Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)
2003-06-06 / 130. szám
12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap SPORTTÜK Ö R 2003. JÚNIUS 6., PÉNTEK Diósjenőről indult az olimpiai láng Molnár Zoltán, a MOB igazgatója gyújtotta meg a lángot Az értelmileg sérült emberek legnagyobb sportrendezvényére, a speciális olimpia XI. nyári világjátékát ez évben az írországi Dublinban rendezik meg. Ebből az alkalomból a „Remény Lángja” néven Athénban június 4-én meggyújtott olimpiai láng Európán keresztül június 21-én érkezik a megnyitóünnepségre a Croke parki stadionba. A láng június 6-án, azaz ma érkezik Budapestre, ahol a legmagasabb szintű állami és társadalmi vezetők fogadják. Az ünnepséghez kapcsolódóan a magyar rendészeti szervek, a Magyar Speciális Olimpiai Egyesület az ország négy irányában haladó fáklyás futást szerveztek, melynek végállomása a Hősök tere lesz. Ezt a lángot 1994-től már hagyományosan a magyar speciális olimpiai mozgalom szülőhelyén, Nógrád megyében, Diósjenőn ünnepélyes keretek között gyújtották meg tegnapelőtt. Wisinger János alapító elnök köszöntötte a megjelenteket, a rendészeti szervek vezetőit, így Molnár Zoltánt, a MOB igazgatóját, Borenszki Ervin közgyűlési alelnököt, Répássy László megyei sport- igazgatót és Lénárt Jánost, Diósjenő polgármesterét. Az otthon lakóinak kedves kis ünnepsége után Molnár Zoltán gyújtotta meg a lángot, amely négy irányban halad végig Magyarországon. A szervezők bíznak benne, hogy a „Fáklyás futás” sok ezrek figyelmét irányítja majd az értelmi fogyatékkal élő emberek mindennapi életére, tiszteletre és elismerésre méltó teljesítményeire. A Nógrádból induló rendezvény egyik kiemelkedő programja a fogyatékosok európai éve alkalmából Magyarországon lebonyolításra kerülő rendezvénysorozatnak. Besztercei iskolások diadalai Kézilabda, Esti Hírlap-kupa, Budapest A két tarjáni gólkirály: Kazinczi Dániel és Petrény Evelyn Budapesten rendezték meg az Esti Hírlap-kupa utánpótlás- kézilabdatomát a 14 éven aluli gyerekek számára, melyen indult a salgótarjáni Beszterce-la- kótelepi Általános Iskola leány- és fiúcsapata is. A viadalon mindkét nemben négy-négy csapat mérte össze tudását, kör- mérkőzéses formában. A fiúknál a Túrkeve, Tatabánya, Salgótarján és a házigazda Budapest Kerék csapata indult. A tarjániak az első mérkőzésükön a Budapest Kerékét 24-16- ra, a másodikon a Tatabányát nagy izgalmak után 17-16-ra, majd a harmadikon a Túrkevét 26-21-re verték, így magabiztosan szerezték meg az első helyet. A gólkirálynak járó külön- díjat a „besztercés” Kazinczi Dániel 6. osztályos tanuló vehette át. A teljesítménye alapján megérdemelte volna még ezt a remekül védő Magyar Bence, illetve a mezőnyben kiválóan játszó hangár Bence és Morvái András is. A lányok versenyében a Budapest Kerék, Budapest Csepel, Soltvadkert és Salgótarján csapatai léptek pályára. A tarjániak elsőként a Soltvadkertet 16-13- ra, aztán Budapest Kerék elleni igazi parázs hangulatú találkozó 19-19-cel zárult, így a harmadik mérkőzésen dőlt el az elsőség sorsa. A besztercei lányok rendkívül példamutatóan, minden erejüket bevetve küzdöttek, és végül 33-8-ra verték a Budapest Csepelt, így ők is az első helyen végeztek. A gólkirályi címet itt is salgótarjáni játékos nyerte, Petrény Evelyn személyében. Külön dicséret illeti a kapusok és Kónya Barbara kitűnő játékát, de a többiek is jó teljesítményt nyújtottak. A különdíja- kat az Esti Hírlap főszerkesztője adta át, aki elismerően nyilatkozott a tarjáni együttesekről. A két besztercei csapatot Szabóné Sipos Éva és Szabó Attila készítette fel, akik ezúton is köszönik a szülők áldozatos, segítőkész munkáját. A mostani kupa remek felkészülési lehetőséget biztosított a két csapatnak a június 20-23. között Békéscsabán rendezendő országos diákolimpia döntőjére. A leánycsapatból Kónya Barbara és Szikszói Beáta továbbjutott a magyar serdülőválogatott kiválasztóján, míg Petrény Evelyn betegsége miatt nem tudott részt venni, ő a későbbiekben mérettetheti meg magát, reméljük sikeresen. Örömét leli abban, amit csinál Kovács József gyerekkorától imádja a sportot Balassagyarmat egyik legsokoldalúbb sportembere Kovács József. A Kiss Árpád Általános Iskola matematika-testnevelés szakos tanára három évtizeden keresztül kézilabdázott a BSE, majd a Kábel SE csapatában, egy időben volt a gárda edzője is, jelenleg pedig játékvezetőként tevékenykedik. Emellett aktív résztvevője a különböző hosszútávfutó versenyeknek, indult a Bécs-Budapest szupermaratonon, s a tri- atlon berkei sem ismeretlenek a számára. Negyvenhét évesen is jó kondíciónak örvend, állandó lázban ég. A megye sportjában végzett áldozatos munkájáért és a diáksport területén végzett kiemelkedő szervezői tevékenységéért nemrégiben Bérczy Károly-díjjal jutalmazták.- Hogyan került kapcsolatba sporttal? - kérdeztük tőle elsőként.- A két öcsémmel és az unokatestvéremmel odahaza szinte állandóan játszottunk, mindig mozgásban voltunk. A nyolcadik osztály utolsó félévét a Dózsa iskolában jártam, ahol akkoriban alakult ki a sporttagozat. Minden sportágat kipróbáltunk, ha úgy adódott foci meccsre készültünk, vagy éppen kézilabdamérkőzésre edzettünk. Aztán később, a Balassi gimnazistájaként egyre többet fordultam meg a BSE edzésén, s Lombos Istvánék meccsesekre is elvittek, de eleinte csak a szerelést cipeltem. Már 1971 őszén ott voltam a csapattal az osztályo- zón, de sajnos egy percre sem léptem pályára. A rá következő idényben már rendszeresen foglalkoztattak, 1972-ben már házi gólkirály lettem, s az akkori Nyugati csoport góllövőlistáján is a dobogón szerepeltem, alig tizenhat évesen. A hetvenes évek második felében elkerültem a városból. Először a köny- nyűipari főiskolára jelentkeztem, Budapesten lejártam a Fradi- ifisták edzéseire, de a suli nem igazán tetszett nekem, így aztán hazajöttem. Letöltöttem a katonaidőmet, majd újból felvételiztem, ezúttal Szombathelyre, matematika-testnevelés szakra. Életem egyik legmeghatározóbb korszaka kötődik Vas megyéhez. Ha valaki megkérdezné, hogy pályafutásom során hol játszottam a legszívesebben, biztosan Szombathelyet említem. A romhányi származású Koczka Imrével remekül megértettük egymást a pályán.- Aztán visszatért az Ipoly- parti városba.- Igen, a Rákóczi iskolába 1979-ben kerültem, majd öt év múltán váltottam, átjöttem a Baj- csyba, vagyis a mai munkahelyemre, a Kiss Árpád Általános Iskolába. Ezzel párhuzamosan természetesen kézilabdában is visszaigazoltam a BSE-be. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején remek közösség alakult ki a Kábel SE-ben. Mind a mai napig az volt a legjobb gyarmati kézilabdacsapat, amelyik kiharcolta az NB I/B-be jutást. Elég, ha csak Bán Tibor, Kürtössy Aladár, Lambek Imre, Úrban Ottó, Tillmann Rezső és az öcsém, Kovács Sándor nevét említem. Nagyon összeforrott volt ez az alakulat, ismertük egymás gondolatait is.- Belekóstolt az edzőségbe is.- Amikor a klubvezetés megkeresett a kilencvenes évek végén, úgy gondoltam, a játék és a csapatirányítás menni fog együtt. Egy idő után már csak magyaráztam, nem játszottam, a végén pedig rájöttem, a felnőttekkel való foglalkozás nem az én világom.- Az edzéseket úgy vezette, hogy a játékvezetésről nem mondott le és Fábri Sándorral sikeres kettőst alkotnak.- Ez így van. Fábri Sándorral, egykori játékostársammal álltunk össze párban, végigjártuk a szamárlétrát, s eljutottunk egészen az NB I-es keretig. Nagy álmunk, mármint, hogy NB I-es találkozón bíráskodjunk nem jött össze, s már a korunk miatt nincs nagy esélyünk rá. Azért folyamatosan vezetünk másodosztályú férfi és női találkozókat. Eddig komolyabb panasz nem érkezett ránk, az ellenőröktől elég jó osztályzatokat kapunk.- Megmaradó szabad idejét a gyermekekkel való foglalkozás köti le.- Azért választottam ezt a pályát, mert szeretem a gyerekeket. De az iskolai csapat irányítása nem igazán edzői, hanem sokkal inkább testnevelői tanári feladat. Jómagam úgy is állok hozzá, hiszen a cél nem más, mint a játék megszerettetése. Ráadásul a fiatalok sokkal több figyelmet, törődést érdemelnek, mint a felnőttek, velük feloldódás a munka.- Évek óta a város diáksportéletének irányítását is ellátja- Alig töltöttem el két-három évet a tanári pályán, máris engem választottak meg az idősebb kollégák a városi általános iskolai DSB vezetőjének. Azóta az atlétikától kezdve az asztaliteniszen át a labdarúgásig a környéken szinte minden diákolimpiái sportszervezés az én nyakamba zúdul, de szeretem csinálni. Azt hiszem, a mostani díjam is főként ennek a munkának köszönhető.-Ön ma is rendszeresen mozog?- Rendszeresen futok, kézilabdázóm, nyári időszakban pedig tri- atlonozom. A lyukasóráimban egyből felveszem a futócipőt és kö- rözgetek a ligetben. Este pedig Cseh Zoltán barátommal szorgalmasan pattogtatjuk a labdát az ifjoncok között a csarnokban. Ez már annyira a zsigereimmé vált, hogy már élni sem tudnék a mindennapos mozgás nélkül.- A család hogyan viseli ezt a sportimádatot?- Szerencsére a feleségem, Kői Julianna szakmabeli, kollégám is az iskolában, az ő segítsége nélkül nem vállalhatnék ennyit. Csodálom is azt a kitartást, amit huszonöt éve tanúsít mellettem. Az ő érdeme és munkája maximális mértékben benne foglaltatik a sikereimben és az eredményeimben, sőt akad olyan feladat, amelyért voltaképpen én kapom a dicséretet, de őt illeti a gyakorlati elismerés.- A két fiám is méltán lehet büszke.- Csodálatos két fiam van! Péter idén végez a műszaki egyetem villamosmérnöki karán, s egyre feljebb tornássza magát a kézilabda- játékvezetői ranglétrán. Reményeim szerint négy-öt éven belül a párjával már leköröznek engem, ott lesznek a spiccen a legjobb magyar bírók között. Gábor jelenleg műszaki menedzsernek tanul, s ő is elindult egy úton, csak ő még a pályán küzd a sikerekért. Részt vett a svájci juniorvilágbajnokságon, ahol negyedikek lettek azzal a csapattal, amelyikben Nagy László, Buday Dániel, vagy éppen Iváncsik Gergő volt a vezéregyéniség. Jelenleg ő a Diacell-Pécs KK játékosa, s nagy büszkeségemre többnyire a kezdők között kap helyet.- Mit jelent önnek a Bérczy Károly-díj?- Nagy örömmel töltött el, hogy megkaptam ezt az elismerést, ami körülbelül egy helyre kerül a vitrinben az életemben az első maratoni futásom teljesítésével és a Honfoglaló triatlonnal. ikAhápi) Kovács József (középen) a két fiával, Péterrel (balról) és Gáborral Bírja szóra kedvenc sörét! Az évszázados sörgyártási tradíciókkal, és a világ legjobb söreinek járó Nemzetközi Minőségi Különdíjja) rendelkező soproni sör idén nyáron különleges akcióval lepi meg régi és új vásárlóit. A hűsítő szomjoltókkal töltött dobozok között megbúvó, azokra megszólalásig hasonlító dobozok egy kis elektronikai szerkezet segítségével felnyitásuk után hangos üzenettel tájékoztatnak mivel lett gazdagabb a szerencsés nyertes. A nyertes dobozok minden külső tulajdonságukban teljesen megegyeznek sört tartalmazó társaikkal, így valóban csak felnyitásuk után derül ki, sört vagy nyereményt rejtenek. Az Európában most először bemutatkozó, Amerikában már hatalmas sikert aratott nyereményjáték lényege, hogy semmilyen megkülönböztetést ne lehessen tenni: a nyertes dobozban ugyanúgy lötyög a folyadék, grammra megegyezik a súlya, és a feltalálók még arra is ügyeltek, hogy a nyertes doboz ugyanolyan magasan párásodjon be a hűtőben, mint sört tartalmazó társai. Persze, próbálkozók akadnak szép számmal, de a nyertesek is azt mesélték, maguk sem tudnának különbséget tenni. Nyertesek pedig már most is szép számmal akadnak. Az április közepe óta folyó, egészen jövő év március végéig tartó kampányban már most számtalan nyeremény gazdára talált, hétről hétre egyre több nyertes olvashatja nevét kedvenc márkája honlapján. Pilló János Salgótarjánban, az egyik szupermarketben vásárolta a nyertes dobozt.- "Minden este megiszok két doboz sopronit, de magam is meglepődtem, amikor az egyik egyszer csak megszólalt. Ilyet még nem láttam, nagyon örültem neki, hogy nyertünk. Megkaptam tálca sopronit, és meg is ittam." - újságolta Tibor. Egy budapesti szerencsés nyertesnél megszólalt az első egymillió forintot rejtő doboz is. Jakab Zsolték éppen lagzi- ra készülnek, így a lehető legjobbkor jött a nyeremény. Mit érzett, amikor megszólalt kedvenc dobozos söre?- Először fel sem fogtam, hogy nyertem. Néztem a televíziót, menyasszonyom belépett a dobozzal, kinyitottam, de eleinte nem értettem, honnan jön a hang. Miután felfogtam, hogy nyertem, már csak azért imádkoztam, hogy igaz legyen. Hallott-e a játékról korábban?- A dobozon láttam, hogy lehet vele nyerni, de nem olvastam el a részleteket. Másnap láttam csak a televízióban a reklámot, de az életben sokkal izgalmasabb. Hihetetlen, amikor a doboz elkezd beszélni! Nyert-e már valaha a mostanihoz hasonló nyereményt?- Gyerekkoromban nyertem tombolán pár száz forintot, de eddig még nem igazán volt szerencsém. Most azonban a lehető legjobbkor jött a pénz: a jövő hónapban tartjuk a lagzit. Erre fogjuk költeni az egymillió forintot. Természetesen a játék folytatódik tovább, így bármikor, bárhol felbukkanhat egy-egy nyerő doboz a polcokon. Ha megszólalt kedvenc söre, csak fel kell hívnia a dobozon található telefonszámot, hogy mielőbb megkaphassa nyereményét. (x)
