Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)

2003-06-28 / 148. szám

2003. JÚNIUS 28., SZOMBAT HÉT MAGAZIN 7. OLDAL VÉGI „Egyke” volt, nem jól vizsgázott Megyei múzeumok: központosítás a múlt, a jövő az önállóbb egységeké Négy éve egy országosan egyedülálló Nógrád megyei múzeumi modellt, a négy önálló intézményből egyetlen, egységes megyei múzeumot hozott létre az akkori megyei vezetés. Ez azonban a jogszabályi változások, illetve részben az 1999 óta szerzett mű­ködési, működtetési tapasztalatok alapján felülvizsgálatra, majd módosításra szorult. Az előzményekről, az eredményről, az új felállás szervezéséről szólnak az alábbiak. Centralizáció vagy decentralizáció? A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2003. április 29- én határozati javaslatot hozott a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet alapítására, illetve a múzeumok szervezetének át­alakítására vonatkozólag. A közgyűlés a Nógrádi Történeti Múzeum vezetőjét, dr. Szvircsek Fgrencet bízta meg a múze­umigazgatói állásra kiírandó pályázat eredményes lezárásá­ig az alapító okirat módosítása szerint megyei múzeumként kijelölt Nógrádi Történeti Múzeum igazgatói feladatai mellett a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet vezetői feladataival. Az átszervezés - a működési feltételek jelentős javításának szán­déka mellett - részben visszatérést jelent a '99 előtti formához, ami­ben azonban eltér ettől: a megyei múzeumi igazgatás, mint vezetési, irányítási egység megszűnik. Az eddigi, „egy kalap” elvével szem­ben bizonyos pénzügyi önállóság­gal is rendelkezhet a szervezet egy- egy intézménye. A megyei felada­tokat a továbbiakban a Nógrádi Történeti Múzeum látja el. Nógrád Megye Közgyűlése má­jusi ülésén vitatta meg azokat az indokokat, észrevételeket, melyek alapján a változtatás mellett vok­solt. Többek közt lényegében a kö­vetkezőket vették figyelembe: a módosított kulturális törvény a megyei önkormányzatok számára múzeumi szervezet (intézmény- rendszer) fenntartását írja elő, ezen belül önálló működési enge­déllyel működnek az egyes muze­ális intézmények. Nem utolsósorban a következő­ket tartotta szem előtt döntését megelőzően az önkormányzat: a napi munka áttekintése során be­igazolódott: az intézményegységek szakma önállósága jelentősen csökkent és ezt belső konfliktusok sorozata is jelezte. A tapasztalatok azt is mutatták, a megyei múzeu­mok egységesített felállása nem tudta kellően megteremteni a kere­teket, a nagyobb mozgásteret az eredményes tudományos kutatói és feldolgozói tevékenységhez, az egyedi stratégiák érvényesítéséhez. A legfelső vezetői szint meg­szüntetése miatt visszavonták megbízatását a megyei múzeumi igazgatónak, dr. Limbacher Gábor­nak is és ideiglenesen a Nógrádi Történeti Múzeum vezetőjét, dr. Szvircsek Ferencet bízták meg a megyei múzeumi szervezet veze­tői feladatainak ellátásával. Erre a beosztásra rövidesen pályázatot hirdetnek. Dr. Szvircsek Ferenc az eddigi, egységes megyei múzeumi mo­dell hátrányairól megkeresé­sünkre ■ elmondta többek közt, mi okozott gondot az elmúlt évek alatt: egy múzeum volt, s az egységen belül az egyes intézmé­nyek háttérbe szorultak. Négy éve egy gyors lépéssel, politikai döntéssel, a minisztérium - mely nem tartotta jónak az elképzelést - jelzése, ajánlása ellenére meg­hozták a döntést a megyei múze­um létrehozásáról. Ha szakma­belivel találkoztunk, mindenütt azt hallottuk: mi van nálatok? Ti nem a múzeumi törvény szelle­mében működtök? Hosszas küz­delem árán - melyben a minisz­térium és a fenntartó is segített - sikerült ezen most változtatni. Az átszervezést megelőzően a megyei önkormányzat átnézte in­tézményei helyzetét, ennek során beszélgettek kollégákkal, a szakfel­ügyelettel, a minisztériumi szak­emberekkel, s úgy határoztak, nem várnak, most érkezett el az idő, hogy érvényt szerezzenek a tör­vénynek. Az egyes intézmények vezetői állásait is pályázati úton töltik majd be. Amíg ez lezajlik, addig a - fenntartó utasítása alapján - dr. Szvircsek Ferenc bízott meg szak­embereket ezek ideiglenes vezeté­sével: több mint 25 éves tapaszta­lata alapján Szécsényben Majcher Tamást, Pásztón „a nagyon tehet­séges, szakmailag kiváló” dr. Hír Jánost.- Balassagyarmaton igen nehéz volt a helyzet - folytatta dr. Szvircsek Ferenc - egyébként ami­óta én ismerem, Gyarmat mindig is egy neuralgikus pontja volt a szervezetnek - részben mert egy visszahívott igazgatót én nem akartam most megbízni. Ő majd pályázzon, amikor meghirdetik az állást. A konszenzus, megegyezés érdekében, szakmai-emberi meg­fontolásból, s hogy a kedélyek megnyugodjanak, a fiatal, ambici­ózus Molnár Ildikót kértem fel a Palóc Múzeum vezetésére. Molnár Ildikó már dolgozott múzeumban, három egyetemi diplomája van, a szakma nagyon jó véleménnyel van róla, a gyarmati szakalkalma­zottak egy kivételével mellette áll­nak - jelezte dr. Szvircsek Ferenc. A megbízott megyei vezető mindenképpen jónak tartja az új felállást (mint hangsúlyozta, létre­hozását a szakmabeliek többsége is támogatja), mert alkalmazkodik a törvényhez, az országban meglé­vő megyei múzeumi hálózatok­hoz. Az egyes múzeumvezetők szakmai önállósága azt jelenti, hogy akár még munkáltatói jogkö­re is lehet az intézményvezetőnek, döntéseit csupán ellenjegyezni kell a megyei igazgatónak. Dr. Szvircsek Ferenc az új szervezeti felépítés mellett érvelt azzal is, hogy ennek keretein belül nem történhet meg az, ami korábban előfordult, hogy egy múzeum pá­lyázott és ha valamelyik egysége nem teljesített, akkor az egész pá­lyázat érvényét vesztette. - Ezentúl mindenki önállóan éri el a pályáza­ti és egyéb eredményeket és a pén­zéből saját maga gazdálkodik. A megyei szervezet igazgatói ál­lásának betöltésére szóló pályázat sikeres lezárása után (határidő: no­vember 30.) egy fejlesztési tervet kell benyújtani és ennek a gazda­sági feltételeit is meg kell tervezni. - emlékeztetett dr. Szvircsek Fe­renc, s hozzátette: - ami nem azt jelenti, hogy a megyei múzeum­igazgató fogja ezt önhatalmúan ki­találni: működtetjük azokat a fó­rumokat, amelyek eddig nem mű­ködtek: az igazgatótanácsot, az igazgatói fórumot és a munkaérte- kezleteket is. ______________jmji A Nógrád Megyei Múzeum igazgatói beosztásának megszűné­sével dr. Umbacher Gábor eredeti, főmuzeológusi munkakörébe ke­rült vissza. A megbízott igazgató, dr. Szvircsek Ferenc gondoskodik a balassagyarmati Palóc Múzeum a szécsényi Kubinyi Ferenc Múze­um múzeumigazgatói megbízá­sokkal történő ellátásáról is. 1999 decemberében részben gazdasági megfontolások miatt, részben mert az egyes intézmé­nyek kevéssé látszottak megfelel­ni az önálló múzeumokkal szem­ben támasztott követelmények­nek, a fenntartó a négy önálló múzeumból, egyetlen (egységes) megyei múzeumot hozott létre. A kulturális törvény 2001. évi módosítása alapján megszűnik a „megyei igazgatóság”, mint önál­ló csúcsszervezeti egység, s az egyes múzeumok rendelkeznek igazgatókkal. „Kiemelt helyet” csak a megyei múzeumként meg­jelölt intézmény igazgatója foglal el, amennyiben ő egyúttal a me­gyei múzeumi szervezet irányítá­sának feladatait is ellátja, illetve megbízza a szervezet részeként működő múzeumok igazgatóit. A kialakult helyzetről kérdeztük dr. Limbacher Gábort, a Nógrád Me­gyei Múzeum volt igazgatóját, Kovalcsik Andrást, a balassagyar­mati Honismereti kör elnökét, va­lamint Borenszki Ervint, a Nóg­rád Megyei Közgyűlés alelnökét. Dr. Limbacher Gábor: - A Nóg- rádban 1891-ben létesült múzeu­mi terület természetes fejlődése 1970-ig datálható. A múzeumala­pító Nagy Iván akadémikus az „örökösen Balassagyarmaton szé­kelő vármegyei múzeumra” hagy­ta mindenét. Az 1950-es, '60-as években a balassagyarmati me­gyei múzeum körül alakultak ki a táj- és emlékházak, illetve 1959- ben létesült a salgótarjáni Mun­kásmozgalmi Múzeum. 1970-ben a központi múzeum leépítéséről, gyűjteményei széttelepítéséről, az igazgatóság Salgótarjánba telepíté­séről született hatalmi döntés. Az 1999-es átszervezéssel lényegé­ben négy szakágnak helyt adó négy múzeum együttesen adta a Nógrád Megyei Múzeumot. A döntés véget látszott vetni annak a több évtizedes küzdelemnek, melyben Balassagyarmat továbbra is ragaszkodott korábbi gyűjtemé­nyeihez és központi szerepéhez, Salgótarján pedig súlyának továb­bi növelésével megyei múzeumi szerepre törekedett. A kialakított Nógrád Megyei Múzeum komp­lex múzeumi örökségtárrá és bá­zismúzeummá vált. 2000-ben vá­lasztottak igazgatóvá, s a kivezető utat a múzeumok saját adottsága­ira épülő tudományos, muzeoló- giai tevékenységben láttam. A Kubinyi Ferenc Múzeum helytörténeti, kulturális, idegenfor­galmi centrummá kell, hogy vál­jon, Balassagyarmat a tavaly létre­hozott Nagy Iván regionális genea­lógiai és társadalomtudományi ku­tatóhellyel, a palócság muzeális bázisa és a Salgótarjánból remé­nyeink szerint visszaintegrálódó Madách- és Mikszáth-gyűjtemény- nyel tudásközpont és kincstár le­hetne, a tájházak pedig egy turisz­tikai egység láncszemeivé fejlőd­nének. Célként lebegett szemem előtt, hogy a salgótaijáni Nógrádi Történeti Múzeum kiállítása a pa­lóc faluipari centrum - szocialista város arculatsorhoz igazodjon. A bányamúzeum a szocializ­mus időszakának feldolgozásá­val, a bányászfolklór bemutatásá­val, az agrár-ipari életmód kutatá­sával foglalkozna. E folyamatok a hirtelen átszervezéssel megakad­nak az ötéves megbízási időszak derekán. A változásban előnyös a helyi múzeumigazgatók felelőssé­gének megállapítása, káros vi­szont, hogy kiragadja az egyik, nevezetesen a történeti szakágat képviselő múzeumot megyei mú­zeumként. Ez az alárendeltség új­ra indítja a bizalmatlansági refle­xeket, főleg Balassagyarmaton. A választás arra a múzeumra esett, ahol a legtöbb kiállítás mellett is legkevesebb a látogatottság, sze­rény a gyűjteménygyarapítás, a tudományos publikáció. Az át­szervezés legnagyobb hibája a kapkodás, a szakmai és a politikai terület újbóli összecsúszása. Kovalcsik András: - Mintegy 30 évvel ezelőtt indult el az a mozga­lom, hogy Balassagyarmat köve­telje vissza elvitt kulturális értéke­it, irodalmi, képzőművészeti, tör­téneti hagyományainak ápolására. Azt gondoltuk, a,rendszerváltás meghozza a normális párbeszéd, az ügyeink rendezésének lehető­ségét. Hát nem így történt. Bár ha Gyarmat jelenlegi vezetői is tájé­kozódtak volna egy kicsit, meg­vizsgálták volna a múzeumi át­szervezés miatt megírt tiltakozó levelünk mögötti konkrét tartal­mat, mielőtt sajnálatos hozzájáru­lásukkal és szavazataikkal segítet­ték, hogy elfogadott megyei hatá­rozattal ez a megyei múzeumi lob­by még egy utolsó erőfeszítéssel véglegesíteni próbálja, ami ellen 25 éve megy a küzdelem. Érdekes lenne tudni, mi a véleménye az igennel szavazóknak arról, hogy a Kubinyi Lajos által festett Kossuth- kép miért Salgótarjánban volt a hónap műtárgya, holott az eredeti helye a balassagyarmati városhá­zán van. De Farkas András műve­iből is több száz pihen tarjáni vagy szécsényi raktárakban. Szó sincs Salgótarján-Balassagyarmat ellen­tétről. Ez egy nagyon szűk kis cso­port sajátos szakmai, hatalmi, gaz­dasági érdeke. Gyarmat kéri vissza a Madách-, Mikszáth-anyagokat teljes gyűjtőköri joggal, a csesztvei és horpácsi emlékhelyekkel, vala­mint az innen elvitt képzőművé­szeti és helytörténeti anyagot. A megye legrégebbi és legjelentő­sebb kulturális intézménye a Nagy Iván alapította Palóc Múze­um, melynek szerepét és rangját biztosítani kell. Borenszki Ervin -1999 óta foly­nak a szakmai eszmecserék a mú­zeumi átszervezésről, tehát vég­képp nem elsietett az intézkedés. A jelenlegi módosítások a legke­vésbé a szakmai tevékenységet be­folyásolják, érintetlenül hagyják az egyes intézményegységek gyűjtő­köreit és jellegét. A jelenlegi átszer­vezés - szemben az 1999-es mo­dellel - egyértelműen a múzeumi szervezet decentralizációját, az in­tézmények nagyfokú szakmai önállóságát szolgálja. A központ beavatkozási lehetőségei csökken­nek. Lehetőség nyílik az egyes gyűjtőkörök tematikus megbontá­sára. Elvben elképzelhető, hogy az irodalomtörténet Madách- és Mik- száth-hagyatékot érintő része a gyarmati Palóc Múzeumban, a Csohány Kálmán-hagyaték a pász­tói múzeumhoz kerül. Minderre azonban csak akkor van lehetőség, ha Balassagyarmat város a jelenle­ginél nagyobb mértékben közre­működik a szükséges helyigény, a műtárgyállomány és a történeti ér­tékű iratanyag megfelelő elhelye­zési feltételeinek biztosításában. SZABÓ ANDREA A múlt becsülése, a jelen és a jövő ígérete Dr. Szvircsek Ferenc: a bányamúzeum értékei keresettek A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum ■ A nógrádi szénmedencében 1868-ban indult meg az üzemszerű bányászat és 1992-ben felszámolták az állami szénbányászatot. Emlékeinek össze­gyűjtésére, bemutatására az ország első föld alatti múzeumát 1965 tava­szán nyitották meg Salgótarjánban az 1951-ben bezárt József-lejtősakna eredeti vágatrendszerében. A bányászati bemutatóhely mára „kinőtte” he­lyét. A közelmúltban szakmai tanácskozást tartottak a Nógrádi Történeti Múzeum és a bányászszakszervezet Nógrád megyei nyugdíjasbizottságá­nak vezető képviselői. A bányászat ismert szakembereivel együtt azt ke­resték, hogyan lehet teljesebbé tenni a múzeumban őrzött értékeket, a nógrádi barnakőszén-bányászat történetének bemutatását. Mindezekről dr. Szvircsek Ferenc, a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet megbízott igaz­gatója mondta el véleményét.- Mennyit mutat megamúzeum avala- mikor jelentős nógrádi bányászat történe­téből?- A történeti kiállítás átfogó ismereteket ad a szénbányászat kezdeteiről, fejlődésé­ről, egészen az államosításig dokumentu­mok, képek, korabeli bútorok és viseletek alapján. Hiszen a bányászat nem csak széntermelést jelentett a medencében. A bányához kötődik Salgótarján község vá­rossá válása, a vaskohászat, az ipar kiala­kulása, a munkástoborzás és a munkássá válás folyamata, kolóniák építése és sokfé­le más szociális, jóléti, kulturális, sportte­vékenység is. Mindezt 1946-ig, az államo­sításig mutatjuk be. Az ipari skanzenben bányagépek, szállítóeszközök láthatók az 1800-as évektől napjainkig. A föld alatti ki­állítóhely pedig 1937-től 1951-ig még mű­ködő bánya volt, ahol a hatvanas évek technikája van.- A nógrádi bányásztörténet „önkényes” lezárásáért sok kritikát kapott a múzeum. Milyen akadályai voltak annak, hogy to­vábblépjenek?- Sok akadály állta utunkat. A szénbá­nyászat felszámolási folyamatában bi­zonytalanná vált a bányamúzeum helyze­te, amelynek tulajdonjoga létrehozása óta többször változott. Igaz, 1993-ban a Nóg­rád Megyei Önkormányzat hivatalosan is tulajdonosa lett, de jórészt csak beváltatlan ígéreteket kapott a múzeum és a megma­radásáért, fejlesztéséért küzdő bányász­szakszervezet is. Most tárgyalásokat foly­tatunk a megyei önkormányzat elnökével, a bányászati kiállítóhely fejlesztéséről, bí­zom benne, hogy sikeresen! A szigorú szakmai alapokon nyugvó folytatást aka­dályozta az is, hogy 1946 és 1992 között a bányászat változások sorát élte át. A felszá­molási folyamatban pedig a dokumentáció és a térképtár sok helyre szóródott szét, a gépek, berendezések elkallódtak. De az igazsághoz tartozik az is, hogy kevés olyan eligazító feldolgozás készült a jelenről, amelyeket a kutatók hasznosítani tudtak volna további munkájukban.- A tanácskozáson sokféle vélemény hangzott el a fejlesztésrőt a szük­séges anyagi feltételekről A múze­um szakemberei ezek közül rrtít tartanak fontosnak, megvalósí- tandónak?- A bemutatott tárgyak „életé­nek” meghosszabbítására, a bemu- tatóhelyek bővítésére, a dokumentumok, tárgyi emlékek gyűjtésére, folyamatos feldol­gozására és bemutatására egyaránt vannak terveink. A föld alatti részben a szénfal re­konstrukcióját tartjuk fontosnak és az el­használódott gépek, eszközök felújítását, cseréjét. Szükség van a felszíni épület bőví­tésére is, hogy megfelelő helyet teremtsünk a gyűjteménynek és kulturáltabb körülmé­nyeket az évről évre növekvő számú látoga­tóknak. Az építkezés a skanzen áttelepítésé­vel járna. Mindez többéves munkát jelent, de csak így vállalkozhatnánk arra, hogy va­lósághűen mutassuk be azt az eseménydús időszakot, amely Nógrádban 1946-tól a bá­nyák bezárásáig tartott. A termelés és a tech­nika fejlődése mellett olyan társadalompoli­tikai, szociális, jóléti tevékenységről is képet kaphatnának a látogatók, mint a bányászne­velés és -képzés, a nagyarányú lakásépítés, a korra jellemző különböző mozgalmak, vagy a Kossuth-díjasok és a bánya több mint ezer mártírja. Helye lenne a bánya jelentős sport- tevékenységének is, elsősorban a sok dicső­séget megért SBTC labdarúgócsapatának. Európában a Ruhr-vidék vámsában, Bochumban van még föld alatti kiállítóhely. Ha a fejlesztés megvalósul, jelentős idegenforgalmi látványossága lenne a városnak.- A fejlesztési tervek megvalósítása sok pénzbe kerüL Hogyan teremthető ez elő?- A szakmai tanácskozáson erről esett a legtöbb szó. A pályázatok kínálta lehetősé­gekkel élni lehet, csakhogy ez nem egysze­rű dolog. A föld alatti rész rekonstrukciójá­hoz a Széchenyi-terwel próbálkoztunk. Kiderült azonban, hogy jelentős önrészt kell letennünk a nyerhető összeghez és az egész fejlesztést meg kell előlegeznünk. Ez nem járható út számunkra, hiszen a mú­zeum anyagi lehetőségei szerények. S ez még szerényebb lehet, ha a jövő év máju­sától - ahogy tervezik - ingyenes lesz a múzeumok látogatása. A megnyugtató megoldást - mint a tanácskozás valameny- nyi résztvevője - magam is a múzeum mellett létrehozott alapítványban látom. Átgondolt szakmai terv kell hozzá, ame­lyet aztán megvitatnánk a megyei önkor­mányzattal, muzeológusokkal, a bányá­szathoz értő szakemberekkel, vállalkozók­kal. A továbbiakban is számítunk a bá­nyászszakszervezetre.- Miért gondolja, hogy lesznek olyanok, akik Sajgótarjánban, a me­gyében pénzt áldoznak ezekre az elképzelésekre?- Azért, mert a bányásza­ti kiállítóhely valóban hasz­nosítható érték, Európában a Ruhr-vidék városában, Bochumban van még föld alatti kiállító- hely. Ha a fejlesztés megvalósul, jelentős idegenforgalmi látványossága lenne a vá­rosnak. Az érdeklődés most is igen nagy. A mi dolgunk az, hogy még érdekesebbé te­gyük a látogatók számára a kiállítóhelyet, a bányászati emlékek gyűjtésével, feldolgo­zásával, a kiállított anyagok felújításával, bővítésével, kiadványokat, ismertetőket je­lentessünk meg a látnivalókról. Mert ahogy a Nógrádhoz kötődő Pulszky Ferenc mondta annak idején, a múltat kell ismer­nünk ahhoz, hogy a jelent becsülhessük! V.G. \ It

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents