Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)
2003-08-22 / 194. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ SALGÓTARJÁN 2003. augusztus 22., péntek Biztonságos utat akarnak Karancsalja Karancsalja központjában csaknem 1300 méteres útszakasz vár felújításra, hiszen az út ezen része már teljesen elhasználódott, szinte balesetveszélyessé vált. Az önkormányzat pályázati pénzből szeretné kivitelezni a beruházást, éppen ezért adta be terveit a Nógrád Megyei Közlekedési Felügyelethez és a TEKI, illetve az ÜKIG pályázati kiírásra is. Ha sikeresen bírálják el a beadott anyagokat, akkor várhatóan jövő év tavaszán elkezdi a felújítási mun- kálatokat. _________________i S zennyvízberuházás Lucfalva Hamarosan elkezdik a településen a szennyvízberuházási munkálatokat. Az önkormányzat a szerződéseket már aláírta, a napokban pedig pontosító tárgyalások zajlanak a pályázati forrásokból finanszírozott fej- lesztés kapcsán.____________■ B alszerencsés egybeesés Karancskeszi Nemrégiben egy Záhfalva úti lakos a szennyvízcsatornáját akarta bekötni, kihúzta a csonkon lévő dugót, amikor hangos szippanással elöntötte aknáját a szennyvíz. A csatornaművek munkatársai a riasztás után azonnal a helyszínre siettek. A szakemberek szerint a lakó éppen akkor akart csatlakozni a hálózathoz, amikor az egy üzemzavar miatt víz alatt állt. A probléma azóta megoldódott, a szennyvizet kiszivattyúzták, az aknát fertőtlenítették. Rádi János elmondása szerint a csövet akarta a csatornahálózathoz csatlakoztatni, amikor kihúzta a csonkon lévő dugót, és hangos süvítés kíséretében elöntötte aknáját a szennyvíz, amely kb. 1.5-2 méterre feljött az árokban. Azonnal értesítette a karancslapujtői Karancs Közmű Kft - t és kihívta a polgár- mestert is. A szakemberek perceken belül a helyszínre érkeztek, de azonkívül, hogy segítettek kiemelni a csövet az árokból egyebet nem tudtak tenni, ekkor még azt javasolták várják meg amíg a víz magától visszafolyik. A lakó legfőképp azért aggódott hogy ha a víz a pincéjébe is bejut, és elpusztítja az ott tárolt termést, nem lesz aki megfizeti a kárt. A délután folyamán azonban szerelők ismét kimentek, kiszivattyúzták a szennyvizet és az előírásoknak megfelelően fertőtlenítették az aknát. A csatoraművek üzemvezetője, Barta András elmondta, hogy az egyik átemelőaknába levegő került, ezért nem volt megfelelő a nyomóvezetés, így a szennyvíz visszafolyt. Naponta körülbelül ezer ilyen kivédhetetlen üzemzavar történik az országban, szerencsétlen egybeesés, hogy éppen akkor húzták ki a dugót, amikor a csatorna a meghibásodás miatt közvetlen víz alatt állt. Anyagi kár nem keletkezett. Az eset remélhetőleg egyedi volt, csekély a valószínűsége annak, hogy másnál is megismétlődik. Ahogy az hasonló helyzetekben is lenni szokott, azonnal megindultak a találgatások a faluban. Arra a lakossági felvetésre, J miszerint az előző kivitelező nem J megfelelően alakította ki a csator- j nahálózatot, az üzemvezető nem tudott választ adni, hiszen akkor még nem dolgozott a cégnél, de elmondta, hogy a rendszer jó állapotban van, hat éve fektették le, gyakorlatilag még újnak számít. Sokan kifogásolják a szivattyú állapotát is, erre vonatkozóan a szakember közölte, hogy az év elején a társaság az idei költség- vetésébe betervezte az átemelő rekonstrukcióját. „Szerencsétlen egybeesés, hogy éppen akkor húzták ki a dugót, amikor a csatorna a meghibásodás miatt közvetlen víz alatt állt” FOTÓ. GGCS Természetismeret óvodásoknak vagy inkább az óvodában maradnak játszani. A többség persze a természetjárást választotta. A városban ez volt az első ilyen jellegű táborozás, a gyerekek több intézményből jöttek ösz- sze, akárcsak az óvónők. Mindenki élvezte a kiránduláTóbiás, a kakas „kemény legény”. Biztonsági okokból a gyerekek csak úgy simogathatták, ha a gazda szó szerint erősen kezében tartotta. _- Ez a „bentlakásos” forma azonban nem a legmegfelelőbb, mert az óvodás korosztály még nem alkalmas arra, hogy éjszakára is, több napra elszakadjon a szülőktől. Mi ezért más megoldást választottunk a természeti környezet megismertetésére. Az apróságok minden nap kirándultak, utána pedig hazamentek. A korosztályi sajátosságoknak éppen megfelelő volt az a napi pár óra, amit a szabadban tölthettünk. Nem készítettünk pontos terveket, mindenhol azt tanulmányoztuk, ami éppen elénk került. Megfigyeltük a növényeket, az állatokat, vittünk magunkkal a terepre állat- és növényhatározót, nagyítót, dobozokat a különféle kincsek, kavicsok, termések, falevelek összegyűjtésére. A gyerekek hátizsákban hozták magukkal az elemózsiájukat, aminek mennyisége attól függött, hogy mikor milyen messzire mentünk. Például járunk a Pécskőn, Somoskőn, a Szilváskőn, a Tatárárokbap és a Pipis-hegyen. Utóbbi volt a legkönnyebb túra, ezt az egyhetes táborozás végére, a pénteki napra hagytuk meg. Akkorra ugyanis már fáradtabbak voltak a gyerekek, meg jó néhányat közülük korábban el is vittek ebéd után. Arra ügyeltünk, hogy a túrázás ne legyen túl fárasztó, s játékokkal is igyekeztünk izgalmasabbá tenni a programot. Például számháborúztunk is, de állatfiAz elmúlt hetekben a salgótarjáni óvodások a Mackóvár Központi Óvoda szervezésében a város természeti környezetét tanulmányozták kirándulásaikon. Van is mit felfedezni a nógrádi megyeszékhely környékén, hiszen még azok sem tudnak mindent e páratlan szépségű vidékről, akik itt élték le életüket! A részletekről dr. Csongrády Béláné, a központi intézmény igazgatója adott tájékoztatást. Az apróságok nem csak az ablakon tekinthettek be, hanem a természet életébe is Az országban több helyen is létrehoztak már erdei óvodát, az erdei iskola mintájára - mondta. gurákat használtunk számok helyett. Egyébként ami a programot illeti, az apróságok maguk dönthettek, hogy akamak-e kirándulni, Kecskesimogatás: apró dolog, de milyen nagy öröm! Csaba, a bakkecske igazán barátságos jószág. (FELVÉTELEINK A SZILVÁSKŐI VENDÉGHÁZ KERTJÉBEN KÉSZÜLTEK.) F0TÓ! R|GÓ T|B0R sokat, hiszen A sikernek köszönhetően jö- az apróságok vőre is rendezünk ilyen tábort, azt mondták, az idei tapasztalatokat pedig elehogy az anyu- mezni fogjuk. Gondunk csak kájuknak, apu- egy volt, éppen a táborozás idekájuknak, test- jén mérték a legmagasabb hővérüknek is mérsékletet... meg fogják A salgótarjáni óvodások idén mutatni azokat két, egyenként egyhetes tumusa helyeket, ban vehettek részt a kömyezetamelyekre védelmi táborban, most eljutottak. ________________________F ZK ét méteres kenyér virágos felvonulással Karancskeszi Méltón ünnepelte meg a község az államalapítás ünnepét, áugusztus 20-át. Minden jelenlévő megtalálta a magához illő programot, hiszen délelőtt folyamán volt faültetés az emlékparkban, hagyományteremtő céllal virágos felvonulás , szent mise és Kegye János pánsíp művész koncertje. Ezt követően délután gyermekeknek játékos vetélkedővel kedveskedtek a szervezők, a kicsit idősebbek pedig futball mérkőzésen vehettek részt. Persze a tánc és a tűz- játék sem maradhatott el ezen a jeles napon. Ráadásul itt szelték az ország egyik legnagyobb kenyerét, ami egy két méteres óriás volt! ■ Frontmester volt, most a bányász múlt tudója Gajdár Vencel a bányamúzeum bejárata előtt F0TÓ. R1GÓ T_ Salgótarján fő nevezetessége a bányamúzeum. Nyáron a 36 fokos kánikulában szinte felüdülés lemenni a föld alá, a kilenc-tíz fokos hűvös tárnákba. Bizony előfordul olyan nap, hogy 500-600 látogató keresi fel az országban egyedülálló salgótarjáni bányamúzeumot. A kedves tárlatvezetők közül, most Gajdár Vencel 70 éves mátranováki urat említeném, aki 34 évet töltött föld alatti munkán a mátranováki, és ménkesi bányákban.- Apám is bányász volt, és ez nálunk már családi tradíciónak számított. 16 évesen már a bányánál dolgoztam, 3 évig a bányarakodón. Aztán kerültem le föld alatti munkára. Nagyon emlékezetes volt, amikor először lementem, és a Gáti I.-be osztottak. Később, ahogy telt múlt az idő, a mátranováki bányákat mind végig járta, az idős ember, akit nem tört meg a kemény bányász élet, hiszen a mai napig aktívan dolgozik a múzeumban. Ráadásul egyáltalán nem látszik rajta, hogy már hetven éves.- A Csurgó táróban és a Déli II-ben is csapatvezetőként dolgoztam, és kilenc ember tartozott a kezem alá. A későbbiek folyamán frontmester lettem, és akkor már huszonöt bányászt kellett összehangoltan irányítanom.- Mit jelentett frontmestemek lenni? Aki a gépi fejtésnél, száz-száz méteres szakaszokat felölelve, három műszakban húsz-huszonöt ember munkáját kiadja, felügyeli. Gajdár Vencel 1972-ig Mátra- novákon, amíg bánya üzemelt, frontmesterként dolgozott.- Sajnáltam, hogy bezárt helyben a bánya, de mit lehetett tenni. Ez a felsőbb vezetőség döntése volt. Ekkor kerültem át Ménkesre, ahol továbbra is frontmester maradtam, 1984-ig, amikor nyugdíjba vonultam. Ménkes bányát több okból is megemlegeti Vénei bácsi, mert több félelmetes emléke is maradt az ott eltöltött bányász évekről.- Dolgoztunk a fejtésen, amikor a páncélkaparó a fejet fölkapta a levegőbe, és olyan lökést adott, hogy engem betaszított a fejtésbe. Ezt az esetet nagyon szerencsésen megúsztam, mert bizony végződhetett volna sokkal rosszabbul is. A másik még kellemetlenebb baleset volt, akkor több hétre kórházba is kerültem. Történt, hogy vittem fölfelé a vágásban a maróhengert. Már csak egy méter volt hátra, hogy végezzek, de akkor megakadt a hernyó, és a kezemet bekapta. Nem volt ott senki, hiába kiabáltam nem hallották. Húszas csavar ment át a csuklómon, oda szorított a géphez, és nem tudtam lekapcsolni, mert nem értem el a kapcsolót. Majdnem leszakított a karomat. Az volt a szerencsém, hogy egy másik bányász végül is meghallotta a kiabálásomat, és gyorsan a segítségemre sietett.- Ezektől a dolgoktól eltekintve én nagyon szerettem a bányát. Fellelkesültem, és megörültem annak a lehetőségnek, hogy a Nógrád Megyei Bányamúzeumban dolgozhatok tárlatvezetőként. Hat éve tevékenykedem a föld alatti múzeumban. _________ CS. A.
