Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)
2003-08-21 / 193. szám
2003. AUGUSZTUS 21., CSÜTÖRTÖK Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal M O Z A I K Még mindig vásárolhat munkáltatói igazolás, előleg és kezelési költség fizetése nélkül! Hitelügyintézés helyben, 30 perc alatt, díjtalan házhoz szállítás 30 km-es körzeten belül! RInógrÁdkerM MINŐSÉG + MEGBÍZHATÓSÁG + KEDVEZŐ ÁR! MEGÚJULT ÉS MEGSZÉPÜLT A LAKBERENDEZÉSE ÁRUHÁZ! Miért nincs medvénk? A Plitvicei-tavak Nemzeti Park kiterjedése mindössze 20 ezer hektár, azaz fele sincs, mint a Bükki Nemzeti Park, vagy a Börzsöny központi része. A nógrádi Karancs- Medves Tájvédelmi Körzet a maga 17 ezer hektárjával szintén nem nagyon marad le, ha meg figyelembe vesszük, hogy a határ szlovák oldala is védett, - márpedig a medvék szempontjából ez teljesen mindegy, - akkor még lényegesen nagyobb is a terület. Plitvicén azonban élnek barna medvék, felénk meg nem. Mi ennek az oka? Nos, az észak-magyarországi természetvédelmi területek zavarása lényegesen nagyobb. Valamennyit népes települések, főutak, vasutak veszik körül, a hegyek lábainál mindenfelé mezőgazdasági művelés folyik, az alacsonyabban fekvő, könnyebben járható terep forgalma, ezáltal zavarása jelentős, az erdők kitermelése, a feltáróutak építése egyszerűbb. A Balkán hegyvidékei azonban sokfelé a mai napig szinte megközelíthetetlenek, utak csak a főbb völgyekben vezetnek, a sokfelé igen szerény fatömeget produkáló er- Európa, bama medve (F^gban w dókét a kedvezőtlen, sziklás terepen nem en meg kitermelni, főleg nem nagyüzemi ........................................................................................................... m ódszerekkel. így a medvék rejtekhelyek sokaságát találják. Ennek köszönhető, hogy a már a Római Birodalom idejében benépesült adriai partvidék szomszédságában e ritka faj fennmaradhatott. Faragó Zoltán: T £ jR £; P j SV Ö eves Erdei ciklámen Rozsdás gyűszűvirág nem károsodtak, a nemzeti park létesítményeit pedig újjá építették. Az itteni bükkös akár ismerős is lehetne, hiszen a szürke törzsű óriások sok helyen állnak a magasabban fekvő, hűvösebb területeken mifelénk is. A tenger szintje felett úgy 700-800 méterre fekvő karsztvidék azonban valahogy másféle bükkfát terem: zuzmó borítja a szürke kérget, páfrányok, más lágyszárúak tenyésznek alattuk, méghozzá a mi középhegységi bükköseinkhez képest igen nagy egyed- és fajgazdaságban. A felfordított kucsma alakú, tíz-húsz méter átmérőjű víznyelő töbrök szinte egymást érik, a légvonalban 50-60 kilométerre húzódó tengerpart közelségének köszönhetően gyakran lezúduló eső pedig kevés termőtalajt hagy a mészkősziklák mélyedéseiben. A fagy, a csapadék, a szél és a növények gyökerei közös munkával mélyítik, szélesítik a vízmosásokat, a völgyeket, csipkézik a sziklákat, koptatják a hegygerinceket, - de ez lassú munka, egy élet is kevés ahhoz, hogy emberi szem észrevegye... A nehezen járható terep áldás, ha a növény- és az állatvilág megóvásáról van szó, a tömeges turizmus pedig akár lehetetlenné is teheti a természetvédő munkát. Plitvicén azonban zseniálisan oldották meg a páratlan értékek bemutatását: a vendégek csak a leglátványosabb részeket járhatják végig, a kijelölt ösvényekről pedig tilos letérni. Ezzel persze a látogatók közül jó páran nem törődnek, de mivel a legtöbb helyen függőleges sziklafalak állnak a sétautak mellett, hegymászótudás nélkül még a kanyarokat is nehéz levágni, ahol meg fából ácsolt hidakon közlekednek a vendégek a víz felett, leheteüen is... Ahol feltétlenül kell, ott a tömeget hajó vagy elektromos busz szállítja, így a látogatható területrészen kívül pedig a medvék, a farkasok, a hiúzok nyugalmat találnak. Ezek a nagy ragadozók azonban érdekes módon nem a park legfőbb értékei: ők ugyanis, ha nem is nagy egyed- számban, de előfordulnak Európa más vidékein is. Ugyanakkor Plitvice rendkívül gazdag bennszülött balkáni növényfajokban, amelyek más tájakon nem fordulnak elő. A 72 faj előfordulása már csak azért is érdekes, mert a flóraelemek erősen keverednek: a mediterrán, az atlanti, a dél-európai, a balkáni, a kárpáti, a közép-európai ritkaságok mellett még eurázsiai elterjedésű fajok is megtalálhatók itt. Egy részük a magyarországi flórában teljesen ismeretlen, van, amelyiknek még magyar nevet sem találtam. A ritkaságok között azonban akad olyan is, aminek még a latin neve is magyar: ez a Teleki virág, ami gróf Teleki Sámuelről (1739-1822), Erdély kancellárjáról, a marosvásárhelyi Telekitéka alapítójáról kapta nevét. A Keleti- és Déli-Kárpátokban, valamint a Balkánon nem ritka növény, - de az átlagos turista a plitvicei sétautak mellett legfeljebb véletlenül láthatja. Előfordul itt több ritka orchideafaj, a rozsdás gyűszűvirág, az erdei ciklámen - ezek a hazai, zömmel dél-dunántúli élőhelyek féltett ritkasága, délebbre azonban a közönséges fajok közé tartoznak, akár az ösvények mellett is láthatók. Szintén megemlíthető az érdekességek sorában a kereklevelű harmatfű, ami rovarokkal táplálkozik. Ami a vadállatokat illeti, azok persze nem kerülnek az átlagos látogató elé. A parkban él farkas is, ami száz évvel ezelőtt a mai Horvátország területén még mindenfelé előfordult, de ma már csak 50 körül alakul az ordas „lélekszám”. Ugyancsak él itt az európai ragadozók legnagyobbika, a barna medve. Horvátország a faj számára alkalmas élőhelyet jelentő 10 ezer négyzetkilométerén (egymillió hektár) egyed- számukat 400-ra teszik. Ebből évente 40 példányt lőnek ki, illetve néhány mackó a forgalomnak is áldozatul esik. Ugyancsak előfordul Plitvicén a harmadik európai csúcsragadozó, a hi- úz is. (Az állomány nagyságáról nem találtam semmiféle adatot. Az 1884. évi löjegyzék például Horváti és Szlavonország területéről egyetlen példány elejtéséről sem számol be. A Fiume mellett elterülő Risnak Nemzeti Parkba 1985 körül a közeli Szlovéniából települt át a hiúz, s még néhány védett területen él Horvátországban.) Ez a jól rejtőzködő, éjszakai életmódot folytató macskaféle a gyéren lakott, szinte járhatatlan hegyi terepen sokfelé megtalálható a Balkánon, s a védett területek állománya összeköttetésben van egymással. A többi közismert és gyakoribb európai emlősfaj, az őz, a gímszarvas, a róka, a nyest, a nyuszt, a borz, a menyét, a hermelin, a görény ugyancsak előfordul. A páratlan természeti látnivaló mellett persze jó lenne felfedezni a madárvilágot is. Nyári látogatásomon a Kozjak-tó danka sirályai és tőkésrécéi mellett csak hollót, ege- rész ölyvet és tövisszúró gébicset láttam. Persze a gazdagabb látnivaló kedvéért turistamentes környezetet kellene keresni... A plitvicei nagy vízesés A SZERZŐ FOTÓI Akciós ajánlataink a mindenkori készletek erejéig érvényesek! Horvátországban, az adriai partvidéktől alig száz kilométerre, a bosnyák határ közelében fekszik a híres Plitvicei-tavak Nemzeti Park. A terület a kisebb-nagyobb vízesések sorozatának természet alkotta, csodaszámba menő együttese mellett azonban inkább arról vált ismertté, hogy 1991. március 31-én itt tört ki a Jugoszlávia széthullásához vezető háború. A nemzeti park szomszédságában, - legalábbis a tíz évvel ezelőtti híradókban gyakran említett Otoőac városka környékén -, még látni a harcok nyomait: tető nélküli, leomlott épületek, géppisztollyal összelövöldözött házfalak, a romok mellett megkezdett építkezések emlékeztetnek a múltra. Ahol nincs ember a romok eltakarítására, ott a természet oldja meg a dolgot: fák, bokiok nőnek a mindinkább kőhalmazzá váló régi épületek maradványai között, páfrányok találnak kapaszkodót a repedésekben, mohák, zuzmók, tenyésznek a betonon... Plitvicén ma már nyoma sincs a háborúnak. A természeti értékek Szép hagyma (Magyarországon nem fordul elő) / ' *» . — s *4 ^ r j^\ . ^ ■ * 1 ^ * *; í'
