Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-25 / 171. szám

2003. JÚLIUS 25., PÉNTEK REGIONÁLIS NAPLÓ PÁSZTÓ Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Mindent a munka mögé helyezett __________líy __ Dr . Harrer Magdolna a Pro Sanitate-díjjal a Pásztó Az ez évi Semmelweis-napon vehette át Budapesten dr. Csehák Judit egészségügyi és szociális minisztertől a Pro Sanitate-díjat dr. Harrer Magdolna. A doktornő 1962-ben, az orvosi egyetem elvégzését köve­tően került a pásztói kórházba, gyakorlatra. Itt szerezte meg a gyermekszakorvosi diplomájához a szakvizsgát. Huszon­hat éven át volt a kórház gyermekosztályának vezetője, há­rom éve pedig a rendelőintézet igazgatója. A megtisztelő kitüntetésre elmondása szerint a kórház ve­zetése tartotta méltónak több évtizedes orvosi munkája elis­meréséül. Úgy gondolja, hogy ebben a kitüntetésben a kol­légák segítsége is benne van. Mindig gyermekorvos szeretett volna lenni és hogy most is ezt a hivatást gyakorolhatja, a legnagyobb öröme az élet­ben. Csak a munkájának élt, 26 évig szinte a kórházban la­kott, férje, aki szintén orvos, megértette fáradozásait. Az or­vosi pálya egész embert kíván a doktornő szerint és ő min­dent a munkája mögé helyezett. Ugyancsak örömteli esemény elé néz, hiszen hamarosan megszületik első unokája, Budapesten élő gyógytornász lá­nya természetesen a pásztói kórházban kívánja megszülni gyermekét. A kitüntetett doktornő szabad idejében szeret utazgatni idehaza és külföldön is. - ■ Színioktató aneszteziológus Öt éve dolgozik a pásztói Margit Kórházban, három éve fog­lalkozik gyermekszínjátszással dr. Szabó Irén osztályvezető főorvos, aneszteziológus és intenzív terápia szakorvos. Hiva­tásáról, s hobbijáról beszélgettünk vele. Pásztó- Minek hatására választotta az orvosi pályát?- Szolnokon jártam iskolába és érdeklődési köröm, tanulmányi eredményeim alapján úgy köny­veltek el, hogy „Szabóból orvos lesz”. Ettől a pillanattól kezdve minden tanulmányomat, tevé­kenységemet az orvosi pályára kerülés irányította. Szegeden el­végeztem az orvosi egyetemet és szülővárosomba visszakerülve - lévén, hogy vasutascsaládból származom - a helyi MÁV-kór- házban kezdtem pályafutásomat. Itt egy szakmailag és emberileg maximálisan teljesítő, nagyon jó képességű főorvos keze alá kerül­tem az aneszteziológiai és inten­zív osztályra. Közben megismer­kedtem későbbi férjemmel, akit a munkája Budapestre kötött, a tex­tiliparban dolgozott, ezért felke­rültem Budapestre, szintén a MÁV-kórházba.- Miért az aneszteziológiát vá­lasztotta?- Véletlen folytán: mindenkép­pen a manuális szakmai rész ér­dekelt, akár a sebészet, akár a bal­esett sebészet, de azért azt is fel kellett mérni, hogy egy nőnek, fő­leg ha családot is alapít, akkor ez a két szakterület nem igazán kön­nyű. így került képbe az anesz- teziológia és intenzív terápia.- Mit takar ez a szakterület?- A műtétre kerülő betegek sor­sát kísérjük figyelemmel az első pillanattól kezdve addig, míg ki­kerül a kórházból. A műtét előtt történik egy kivizsgálás, amely­nek eredménye láttán az aneszte­ziológus eldönti, hogy el lehet-e végezni a műtétet és milyen ér- zéstelenítési mód a legjobb a be­teg számára, majd a műtét során ezt végig is visz- szük, s a műtétet követő pár órá­ban segítjük a betegek gyógyu­lását.- Pályafutása során volt-e olyan eset, amire a mai napig em­lékszik?- Egy nagyon szívszorító esetet említenék, amikor egy pár hóna­pos kisgyermek édesanyja került hozzánk az intenzív osztályra na­gyon súlyos állapotban. Hetekig élet és halál között lebegett, de meggyógyult. Később bejöttek hozzám, kaptam a kisfiúról egy fényképet, amelynek az volt a há­tára írva: köszönöm, hogy meg­mentetted az anyukámat.- Hogyan került Pásztora?- Ebben a döntésben is igazá­ból a férjem munkájának válto­zása segített, ugyanis abban az időszakban a megyei textilipar­ban kezdett dolgozni és többet volt távol a családtól a munkája miatt, mint otthon. Ekkor kezd­tem nézegetni, hogy mi lenne, ha vidékre költöznénk. Rátaláltam a pásztói kórház álláshirdetésére, s mivel nagyon szerettük a Mátrát, nem volt számunkra nehéz dön­tés, hogy idejöjjünk. Öt éve dol­gozom a Margit Kórházban, na­gyon jól érzem itt magam. Szá­momra siker, ha a betegek fel­gyógyulnak. Vannak olyan bete­gek, akik jobban kötődnek a szí­vemhez és talán és is az övéké­hez. Ezek a kötődések általában az intenzív ellátás során alakul­nak ki, ott, amikor egy beteg he­tekig, esetleg hónapokig bent fekszik és fellép az érzelmi kötő­dés az orvossal.- Az orvosi munka mellett szín­játszásra tanítja a gyerekeket. Ho­gyan kezdődött?- Gyermekkoromban nagyon szerettem verseket mondani, minden adódó rendezvényen fel­léptem. Ez a gimnáziumban, majd az egyetemen is folytató­dott, ahol megalakítottuk a Medi­kus színpadot. Ezután szünet kö­vetkezett. A folytatás itt, Pásztón, három évvel ezelőtt indult el. A lá­nyommal, aki szintén szereti a színjátszást és nagyon jó a memó­riája, könnyen tanulja a verseket, egy hangjátékot hallgattunk a rá­dióban, s azt mondta: ezt mi is el tudnánk játszani, s beszélt az osztálytársaival. így kezdődött, eleinte hét-nyolc kisgyerekkel próbáltunk a városi művelődési házban, ez évben már tizenöten vagyunk. Témáink általában me­sejátékok, egy gyermekopera rö­vidített változatát is bemutattuk, ez évben pedig én írtam át szín­padra egy mesét, elkészítettem a dramaturgiáját. Ezzel a darabbal egy fesztiváldíjat nyertünk. A gyerekekkel fellépünk városi ren­dezvényeken is.- Mivel tölti szabad idejét?- Szolnokon versenyszerűen úsztam, a sporttól máig sem sza­kadtam el: ha adódik lehetőség úszók, futok. A legutóbbi önkor­mányzati választásokkor megvá­lasztottak a szociális és egészség- ügyi bizottság külső tagjává, ahol elsősorban az egészségüggyel és a kórházzal kapcsolatos kérdések­kel foglalkozom. K. L Hamuból gyémánt Cserháti Zsuzsa 1948-2003 Egy újabb CSODA távozott a mennyország fényei közé. Ha az 55 éves díváról elfogul­tan írok, kérem, nézzék el ne­kem, hiszen a szívemnek leg­kedvesebb énekesnőről te­szem ezt. Egy igazi érték, egy utánozhatatlan és pótolhatat­lan hang, egy fantasztikum volt. Ahogy e sorokat írom, nem is hiszem, hogy múlt idő­ben kell fogalmaznom... Többször volt szerencsém te­lefonon beszélgetni a művész­nővel, de az elsőt soha nem fe­lejtem el:- Kezeit csókolom művész­nő, Éger László vagyok!- Üdvözlöm, mit parancsol?- Egy Salgótarjánban induló műsoromba szeretném meg­hívni. Az egyórás produkcióba több neves előadó is elfogadta az invitálást és őszintén remé­lem, hogy önt is vendégül lát­hatjuk... Itt még sokáig ecseteltem a terveket, majd az ő kérdései következtek, amelyekből egy fontos momentum ragadott meg, de az életre szólóan. Elkezdett beszélni az új ze­nekaráról (Cserháti Band) és én, mint valami régi barát hall­gattam örömódáit, ugyanis ak­kor állt össze a csapat, s ahogy ő fogalmazott: „Képzelje, vén fejjel végre van egy saját zene­karom és nagyon boldog va­gyok” - nevetett. Bár soha életünkben nem találkoztunk addig, fontosnak tartotta, hogy egy számára is­meretlen porszemmel meg­ossza mindezt. A mai napig nem értem miért, de maradan­dó élmény volt. Számomra ilyen ember volt Cserháti Zsuzsa. Akik beszél­tek már vele, tanúsíthatják. A műsor végül nem jött össze, gyermeteg gondolkodá­sú felnőttek miatt. Most talán rájöttek, mit veszítettek. Őrizzék meg emlékükben és szívükben méltó helyen a legendát és a dalokat, amelye­ket a már minket angyalok vé­dőszárnyai alól figyelő Cser­háti Zsuzsa ajándékozott ne­künk, soha nem felejthető hangjával. ÉGER LÁSZLÓ A tűzoltók a dízelmozdony oltása közben Eredményes tűzoltók * PÁSZTÓ Az elmúlt hónapban több bevetésen vettek részt a pásztói tűzoltóság munkatársai. Előbb egy, a pásztói vasútállomáson kigyulladt dízelmozdony oltását kezdték meg, amíg a salgótarjáni kollégáik ki nem értek a helyszínre, majd a szintén pásztói Agroprodukt Kft. telephelyén keletkezett tűz a ga­bonaszárító vezérlőrendszerében. Erre a helyszín­re is elsőként kiérkezve megfékezték a lángok to­vábbterjedését, mire a jobban felszerelt salgótarjá­ni, illetve hatvani tűzoltók kiérkeztek. ___■ K ollégiumigazgató, eseményekben gazdag életúttal A Tittel Pál Középiskolai Kollégium az önkormányzat képvi­selő-testületének döntése értelmében ősszel beintegrálódik a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépis­kolába. Az eddigi igazgató, Tolnay Béla címzetes igazgató­ként továbbra is az intézmény élén marad. Érdekes életútját maga mesélte el a minap.- Héhalomban születtem, a középiskolát Aszódon végez­tem. Előbb idomszerész, majd repülőgép-szerelő szerettem volna lenni, mert vonzott a technika - kezdte Tolnay Béla. - Ezzel szemben képesítés nél­küli tanítóként dolgoztam szü­lőfalumban, közben Egerben elvégeztem a tanárképző főis­kola matematika-kémia sza­kát. 1975-ben irányított alapel­vek alapján kerültem Jobbá­gyiba, ahol két év múlva igaz­gatóhelyettes, 1980-ban kémia .szakfelügyelő, újabb egy év múlva pedig az iskola igazga­tója lettem. Jobbágyiban, mint tanácstag számtalan faluszépí­tő munkában vettem részt, il­letve szerveztem is ezeket - emlékszik a múltra az igazga­tó.- 1985-ben Pásztóra kerül­tem, az akkori városi tanács művelődési, egészségügyi és sportosztály vezetőjévé nevez­tek ki. Szerencsés embernek vallom magam, mert mindig oda kerültem, ahol alkotni le­hetett. A pásztói hivatalban széles körű feladatsor várt rám, így a terület építése, az if­júsági szolgálati iroda, a zene­iskola, a kolostor rekonstrukci­ója, hogy néhányat említsek. Abban az időben Pásztón sok szobrot avattunk. 1988-ban előbb a városi tanács elnöké­nek társadalmi helyettese let­tem, majd szeptemberben át­vettem az elnöki tisztséget, eredeti beosztásom megtartá­sa mellett.- Mi történt az önkormányza­ti választásokat követően?- Megteremtettük az önkor­mányzat működésének feltétele­it, átadtam az akkor polgármes­terré választott dr. Dobrovóczky Istvánnak a vezetést és az osz­tályvezetést vittem tovább. Ké­sőbb megpályáztam a kollégium nevelőtanári beosztását, 1991-től már ott dolgoztam és nyugdíja­zásomat követően elnyertem az igazgatói tisztséget. Feleségem is pedagógus, nevelésfejlesztő, nagyon szereti a hivatását. A kol­légium ma jól működik: a tető- szerkezetet felújították,, a búto­rokat kicserélték. Sikeresen mű­ködik a Pásztói Kollégiumért Alapítvány, amelynek révén tíz év alatt mintegy 5,8 millió forin­tot tudtunk a kollégiumra fordí­tani. A számítógépek mellett számtalan technikai eszközt tudtunk vásárolni.- Milyen feladatokat kell a napi munka mellett ellátnia?- Mivel a kollégium egész év­ben üzemel, a tanítási szünetek­ben szállást biztosítunk kirán­dulóknak, rendezvényeken résztvevőknek. Sok konferenci­át, kiállítást rendezünk, felké­szült csapat biztosítja a zavarta­lan ellátást.- A kollégiumban, a szabad időben több szakkört is vezet. Melyek ezek?- A Szőts István film- és fotó­klub vezetője vagyok, s nem csak a kollégistákat, hanem azokat a kinti érdeklődőket is szívesen lát­juk foglalkozásainkon, akik kö­zénk akarnak tartozni. Működik a bélyeggyűjtő szakkör. A városi bélyeggyűjtő klub titkára vagyok, a megyei küldöttgyűlésnek pedig az elnöke.- Hogyan érintette személy szerint az integráció?- Ez egy olyan döntés volt, amit végre kell hajtani.- Mi volt olyan esemény az életében, ami mindig emlékeze­tes marad?- A Rajeczky Benjámin ko­porsójánál mondott búcsúbe­szédem örökké emlékezetes marad számomra - zárta szavait Tolnay Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents