Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-14 / 161. szám

FOTÓK: EUROPRESS/KERÉK ÁGNES nógrádíhíeap Névjegy Gyurcsány Ferenc: 43 éves, tanár és közgazdász diplomát szerzett. 1992 és 2002 között az Altus Befektetési Rt. vezér- igazgatója, majd felügyelő- bizottsági elnöke. 2002- től a miniszterelnök stratégiai főtanácsadója a Miniszterelnöki Kabinet­ben. 2003-tól MSZP-választ- mányi tag. Nős, négy gyermeke van. 2003- tól gyermek-, ifjúsági és sportminiszter A hosszútávfutó miniszter Hosszú idő óta Gyurcsány Ferenc az el­ső miniszter a magyar kormányokban, aki a versenyszférából érkezett, onnan, ahol másként gondolkodnak az embe­rek, mint az államigazgatásban.- Van-e már kulcsa az államigazgatáshoz és a minisztériumhoz?- A legelső élmény a megdöbbenéssel vegyes meglepetés volt, hogy még műkö­dik a rendszer annak ellenére, hogy szin­te semmit nem tett magáévá abból, ami az elmúlt 11 néhány évben körülötte, a vállalatok szervezésének, vezetésének világában elfogadottá vált. Nevezetesen azt, hogy hogyan lehet hatékonyan vezet­ni egy céget. Kisebbfajta kulturális sokk, ami éri az embert, ha-onnan ide érkezik.- Mi volt a leginkább meglepő?- Engem legjobban az zavar, ahogyan a pénzzel bánnak.- Pazarolnak?- Nagyvonalúak. Azok, akik ötször is meggondolják, hogy egy inget 500 forint­tal többért megvegyenek-e, tisztviselő­ként, amikor már milliókról, tízmilliókról döntenek, lényegesen nagyvonalúbbak. Ugyanakkor pozitív meglepetés, hogy egy pillanat alatt hajlandók elfogadni, hogy érkezésemmel megváltoznak a játéksza­bályok. Nem volt komoly konfliktusom, amikor azt mondtam: lehet, hogy eddig így kellett csinálni, mostantól nem így csináljuk. Azt felelték, hogy jó, nem így csináljuk. Nem zavarja őket, hogy változ­tatunk.- Milyen állapotokat tálát a minisztéri­umban? ’ - Nem találtam aknákat, döglött ügye­ket.. Ez jó. Nem kellett szembesülnöm például azzal, hogy elköltötték mondjuk az egész évre szóló pénzt. A kormányvál­tás után az energiák nagy részét az örök­ség rendbetétele kötötte le. Ezért viszony­lag kevesebb kezdeményezés volt. A tem­pót kell gyorsítani, új projektekkel kell megjelenni.- Ön nem karrierpolitikusként érkezett, nem is abból a fizetésből él, amit a mi­niszteri tevékenységért adnak. Jó ez vagy rossz?- Azt hiszem, hogy ez nagyon jó. Bár a jó érzésnek fizetem az árát.- Mégpedig?- A velem kapcsolatos viták egy része éppen erről szól: rendben van-e az, hogy egy vagyonos ember az üzleti világból ér­kezve politikai karriert kezd? Úgy látom, hogy ebben nagyon sokfajta vélemény van. Sokszor el kell magyarázni, hogy szerintem ez miért jó és miért nem hát­rány, hanem inkább előny. Egy ponton kell nagyon óvatosnak lenni, mert az em­bert könnyen megutálhatják: aki nem függ egzisztenciálisan, az szabadabb, sza­badabban mond véleményt, önállóbb. így aztán könnyen ráfogják, hogy azért nagy a szája, mert megteheti. Nem szeretnék önállóságommal másokat sérteni, provo­kálni. Azt gondolom, hogy nekem nem attól nagy a szám, hogy független vagyok - akkor is nagy volt, amikor egyébként na­gyon szegény voltam -, hanem mert ilyen a természetem.- Miniszteri kinevezésével tiszta viszo­nyokat teremtett, lemondott minden funk­ciójáról, amelyik akármilyen szóbeszédre is adhatott volna okot. Sikerült-e ilyen tisz­ta viszonyokat teremteni a családban?- Bonyolult család a miénk.- Mindegyik az.- Attól bonyolult, és ennek is van elő­nye és hátránya, hogy a család egy része, akik Pesten élünk, sokan foglalkozunk közügyekkel. A feleségem a Nemzeti Fej­lesztési Terv és EU-támogatások Hivatalá­nak alelnöke. Ez így bonyolult, mondjuk inkább úgy, hogy Baráth Etele helyettese. Feleségem édesanyja, Apró Piroska, aki pedig egy ismert politikai hátterű család­ból származik, és a kilencvenes években hol üzleti, hol pedig politikusi karriert futott: Hóm Gyula kabinetfőnöke volt, bank, nagy állami társaságok elnöke volt. Nagyon jó olyan emberekkel együtt lenni, akiknek az érdeklődése hasonló. Beszél­getéseink nem csak a holnapi vacsoráról, a kertben nyíló virágokról, az árleszállí­tásról szólnak, hanem arról, hogy mi zaj­lik körülöttünk. Izgalmas vitáink vannak; olyanok, mintha az ember a barátaival beszélgetne. Másik oldalról látható, hogy időnként egymás lábára lépünk, leg­alábbis a mások szemében. Hogyan van az, hogy ez a három ember ott van a ma­gyar politikában? Megengedhető ez? Van- e itt titkos összefonódás? Egymás útját egyengetik, vagy sem? Vajon Apró Piros­kának azért kellett távoznia innen vagy onnan, mert ez összeférhetetlen volt? Vagy nem? Ára van mindennek, semmit nem adnak ingyen. Én ezzel együtt azt mondom,-hogy ez nagy szerencse, nagy áldása a sorsnak.- Miniszternek lenni átmeneti állapot. Miközben teljesíti ezt a küldetést, mire készül?- A fiatalok úgy mondanák - tanulom a saját gyerekeimtől -, hogy erre rá vagyok kattanva. Őszintén mondom, nehezen látok ki ebből a dologból. Nem hagy nyugodni, szeretném megcsinálni. Nem tagadom, van, amikor pokolra kívánom a pillanatot, amikor ellágyultam, és azt mondtam, hogy mégis igen. Vannak ne­hézségei ennek az életnek. De az esetek többségében ezt nagyon férfias kihívás­nak tartom. Jó lenne sikeres munkával si­keres miniszternek lenni. Messzebb ne­hezen látok. Nagyon rövid a politikai múl­tam ahhoz, hogy szabadna feltenni- Nem szeretem azt a politikát, amely kényszerítő erővel család- és életmód- modellt próbál az emberekre kény-szerí- teni, és azt mondja: így és így kell élnetek! A három gyerek, három szoba, négy kerék poli­tikájától én irtózom. Azt a szabad embert szeretem, akinek van választása, hogy milyen családot akar, miként pl. Persze a mintával, amit én képviselek, úgyis hatok, mert nyilvánosságot kap, hogy hogyan él egy miniszter, egy közszereplő. Már ez is sokkal több, mint egy átlagember hatása a közügyekre. Meg kell mutatni az embereknek a különböző választási lehetőségeket, ki kell nyitni az ajtókat, de nekik kell átlépni rajtuk. Azt lehet mon­dani, hogy az egyház tanítása szerint így kell élni, mások pedig úgy gondolják. Döntse el mindenki a maga útját. A politi­ka nem ébreszthet lelkiismeret-furdalást az emberekben, nem korlátozhatja a szabad választást, nem viselkedhet úgy, mintha a magánerkölcsből közvetlenül következne a közerkölcs. a kérdést: van-e bennem egyáltalán politi­kusi törekvés? Ez akkor is így van, ha so­kan gondolják azt, hogy ez átmeneti álla­pot az életemben. Abban a tekintetben átmeneti, hogy előbb-utóbb biztosan nem leszek gyermek-, ifjúsági és sport- miniszter.-Mi a hobbija?- Amikor igazából sok időm volt, a hosszútávfutás volt a hobbim. Őrült mó­don futottam egy héten háromszor-négy- szer 15-20 kilométereket a Margitszige­ten. Aztán nagyon-nagyon szerettem az elmúlt pár évben az írást. Annál jobb nem volt, mint ülni a számítógép fölött, egy időben szivarozni, és írni éjszakákon át, meg hozzá olvasni. És hát van négy gyerekem.- Hogyan definiálná magát? Politikus, politológus, közgazdász, életművész?- A négy gyerek apja vagyok, és na­gyon jó férje a fantasztikus feleségemnek. Egyébként meg most politikus. Vitatha­tatlanul.- Ez nem életprogram?- Ahogyan magamat ismerem, velem sok baja lehet a politikának. De ez nem baj. Azt gondolom, hogy mind a kettőnk­re ránk fér egy kis csiszolódás, rám is meg a politika világa számára is. Ez így van rendjén. A politikának nagyon érdekel a nem mindennapi, a nem hétköznapi ré­sze. Nem az, amikor valamit elintézünk, hanem amikor azzal foglalkozunk, hogy miről is szól Magyarország élete a nem látható mélyben. Mondhatjuk azt, hogy a mai politikusok között én vagyok az, aki leginkább politológus is. Ez nem túl nagy erény. Tegyük hozzá, a politológusok kö­zött pedig én vagyok az, aki legpocsékabb politológusként elment politikusnak. Nem vagyok könnyen berakható egy ska­tulyába sem. KERCZAIMRE-STEINER KATA- Vége van a hagyományos baloldalnak, amely a XX. században osztályviszonyokra épült, ezért osztálypolitikát tartalmazott - véli Gyurcsány Ferenc. - A baloldal legna­gyobb kihívása annak a tudomásul vétele, hogy ma a világ" igazi nagy igazságtalansá­gai sokkal rejtettebbek. Nem olyan egysze­rűen kézzelfoghatóak, mint hogy ki tőkés és ki munkás. Ma az igazságtalanságok is sokkal többrétűek, rejtettebbek, összetet­tebbek. Ebből fakadóan megváltoztatni azokat sokkal bonyolultabb is. Nincsenek egyszerű megoldások. A baloldalnak nagyon könnyű helyzete volt, amikor azt mondta, hogy meg kell tömi a tőke uralmát. Egy mondatba összefoglalható program ez. Most egészen pontosan mit is kellene meg­törni? Mi az az új világ, amit meg kellene csinálni? Összetört az egyszerű sémákból épült álom. Bal- és jobboldalon egyaránt. De, hogy van erre igény, mi sem mutatja jobban, mint a populista politikák és politi­kusok sikere. A nagy pártok középre tartanak, a két nagy tömb támogatottsága 50-50 százalék körül szór egyre több helyén a világnak az Egyesült Államoktól Németországig, és csak pár szavazat dönti el, hogy ki is fog kormányozni. Nagyon sokan alternatíva nélkülinek látják ezt a világot. A programok között nagy a hasonlóság, kulturális, politi­kai identitások vitatkoznak egymással, per­döntővé válik a stílus, a kommunikáció, a pillanatnyi érzelmi hatás. Ez iszonyatos di­lemma. Az egyik legtöbb vitát kiváltott utol­só megjegyzésem, hogy ma Magyarorszá­gon furcsa módon az MSZP konzervatív at­titűdű párt, hiszen magatartásában és visel­kedésében ott van az elmúlt ötven év furcsa szeretett-elutasított világának továbbvitele is. A Fidesz, vagy a magyar jobboldal az, amely e tekintetben egyáltalán nem konzer­vatív, nagyon is radikális, és ebben a hagyo­mányos forradalmi baloldalra jellemző ma- gatartásfonnát mutat. A múltat végképp el­törölni vágyó baloldali hevület ma jobbol­dali szíveket mozgat. Ezért van, hogy a fia­tal generációk jobban vonzódnak egy radi­kális, a világot megváltoztatni akaró, a vi­lággal szemben kételyeket megfogalmazó párthoz. De épül az új magyar baloldal, di­namizmussal, egy szerethető, igazságos Magyarország programjával. Hosszú távon versenyképes baloldalt építünk.- Az MSZP meg tudja szólítani a fia­talokat?- Úgy, ahogyan ezt sokan gondolják, semmiképpen. Ez nem ifjúsági munka kér­dése. A kérdés az, hogy a párt egészének at­titűdje okoz-e intellektuális, szellemi, kultu­rális izgalmat. Ma nem okoz izgalmat balol­dalinak lenni Magyarországon. Ezért nem jönnek a fiatalok. Ma jobboldalinak lenni egy ilyen párt radikalizmusával, kérdései­vel, meghökkentő kijelentéseivel - ez izgal­mat okoz. Egy alulról jött fiú egyszerűnek tűnő hamis igazságaival. Ezért 20 évesen le­het lelkesedni. És ez független attól, hogy milyen a jobboldal politikája. A filmek csal­fa látszata is sok nézőt vonz, de jó tudni, a mozi falain kívüli világ nem azonos azzal, ami a vásznon van. A mi megfontolt komp­romisszumainkért, mert hogy a világ már csak ilyen bonyolult, a 20 éves ember nem lelkesedik. Ezt lehet tisztelni és támogatni. De nem 20, hanem 30-40 évesen, tapasztalt felnőttként, sokat megélt nagymamaként és nagypapaként.

Next

/
Thumbnails
Contents