Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)
2003-08-16 / 190. szám
A kopjafa 1944. január 13-án, az akkori Magyarországhoz tartozó Radnai-havasok- ban sportküldetésének teljesítése közben lavinaomlás áldozatául esett 14 fiatal sportoló, valamennyien a salgótarjáni leventék síjárőrcsapatának a tagjai voltak. Emlékük méltó megőrzésére évtizedeken át nem kerülhetett sor politikai okokból. Az utóbbi években néhány alkalommal nyughelyükön, a salgótarjáni temetőben már voltak közös megemlékezések az évfordulókon, ebben az évben pedig, 59 év után végre megtörténhetett a helyszínen a Hegedűs Gyula mátranováki fafaragó önzetlen munkájával elkészült emlékoszlop felállítása is. Az emlékoszlopot társadalmi kezdeményezésre, a városi ön- kormányzat támogatásával és Méhes András alpolgármester személyes részvételével egy tizennyolc főből álló csapat vitte a helyszínre, akik között voltak hozzátartozók, egykori sporttársak, barátok, ismerősök, mai fiatal sportolók, s mindazoknak a társadalmi szervezeteknek a képviselői, akik szívügyüknek tartották a megemlékezést. Csapatunk július 30-án, egész napos utazás után a kora esti órákban érkezett a szálláshelyre, Borsafüredre. Az eső, mely egész utazásunkat végigkísérte, vigasztalanul zuhogott egészen az éjsza2003. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT MOZAIK Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal Emléktúra a Radnai-havasokban kába nyúlóan, hajnalra azonban kiderült az ég, s így minden eddigi fáradtságunkat feledve, bízva küldetésünk sikerében, nekivágtunk a 35-40 kilós, vén akácfából faragott gyönyörű emlékoszloppal az előttünk tornyosuló, a napfényben aranylóan csillogó Nagy- Pietrosz felé. Az emlékoszlopot két végén átkötött heveder segítségével négyes csoportokban váltakozva vittük. Az alsóbb szakaszokon még mindannyian részt vettünk a teherviselésben, a magasabb régiókban azonban már főleg a fiatalok vállalták helyettünk is a nehezét. A többórás, felfelé egyre nehezedő gyaloglás közben a küldöttség egymást eddig alig ismerő tagjai gyorsan igazi csapattársakká váltak kortól, rangtól függetlenül, s ebben minden bizonnyal szerepet játszott a közös célért vállalt ■ egymásrautaltság. A megtett távval arányosan növekvő pihenők jó alkalmat teremtettek az ismerkedő és visszaemlékező beszélgetésekre, az áfonyázásra és a málnázásra, s persze a nemzeti parkhoz méltó tájban való gyönyörködésre is. A fenyőhatár magasságában hirtelen meredekké váló, szerpentines emelkedő sokadik utolsónak vélt kanyarja után végre feljutottunk a Mosolygó-tó katlanába, ahol a korabeli térképvázlatok segítségével félreismerhetetlenül felleltük Érkezés a Mosolygó-tóhoz Bekesd és a Nagy-Pietrosz 2303 méteres csúcsát is. Mivel az időjárás kegyes volt hozzánk, a második, tartalék napon még tettünk egy könnyebb kirándulást a Ló-havasok környékén, az egykori magyar „síparadicsom” emlékeinél, felkerestük az Aranyos-Beszterce- patak forrásvidékét és megcsodáltuk a Kárpátok legmagasabb vízesését is - s már ismerősként búcsúztunk a Radnai- havasoktól. _____________________________________FANCSIK JÁNOS FOTÓI AMPLI ÁRPÁD, HANGONYI JÁNOS, _________ dr. farcsík János, or. nyíri László a lavinaomlás helyszínét. Igen rövidre szabott pihenő után azonnal munkához láttunk: a csúcsra vezető turistaösvény mentén egy zuzmóval lepett hatalmas kőtömb védelemében felállítottuk a szakszerűen előkészített, vastalpakkal felszerelt „kopjafát”. Előkerültek a hazulról hozott koszorúk, az áldozatok nevével jelzett nemzetiszínű zászlócskák, a mécsesek, s rögtönzött kis ünnepség keretében elénekeltük a magyar Himnuszt, a Szózatot, a székely himnuszt és elhangzott néhány keresetlen szavakból álló visszaemlékezés, s szemeink ezalatt nemcsak a feltámadt erős széltől és az éppen elő-elővillanó napfénytől csillogtak. A csapat tagjai a csúcson Méhes András beszédet mond Megrendítő érzés fogott el bennünket a korabeli fényképekről és leírásokból már jól ismert, a lavinát lezúdító hatalmas, kőomladékos sziklafal tövében, de egyben eltöltött az a megnyugtató, jó érzés is, hogy ennyi év után ily távoli helyen is sikerült méltó emléket állítani szeretteinknek. Az erre járó turisták egy rövid időre megállva megtudhatják a három nyelven bronzba vésett szövegből, hogy 1944. január 13-án ezen a helyen 14 salgótarjáni sportoló lett a lavina áldozata és ezt az emlékoszlopot emlékükre helyeztük el Salgótarján polgárai nevében 2003.07.31-én. Reméljük, hogy sokan hajtanak majd főt emlékük előtt, esetleg saját hatodaikra is gondolva, s talán elhelyeznek rajta olykor egy-egy szál vadvirágot is. A csapat kilenc tagja, kihasználva a kedvező alkalmat, meghódította a A résztvevők elénekelték a Himnuszt ________________Kapásom van! - Horgászsarok________________ N ógrádi horgászok sikere Amikor az elmúlt évben a Velencei-tavon rendezett országos horgász-csapatbajnokság I. osztályából búcsúzni kényszerült Nógrád megyei csapat erősen fo- gadkozott, hogy egy év múlva visszakerül, bizony ezt kevesen gondolták komolyan. Eltelt egy év és talán a szerencsének is köszönhető, hogy megyénket kérte fel a MOHOSZ, az ohcsb II. osztályú versenyeinek megrendezésére. A Bátonyterenyei Horgász HE kezelésében lévő maconkai víztározó kínálta a legjobb lehetőséget a verseny lebonyolítására. A tó újjászületése, halbösége, az azonos feltételeket nyújtó versenypálya és Salgótarján közelsége biztosíték volt arra, hogy jó szervezéssel, minden igényt kielégítő horgászverseny rendeződjék Maconkán. A szervezőbizottság minden apró részletre kiterjedő munkával igyekezett előkészíteni a versenyt, csupán a rettenetes hőség, a több hete tartó szárazság nyugtalanította a stábot: lesz-e „elegendő ” víz a tóban, nem ke- rül-e szárazra a versenypálya? A rendezvény előtti napokban a természet megoldotta a problémát, sőt olyan mennyiségű csapadék hullott a térségben, hogy a tó vízszintje aggasztóan megemelkedett és már a magas vízállás tette kétségessé a verseny lebonyolítását. Az égiek most is kegyesek voltak hozzánk: két nap alatt, a verseny kezdetére visszaállt a normális vízszint. E változás azonban igen nehéz feladat elé állította a csaknem száz versenyzőt, hiszen az edzéseken egészen más feltételek mellett alakították ki a halfogás legeredményesebb módszereit. Az átállás gyors kreativitást kívánt, melyet nem mindenki tudott egyformán produkálni. A szombati első fordulóban már érzékelhető volt e hatás, sajnos a hazai pálya előnyeit élvező nógrádi versenyzőknél is. Míg az ifi- és utánpótláskorú versenyzőnk szektor második helyen zárta a napot, addig felnőttjeink közül hárman szektoruk utolsó helyeire szorultak. Viszont, örvendetesen két versenyzőnk az első helyen várta a következő fordulót. Női versenyzőink közepes eredménye, csapatunknak - holtversenyben - a második, harmadik helyet jelentette. Soha rosszabb ne legyen, csak ez maradjon a második forduló végén is! - fohászkodtunk. Ha lehet, a második forduló még nagyobb küzdelmet hozott. A keszegbőségéről híres tó, szinte ontotta magából a halat. Minden versenyző folyamatosan „húzta” dévért. A verseny közben lehetetlen volt megítélni, ki mennyi halat fogott. A nagy hőség, az állandó figyelem és a nagy mennyiségű hal, próbára tette a versenyzőket. Az értékelést feszülten várták a versenyzők. Vajon mire lesz elég a nógrádi csapat egy első, egy második, három harmadik és egy-egy ötödik, hatodik és hetedik szektorhelyezése? Hogy az izgatom fokozódjék, az eredmények közzétételét az utolsókkal kezdték... már csupán három csapat neve nem hangzott el, és ezek között van Nógrád is! És íme! Alig hihető, harmadik helyezett Nógrád megye csapata 63 helyezési számmal, 80280 gramm kifogott hallal. Hurrá! Második Baranya megye csapata 61 helyezési számmal, 76010 g hallal. (Csupán két ponttal maradtak le a dobogó második fokáról a nógrádiak.) Elsős helyen a Győr-Moson-Sopron megyeiek végeztek, ragyogó teljesítménnyel: helyezési számuk 33, a kifogott halmennyiség 93060 gramm. Hát sikerült! A vágy valóra vált, az óhaj, a terv megvalósult. A Nógrád megyei horgászválogatott jelentős sikert ért el, mely azt jelenti, hogy a jövő évben az első osztályban bizonyíthatja, hogy ott a helye. A siker okait elemezve több tényezőt kell kiemelni: mindenekelőtt a csapat egységét. Büszkék vagyunk arra, hogy valamennyien amatőrök, de szellemiségük profi! Sokat jelentettek a sok tapasztalattal és jelentős versenyzői múlttal rendelkező Jónás György edző hasznos tanácsai. De nem elhanyagolható a verseny biztonságát, zavartalan rendezését szolgáló háttérmunka sem. A rendezvény színvonalát emelte a számtalan kü- löndíj, a házigazda horgászegyesület figyelmessége és vendégszeretete, valamint a kifogyhatatlan, hideg italokat nyújtó büfé. E helyen is valamennyiüknek köszönetét fejezi ki a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége és kívánjuk, hogy még sok közös örömben legyen részünk a jövőben. ____________JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES____________ E lmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Látja Giziké én a szélcsendre is félkészükéül". Szerencsés nyertesünk: Miricz Adrienn Salgótarján, Ybl Miklós út 49. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb augusztus 21-ig jutassák el szerkesztőségünk címére. IVnZ ZOLTÁN
