Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)

2003-06-28 / 148. szám

A cím nyilván jelképes: a színházi évad képze­letbeli kapujára vonat­kozik. „Salgótarján színházában”, a József Attila Művelődési Köz­pontban ugyanis befeje­ződött a 2002/2003-as szezon, de már ismert és meghirdettetett a szeptemberben induló új műsorterv is. Egzakt mértékegység híján csu­pán szubjektív benyo­másokra alapozunk, amikor kijelentjük, hogy a közelmúltban zárult évad egyike volt a legszínvonalasabbak­nak az elmúlt harminc­öt év során. Színházi esték Ha nincsenek is objek­tív mércék, az az érdeklő­dés, amely tavaly ilyentájt megmutatkozott a prog­ram iránt, már előre sejtette, hogy „valami van a levegőben”, azaz jó előadások várhatók. A közönség érzékenységét, érzékét jelezte, hogy sok-sok év után két bérletso­rozatot is lehetett, kellett meghir­detni. így a hagyományosnak te­kinthető József Attila színházbér­let mellett útjára indult a szintén majdnem telt házas Radnóti Mik­lós bérlet is, amiből az következett, hogy minden produkció legalább kétszer szerepelt a művelődési központ színpadán. Az igényessé­get, a minőséget egyrészt a ven­dégszereplő társulatok, másrészt az alkotások, a művek garantálták már előre. Noha természetesen nem mindegyik színház, nem mindegyik előadása sikeredett egyformán „kitűnőre”, kinek-ki- nek más-más előadás nyerte el iga­zán a tetszését, összességében, az átlagszínvonalat, a mű és a művé­szek nyújtotta élményeket tekintve az évad nem maradt alatta a vára­kozásoknak. Az már eleve dicséretes, hogy a meghirdetett tíz darabból kilencet bemutattak, s mindössze a Buda­pesti Kamaraszínház Dürenmatt- produkciója, Az öreg hölgy látoga­Kapuzárás után, -nyitás előtt adását Szirtes Tamás rende­zi. Szintén a Madách Szín­ház produkci­ójaként kerül színpadra Gyurkovics Ti­bor „Nagyvi- zit”-je Koncz Gábor rende­zésében és fő­szereplésével. Madách stúdi­ós előadás lesz Koltai János „Emlékszel még?” („Pri­madonna”) cí­mű darabja. Is­mét kétszer jön el Salgótar­jánba a Ma­gyar Színház, ezúttal Heltai Jenő „A néma levente” című klasszikus víg­játékával, vala­mint Loleh Bellon „A csü­törtöki höl- M'tó István a Turay Ida Színtársulattal szinászként ás rendezőként is visszatér gyek” című já- Salgótarjánba tékával. A Berényi Gábor rendezte Heltai- darabban Ziliát Gregor Bernadett, Agárdi Pétert Mihályi Győző ala­kítja. A másik művet Vándorfi László rendezi parádés szereposz­tással, Béres Rónával, Moór Mari­annával, Őze Áronnal és Végh Pé­terrel A Turay Ida Színtársulat egyik produkciójában, Sarkadi Imre „Elveszett paradicsom”- ában a rendező Koltai János mel­lett szerepet kap Bubik István, Haumann Petra, Cs. Németh La­jos és Tóth Judit is. Mikó István rendezi a másik darabot: W. S. Maugham-Nádas Gábor-Szenes Iván „Imádok férjhez menni” cí­mű zenés vígjátékát, amelyben Mikó partnere lesz Cseke Péter, Nemcsák Károly, Pápai Erika és Pásztor Erzsi is. Egy-egy művel szerep a sorozatban a Radnóti Miklós Színház (Molnár Ferenc „Az ördög”, rendező Forgács Pé­ter, aki a társulat igazgatóját, Bá­lint Andrást is szerepelteti)I, a Bu­dapesti Kamaraszínház („Énekelj Déryné!”, rendező Csongrádi Ka­ta, játszótársa Bánffy György, Benkő Péter, Cs. Németh Lajos, Kovács István és Oszter Sándor), valamint fennállása óta először az Új Színház, soraiban olyan remek művészekkel mint Bánsági Ildi­kó, Eperjes Károly, Gáspár Sán­dor, Hirtling István, Kecskés Kar­ina, Nagy-Kálózy Eszter, Tóth Au­guszta Carlo Goldoni „Chiggai csetepaté” című komédiáját Taub János rendezi. Imponáló kínálat tehát ez is, megfelelő arányban képviseli a drámairodalom értékeit, lépést tart az új törekvésekkel és várha­tóan eleget tesz az igényesen szó­rakoztató színház követelményei­nek is. CSONGRÁDY BÉLA Kubik Annát, Moór Mariannát Mi­hályi Győzőt és másokat - láthattak a nézők. Ugyancsak duplázott a Turay Ida nevét viselő színtársulat Békeffi István ,Janiká”-jával és Herczeg Ferenc-Csongrádi Kata más, Pethes György, Verebes Ist­ván, Vidnyánszky Attila - névsora. A két bérletsorozatot úgyneve­zett egyedi előadások egészítették ki. Szilveszterkor a Ruttkai Éva Színház Berillet-Grédy „A kaktusz sekre alapoz. A két bérletsorozat tulajdonosai elsőként megint Ray Conney művét, a „Páratlan pá­ros”-! nézhetik meg, de ez már egy új darab, mintegy az előző folytatása. A Madách Színház elő­tása” maradt el, de a helyére került előadás (a Madách Színház Shaw- komédiája, a „Sosem lehet tudni”) minden bizonnyal kárpótolta a publikumot, annál is inkább mert az egyik szerepben Huszti Péter - színészként életében először - ját­szott Salgótarjánban. A szezont Ray Conney „Páratlan páros”-a nyitotta. A Madách Kamaraszín­ház több mint hétszázszor bemu­tatott vígjátéka egy évtized után került újra színre itt is. Ugyanezen színház hozta él a nógrádi megye- székhelyre Arthur Miller „Lefelé a hegyről” című, kevésbé ismert, öregkori drámáját, amelyben Szilá­gyi Tibor nyújtott emlékezetes ala­kítást. A Magyar Színház továbbra is rangos társulata kétszer is fellé­pett az évad során. Először Márai Sándor „A gyertyák csonkig ég­nek” című népszerű regényének nagyon várt dramatizált változatá­val, majd Choderlos de Laclos „Ve­szedelmes viszonyok”-jával. A két előadás során kitűnő művészeket - Avar Istvánt, Agárdy Gábort, Csá­szár Angélát, Csemus Mariannt, „Bohóckirálynő”-jével. Az előző­ben - mások mellett - Bencze Ho­na Benkő Péter, Hűvösvölgyi Rdi- kó, Pápai Erika Szacsvay László lépett fel, a másikban, Bajor Gizi életének egy fontos szakaszát megjelenítő darabban a társszerző és rendező Csongrádi Kata volt az abszolút főszereplő is. Körtvélyessy Zsolt mindkét előadásban közre­működött. Egy-egy bérletsorozati előadással vendégszerepeit Salgó­tarjánban a Ruttkai Éva Színház (John Kander-Fred Ebb „Cabaret” című, világhírű musicaljével), a Karinthy Színház (Katajev „Bo­lond vasárnap” című bohózatával) és a Radnóti Miklós Színház (Füst Milán „Máli néni” című vígjátéká­val) . A három produkcióban olyan ismert, népszerű művészek léptek fel mint Keresztes Rdikó, Voith Ági, Maros Gábor - Esztergályos Cecília Frajt Edit, Straub Dezső, Tahi Tóth László - Csomós Mari, Keres Emil Schell Judit, Szervét Tibor, Szombathy Gyula Szintén „muta­tós” a tíz előadás rendezői - má­sok mellett Cseke Péter, Jordán Ta­virága” című vígjátékát mutatta be, a Tarjáni tavasz programjában a kassai Thália Színház Marc Camoletti „Heten pizsamában” cí­mű vígjátékával és Kazantzakisz „Zorba” című drámájával, a Turay Ida Színtársulat Lehár Ferenc „A mosoly országa” és Kálmán Imre „Csárdáskirálynő” című nagyope­rettjével vendégszerepeit. A sort a minap - a minden jó, ha jó a vége alapon - .Ray Conney fergeteges vígjátéka a,.Miniszter félrelép” zár­ta két nagyszerű komikus, Kém András és Koltai Róbert főszereplé­sével. Tehát tíz hónap alatt tizen­hat jó előadást, kiemelkedő tudá­sú, élvonalbeli művészeket láthat­tak a salgótaijániak, ami azt jelzi, hogyha önálló színháza nincs is a városnak, a színházi élete változa­tos, figyelemre méltóan gazdag. * * -k Minden jel szerint sok vastaps kíséri majd a szeptember 20-án induló 2003/2004-es évad ugyan­csak tíz előadást számláló prog­ramját is, annál is inkább mert az elmúlt szezonban bevált együtte­Jelenet az elmúlt szezonban látott Füst Milán vígjátékból, a „Máli néni”-böl. Balra Szombathy Gyola és Csomós Mari F0TÓ. P. TÓTH .a.t.a A vágy metrója Madrid A spanyol főváros metrójának egyik állomásán vitték színre minap este Az elillanó szere­lem éjszakája című, három egy- felvonásos darabból álló színi- előadást A darabot előzőleg három há­rom hónapon át nagy sikerrel ját­szották az előkelő Circulo de Bellas Artes színházban, ám most a töb­bek között a metrón kibontakozó szerelem témáját feldolgozó mű az „eredeti” környezetben kerül szín­re. Július első hetében a neves spanyol író, Paloma Pedrero szer­zeményét további hat metróállo­máson tekinthetik meg az érdek­lődők. A darab rendezője, Robert Muro szerint az előadás bombasi­ker, mert külföldiekről, szerelem­ről, az éjszakáról szól. Sokan egyetértenek azzal, hogy némely­kor a szerelem karnyújtásnyira van az embertől. Az első rész pél­dául arról szól, hogy egy idősebb tisztviselőnő késő este hazafelé tartva a metrón, átszállás közben lekési az utolsó szerelvényt és bennreked az állomáson, ahol raj­ta kívül csak egy nálánál jóval fia­talabb építőmunkás tartózkodik. Kezdetben külsőre durva kinézé­sűnek találja a fiatalembert, végül olyasmit él át vele, amiről soha nem is álmodott. Híd a klasszikus és az elektromos blues között A múlt század középső harmadában zenélt Big Bill Broonzy, aki azért volt fontos a blues törté­netében, mert aktív korszakában összekötő ka­pocs volt a klasszikus, akusztikus blues és az. elektromos hangszeren játszó, háború utáni újabb zenésznemzedék között Száztíz éve szü­letett, és idén emlékezünk halálának 45. évfor­dulójára is. William Lee Conley Broonzy néven született 1893. június 26-án - más források szerint öt évvel ké­sőbb - a Mississippi állambeli Scottban. Népes csa­ládba született, kisgyermekkorában hegedülni ta­nult saját készítésű hangszeren. Nagyszerűen éne­kelt, széles skálájú, erőteljes hangja összetéveszthe­tetlen. Korai zenei ambíciói ellenére viszonylag ké­sőn lett ismert. A blues fővárosában, Chicagóban katonaévei után, 1920-ban telepedett le. Bár gyöke­reit tekintve a country blueszenészek közé sorolják, teljes joggal tartják ugyanakkor a chicagói blues meghatározó egyéniségének is. Lassanként lecserél­te a hegedűt gitárra, s bár ezt későn tette, csakhamar elismert művésze lett ennek a hangszernek is. Első lemeze 1926-ban jelent meg a Paramountnál. A nagy gazdasági válság idején sűrűn cserélte a ki­adókat, hogy valamiképpen a felszínen maradjon. Szólókísérletei mellett számos befutott zenésszel lé­pett fel, játszott akkoriban Sonny Boy Williamsonnal, majd a harmincas évek elején Black Bob zongoristával, Will Weldon és Memphis Minnie énekes-gitárossal is. Nagy esemény volt éle­tében, amikor 1938-ban a Carnegie Hallban léphe­tett színpadra az idősebb John Hammond A spiritu­álétól a swingig című híres sorozatában. A követke­ző évben Benny Goodmannel, Louis Armstronggal együtt kapott filmszerepet. A negyvenes években Lil Greennel és Memphis Síimmel is összehozta a sors. Az ötvenes évek elejéig keresztül-kasul turné­zott Amerikában, majd az új évtized elején a fekete blueszenészek közül az elsők között átrándult Eu­rópába, ahol egyebek közt Franciaországban, Dáni­ában és Belgiumban turnézott. Hallgatósága az évek során kissé átalakult, a feketék egy része eltávolo­dott tőle, viszont fiatal fehérek csapódtak hozzá, s nagy tisztelője volt a chicagói blues fiatal zenész­nemzedéke. Érdekes, hogy csak az ötvenes években tanult meg ími-olvasni. Amerikába visszatérve a Chess, a Columbia és a Folkways kiadó számára készített le­mezeket. Az ötvenes években Muddy Watersszel és sok más zenésszel lépett fel. 1958-ban halt meg, gé­gerákban. A válogatásokkal együtt több mint ötven albuma maradt az utókorra. Big Bill Broonzy számos dalát feldolgozta az utána következő generáció. Legendás dal a műfaj történetében az All By Myself, a When Do I Get To Be Called A Man? és a Key to the Highway - utóbbi tucatnyi feldolgozást ért meg. Muddy Waters egy teljes lemezt szentelt Broonzy szerzeményeinek. A Key to the Highway feldolgo­zói között volt többek között Eric Clapton, a fehér blues egyik királya. Bár teljes listát lehetetlen össze­állítani arról, ki mindenkivel zenélt együtt, de Memphis Slim, Sonny Boy Williamson, Sunnyland Slim, Roosevelt Sykes neve kihagyhatatlan. A Zsolnay újra Belgiumban Brüsszel Közel 60 évi távoliét után újra megjelennek a Benelux orszá­gok piacán a Zsolnay porcelán- manufaktúra termékei. Az 1853-ban Zsolnay Vilmos által alapított cég mai legszebb termé­keiből a napokban rendezett kiál­lítást Trócsányi László brüsszeli magyar nagykövet Brüsszel leg­elegánsabb bankett-termében, a Concert Noble-ban, ahol a két nap alatt mintegy 400 főnyi meghívott közönség - újságírók, orvosok, jo­gászok, közéleti személyiségek, köztük Karl-Heinz Lambertz, a német tartományi kormányzat miniszterelnöke - tekintette meg a pécsi porcelánmanufaktúra válto­zatos termékeit. A tájékoztató tab­lók röviden bemutatták a 150 éves manufaktúra történetét, főbb termékeit. A nagy asztalokon lát­ható volt a Zsolnay négy-öt leg­szebb étkészlete, kávéskészlete, körül a tárlókban, vitrinekben a manufaktúra mai és korábbi dísz­tárgyai: vázák, asztali lámpák, gyertyatartók, eozinmázas és fes­tett szobrocskák, ékszerek. A mintegy négyezer kiállított tárgy egy részét két nap alatt el is adták. A kiállítás idején Kovács Gyula a Zsolnay Porcelánmanufaktúra vezérigazgatója forgalmazási szerződést írt alá Christopher Atkinsszal, aki ennek alapján a hárpm Benelux ország területén fogja terjeszteni a Zsolnay-porce- lántermékeket. Brüsszelben a bel­város legszebb helyein, így az Espace Jadoulban lesznek ezen­túl láthatók és megvásárolhatók a Zsolnay-porcelánok. A manufaktúra leglátványosabb •mai darabjai mellett két vitrinben bemutatták a Zsolnay néhány, több mint százéves becses régisé­gét. A manufaktúra évi árbevétele 1,2 milliárd forint körül mozog, annak legalább 80 százaléka az étkészletekből származik, a többi a dísztárgyakra és ipari felhaszná­lású pirogránitokra jut. A mai kö­rülmények között, amikor a Villeroy et Boch és a Rosenthal nemzetközi hálózata és nemzet­közi gyártókapacitása uralkodik a piacokon, a hagyományos, nem­zeti jellegű porcelángyárak - Meissen, Limoges, Koppenhága, a finn Arabia, a cseh, lengyel, ma­gyar porcelángyárak is - általában hazai piacaikon élnek. így a Zsolnay jó eredménynek tartaná, ha évi néhány tízmillió forint ér­tékben tudna eladni a belga pia­con. A Zsolnay régi dísztárgyai egyébként rendszeresen felbuk­kannak a belga régiségkereskedé­sek kínálatában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents