Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)

2003-06-06 / 130. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ 2003. JÚNIUS 6., PÉNTEK „Egyszerre vagyok honos és idegen...” Keresztények és zsidók közös „szent helye” „Nem ellenségek, hanem testvérek vagyunk...” A Palócföld-könyvek sorozatban, Balassagyarmat önkor­mányzatának támogatásával jelent meg Nyéki Lajos „Párizsi vallomások” című kötete, melyet dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész ajánlott az olvasók figyelmébe az ünnepi könyvhét alkalmából. A szerző 1926-ban született Ba­lassagyarmaton, s a Balassi Bálint Gimnázium elvégzése után ma­gyar-francia szakon szerzett dip­lomát. Egy kis dunántúli kitérő után szülővárosá­ban, alma materében kezdte meg a tanítást. 1956-ban Párizsba emig­rált, ahol a Sorbonne ta­nára lett. Egyedülálló módon külföldieknek tanított franciát, s irodal­mi munkássága a Ma- dách-kutatásra is kiter­jedt. Párizs az európai kultúrtörténetben az ér­tékteremtés és értékbefogadás vá­rosa. Befogadta a messze földről származó fiatal tanárt is, akinek azonban mindvégig meg kellett küzdenie a kiszakadás és a beil­leszkedés nagy problémáival. Val­lomásai a Szent Ágoston-i értelem­ben vett vallomások, a lelkiekkel való küzdelem, a szinte már ke­gyetlenségig fokozódó önmarcan- golás. Gyónás, önfeltárás a mű, az író önmagával folytat dialógust. Praznovszky Mihály - Rákóczi Vallomásaira asszociálva kiemel­te, hogy Nyéki Lajos bátran mer szembenézni „élete rútságával.” Fel-feltolulnak benne a gyarmati emlékek, az anyanyelv megtartásá­nak felelőssége mindvé­gig foglalkoztatja. Ko­moly erkölcsi problémá­kat vet fel az írás: van-e joga beleszólni hazája életébe „külföldiként”? Egyszerre érzi magát idegennek és honosnak. Politikailag tisztának maradni is könnyebb külföldön, s Nyéki Lajosban fel­merül a kérdés: az ország elha­gyásával vajon nem ő választotta- e a könnyebb megoldást? A szerző szívesen kalandozik a különböző idősíkokban: 1956-ban kezdődik a történet, de ott van mö­götte a múlt, a háború, a zsidóüldö­zés, felcsillan a gyermekkor, s még a kegyeden őszinteség közepette is felbukkan a humor, az irónia. SZ.A. pÁf PÁRIZSI VALLOMÁSOK tlYtKI CMOS Nyéki Lajos új könyve „Te azt csinálhatsz a füzetemmel, amit csak akarsz...” A Balassagyarmati Honisme­reti Híradó a közelmúltban megjelent „Hídon” című ifjú­sági különszámát kézbe véve nekem óhatatlanul egy fény­kép jut szembe. Édesapám hú­ga áll a falusi iskola osztály­termében, s körülötte kopasz­ra nyírt, szegényes ruhába öl­tözött gyermekek írnak szor­gosan a füzetükbe. Épp a betű­vetést tanulják, lehetnek vagy negyvenen. Senki sem foglal­kozik mással, szinte hallani a ceruzák sercegését. S a fiatal, karcsú tanítónő mosolyából valami végtelenül kedves, óvó figyelem árad. Érezni, itt cso­da történik. Ki tudja, mi lesz még e gyermekekből, mi felé indítják őket az első betűk? A Madách Imre Városi Könyv­tár és a Balassagyarmati Honis­mereti Kör igen szép kezdemé­nyezése e múltidézésre felhívó pályázat, melynek immár harma­dik kötete látott napvilágot. A Személyes történelem - témakör­ében újra csak a pedagógusok ke­rülnek előtérbe. Dr. Verebélyi Gábomé többfüzetnyi összegyűj­tött, a tanulóktól hallott „arany­mondásainak” egyikét idézve, érezhetjük a pedagóguspálya minden szépségét. Mikor a taní­tónő kiradírozza a kisdiák kissé csúnyára sikeredett betűjét, hogy a gyermek szebben írjon a helyé­re, az nagy szemekkel rátekintve ezt mondja: - Te azt csinálhatsz a füzetemmel, amit csak akarsz!” S ebben a mondatban benne van a gyermek összes odaadása, bizal­ma, szeretete tanítója felé. Ezt az óriási felelősséget cipelik egész életükben azok a pedagógusok, akik a könyvben szerepelnek: Homolya Sándomé, Kalocsay Fri­gyes, Kovács Gábor, Pólyák Fe­renc, Nemecsek Péter, Nagy Lajos, Arató János, Tóth Kelemen Józsefné. Hányszor érezzük érett, fel­nőtt emberként, hogy jóvátehe­tetlenül elmulasztottunk valamit. Nem hallgattuk meg nagyapáin­kat, apánkat, mert gyermekfejjel még nem volt fülünk a szóra. Pe­dig mennyit mesélhettek volna háborúkról, vérzivataros időkről, emberi tartásról, talpraállásról. S a meg nem hallgatás mu­lasztása a múlandóság miatt idő­vel jóvátehetetlenné válik. E diá­kok viszont most elbeszélgettek dédnagyanyjukkal, dédnagyap- jukkal is. Hallhattak hadifogság­ról, Don-kanyarról, kilakoltatá­sokról, s mennyivel több ez, mint az iskolai tananyag?! De szerepel a riportalanyok között a cigány kisebbségi önkormányzat vezetője éppúgy, mint a romhányi kőfaragómester. Meg­tudjuk, hogyan küzdi fel magát szegény sorból sikeres vállalko­zóvá valaki, de nyomon követ­hetjük egy nógrádi kötődésű sportember életútját is. A kedves óvodás gyermekraj­zokkal, fotókkal ülusztrált kötet­nek, mely a Madách olvasónap­ló-pályázatról és a balassagyar­mati panteon vetélkedőről is ké­pet ad - nyilván nem véletlenül lett „Hídon” a címe. Összeköt múltat és jelent, s nagy dolog az, ha a kiadványban szereplő fiata­lok - akár pedagógusi ösztönzés­re is - elmennek felkeresni és fi­gyelmesen meghallgatni valakit. Minden megismert emberi sors a lélek épülését, gazdagodását, a valódi elmélyülést szolgálja. SZABÓ*. Kapásom van! - Horgászsarok Verseny Maconkán Ha június 14-e, akkor hor­gászverseny Bátonyterenyén, a maconkai víztározón. A menetrend: Nevezés: 6.30 óráig, majd sorso­lás. A verseny kezdete: 7 óra, időtar­tama: 3 óra. (A rövidre szabott felkészülési időt a kánikulai me­leg indokolja.) Nevezési díj: felnőtteknek 2500 Ft, ifiknek 1250 Ft, a gyermekek díjmentesen indul­hatnak. A verseny végeztével a Bá- tonyte- renyei Bá­nyász Horgász Egyesület min­den résztvevőt vendégül lát egy gulyáslevesre. A versenyen egy bottal és egy horoggal lehet horgászni.- HOROG ­Majdán Béla várostörténész közel két évtizede foglalkozik a balassagyarmati zsidó­ság történeti emlékeinek gyűjtésével, őrzésével, közkinccsé tételével... E nemes és értékes munkának köszönhetően ma már elmondható, hogy Magyarország egyik legrégebbi diaszpórájának múltja - minden korábbi előjellel és tendenciával ellen­tétben - immáron bizonyosan nem merül el a feledés homályába. Olyannyira nem, hogy egyre inkább Balassagyarmat új nevezetességévé növi ki magát, a keresztény várostörténész által megálmodott, létrehozott, irányított, többfunkciós, helyi zsidó kulturális intézmény. Majdán Bélát kutatási területéről, sajátos munkájának moti­vációiról, az általa leszűrt emberi és tudományos következtetésekről kérdeztük...- Hogyan került érdeklődése középpontjába a gyarmati zsidóság történetei- 1980-tól egy évtizeden keresztül város- történészként dolgoztam a Palóc Múzeum­ban. Akkori munkám során jöttem arra rá, hogy ha Balassagyarmat múltjával mélyreha­tóan kívánok foglalkozni, nem kerülhetem ki a helyi zsidóság kutatását sem Ha az 1920-as években kiadott Zsidó lexikon lapjait forgat­juk, máris érzékelhetjük, hogy Balassagyar­mat valaha az egyetemes zsidó kultúrában komolyan jegyzett település volt, többek kö­zött azért is, mert Magyarország egyik legré­gibb zsidó közössége található itt, melynek múltja a török előtti időkig nyúlik vissza. Egyébiránt volt idő, hogy ennek az Ipoly menti városnak, Nógrád vármegye korabeli szék­helye népességének 40 százaléka vallotta magát Mózes-hitűnek. 1984-ben, a holokauszt 40. évfor­dulójára, id. Vojtkó István helyi lo­kálpatrióta készített egy visszaem­lékezést, melyet a városi könyvtár adott ki, s amelynek egyik lektora voltam. Ezután már minden esz­tendőben kimentem a zsidó teme­tőbe az elhurcoltak tiszteletére megtartásra kerülő, júniusi városi emléknapra. Még a rendszerváltás előtt Soros-ösztöndíjas is lettem, melynek zárásaként publikáltam egy hosszabb lélegzetű tanul­mányt a gyarmati zsidóság törté­netének egyik fontos fejezetéről.- Milyen fő jellegzetességei vol­tak a gyarmati közösségnek?- A tucatnyi sajátos vonás közül most csak néhány jellegzetesség kiemelésére nyílik mód. A balassa­gyarmati közösség új, 1868-ban megépült zsinagógája nemzetközi hírű szent hely volt, amely mintegy 4 ezer főt volt képes befogadni, melynek révén az Európa egyik legnagyobb ortodox zsidó templo­maként tartották nyilván. Nemcsak zsidó elemi népiskola és talmud tó­ra iskola, de nagyon hires jesiva is működött itt. Utóbbiban ortodox zsidó hittudósok nevelkedtek. A gyarmati rabbik közül Deutsch Abron Dávid, a dualizmus korabe­li neológ-ortodox vita idején a ma­gyarországi ortodoxia egyik vezér­alakja volt... Itt említhetném meg, hogy a gyarmati zsidóság a 18-19. századi dinamikus betelepülés idején nagyon sok irányból érke­zett ide. Voltak, akik Galíciából, a mai Ukrajna és Lengyelország területéről, voltak, akik cseh, német és román területekről vándoroltak Gyarmatra, de tudunk pld. olasz és francia földről betelepülőkről is. Mindezek levéltári adatok, ill. a helyi műemlék zsidó temető egyes sírkövei alapján igazolhatóak.- A levéltári adatokon kívül honnan és ho­gyan szerzett még ismereteket?- Az elmúlt közel két évtizedben széles kö­rű ismeretséget sikerült kiépítenem itthon és külföldön egyaránt. Számos elszármazottal, ill. leszármazottakkal telefon-, e-mail-, vagy egyszerűen hagyományos postai levelezőkap­csolatba kerültem az USA-tól, Kanadától kezd­ve Bolívián, Svájcon és Svédországon át Izrae­lig. Ugyancsak felvettem a munkakapcsolatot a zsidóság hazai és nemzetközi szervezeteivel is, mint pld. a Mazsihisz Síp utcai vezetésével, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemmel, a budapesti Országos Zsidó Múzeummal, a Zsi­dó Világkongresszus kelet-európai irodájával, a Toni Curtis alapította Emánuel Alapítvány­nyal, az izraeli Yad Vasem és a Cfati Intézettel. Nem dicsekvésként, puszta tényként szeret­ném megemlíteni, hogy nem véletlenül volt Balassagyarmaton intézményünk avatóján 2000 nyarán New Yorkból Keller László, a Zsi­dó Világkongresszus kelet-európai tagozatá­nak elnöke, ill. Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, az európai zsidóság alel- nöke. Balassagyarmat - természetesen, ha más­ként is, mint a múltban - ma a világ zsidósága számára újra „jegyzett hely”, sajnálatosan azonban nem a minjan jelene, hanem a múlt­ja, a műemléki és muzeális értékei, sokak véle­ménye szerint példamutató hagyományápolá­sa miatt. A gyarmati új keletű zsidó múzeum, többfunkciós kulturális intézmény, úgy gon­dolom „hiteles hely” abból a szempontból is, hogy a vüág minden tájáról kapunk pld. olyan fotókat, amelyek az elszármazottak utolsó csa­ládi ereklyéi. Ha nem hinnének munkánk gyü­mölcsében, valószínűleg nem is adnának át számunkra ilyen egyedi, személyes emléke­ket, amelyek megsemmisített családok utolsó, féltve őrzött ritka dokumentumai...- Mü is jelent a többfunkciós intézmény?- Az elképzelésem az volt, hogy maradjon meg az imaterem eredeti funkciója, a padok, a frigyszekrény a Tórával stb. Elkezdtük felújí­tani az imaház tetőzetét is, hogy legyen lehe­tőség közösségi imádkozásra. Kerek két évti­zedes szünet után, 2000-ben és 2001-ben újra volt istentisztelet az egykori imateremben. A női részlegben kialakítottunk egy kis ki­állítótermet, ahol a gyarmati közösség muzeá­lis emlékeit állítottuk ki. A harmadik funkció­ként pedig az intézmény olyan ifjúsági zsidó­ságtörténeti oktatóbázisként működik, amely a város és vonzáskörzete általános és középis­kolás fiatalságának előítélet-mentes, kulturá­lis, szellemi nevelésében fontos szerepet tölt be, megismertetve a zsidó kultúra alapjait és a zsidó-keresztény kultúra közös elemeit.- Mennyire fontos a tanultság a zsidóság körében?- A zsidóság legfőbb ereje véleményem szerint abban rejlik, hogy a kreativitásuk és a tudás fontosságába vetett hitük nagyobb, mint általában más népeknél. A zsidó ember a taníttatást nagyon fontosnak tartja. Pld. 1990-ben, amikor a városban beindult, a Ba­lassi Bálint Állami Főgimnáziumban a tanu­lók 90 százaléka zsidó fiatalokból kerül ki. Kiskorukban a gyermekeiket már a fegyelem­re, szellemi igényességre, a tanulás fontossá­gára oktatták az ortodox zsidó családok. A zsidó kultúra mindig komolyan vette az ősi latin bölcsességet: „A tudás hatalom” Ez mindig is fontos szempont volt a zsidóság számára, nem véletlenül találhatóak a világ szellemi elitje (művészek, Nobel-díjas tudó­sok stb.) között nagy számban zsidó szemé­lyek. Az antiszemitizmus egyik oka vélemé­nyem szerint éppen a tanulatlan, vagy félmű­velt ember félelme a „zsidó agy” kreativitásá­tól, tudásától...- Miért volt mégis annyi zsidó pénzember és kereskedő a múltban?- Ami a kereskedést illeti: Magyarországon az Árpád-házi királyoktól kezdődően a zsidó ember törvényesen nem lehetett a föld birto­kosa és művelője sem. Csak kereskedéssel, vagy pénzügyietekkel foglalkozhatott. A ma­gyar királyi törvények csak erre adtak lehető­séget nekik évszázadokon át. A feudalizmus idején a zsidó ember a földesúr jobbágyai által megtermelt javakat (pld.: gabonát, bort, szar­vasmarhát, gyapjút stb.) nem átallotta fölvásá­rolni, eladni, értékesíteni. Az (848 és az 1869-as emancipációs tör­vény után jelentősen megváltozott a helyzet, mert a zsidóság ezután mindenféle foglalko­zást űzhetett. Pld. Gyarmaton az 1890-es évek­től mozdonyvezetők, kalauzok, az 1898-ban megépült kórházban orvosok, ápolók kerül­tek ki a helyi zsidóság soraiból. Az 1884-ben megépült laktanyában már zsidó őrmesterek szolgáltak, a város állami iskoláiban megjelen­tek a zsidó származású tanítók, tanárok stb., vagyis az élet minden területén megjelentek. Mindez a város állami anyakönyvei alapján is bizonyíthatóak.- Milyen reményeket fűz az imaházban a tanulóknak tartott óráihoz?- Egyik fő feladatnak tekintem az ifjúság nevelését. Úgy gondolom, a felnőttek köré­ben kialakult előítéleteket, tévinformációkat már nehezebb megváltoztatni, mint az felnövekvő generációt be­oltani az előítéletek ellen. Vélemé­nyem szerint országos hálózatot kellene kiépíteni az ifjúság zsidó­ságtörténeti oktatásának. Mi eb­ben a folyamatban a legelső lánc­szemek közé tartozunk országo­san is, hiszen mintegy 600 általá­nos és középiskolás vett részt a rendhagyó történelem-órán a Hu­nyadi utcai imaházban. A beszél­getések során érezhető, többsé­gük nem fog élete során odáig ve­temedni, hogy zsidó, vagy akár keresztény temető sírköveit ron­gálja meg, vagy hogy letagadja a történelem egyik legszégyeptelje sebb fejezetének, a holokauszt- nak a megtörténtét... Remélem, hogy ez az intéz­mény ezután is a béke, a megér­tésre való törekvés háza, a zsidó­ság és a kereszténység szent helye lesz. Olyan intézmény, ahol János Pál pápa korszakalkotó szellemé­nek megfelelően evidencia lesz a szentatya véleménye, mely szerint a „zsidóság a kereszténység test­vérbátyja.” Ennek a szép gondo­latnak a mindennapokba történő átültetését végeztük eddig is és vé­gezni kívánjuk a jövőben is Balas­sagyarmaton.- Milyen tervei, feladatai van­nak jelenleg a múzeummal kap­csolatban?- Elöljáróban szeretném meg­jegyezni, hogy mi olyan kulturá­lis intézményt működtetünk a vá­rosban, amely valós nemzetközi turizmust tud felmutatni és ami nemcsak a város költségvetésére, hanem a városon kívüli anyagi forrásokra is támaszkodik éves szinten milliós nagyság­rendben. Egyébként a következő esztendő­ben tovább fog bővülni az állandó kiállítás, tovább fogjuk fejleszteni az infrastrukturális hátteret és egy új közösségi termet is szeret­nénk kialakítani, ahol időszakos kiállításokat fogunk rendezni, más zsidó múzeumok anyagából. Emellett országos hírű közéleti személyisé­geket, kiváló művészeket, tudósokat is szeret­nénk időnként meghívni az imaházba, ahol a város érdeklődő közönségével közvetlen, csa­ládias, klubszerű összejöveteleket kívánunk szervezni. Külön említést szeretnék tenni ar­ról is, hogy már hónapok óta folyik a városban a műemlék zsidó temető tudományos sírkő­kataszterének az elkészítése, amely több szakember aprólékos munkáját jelenti. Ez a tudományos munka nemzetközi mértékkel mérve is kuriozitásnak minősíthető, hiszen a gyarmati temető mintegy háromezer sírkőből áll. A sírkőfordításokat dr. Hansel Sándor le­véltáros kollégám végzi, melynek lektorálása a rabbiképző egyetemen és Izraelben párhuza­mosan történik. Remélem, egy év múlva az egész munkafolyamatról, annak eredményei­ről is be fogok tudni számolni a város tisztelt lakosságának. Végezetül itt szeretném megemlíteni, hogy az évtizedes munka során a napjaink­ban 90 esztendős Róth József, a valahai nagy múltú közösség utolsó élő tanúinak egyike, rendkívüli munkabírással és odaadással min­den megmozdulásból részt vállal. Az utóbbi hónapokban, a közszeretetnek örvendő „min­denki Józsi bácsija” betegeskedése miatt a le ánya és családja, a Bauer házaspár tesz meg mindent a helyi közösség ügyeinek intézése terén, amely a hitközség és a város érdekeit egyaránt szolgálja. SZABÓ ANDREA Róth József (jobbról) Gansel Jenőnek (Tel-Aviv) magyaráz a múzeum megnyitásakor, háttérben Merczel Miklós (Balassagyarmat) és Grünwald Zoltán órásmester (New York) beszélgetnek FOTÓ! MAJDÁN BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents