcanévtáblákat helyeznek el, ezen kívül a közintézmények közvetlen környe­zetének „karbantartásával” is jelét adják en­nek az igényességnek. A falukülső előnyei­nek kihangsúlyozása azonban csak egyik ré­sze az önkormányzat törekvéseinek, emel­lett a „tartalomra” is ügyelnek: lehetőségeik­hez mérten próbálják erősíteni a település népességmegtartó képességét. A gyerek­szám csökkenése ellenére ragaszkodnak az óvoda fenntartásához, mert azt vallják, hogy a gyermekintézmény a lakóközösség lelke, a kicsik itt-tartása az első fontos lépés az ittmaradásukhoz vezető úton. Telkek kialakításával szintén a helyben maradást szeretnék ösztönözni. Más megyei községekhez hasonlóan Szarvasgedére is jellemző a megüresedett házak újbóli „bené- pesedése” a betelepülők zömmel már ismert arcok az itt élők körében. Az utóbbiak egyi­ke az a belga-magyar házaspár, aki a feleség, Csányi Ágnes nagymamájának felújított há­zában gyakran tölti pihenőnapjait, heteit. Ágnes nem gyakorolja agrármérnök szak­máját, fő hivatása a háztartás vezetés. A nagyszülői ház hátsó része az ezernyolcszá­zas években épült, s a házaspár mindent megtett azért, hogy eredetiségében szépül­jön meg. Két éve dolgoznak ezen, azóta újjá- varázsolódott a régi kemence, a fehérre me­szelt falak kiemelik a gerendák tiszta barna­ságát a helyiségekben, ahol féltve megőriz­ték a nyomait az egykori állattartásnak is. ______________________________________________HM.) Hírek Szövetség Szirákért Karancslapujtö MEGÚJULÓ INTÉZMÉNYEK. Jelenleg is folyamatosak a kul- túrház felújítási munkái. Mint­egy 70 közmunkás végzi az in­tézmények karbantartási mun­kálatait, tisztítják az árkokat, gondozzák a parkokat és folya­matosan számolják föl az illegá­lis szemétlerakó helyeket. Hugyag TERVEZIK A JÖVŐT. Zajlik a településrendezési terv munká­latainak előkészítése. A község önkormányzati vezetői a napok­ban tárgyalóasztalhoz ülnek a kisebb lakócsoportokkal és el­beszélgetnek elgondolásaikról, terveikről, a falu jövőjéről. Rimóc BEJÁRTÁK A FALUT. A ha­gyományos évenkénti falubejá­rásukat tartották hét végén a he­lyi önkormányzat képviselői a polgármesterrel, amelyen gyalo­gosan szemrevételezték az el­végzésre váró feladatokat és a hiányosságokat. NMH-Információ Már több mint fél éve, hogy megalakult és működik Falta Pé­ter vezetésével a Szövetség Szirákért. A főként fiatalokat tö­mörítő civil szervezet négy fővel indult, jelenleg pedig 16 tagja van. Elsődleges célunk a telepü­lés fejlesztése, otthonosabbá té­tele, rendezvények szervezése, a falu értékeinek megőrzése, környezet- és természetvéde­lem, helytörténeti kutatások végzése - mondta a szövetség 16 éves csoportelnöke, aki hangsú­lyozta, hogy részt szeretnének vállalni az önkormányzat mun­kájában.- Anyagi támogatásra főként a helyi vállalkozóktól kaptunk ígéretet, de a Budapesti Műszaki Egyetem például felajánlatta, hogy elkészítik internetes hon­lapunkat. A társaság ősszel egy helyi információs újság kiadását tervezi, amely a község életéből, a falu programjaiból adna ízelí­tőt. A szövetség tagjai tevéke­nyen vesznek részt a sziráki lovastáborban is, ahol a kirán­dulásokat és játékos programo­kat szerveznek a táborozóknak. ■ Csongrády Béla Szívélyes völgymunkások A szokatlan szóösszetételt is tartalmazó cím magyarázatra szorul azok számára, akik az elmúlt napokban nem jártak Kapolcson, Monostorapátiban, Öcsön, Pulán, Taliándörögdön vagy Vigánd- petenden, azaz a Balaton-felvidék azon hat községének valame- | lyikében, amelyik házigazdája, otthona volt július 25-től augusz- j tus 3-ig a tizenötödik összművészeti fesztiválnak. E falvakban ugyanis „völgymunkás” feliratú trikókat viseltek azok a többségükben fiatalemberek, akik a végeláthatatlanul hömpöly­gő tömeg kalauzolását, informálását, kiszolgálását voltak hivatot­tak ellátni. Valamennyien készségesen, udvariasan, máHnár tényleg hivatásszerűen végezték munkájukat, mint ahogyan a megszállott szervezők - élükön az ötletadó, a kezdeményező fesztiváligazgatóval Márta Istvánnal - is szinte küldetésnek tekin­tik, hogy a „Kapolcsi napok” néven indult és az utóbbi években „Művészetek völgyéivé terebélyesedett kulturális rendezvényso­rozatot életben tartsák, további színekkel gazdagítsák. Ez évben ezt a bizonyos új árnyalatot például Debrecen kulturális értékei­nek bemutatása jelentette. Bár az idén komoly nehézségek adódtak a pénzügyi hátteret il­letően, a veszély azonban időben elhárult, s a völgyfesztivál im­már történetének legsikeresebb tíz napját tudhatja maga mögött. A 138 milliós költségvetésből nyolcszáz körüli rendezvényre és több mint háromezer fellépőre futotta, a negyvenhat helyszínen rekordszámú - mintegy kétszázezer látogatót számláló - közön­ség fordult meg. Vajon vai>« és mi a titka ezen imponáló adatsornak, mi magya­rázza e rendkívüli népszerűséget? Titokról aligha beszélhetünk, Kapolcsot is „csak” ki kellett találni, bárki, bárhol élhetett volna és élhetne hasonló kezdeményezéssel. Az a vendégszerető, ember­centrikus légkör azonban, amely fogadja és visszavárja a látogató­kat, nyilván hozzájárul a vonzerőhöz, amely természetesen első­sorban a rendkívül gazdag kínálaton alapszik. Ugyanis a völgy minden létező helyisége (templom, iskola, kocsma, pajta, buszvá­ró stb.) és zuga (hegyoldal, árok, kert, patakpart stb.) képes szá­zakat, ezreket (a kisgyermekektől az ékesebb korú felnőttekig) ér­deklő különleges, szokatlan (elnevezésében és műfajában egy­aránt) irodalmi, színházi, képző- és iparművészed, zenei prog­rammal, látványossággal szolgálni. Eredeti szándéka szerint e monstre eseménysor az autentikus né­pi hagyományokat, szokásokat természetes környezetben akarta bemutatni, ismertté, elfogadottá tenni. Ugyancsak mindenkori cél volt a „művésztanoncok”, a pályakezdők fórumának (mind a sze­replést, mind az eszmecserét illetően) megteremtése. Mindkét tö­rekvés érvényesült az idén is (főként az ötletekben valósággal tob­zódó kézművesség, a kerámia területén), de egy ideje már a szer­vezőknek, rendezőknek is gondot okoz, hogy üyen nagyságrend esetében miként lehet elkerülni a kommercializálódás veszélyeit - ami a szolgáltatásokat illeti - és a „tiszta forrást” megzavaró mű­vi beavatkozásokat a produkciók, az alkotások megjelenítésében. Bizonyára túljutnak e dilemmán s - az állami és a civil szféra va­lamint a cégek, vállalkozók eddig is .tapasztalt dicséretes összefo­gásával - megtalálják az optimális megoldást. A Balaton-felvidékiek példája ösztönözhet másokat - így bennün­ket nógrádiakat, salgótarjániakat - is valami hasonlóra, mondjuk a salgói és a somoskői vár ritka adottságainak, szomszédságának kihasználásával. Bölcsőde: van is, nincs is Salgótarján maradna a könnyebben fenntartható családi napközinél (Folytatás az 1. oldalról) az eü-központnak - amely lénye­gében az étkezési költséget jelenti - a vállalkozó ugyanakkor, nyolc­ezer forint térítési díjat kér havon­ta a gyermekfelügyeletért Mint Szlovacsekné elmondta, a jövő évi változás keretében valószínű­leg a jelenlegi rendszert fejleszti majd az önkormányzat, tehát pél­dául több vállalkozót vonnak be a családi-napközis rendszerbe. Az­zal kapcsolatban, hogy Salgótar­ján tervezi-e bölcsőde nyitását, dr. Varga Tamás, Salgótarján aljegy­zője elmondta: az önkormányzat döntésére ez ügyben csak a ké­sőbbiekben kerülhet sor. ,- Szécsényben már több évti­zede működik bölcsőde, 1992-től pedig bölcsőde és napközi ottho­nos óvoda néven - tudtuk meg Bartusné dr. Sebestyén Erzsébet, jegyzőtől. - Másfél éves kortól a Holland úti bölcsődénk 12-15 gyermek felügyeletét látja el - mondta a jegyzőnő, s hozzátette: 500 ezer forintba kerül az önkor­mányzat számára egy évre egy gyermek számára a férőhely fenn­tartása. Romhányi Gyula, Bátonytere- nye címzetes főjegyzője úgy tájé­koztatta lapunkat: a településen bölcsődeigazgatóság működik, melynek két tagintézménye van, az egyik a nagybátonyi a másik a kisterenyei településrészen. Nagybátonyban már 1955-től mű­ködik bölcsőde, jelenleg 25 férő­hellyel, melynek kihasználtsága átlagosak 85 százalékos, Kiste- renyém pedig 1956-tól, tíz férő­hellyel és ÍB0,56(!) százalékos ki­használtsággal. A főjegyző tájé­koztatása szerint - a 2003. évi költségvetési adatok alapján - egy bölcsődei férőhely fenntartása 938 ezer forintot jelent évente az önkormányzat számára. Mint azt Romhányi Gyulától megtudtuk, nem tervezik a bölcsődei hálózat fejlesztését, mert a jelenlegi forma kielégíti a városban jelentkező igényeket. Lapunk úgy értesült, volt idő, hogy Pásztón két bölcsőde is mű­ködött, 1996 márciusától azon­ban egy sincs. - Az igények és a lehetőségek összehangolásával a Gyermekkert tagóvodában létre­hoztunk egy minicsoport, ahol bölcsődés korú gyermekekkel foglalkoznak - mondta dr. Tasi Borbála, címzetes főjegyző. Ta­valy 17, eddig pedig kilenc férőhe­lyet tudtak biztosítani a kisgyer­mekek számára, de ez utóbbi fo­lyamatosan változik. Mivel a minicsoport nem bölcsődeként üzemel, ezért nem jár az önkor­mányzatnak központi normatíva, így a csoport fenntartásának költ­sége teljes egészében az önkor­mányzatra hárul - fogalmazta meg a főjegyző. Balassagyarmaton 1950-től működik bölcsőde, ahol jelenleg 50 férőhely biztosított - informál­ta lapunkat Tatár-Kis Sándomé, jegyző, aki elmondta továbbá: a normatív támogatáson felül 617 ezer forintot jelent évenként, gyermekenként, egy bölcsődei fé­rőhely fenntartásának önkor­mányzati költsége. - Bölcsődénk­be jelenleg 49 balassagyarmati és vonzáskörzeti kisdedet vettek fel, a jelek szerint nincs igény háló­zatfejlesztésre, így nem is tervez­zük azt - nyilatkozott Balassa­gyarmat jegyzője. Rútságról Kapecska Ferencné jegyző adott felvilágosítást, aki el­mondta: a településen nem mű­ködött bölcsőde és nem is terve­zik létrehozását, mivel nincs rá igény. SZELES ENIKŐ A lakosság száma alapján, megyénkben elsősorban a 44 ezer 400 főt számláló megyeszékhelyre vonatkozik az új szabályozás, valamint a majdnem 18 ezer fős Balassagyarmatra, továbbá a 14 ezer 400 lakosú Bátonyterenyére - az utóbbiaknak azonban, Salgótarjánnal ellentétben, van működő bölcsődéjük. Salgótarjánnál egyébként kérdéses, hogy a meglévő szolgáltatás fejlesztésével eleget tudnak- e tenni a törvény által előírt követelménynek, amely bölcsőde fenn­tartását teszi kötelezővé. Bár tény, a jogszabály nem részletezi, hogy miként gondoskodjon az illető önkormányzat a kisgyermekek nappali ellátásáról. Pásztó lakóinak száma csupán két-háromszázzal haladja meg a tízezres határt, de hasonlóan, mint Salgótarjánnál, más mó­don oldották meg a kisdedek ellátását, felügyeletét. A kis lélekszámú Rétságot - ahol mintegy háromezren élnek - nem érinti a szabályo­zás és nem is tartanak fenn bölcsődét. Szécsényben azonban jelen­leg is működik bölcsőde, pedig a város mintegy 6500-as lélekszá- mával a törvényben előírt határ alatt van. Teljes búcsút nyertek Hatodik alkalommal rendezték meg Szent- kúton az idősek búcsútalálkozóját, ahová más megyék otthonlakói is ellátogattak.- Hatodik éve már, hogy elköltöztünk Szentkút- ról - mondta Serfőző Tamás, a bátonyterenyei Ezüstfenyő idősek otthonának igazgatója. - Költö­zés után alig néhány nappal a szociális otthon la­kói már visszavágytak ebbe a csodálatos környe­zetbe. Hatodik alkalommal vagyunk ma itt, a Nagyboldogasszony hetét megelőző kedden. Azért nem Nagyboldogasszonykor, mert akkor rengetegen vannak ezen a kegyhelyen az ország minden részéről és így meghittebb is ez a keddi nap. Első alkalommal csak mi és a szlovákiai Bást lakói jöttek el, de azóta bővült a kör. A környékbe­li idős- és bentlakásos intézmények, Ludányha- lászi, Diósjenő, Bércéi, Balassagyarmat ellátottait hívtuk meg. Ezután tovább bővült a kör és a me­gyén kívülről is érkeztek vendégek. Most mintegy 600-700-an vettek részt a szentmisén, melyet Mátraverebély-Szentkúton a szabad téren celebrál­tak. Jól megszerveztük a napot és ennek is kö­szönhető, hogy nagyon sok kerekes székes lakó is ki tudott ide jutni, ahová csak segítséggel tud. Fel­készültek voltunk és az esetleges rosszullétek gyors orvoslására mentősöket is hívtunk. A feren­ces rend képviselőivel nagyon jó a kapcsolatunk, s ők is készültek erre a napra. Szentkút csodálatos kegy- és természeti szépségekben bővelkedő hely is, ahol minden jó érzésű ember nyugalomra talál. Misét is mondathattak az otthonok lakói a hozzá­tartozóikért. Már az első ilyen rendezvényünknek is nagy visszhangja volt, s most is nagyon várták, érdeklődtek, hogy jövünk-e ki? A nap kuriózuma, hogy egy Lyonba elszármazott pap volt itt, s ő is prédikált Zachar atya és Julián atya mellett. A Nagyboldogasszony hetét megelőző kedd már egy olyan nap számunkra, mint az idősek napja, csak épp nevezhetjük idősek búcsútalálkozójának.

Next

/
Thumbnails
Contents