Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

2003-08-27 / 198. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MÁRKHÁZA 2003. augusztus 27., szerda MEGYE 2 0 0 3 Jórészt ismeretlen a falu története, hiszen az első írásos említés 1548-ból származik, s ak­kor is csak azt jegyezték fel a krónikákban, hogy a portyázó törökök teljesen elpusztították. A kisközség neve valaha Tétmarokháza volt, ami azt bizonyítja, hogy szlovákok telepedtek meg itt a hódoltság utáni évtizedekben. 1715- ben öt, 1720-ban pedig hat adóköteles szlovák háztartásról tesznek említést a Nógrád várme­gyei összeírások. A falu lakéi azonban az év­századok során teljesen asszimilálódtak. A te­lepülés földesurai 1770-ben özvegy Jáni Lászléné, valamint Lipthay János és László vol­tak. 1897-ben nagy tűzvész pusztított a falu­ban. Márkházán több kontyolt, nyeregtetős, tor­náccal és fakorláttal épített, alápincézett, népi stílusú lakóház maradt lenn a XX. század első teléből. A falu a Kis-Zagyva-patak meglehetősen keskeny, rosszul termő, leginkább csak legelő­ket és erdőket adó völgyében található. Délről a Buda-hegy, Északról pedig a Kakukk-hegy ma­gasodik fölé, előbbi 440, utóbbi 455 méter magasan van a tenger szintje telett. A kistele­pülés szélén húzódik a Kelet-Cserhát tájvédelmi körzet határa. A falu modern, faburkolatú római katoli­kus temploma Márkháza egyik jellegzetes építménye: a harangláb Tetszetős, háromnyelvű köszöntőtábla fo­gadja a faluba betérőket, rajta Márkháza címerével Korosodó település, törekvésekkel A csodálatos Cserhát egyik apró tele­pülése a megyeszékhelyhez közel fek­vő Márkháza. A csendes, nyugodt, tiszta levegőjű falu egyike a kis lélek­számú nógrádi településeknek: alig több mint kétszázötvenen lakják. A márkházaiak kezdetben Nagybár- kánnyal és Kisbárkánnyal tartoztak egy körjegyzőségbe. Ám de a körjegy­zőséget 1993-ban megszűntették. Ezt követően két település, Kisbárkány és Márkháza hozott létre körjegyzőséget Márkháza székhellyel. Ezzel a köz- igazgatási intézkedéssel átláthatóbbá váltak a saját dolgaik is. Történt azon­ban, hogy 1998-ban a közeli Nagyke- resztúr - elválva Lucfalvától - önálló­sodott, jegyzőséget azonban nem tu­dott létrehozni, ezért a keresztúriak is csatlakoztak a márkházaiakhoz. Összességében 40 milliós költségve­téssel számolhatnak a falvak, amiből Márkházának 20-22 millió jut, ami bi­zony nagyon kevés. A normatíva alapján az államtól kapott pénzek éppencsak elegendőek, hogy az intézményeket, az önkormányzatot fenn tudják tartani, a szociális költségeket fe­dezni tudják, illetve hogy jusson a hivatal legszükségesebb kiadásaira is. Márkházán nagyon kevés a bevétel. A lakosság anyagi helyzetére tekintettel itt a lakosoktól csak kommunális adót szed­hetnek. Ezt az összeget sem emelték már évek óta, egy udvartól 5000 forint bevé­telt jelent évente. Ez nagyon kicsi összeg, s ha összehasonlítjuk az önkormányzat által biztosított szolgáltatásokkal, példá­ul a kommunális szemétszolgáltatás költ­ségével, ami egy családra szólóan 6000 forint évente. Fenntartanak egy gázcsere­telepet annak dacára, hogy megépült a vezetékes gáz. A lakosságtól kapott bevé­tel, amit fejlesztésre fordíthatnának olyan kis összeg, hogy kénytelenek pályázatok­kal elérni azt, ami elérhető számukra. Mit ért el 12 év alatt a település? A fa­luban jó az infrastruktú­Örömökre szomjazó polgármester Brenda Péter 33 év óta márkháza! lakos. Körzeti állatorvosként kezdte, s csaknem egy évtizede, hogy nyugdíjba vonult. 1990-ben az első polgármester-választáskorfelvállalta ezt a nem könnyű tiszt­séget, azóta tiszteletdíjas. Két szép unoka nagypapája, szabad időben családi programokat szervez, gyakran kirándulnak. Nagyon kedveli a sportműsorokat a televízióban, s ha jut rá idő, olvasgat is. Nagy örömére szolgál, hogy sikerűit megteremteni a teljes közművesítést a szennyvízcsatornázás kivételével, s ha még az is sikerül a bekötőút felújításával, az öröme teljes lesz. A\ft%4$B®88S9?fsWS«' Mftfflin un. in küjsécthísí Összesen: 29 7351R ra, kultúrház, könyvtár működik, itt ad­nak helyet a körjegyzőségnek. Minden évben arra is tudnak keretet biztosítani, hogy megrendezzék a mindenki által el­ismert, színvonalas falunapi ünnepséget. Márkháza elöregedő település. A lakos­ság létszáma a legnagyobb a második vi­lágháború előtt volt, 340-350 fő, most 266 lakos él itt. Ez elsősorban a munkahelyek hiánya miatt alakult így. A megüresedett házakat idegenek vásárolják meg hétvégi házaknak, 12 budapesti tulajdonos van már a községben. Falusi vendéglátás kellene A falusi turizmus egyelőre csak egy álom Márkházán, pedig ha meghonosítanák, talán a te­lepülés fejlődésében is sokat segítene. Ez azonban az ittenieknek még elég riasztóan hangzik, nem szívesen engedik át a saját házukat idegeneknek - eddig nem volt erre példa. Ha ezzel azonban meg­barátkoznak és az idejáró fővárosiak is hoznak magukkal érdeklődő, pihenni vágyó barátokat, le­het, hogy ez, ha nem is munkahelyeket, de a meg­élhetést javító elfoglaltságot eredményezne. Az önkormányzat már szépíti a települést, ami minden idelátogató elismerését elnyeri. Ez kö­szönhető annak is, hogy pályázatokat nyertek több területen, például fejlesztésben. Legutóbb a közmunkaprogramban, ami azt jelenti, hogy 10-12 embert helyben foglalkoztatnak, akiknek a község szépítése, a falu vonzóbbá tétele a feladata. A márkházaiak a falusi turizmusban egyelőre nem látnak kitörési lehetőséget. Pedig a kistérségi menedzser minden segítséget megad számukra, a munkahelyteremtő programot vele együtt készí­tették. Egy európai uniós pályázatot viszont csak több község összefogásával tudnának megvalósí­tani, hiszen önmaga a település a minimális saját hozzájárulást sem tudja a pályázati pénz mellé tenni. Ehhez persze az összefogást is tanulni kell, hogy ezt felvállalják az emberek. Márkháza látképe A közmunkaprogramnak köszönhetően tetszetős, csinos és tiszta a falu főutcája Arcok a településről Egyeduralkodó boltvezető Mikuska József vendéglátós üzletvezető az apró falu egyetlen kis üzletét működteti, amely egyben vadátvevő is. Igazi falusi vegyesbolt és italbolt együtt Felelősségteljes a munkája, hiszen ő látja el a falut. Éppen egy évtizede, hogy egy garázsban elkez­dett különféle dolgokat árusítani. Igaz, akkor műkö­dött a régi bolt is, s amikor a régi bérlő abbahagyta, megvették az üzletet. Átvették az italboltot is. Mikuska széttárja a karját, amikor élete soráról kérdezzük, s csak annyit mond: karri­erje ugyancsak kacifántos. Kezdetben szobafestő, mázoló, tapétá­zó volt, majd elment gépkocsivezetőnek, az országban fuvarozott. Később Mátraszelén nyitottak egy eszpresszót, majd kamionra ült és úgy próbált szerencsét. Azt mondja sokféle foglalkozást űzött már eddig, pedig csak 38 éves. Kettesben élnek a feleségével, de na­gyon remélik, lesznek gyerekek is. Úgy látszik azonban, hogy az értékteremtő munka az ő számára mostanáig a legfontosabb volt. Eddig ugyanis mindig egy kicsit több pénz kellett, mint amennyi éppen rendelkezésre állt. Például amikor meg kellett venni az ital­boltot, akkor segített rá az anyagiakra a kamionossággal. A bolt hasznából csak úgy lehet megélni, ha a kiegészítő dolgokkal is fog­lalkozik, ezért is vállalta el a vadátvevő szerepét is, ez is hoz vala­mennyit a konyhára. Lisztet, étolajat egy hónapban csak egy kar­tonnal adnak el, amiből kevés a haszon, ezért kell máshonnan is pótolni a bevételt. Vevői megtartása érdekében beszerzi a zöldárut is. A vadátvétel bértárolás a Mavad részére. Van vad bőven, itt min­denfajta előfordul. Mikuska József maga is vadászik már hét éve. Az édesapjától örökölte a jogot, mert a vadászat egyébként drága dolog. Őt sokkal inkább a falusi vendéglátás érdekli. Szeretne még az idén lépni ez ügyben, de pályázni is kellene. A kocsma és a bolt ugyanis önmagában hosszú távon nem biztonságos. Kőműves képviselő Mikuska Zsolt kétkezi munkásként, kőműves­ként kezdte a munkáséletet. Kezdetben a főváros­ban dolgozott mint vadonatúj építési vállalkozó, de valahogyan nem ütött be a dolog és visszajött dol­gozni a megyébe. A salgótarjáni szakmunkáskép­zőben szerzett tudását egy pásztói kisiparosnál gazdagított gyakorlattal erősítette meg. A néhány alkalmazottal működő vállalkozó elsősorban családi házak építé­sét vállalja, de avatott mestere a belső felújításoknak. Főfoglalko­zása mellett számos kisebb-nagyobb munkákat végez, amelyek általában a délutánokon, hét végeken történnek. Ritkán van ott­hon. A család kénytelen elfogadni, mert az elért életszínvonalat tartani kell. A mester nem márkházai, de ebből a faluból való lányt vett el feleségül. A fél évtizedes házasságból két kislány származott, akik az apja szemefényei. Önkormányzati képviselő is: az első ciklusban azért indult, mert nem volt katona, csalni pe­dig nem akart, inkább fegyvermentes szolgálatot vállalt. A máso­dik ciklusban már nagyobb bizalmat kapott. Mint képviselő in­kább a felmerülő munkákban nyújt segítséget: az ünnepségek, fa­lunapok szervezésében. Szórakozásképpen nagyon ritkán tévé­zik, a sportadásokat nézi leginkább, mert valamikor ő is futballo­zott. Azt mondja, szórakozásra majd télen jut jobban idő. Meg a fakitermelésre, amivel kiegészítésképpen foglalkozik, mert, hogy teherautója is van. A következő években bővíteni szeretné a vál­lalkozását, meg a saját háza táját is. Garázsépítésbe kezdett, ugyanis autót szeretnének venni: újat a régi helyett. Nem örül a faluban házat vásárlóknak, mert felverik az ingatlanárakat. Ugyanakkor a helybeliek kihaló tendenciája is erősödik ezáltal. Ők ugyanis csak hétvégi lakosok. _________________________________■ U tat a buszoknak! Akárcsak az egész völgyben, a közlekedés jelenti az egyik legnagyobb gondot. Ezen a vidé­ken vasút sosem volt, nem is lesz. Az autóbusz-közlekedés viszont szerencsére egyre jobb. Tizenöt-húsz éve a faluba még nem közlekedtek autóbuszok, most viszont napi 10-12 járat is bejön. A márkházaiakat azon­ban nagyon bántja, hogy a Pász­tó és Salgótarján között közleke­dő járatok közül nem mind­egyik megy be a faluba. Az a tö­rekvésük, hogy mindegyik be­menjen, amihez azonban már csak jobb út kellene. Folyamat­ban van egy pályázatuk az úthá­lózat felújítására, amely az elő­készítés stádiumában van. Ha ez a fejlesztés megvalósulhatna, elérnék, hogy minden járat be­guruljon a településre, s nem kellene egy kilométert gyalogol­ni az útkereszteződésig...

Next

/
Thumbnails
Contents