Nógrád Megyei Hírlap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

2003-08-02 / 178. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2003. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT | „A szavak eredeti jelentése” Személyiségek jegyében szerkesztetett a „Palócföld” című irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat legutóbbi, jelesül 2003/3. száma. Ez gyakorlatilag az idén az ötödik megjele­nést jelentette, tekintve, hogy két úgynevezett tematikus - egy költészet napi és egy irodalomtörténeti - szám ugyan­csak napvilágot látott már. A lassacskán ötvenéves, 1954- ben alapított folyóirat manapság újra betölti eredeti hivatá­sát és a megye szellemi életének úgymond szervező közép­pontjaként funkcionál. PÓLYÁM • 2*». 3, S/AIM A TARTALOMBÓL A 80 éves Réti Zoltán köszöntése Bódi Tóth Elemérrel beszélget Dukay Nagy Ádám Schéda Mária tanulmánya Madách verséről Bácsik Katalin, Bódi Tóth Elemér, Lászíóffy Csaba, Németh Péter Mykola, Pethő László versei Tandori Dezső, Kristó Nagy István, Kerényi Ferenc, Szigethy Gábor esszéi Madách-díj as ok 2003. Szabó Andrea interjúja az utolsó nógrádi dudással, Pál Istvánnal Réti Zoltán: Kettesben (részlet) A Palócföld 2003/3. számának címlapja Volt időszak - pontosabban szólva voltak időszakok - amikor azért bírálták e lapot, mert - akarva-akaratlan - elfordult Nóg- rádtól, s félve a provincializmus­tól, a helyben járástól aránytala­nul nagy teret juttatott megyén túli, főként fővárosi szerzőknek, más­hol született érté­keknek. Örök di­lemmája a vidéki fo­lyóiratoknak: úgy lenni, maradni lo­kálisnak, hogy e jel­leg, e kívánalom ér­vényesítése ne ve­zessen földhözra- gadtsághoz, igény­telenséghez, s az itt élő, országosan ta­lán kevésbé jegy­zett, de tehetséges alkotók arra érde­mes, közérdeklő­désre - megyehatá­ron belül és kívül egyaránt - számot tartó műveinek közlésével, ismertté tételével is magas színvonalat érjen el, feleljen meg az esztéükai minőség követelményeinek. Nos, a Palóc­föld legfrissebb száma elegánsan megkerüli e konfliktusforrást, hi­szen egyrészt olyan helyben élő személyisége­ket (példának okáért Réti Zoltán festő­művészt, Bódi Tóth Elemér költőt) szólal­tat meg, akik talentumát, rangját már ré­gen nem kell bizonyítani, másrészt pe­dig igenis tá­maszkodik - és teljes joggal - olyan úgy­mond külső szerzőkre, akiknek már a nevük is (ugyancsak a példa kedvé­ért: Kerényi Fe­renc irodalom- és színháztör­ténész, Keré­nyi Mária új­ságíró, zene­kritikus, rádiós szerkesztő, Kristó Nagy István kritikus, irodalom- és művészet- történész, Szigethy Gábor egyete­mi tanár, színházi rendező, Tandori Dezső Kossuth-díjas író, költő, műfordító) garanciát je­lent (hét) a lap, illetve az olvasók számára mind a publikáció tar­talmát, mind az értékét illetően. Jó oka van annak, hogy négy írás is - csaknem húsz nyomtatott Réti Zoltán: Fényben születő (1999) oldalnyi terjedelemben - foglalko­zik Réti Zoltán művészetével, munkásságával. A Balassagyar­maton lakó, alkotó Madách-díjas festőművész, a helybeli zeneisko­la létrehozója, a zenei élet fellendí­tője ugyanis az idén májusban töl­tötte be nyolcvanadik életévét, s a Palócföld ilyeténképpen köszönti a város, a megye, s immár Nagy­oroszi, a szülőfalu díszpolgárát, a Magyar Köztársasági Arany Ér­demkereszt és sok más kitüntetés tulajdonosát. A nagy ívű, sokolda­lú művészi, muzsikusi, (szak)írói, pedagógusi, magánemberi életpá­lya áttekintése mellett szó esik festményeinek, rajzainak jellegze­tességeiről (többek között a har­móniáról és a derűről, amelyet K. Peak Ildikó a Nógrádi Történeti Múzeum művészettörténésze kulcsszónak tart az eddigi életmű­ben) és arról a kutató-, ismeretter­jesztő munkáról is, amelyet Réti Zoltán Rózsavölgyi Márk megis­mertetésére, népsze­rűsítésére szentelt hosszú éveken át. Bónis Ferenc zene- történész éppen azt a 2002-ben újra ki­adott, átdolgozott kötetet méltatja, amelyet Réti Zoltán a csárdás atyjáról irt. Mi sem természete­sebb, hogy a Palóc­föld e lapszámának illusztrációit a mű­vész képeiből válo­gatta. A címlapra és a hátsó borítóra Réti Zoltán „Kettesben” című tusrajza került. Dukay Nagy Ádám költő, publi­cista, a Palócföld szerkesztője figye­lemre méltó interjút készített Bódi Tóth Elemér költővel, a Nógrád Megyei Hír­lap szerkesztőjével. A „figyelemre méltó” minősítés két szempontból is igaz. Először is azért, mert Bódi Tóth Elemér évek óta visszafogot­tan, majdhogynem visszavonul­tan él és dolgozik, szigorúan az önmaga diktálta életelvek szerint. (Ezért is örvendetes, hogy az idei könyvhét salgótarjáni megnyitó­ján közszereplést vállalt.) Vála­szai, az interjú során kifejtett esz­mefuttatásai azonban tartalmuk miatt is érdemesek a kiemelésre. Bódi Tóth Elemér ugyanis azokkal a nagy, mondhatni sorskérdések­kel foglalkozik, amelyek az embe­riség jelenét, jövőjét befolyásolják, meghatározzák s amelyek ott van­nak - vagy inkább ott kellene, hogy legyenek - minden értelmi­ségi, sőt minden értelmesen gon­dolkodó ember tudatában, hely­zetértékelésében, világértelmezé- sében. Különösen érdekes - annál is inkább mert a közölt versek is ezt példázzák - amit a konkrét és az általános, a személyes és a glo­bális saját magára nézve megvál­tozott, megfordult viszonyáról ki­fejt, mondván: az utóbbi években inkább az általánosból nyit az egyén, azaz önmaga irányába. Ez minden bizonnyal a korral és sa­ját korával (életkorával) is magya­rázható. E törekvés érződik azok­ban a versekben is, amelyekben „szellemi világpolgárként” mint­egy „visszatér” a dunántúli Vas­szilvágyra, a szülőfaluba, a gyer­mekkorba, a családi környezetbe, „az eszmélés egyik állapotába.”, a sajátos nyelvi kontextusba. Minden bizonnyal ezért is kapta az interjú „A szavak eredeti jelen­tése” címet. Kristó Nagy István Németh Lászlóról (akit nem kell bizony­gatni mekkora személyisége volt a magyar irodalomnak) írt esszét, Kerényi Ferenc Németh Antal (aki a Nemzed Színház jeles rendezője és nem mellesleg „Madách-specia- lista” volt) születésének 100. év­fordulójáról emlékezett meg. A Palócföld következetes a Madách- irodalom gazdagításában, e szám­ban Shéda Mária nyugalmazott középiskolai tanár írt tanulmányt a Tragédia-költő „Egy menyasz- szony sírján” című verséről. A Ma­dách Imréről elnevezett megyei díj egyik idei kitüntetettjét, Pál István tereskei dudást Szabó Andrea, a Nógrád Megyei Hírlap balassa­gyarmati újságírója szólaltatta meg. Ugyancsak kapcsolatos a megyei napilappal Baráthi Ottó, külső munkatárs egy recenziónál jóval tartalmasabb írása Faragó Zoltán - aki viszont a Hírlap fő­szerkesztő-helyettese - „Öregto­rony” című regényéről. A Palócföld idei 3. számának elegáns külcsíne a salgótarjáni B- Humanitas Stúdió érdeme. CSONGRÁDY BÉLA Réti Zoltán: Törtarany (1993) Vár az Ilona-vári vámap Kalandvár, középkori zeneszóval, versengéssel Az ecsegi llona-vár a XIX. század közepén. Illusztráció Stadler Árpád: Ecseg című könyvéből. Ecseg Augusztus 9-10-én Ecsegen falunapot tartanak. Szombaton fél 10-kor kezdődik a rendez­vény a középkori eredetű Ilo- na-vár környékén. Lesz közép­kori zene, illetve lovasíjászatot, solymászbemutatót és Árpád­kori vitézek bajvívását is meg­tekinthetik az érdeklődők a Szent László Lovagrend közre­működésével. Versenghetnek az „ecsegi várkapitány” címért lovaglásban, íjászatban és lán­dzsavetésben, a gyermekek a vár apródja-, a nők a Füzér Ilo­na-, a férfiak a várkapitány-dí­jért szállhatnak „ringbe”. A vál­lalkozó szelleműek főzőverse­nyen mérhetik össze tudásu­kat, amelynek végén a zsűri tagjai „kiforralják”, hogy ki nyeri el a „vár szakácsa” díjat. A nap folyamán rendeznek favágó-, kőhajító-, zsákhordó- és hordócipelő-versenyt is. Emel­lett gyermeksorversenyek és népművészeti kirakodóvásár tarkítják a programot. Este nyolctól a „Felvégi vigalom” és tűzijáték zárja a várnapot. A meghirdetett versenyekre au­gusztus 6-ig jelentkezhetnek az érdeklődők az ecsegi polgár­mesteri hivatalban. Augusztus 10-én, a Béke út 45. szám alatt lévő felső iskolá­ban 13 órától tűzoltó-, rendőr­ségi és tornabemutató, vala­mint gyermekszínjáték lesz, majd ismét versenyek követ­keznek. Vasárnap kispályás labdarúgótorna, kulturális be­mutatók, néptánccsoport mű­sora és népdalköri előadás vár­ja az érdeklődőket. Világtalálkozók vándorkeresztje Magyarországra érkezett csütörtökön az ifjúsági világta­lálkozók vándorkeresztje, ame­lyet szlovén fiatalok gyalogos zarándoklattal hoztak Alsó- lendváról a határra, Rédicsre. A kereszt ünnepélyes átvétele al­kalmából JozefSmej szlovén se­gédpüspök kétnyelvű misét mutatott be. Ezután a szlovén és a magyar fiatalok együtt mentek Lentibe, ahol Brenner József püspöki helynök tartott istentiszteletet. A vándorkeresztet 1984-ben, az első ifjúsági világtalálkozón II. János Pál pápa adta át a fiata­loknak, így hívta őket Krisztus követésére. A kereszt mostani, egész Európán körülvezető útja a 2005-ben, Németországban megrendezendő XX. ifjúsági vi­lágtalálkozót előzi meg és min­denhol imádságra és kiengeszte- lődésre szólítja a fiatalokat - tá­jékoztatta a magyarországi program főszervezője, Vass Szilvia a sajtót. Közép-Európá- ban ez év nyarán - Magyaror­szág mellett - Ausztria, Bosznia- Hercegovina, Csehország, Szlo­vákia, Horvátország, Lengyelor­szág és Szlovénia fogadta, illetve fogadja a keresztet. Az említett országok ebben az időszakban rendezik meg a közép-európai katolikus találkozót. Ötnapos magyarországi útja során a vándorkereszt hét tele­pülést jár be, majd azt augusz­tus 5-én Romániának adják át a fiatalok Csengersimánál. A ke­reszt egy héttel később vissza­tér, amelynek innen Horvátor­szágba vezet majd az útja. Izmos bányászlegényt festett a mátranováki múzeumnak Mátranovákon él és alkot Illésné Bohács Mária amatőr festőnő, akiről el lehet mondani, hogy már művészi szintre fejlesztette a fes­tőképességét. Gyönyörű festmé­nyek díszítik, nemcsak a lakása falait, hanem sok családnál is megtalálhatók a képei. Mátra­novákon talán nincs is olyan csa­lád, akinek ne lenne a tulajdoná­ban egy két Illésné által festett olajfestmény. Legutóbbi munkáját a nemrégiben megnyitott mátranováki bányamúze­umban láthatják az érdeklődők. Erről a festményről mesélt is egy érdekes ese­tet Mariska néni. #- Mondták, hogy amikor a bányamú­zeum megnyitója volt, a vendégek na­gyon érdeklődtek, hogy ki festette a ké­pet? Még senki sem hallott rólam, de azt mondták, hogy ezt az asszonyt föl kell karolni és az nem jelent semmit, hogy amatőr festő, mert úgy találták, hogy nagyon szépen, tehetségesen festek. Az egyik úriember mondta, hogy meg fog keresni, mert a salgótarjáni bányamúze­um is rendel egy ilyen festményt. A kép egyébként egy izmos bányászt ábrázol, ahogy a táróban térdre ereszkedve, csá­kánnyal fejti a szenet. A képet ajándék­ba adtam a bányamúzeumnak. Illésné Bohács Máriának az utóbbi időben nagy ihlete volt, rengeteget fes­tett.- Nagy örömöm volt, mert beleke­rültem egy megyei kiadványba, a Mát- raalján, Zagyva partján című színes kis füzetbe. Azóta már többen hívtak telefonon, hogy meglátogathatnának-e és levélben is megkeresnek, hogy sze­retnék megnézni a festményeimet. Volt olyan érdeklődő is, aki csak át­utazóban ment keresztül Homokte- renyén, de ha már erre járt, akkor megnézte, hogyan festek. Jó érzés, hogy érdeklődnek a képeim után. Igaz, én nem nagyon szeretem a nyil­vánosságot, de azért mégis jó dolog, hogy gondoltak rám. Föltettek az Internetre is. Én még nem láttam a honlapot, de állítólag jó. Majd egyszer megnézem... Tagja volt a Balassi Bálint Asztal- társaságnak is, de manapság már úgy érzi, hogy kiöregedett közülük és in­kább átadja a lehetőséget a fiatalok­nak.- Mostanában nem megyek sehová sem. Elvégzem a ház körüli teendőket, és amikor már mindennel készen va­gyok, akkor festegetek kikapcsolódás gyanánt. Amikor időm van, akkor ne­kifogok és néha úgy belefelejtkezek, hogy már azt veszem észre, hogy át­festettem egy egész éjszakát és a kakas a reggeli ébresztőjét fújja. Engem na­gyon szórakoztat, hogy elképzelek egy tájat és azt lefestem. Aztán olyan öröm, amikor készen van a munkám, és megmutatom a férjemnek, a lá­nyomnak és a unokáknak. Ők az én el­ső számú kritikusaim. Illésné festményei már külföldre is eljutottak: Ausztráliába, Kanadába, Amerikába, Németországba, Szlovákiá­ba. Legtöbbjét elajándékozta. Orvosok­nak, ismerősöknek, vagy nászajándék­ba. Mindig örömmel fogadták. Mariska néni úgy érzi, hogy még sok van benne, és amíg ereje engedi, addig fest, bár egyáltalán nem nevezhető olcsó mulat­ságnak a hobbija, mert nagyon drágák a festékek és a vászon is. Ezért manapság már lemezre fest, de még így sem ne­vezhető olcsónak.- Amíg örömet okoz a festés, addig nem hagyom abba! ___________________________________CSERHALMI ADÉL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents