Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)
2003-07-23 / 169. szám
Három lakókocsi, háttal egymásnak két karám, egy traktorféle jármű, titokzatos tartalmú tartályok, párhuzamos sorokban viharvert etetővályúk, egy szabadon álló tetőszerkezet alatt tápszerrel teli papírzsákok gúlája. Rozsdás edények, csámpás műanyag vödrök, néhány kínlódó fácska, s az oromról lecsúszott cserjék alkotják az udvart. A távoli végen, földbegyökerezett lábakkal, két lecövekelt szamár bámul rám megrökönyödve. Az első lakókocsi körüli dudvából barna komondor ugrik felém. A nyakán lógó lánc hangos csattanással feszül ki, s a levegőből rántja vissza nehéz, lompos testét. Sörtés képű fiatalember döglött bárányt lóbáz a farkánál fogva, s amint közel ér a kiszolgált sertésólhoz, lendületet vesz, és a kis udvarba hajítja a tetemet. A középső lakókocsi ablakában kerek fejű női mosoly jelenik meg.- Kit tetszik keresni?- A budai juhászokat. Az asszony elneveti magát, kivillantja hiányos fogsorát.- Sándor, gyere már, vendéged van. Piros arcú, ősz bajuszos parasztember jelenik meg, szíját fűzi ünnepi nadrágjába. Arca frissen borotvált, haja nagy lyukú fésű nedves nyomait mutatja, néhány vízcsöpp ül buggyosan betűrt, acélkék ingén. Lejön, kezet nyújt. Mondom találkozásom Estvánnal. Átpillant a hangár felé, ahol a kecske vezette nyáj már a bádog itatóvályúk körül lökdösődik. - Estván mindég az utolsó. Váratja a repülőket. Valóban, két vitorlázógép a mező végén várakozik, egy kopott zöld Lada éppen a felhúzóköteleket szalasztja feléjük a csörlő felől. Áz asszony az ablak melletti vágódeszkán nyúlhúst szabdal, fél szemmel és füllel rajtunk legel. A feleségem - mondja Sándor büszkén. Három évtizede őriznek birkát együtt. Tavasztól őszig itt, a Hármashatár-hegyen, de a telet otthon, Dömsödön töltik.- Épp’ itt gyün a kocsi, a főnökkel - int Sándor a fejével, s felveszi a beosztottak várakozó félmosolyát. A robusztus jármű méterekre fékez tőlünk, agyagszínű porballont lök a fejünk fölé. A volán mellől zord tekintetű fiatalember száll ki, kék farmerját kilógó pólóing árnyékolja. Köszönés nélkül a karámok felé siet, és hosszan méregeti a bokrok alatt kérődző állatokat. Sándor remegő, köszvényes ujjaival begombolja az ingnyakát s a mandzsettáit. Homlokán megjelenik az első iz- zadságcsepp. Tekintetét a főnökén tartva azt suttogja, hogy ha a főjuhász meg van munkájukkal elégedve, akkor a doktor a naponkénti szállítmánnyal fejenként egy liter bort és egy pakli cigarettát is felküld a részükre. Behömpölyög Estván kecskefejű nyája is. A főjuhász satuba tett ajkakkal, édentől keletre-stílusában átballag hozzánk a karámok felől, és csípőre tett kézzel rövid, pattogó kérdéseket tesz fel az egyik lábukról a másikra álló, meg- illetődött pásztoroknak, majd beül a terepjárójába és elporzik. A „doktor” mackótípus, gondozott Balbo-szakállal, terepre öltözötten, vadászmellényben. A két karámot elválasztó deszkakerítésnél áll, s az eléje tartott kisbárányok szájába vakcinát fecskendez. Sándor felesége gyakorlott mozdulatokkal tölti újra a fecskendőket, a doktor a szomszéd karámba poty- tyantja a beoltott barikákat. A munka nélkül maradt terelőkutyák izgatottan csaholnak fel s alá a kerítés külső oldalán. Az embercsoportból kihallik a főjuhász mérges tirádája, amint a helyére teszi egyik alkalmazottját. A doktor hangja meglepően szelíd. - Nem is olyan rossz. Háromszáz bárány két óra alatt... - mosolyog és meghív egy felkerítésre. - Meg kell keresnünk a harmadik nyájat a kecskével - magyarázza a terepjáró hátsó ülésén, kinyitott bőrtokban dupla csövű vadászpuska hever. Megbabonázva nézegetem, a városban nem sok hasonló szerszámmal találkozik az ember. A doktor elkapja tekintetemet.- Na, nem kell megijedni, a Hármashatár-hegyen nincsenek ragadozók. A komondor miatt hoztam. Tegnap megtámadott egy kocogó nőt az oldalban. Ez az. A komondor! Ma reggel nem ugatott meg, amikor leereszkedtem a telephez az útról.- Csak nem? A doktor közönyösen bólint.- Le kellett lőnöm. Estvánt is megharapta a múlt héten. - Elnézem vaskos, puha ujjait, amint ráfordítja az indító kulcsát. A doki és a főjuhász mobiltelefonon beszélik meg a haditervet. Mi északról kerüljük meg Vörös-kővár hegyét, ők délre fordulnak, a Határ-nyereg felé. Aki először megpillantja Estván nyáját, az szól a másiknak. Bár kutya tereli és vigyázza a nyájat, a birkák közül egy mindig úgy tesz, mintha őrt állna A doktor a hegyoldalnak vág, egy kézzel kormányozza a négykerék- meghajtásos szörnyeteget, a jármű ugrál, mint egy rodeóbika. A doktor állatorvosi kart végzett, de már nem dolgozik a szakmájában. Vállalatai vannak a mezőgazdaság különböző területein, a birkákat csak hobbiból tartja - no meg apjára való tekintettel, aki ebből nevelte fel őt annak idején. De az igazi szenvedélye: a vadászat. Namíbia, Dél-Afrika, Zambézi, Okawango, Tanzánia, Kenya, Kanada, Alaszka, Ausztrália és Ukrajna. Hullanak a vadak, a fejem forog - a dömsö- di doktor úgy gyűjti a trófeákat, mint én egykoron a söralátéteket. Mentő kérdés: soha nem volt problémája a sportpilótákkal?- A reptér? - tér vissza a jelenbe a halk szavú állatorvos. Boldogok, hogy ott vagyunk. A leszállópálya ingyen (birka) nyírását kapják tőlünk, s ezért kedvezményes áron használhatjuk a területet. Döcögve kuncog a szójátékán. A telefon csöng. A marcona főjuhász megtalálta Estvánékat a domboldalban, egy frissen vájt csatorna túloldalán. Az árok túl mély, üzeni, ott kell majd hagynunk a kocsikat, s gyalog utánuk menni. Királydinnyével megszórt mezőn vágunk át, embermagas cserjék között. Estván két kutyája a térdemre ugrál. A nyáj, élén a szúrós szemű kecskével, elhömpölyög mellettem. Kérdem Estvánt, megharapta-e a kutya.- Itt, elkapta a karomat - mutatja a bicepszét. - Mér’?- Többé nem teszi. Estván megtorpan.- Rálőtt? Bólintok.- Vége? Bólintok.- Ó, elkéstem. El-kés-tem. Mondtam pedig, hogy elviszem azt a kutyát a menhelyre. Megrázza a fejét, s mielőtt újra kilépne, a kezembe nyomja kampós végű pásztorbotját.- Itt van. Vigye őket. Látom a szemein, hogy ki akarja próbálni. Azt teszem, amit soha születésem óta. Birkát terelek. Én, aki a Szt. István körúton nőttem fel, s a juhtúrót csak a körözöttből ismerem, azt kiabálom: kecske, jobbra! Az a sötét jószág rám néz azokkal a sárgán döfő szemeivel, és ha némi megvetést is olvasok ki a pillantásából, ha undorral is, de jobbra fordul! A két kuvasz ugatva előre rohan, balról felkanyarítják a nyájat, ami által a birkák fejetlen népe bégetve egy jobbra átot hajt végre és vakon követi vezérét, a kecskét. Dagadó keblekkel keresem Estván tekintetét. Hitetlenkedve rázza a fejét és bele- moSolyog a bajuszába. SOMOGYVÁRI D. GYÖRGY A Rózsadomb és Óbuda ölében, Pesthidegkút puha díványú, műholdakra rácsodálkozó házainak tőszomszédságában juhok legelnek. A Doktor, a világjáró nagy vadász hobbiból tartott nyájakkal idős édesapja hagyományát folytatja a hármashatár-hegyi sportrepülőtér területén.- Kecske, hé! Kecske, jobbra! Kutya, csípd meg! Váratlanul birkákkal vagyok körülvéve. Egy bátrabb bari felém penderül, s megvetve lábait, leszegi a fejét. Felállók a bokor alól, a nyáj megzavart amőbaként behorpad előttem, a parányi kos őzikeugrásokkal menekül anyja hasa alá. Szikár, kék overallba bújtatott férfi közeledik a hajlat mögül, félvállra dobva a mondabéli szőrtarisznya. Bajusza alól, zárt ajkakkal mosolyog rám, távolságra állított, kék szemei mozdulatlanul pihennek rajtam. Kezet fogunk s csak annyit mond:- Isten hozta, Estván a név. Üdvözlete, ahogy a szavakat formázza, a havasok ízét hozza. A hátam mögött két fekete-gubancos korcs kutya kötelességtudóan ugatja a fűben trónoló hátizsákomat. A juhok, szoros testközelben, mohón tépik a lankás lejtő füvét, a fejetlen gyapjútömeg egy partra vetett tengeri szivacsra emlékeztet. A nyáj elején hatalmas kecskebak áll, csokoládé irháján éjfekete foltok, trófeának beillő szarvait hátravetve, sárga szemekkel figyel rám.- A vezér?- Több a velő a fejőkben azoknak a kecskéknek. Amerre ők mennek, a birka követi őket.- A magáé? Szárazon fölnevet.- Én csak dolgozom itt. Munkás vagyok. A doktor Dömsödről, ő a nyájak tulajdonosa.- Nyájak?- Három nyája van itt a határban.- A kezében lévő fémkampós bottal végig- söpri a domboldalt. Faggatnám a titokzatos doktorról, de Estván türelmetlenül félbeszakít.- Mönnem kell, már megbocsássa, mer’ a repülés mingyár’ kezdődik. Az itató a leszálló túloldalán van, így is késedelemben vagyok. - Állával a völgy felé bök. A távoli hangár előtt mint szárnyukat szárító, fehér sirályok, vitorlázógépek várnak a repülésre.- Hő, kecske, indojj le! - kiálltja és a szakállas jószág megpördül. Estván a napellenzőjéhez böki a mutatóujját és elindul a domboldalon lecsorduló nyája után. Odalent, a repülőtér peremét ölelő földúton csillogó terepjáró közeledik, a korai nap sárgára festi a nyomában húzott porgomolyt.- Gyün a főjuhász! A - doktorembere!- - kiáltja vissza a juhász, s akaratlanul is megszaporázza lépteit. A nyáj elején ügető kecske felbukkan a lanka aljában, a birkák kissé lemaradva, újra és újra átformálják a nyáj alakját. Elet Estván mindég az utolsó NÓGRÁD*HÍRL. Budai juhászok ________________ j Estván H árom évtizede őriznek birkát együtt. Tavasztól őszig itt, a Hármashatár- A szűkszavú juhász szerint hegyen, de a telet otthon, Dömsödön töltik amerre a kecske, arra a nyáj Epilógus A nagyvárosi juhnyáj titkainak felderítése drámai fordulattal ér véget. A juhászok, főnökük parancsára megbéklyózzák a tiltakozó vezérkecskét és betuszkolják a terepjáró hátuljába. A főjuhász egyetlen nyisszan- tással vágja át az állat torkát. Megrendülve nézek a doktorra. Megvonja a vállát és ennyit mond: „Ma este külföldi vadászok jönnek hozzám vacsorára. Gondoltam, meglepem őket valami különlegességgel.” Felnézek a hegyoldalba, ahol Estván ereszkedett hazafelé a nyájával. Jó látni, hogy Estván most is az utolsó. A budai hegyek között, a főváros peremén birkanyáj legeli sörtére a Budapest környéki repülőterek kifutópályájának füvét. A birkák lustán ballagnak egyik völgyből a másikra fotók: europress/kallus györgy
