Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)
2003-07-26 / 172. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 - VARSÁNY 2003. JÚLIUS 26., SZOMBAT A honfoglalás Idején a magyarokhoz csatlakozott jász néptöredék Varsány nevű törzse telepedett le a környéken. Az első Írásos említés a XIII. század elejéről származik, akkor Varsányi István birtoka volt. Károly Róbert király azonban elvette tőle és 1319-ben Szécsényi Tamás vajdának adományozta. 1327-ben, amikor a nevezett vajdát beiktatták a birtok tulajdonjogába, kél Varsány nevű települést említettek az oklevelek. 1415-ben az Olmádi Czudar család volt a falu földesura, 1455-ben pedig Szécsényi Lászlóé volt. 1451-ben a Guthi Országh és a Losonczy családok birtokolták. 1562-ben a török megszállás idején Hasszán bin Ahmed török tiszt hűbérbirtoka volt. 1598- ban Lipthay Imre volt a löldesura. 1633-tól újra török világ következett, a váci nahije községei között szerepelt a lalu, három adóköteles háztartással. 1715-ben és '20-ban kilenc-ki- lenc jobbágyportál számollak itt össze. A lalu plébániája már 1332-ben fennállt. A közeli Tábpuszta a középkorban önálló település volt, írásos említése 1327-bűl és 1391-bűl maradt fenn, s 1562-ben Hasszán Báli török tiszt hűbérbirtoka volt, a pusztán álló fűzfa ma aprócska természetvédelmi terület. A település templomát a közelmúltban újították fel Halak, s fa Reményekre jogosító horgászegyesület alakult, ők használják a tábpusztai tavat és tartják karban a környékét. Más vidékről is járnak ide horgászni. A tó alapterülete 17 hektár, jelenleg mintegy 10 hektáron van víz. A környéken álló fűzfa (képünkön) természetvédelmi oltalom alatt áll. ■ Szorgalmasan élnek, önmagukban bíznak Varsány kevesebb, mint kétezer lakosú község, a Palócföld szívében. Katolikus vallású magyarok lakják, akiknek ősei a honfoglalókkal települtek meg az Ipoly menti síkságra. A település lakosai egy évezreden át a földet művelték, s csak ötven éve fordultak nagy számban a falun kívüli ipari, bányászati munkalehetőségek felé, vagy váltak az építőipar munkásaivá. A múlt század vége új kihívásokat állított a község népe és választott önkormányzati testületé elé. A létezés, vagy nem létezés nagy kérdésére a szorgos varsányiak a nehéz, de csodálatos létezést választották, ezért cselekszik mindenki kü- lön-külön és együttesen. A falu rendezett, ami köszönhető az elődöknek. Elkészült egy új rendezési terv, bőségesen van terület a falu bővítésére, új épületek építésére, a kedv azonban visszaesett. A munkanélküliség egy kevéssé csökkent, de még mindig az országos átlag fölött van, 14-20 százalékra tehető. Az önkormányzat rendkívüli segélyt csak keveseknek tud adni, de van ápolási díj, amit idős, beteg emberek támogatásáért fizetnek. Az infrastruktúra kialakítása befejeződött, korszerűsítették a közvilágítást, s most már olyan fejlesztéseket akarnak megoldani, amelyek az emberek komfortérzetét növelik. Elkezdődött a járdák felújítása, a központban már elhelyezték a virágoszlopokat. Szeretnének országos közutat építtetni Rimóc és Varsány között. Biztató, hogy ez az elképzelés bekerült a regionális projektbe, s talán rövidesen kezdik a tervezését. A régi iskolaépületben szeretnék elhelyezni az egészségügyi központot két orvosi rendelővel, védőnői szolgálattal, s egy gondozási központot, idősek klubjával. Elkészültek a tervek a művelődési ház fűtésének korszerűsítésére, világításának, elektromos rendszerének felújítására. Adtak be pályázatot is a megvalóHuszonnyolc év után fogadták be Kiss Zoltán polgármester nem varsányi, a szomszédos Nógrádsipekröl költözött ide 1970-ben, itt alapított családot. Azt mondja, hogy számára csak huszonnyolc év után derült ki, hogy befogadták a varsányi emberek: akkor, az előző ciklusban választották meg először polgármesternek. Ezt a „befogadást” csak megerősítette az a tény, hogy tavaly újra megválasztották. Elismeri, elődje is szép eredményeket ért el, fejlődött a falu, azonban állná vele szemben az összevetést. Vallja: a közös érdekekért össze kell fogni mindenkinek. wtswr rm. fn Kűns&isntii | sításhoz szükséges pénzre. Nagy az igény egy tornacsarnokra. A polgármester az iskolát tartja legfontosabb intézményüknek, kiemelt figyelmet fordít rá. Nagy örömére szolgál, hogy a tanév befejezése előtt fiatal vállalkozók egy csoportja felajánlotta, hogy az iskola udvarát térburkolattal látják el, s elvezetik a csapadékvizet, ha megveszi hozzá az anyagot az önkormányzat. Ezt ugyan nem tervezték, de a felajánlást nem volt szabad visszautasítani. Öreg faluban is tartalmas élet A falu folyamatosan korosodik és fogy. A hatvan éven felüliek száma csaknem 360 fő, az összlakosság mintegy húsz százaléka. Hetven éven felüliek száznegyvenen vannak, a nyolcvanon felüliek negyvenegyen. Évente harmincan-negyvenen halnak meg, s csak tizenhat-húsz varsányi születik. A házasságkötés ritka, idén mindössze négy bejelentett esküvő van. A település lakói mélyen vallásosak, ami az adakozásban is megmutatkozik. Templomuk tornyát tavaly, az épületet az idén újítják fel döntően a hívek forintjaiból. A második ciklusban működő kisebbségi cigány ön- kormányzat irányításával a roma közösség is beilleszkedett a falu társadalmába. Nagy érték a község néprajza, a hagyományok tisztelete. Az ünnepnapokon ma is büszkén viselik a hollókői viselettől csupán árnyalataiban eltérő gyöngyös főkötőt, a varrott lajbit és a sokszoknyát. Az egészségügyi ellátás közös Nógrádsipekkel, mert a társfaluban kevés a lélekszám az önálló orvosi körzethez. Var- sányban sok az ember, így a két falu két körzetet alakított ki. Mindkét községben mindegyik orvos rendel a szabad orvosválasztás jogán. Új autóbusz-megállót építenek, falumúzeumot létesítenek. Az erre nyert pályázati pénz felhasználásával teljesen felújíthatják az épületet. A művelődési ház is felújításra vár, noha rendeznek ott műsorokat. Nyáron a szabadtéri színpadot is szívesen használják. A II. világháború helybeli áldozatainak emlékműve a község határában _ A varsányi Hunyadi Mátyás Általános Iskola épülete A múlt emlékei, tanulságul a mának Másfél száz éve kialakult tudományos módszerű történetírásunk a magyar nemzet múltjának kutatása során nem csak az országos eseményekre kíváncsi, hanem a kisebb közösségek, a falvak, városok múltjának mélyfúrásjellegű feltárásával is bemutatja az egyszerű emberek mindennapi életét, küzdelmüket a maguk és családjuk megélhetéséért, boldogulásáért, kis közösségeik szabad belső életéért, saját intézményeik - egyházaik, iskoláik, egyesületeik - fenntartásáért. Ennek a törekvésnek egyik szép tárgyi példája a „Varsány - egy palóc falu évezrede” című történeti munka, amely több mint kétszáz oldalon mutatja be a falu változó életét. A három nagy fejezetre tagolódó történet első részében a honfoglalástól a jobbágyfelszabadításig és a nemzeti szabadságharc kezdetéig, a második fejezet a polgári forradalomtól a polgári rendszerváltozásig, 1949-től 1990-ig ismerteti a falu életét. Az utolsó fejezet pedig a falu népének hagyományőrző erejét mutatja be. A könyv anyagát fekete-fehér és színes dokumentumok, képek teszik még változatosabbá. ■ harsány • £*****&=*■. J «É Arcok a településről Több lábon is nehéz állni Lehoczki József több mint tíz éve vállalkozó a faluban. A most negyvenkét éves férfi korábban a Nógrád Volánnál dolgozott. Tetszett neki a kormány melletti foglalkozás, hiszen szeret gépjárművet vezetni, ám de a keresetéből egyre kevésbé tudott megélni. Kezdetben másodállású vállalkozóként igyekezett kiegészíteni a jövedelmét: betonáruk értékesítésével próbálkozott, béléstesteket gyártott, majd később fuvarozott. Jelenleg élelmiszerboltot, sörözőt működtet és különféle mezőgazdasági termékek felvásárlásával foglalkozik. Most éppen málnát vásárol fel. Azt bizonygatja, hogy nehéz az ilyen kis élelmiszerboltnak, mert a nagy marketek elviszik a vásárlóerőt. Már a bezárás gondolatával is foglalkoznak. Egyelőre azonban nem adja fel, megpróbálnak több lábon állni. Kertépítésre is vállalkoznak a fiával alapított DMX2000 Kft. keretén belül. Megoldás az előremenekülés Tiszttartó András munkában megőszült, hatvanéves mezőgazdasági vállalkozó. Meghatározó a burgonya termelése, de a szokványos növényeket, búzát, napraforgót is termelik. Egy nagyrédei kertész- mérnök társával pedig gondoznak egy 14 hektáros közös szamócaültetvényt. Szomorúan mondja, hogy az ő 7,5 hektár új telepítésű szamócája teljesen kifagyott, több milliós a kár. A vállalkozó szerint a mezőgazdaságból meg lehet élni, ha az illető nagyon sokrétű, s nagyon figyel a bevétel-kiadás alakulására és mindenre azonnal reagál, amiben fantáziát lát. Az eredeti foglalkozása szerint szobafestő-mázoló Tiszttartó András a hatvanas években tanulni kezdett. Az iskolát illető kezdeti bizonytalanság után a szécsényi gimnáziumot végezte el. Az iskola igazgatója azonban megismerve a képességeit arra biztatta, hogy tanuljon tovább a pénzügyi és számviteli főiskolán. így aztán negyvenéves fejjel szerzett üzemgazdász-oklevelet mezőgazdasági szakon. A termelőszövetkezet feloszlását követően vállalkozásba fogott, amiben a szintén mezőgazdasági végzettségű felesége is segítette. Tavaly családi vállalkozást alapítottak, 130 hektár földön gazdálkodnak, öt-hat növényfajtával. Maguk mellett még három embernek adnak munkát. Vállalkozásra cserélte a „szárazfát” Berki András igazi zenészalkat. A vékony, magas férfiember régebben zenészként élte az életét, mint mondja, nagybőgőn és hegedűn játszott a bandában. Manapság azonban már nem zenél rendszeresen, s csak ritkán van ideje elővenni a „szárazfát”. A tősgyökeres varsányi férfiember most vállalkozást vezet: használt ruhát és géprongyot értékesít, emellett a családi vállalkozásként jegyzett Albatrosz Kft. keretében benzinkutat üzemeltetnek a tőlük nem távoli Mohorán. A benzinkút üzemeltetését 1994-ben vállalták fel, mert biztonságosabbnak akarták tudni az alapvállalkozást. A használt ruhákat és a géprongyot legnagyobbrészt Hollandiából hozzák számára a kamionok, bálákba csomagolva. Elmondása szerint évente negyven kamionnal érkezik a jó minőségű áru, egy kamion rakománya huszonnégy tonna. A tíz éve alakult cég széles vevőkörrel rendelkezik. Kapcsolatban állnak számos kis- és nagykereskedővel is. A cégnek 16-18 alkalmazottja van. Berki András segítőtársa a nagyváradi születésű felesége és szorgalmas partnere a munkában unokaöccse. A törekvő kis családban két gyermek nevelkedik, akiket az apjuk addig akar taníttatni, ameddig csak lehetséges. Tiszteletre méltó varsányiak Varsány jelenéről beszélve majd' mindenki megemlítette dr. Pálmány Béla és dr. Sárkány Mihály tudós emberek nevét. Hosszú lenne a története e két ember varsányi kötődésének, de annyi bizonyos, hogy szerepet játszik ebben valamilyen bonyolult származási körülmény, de sokkal inkább a két neves férfiú hivatása, foglalkozása is. Dr. Pálmány Béla a Magyar Országgyűlés Levéltárának vezetőjeként sokat tett Varsány múltjának kutatásáért, amit talán a legkifejezőbben bizonyít, hogy ő szerkesztette a magyar állam millenniuma tiszteletére és az ősök megbecsülése jegyében kiadott könyvet, amelynek az első fejezetét is megírta, a honfoglalástól az első török- dúlásig. Dr. Sárkány Mihály pedig, mint a néprajz kiváló tudósa, a falu néprajzának kutatásában jeleskedett. A tiszteletre méltók közé sorolható Hausel Sándor főlevéltáros és Gergely Katalin néprajztudós is, az említett könyv szerzőiként.
