Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)

2003-06-24 / 144. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ SZÉCSÉNY 2003. JÚNIUS 24., KEDD Emléket hagyott maga után SZÉCSÉNY Családtagok, rokonok, mind­azok, akik ismerték Antal Ká­rolyt, ott voltak a városi könyv­tár kertjében, a jeles helytörté­neti kutató tiszteletére állított emléktábla felavatásánál. A táb­la elhelyezésének az 1992-ben alakult Antal Károly Honismere­ti Alapítvány volt a kezdemé­nyezője, hogy ezzel is kifejez­zék tiszteletüket, elismerésüket, azt a maradandó példaértékű munkát, amit Antal Károly az utókor számára hagyott. A táb­lát Baja József készítette. A ven­dégeket Galcsik Zsolt, a kurató­rium ügyvezetője, az alapítvány létrehozójának egyik kezdemé­nyezője köszöntötte. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet polgármester ünnepi köszöntő­jében többek között arról szólt, hogy az Alsótoldon született An­tal Károlynak ez a föld, Mik­száth Kálmán girbe-görbe palóc országa volt az egyik szerelme. Beszédét azzal fejezte be, hogy emléke tovább él mindazokban, akik munkáját megbecsülték, tanultak belőle. A most felava­tott tábla hirdeti és őrzi emlékét. Antal Károly 1921-1989 Tiszteltem szerénységét, szorgalmát, munkabírását, emberszeretetét, kiapadhatat­lan tudásvágyát, és egyre mé­lyebben gyökerező Szécsény iránti elkötelezettségét. Sokat beszélgettünk a Hársfa utcai lakásán. Ilyenkor mindig gaz­dagabb lettem jó néhány bölcs gondolattal. Szülei Alsótoldon éltek, ahol mezőgazdasági munkával fog­lalkoztak. A ldtartást, a munká­ba vetett hitét valószínű tőlük örökölte. 1921. november 23-án született. A törekvő, szorgal­mas, ambiciózus fiatalemberre felfigyelt a község főjegyzője, aki maga mellé vette írnoknak. Nem sokkal később körjegyző­ségi munkával bízták meg. Köz­ben vezette a Bablevespusztán élő Zilahy gazda könyvelését. A A jeles helytörténeti kutató tiszteletére állított emléktábla munkája mellett képezte magát. Figyelme egyre inkább a néprajz felé fordult. Lukács Rozáliával, falubelijé­vel, 1944-ben kötött házasságot. A háború után a jegyzőségek megszűnésével, 1949-ben a köz­ség földműves-szövetkezeti boltját vezette. A szövetkezeti vezető tanfolyam elvégzése után több helyre is hívták dolgozni. Egy alkalommal megkérdeztem tőle, miért Szécsényt választot­ta, ő így felelt: „A mindennapi munkám mellett mindig is érde­kelt a múlt. Olvastam Pintér Sándor Szécsény közvetlen vi­déke a honfoglalás előtti korban című könyvét, ami nagy hatás­sal volt rám. Szerettem volna so­kat megtudni, felkutatni ennek a városnak a múltjából.” így lett 1951-ben a szécsényi földműves-szövetkezet járási központjának munkatársa, majd 1954-től az Egyesült ÁFÉSZ osztályvezetője. 1971-től a Háziipari Szövetkezet műszaki vezetőjének munkakörét töltöt­te be. Életében négy vonulatot lehet végigkísérni: a család, a munka, a helytörténeti kutatás és a köz­életi aktivitás. Akik ismerték, csak egyszer is kapcsolatba kerültek vele, el­ismerően beszéltek róla. Ő volt az, aki felhívta a régé­szek figyelmét a Nagylócra ve­zető út mellett lévő Ültetés­tetőre, ahol a szántóföld felszí­néről több értékes újkőkori lele­tet gyűjtött be. Szécsény határá­ban a bronzkor elejéről szárma­zó tárgyi emlékeket tárt fel. A múzeumban 1978-ban kiállítá­son mutatta be az általa össze­gyűjtött tárgyi emlékeket. A Honismereti Híradó az ő kez­deményezésére, az ő szerkeszté­sében jelent meg 1978-tól egészen haláláig, 1989-ig. Az ő nevéhez kapcsolódik a II. világháború ál­dozatainak emlékműve. Szemelvények a cserhát-völ­gyi községek történetéhez 1965-1985 című könyve 1989- ben jelent meg. Egyik kezdeményezője volt a családi békefutás megszervezé­sének. A Szécsényi Honismereti Kört még 1951-ben alapította. Tagja volt a megyei műemléki albizottságnak, a Magyar Nép­rajzi Társaságnak. A balassa­gyarmati Palóc Múzeum külső munkatársának tekintette. Rendszeresen jelentek meg írá­sai a Tanulmányok Szécsény múltjából című sorozatban. 1989-ben a Szécsényi Szó cí­mű városi lapot szerkesztettem. Ebben tettük közzé „Az év em­bere Szécsényben” felhívásun­kat. Az emberek szinte majd­nem száz százalékban a pár hó­nappal azelőtt elhunyt Antal Károlyra szavaztak. ____ SZ-F. N incs bosszúvágy a 20102-esben Ünnepi önkormányzati ülésen adták át Szécsény szülöttének, a Visszatérés az élet­be című könyv szerzőjének, a Mexikóban élő Dina Davidovich de Unikelnek a „Szécsény város díszpolgára” címet. A ki­tüntetett exkluzív interjút adott lapunknak. Szécsény- Ön családjával 194&ban hagyta el az országot, Mexikóban él. Azóta járt Szécsényben?- Többször is, ha jól emlékszem hét-nyolc alka­lommal. Szívemhez nőtt ez a város, még ma is egy kicsit szécsényinek érzem és vallom magam.- Most hogyan emlékezik az akkori Szécsényre?- Nagy szeretettel, hiszen a boldog gyermekéve­imet töltöttem itt. Nagyon asszimilált volt az éle­tünk. Senki sem éreztette velünk, hogy zsidók va­gyunk. Édesapám, mint a zsidó hitközség kántora megbecsült és köztiszteletben álló ember volt. Ahogy a könyvemben is írtam, a katolikus papok, a protestáns lelkész, a zsidó rabbi jó barátként tisz­telték egymást.- Az ön könyve több mint visszaemlékezés, az olvasó sok mindent megtudhat belőle az akkori Szécsényről.- A gyermekkori élmények mélyen a lelkűnkbe ivódnak, annak ízét, hangulatát egy életen át ma­gunkban hordozzuk. Engem minden érdekelt, mindent megfigyeltem, így nem volt nehéz dol­gom írás közben.- A boldog családi életet beárnyékolták a hábo­rú előtti évek, a holokauszt...- Édesapámat és két bátyámat 1943-ban a többi zsidó férfivel együtt elvitték, nem tudtuk, hogy mi­ért, hová, semmi hírt nem hallottunk róluk. Ké­sőbb gettóba kerültünk, miden nap átéltük a meg­aláztatást, a kiszolgáltatottság érzését. Hajnalban bezörögtek az ablakon a csendőrök, és közölték velünk: egy félórán belül, maximum 30 kg-os cso­maggal, sorakozzunk az utcán. Egész nap ott áll­tunk. Nem tudtunk semmit. Este bevagoníroztak minket, mint a marhákat, Auschwitzban, a tábor­ban a csomagjainkat elvették, meztelenre kellett vetkőznünk, kopaszra nyírtak és a karunkba szá­mot tetováltak, én voltam 20102-es. Nézze meg, még mindig itt látható a szám a karomon.- A szám egy életen át emlékezteti a szörnyű időkre. A lelki sérelmeket sikerűd feldolgozni, vagy valahol ott is meghúzódik egy láthatatlan szám?- Én meg tudok bocsátani, de felejteni nem. Nem tudom gyűlölni az embereket. Nincs bennem bosszú a magyar csendőrök iránt. Tudom, hogy parancsot teljesítettek. Lehet, hogy a lelkűk mé­lyén együttéreztek velünk. Nem hibáztatom a né­met népet, hiszen annak csak egy kis része alázott meg minket, küldte a zsidókat a haláltáborba. Mindazt, amit átéltem, nem lehet elfelejteni.- Könyve olvasása közben többször is éreztem, hogy a kín, a szenvedés, a brutalitás, a megalázta­tások ellenére ott élt önökben a remény, s a mbok- ban nem halt ki a szolidaritás, a segítőszándék.- Édesanyám volt az, aki a nővéremben és ben­nem életben tartotta a hitet, a reményt. Én voltam a legfiatalabb a táborban. Megérkezésünkkor a gyermekeket, időseket félreállították, csak később tudtuk meg, hogy gázkamrába vitték őket. Én an­nak köszönhetem, hogy nem állítottak közéjük, hogy édesanyám rám parancsolt, álljak lábujj­hegyre, így magasabbnak látszom és együtt ma­radhatok vele és a nővéremmel. A gyermeküket el­veszítő édesanyák bennem vigasztalódtak. Ami­kor beteg voltam tanácsokkal látták el édesanyá­mat. A levesnek csúfolt, koszos meleg vízből én mindig valamivel többet kaptam.- Mi volt az a belső indíték, ami miatt úgy dön­tött: megírja élete történetét?- 1985. május 8-án felhívtam a bátyámat, aki ezen a napon ünnepelte születésnapját, hogy jókí­vánságomat fejezzem ki. Aztán arról kezdtünk be­szélgetni, hogy 40 évvel azelőtt szabadultunk fel. Amikor letettem a kagylót tolongtak bennem az egykori élmények, leültem és csak írtam, írtam. Nem tudtam abbahagyni. így volt ez hat hónapig, mire elkészült a könyv. Itt jegyzem meg, hogy gyermekeimnek, ismerőseimnek sokat beszéltem arról az időről. Többen is biztattak, hogy írjam meg mindazt, amit átéltem. A kéziratot megmutat­tam a barátnőmnek, aki rábeszélt, hogy vigyem be a kiadóba.- írás közben az esze, vagy a szíve vezette a kezét?- Az eszem, de azt írtam le, amit a lelkemben éreztem. A könyvben még akkor is, ha arról írok, amit én átéltem, ahogy én láttam azt a kort, nem én vagyok a fontos, hanem a sorstársaim, akik nem tértek haza, akik értelmetlenül haltak meg; Dina Davidovich de Unikel díszpolgár az, hogy volt az emberiség történetében egy ilyen szégyenfolt, amit nem szabad elfelejteni, amire úgy kell emlékezni, hogy ilyen és hasonló soha többé ne forduljon elő.- A könyve megjelent spanyolul, aminek nagy sikere volt, majd angolul...- Igen. Aztán kaptam egy levelet Szécsényből Galcsik Zsolttól, aki arra kért, küldjem el neki a kéziratot, mert szeretné, ha a könyv magyarul is megjelenne. A válaszom nem volt valami udvarias. Azt írtam: kit érdekel az én szenvedésem Magyar- országon, Szécsényben? Ő kitartó volt, és így el­küldtem neki a kézirat magyar nyelvű fordítását, amelyet Somogyi Magdolna készített angolról. A többi ismert. Zsoltnak köszönhetően a könyv megjelent magyarul. Neki volt igaza, hogy érdekli az embereket, túszén most májusban már a máso­dik alkalommal adták ki. Talán még annyit szeret­nék megjegyezni: Mexikóban a könyvemért ka­pott pénzt idősek otthonának és szegény gyerme­keknek ajánlottam fel. A magyarországi kiadásáért sem kértem pénzt. Megkaptam érte a legnagyobb elismerést a város önkormányzatától - zárta szava­it Dina Davidovich de Unikel. SZENOGRÁIM FERENC Kellenek-e területfejlesztési menedzserek? A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ 2000-ben kidolgozta a területfejlesztési-foglalkoztatási menedzser programot, melynek keretében 15 fő diplomás munkanélkülit „területfej­lesztési-foglalkoztatási menedzserré képeztek ki és biztosí­tották három évre a támogatott foglalkoztatásunkat. A prog­ram végén erre szeretnénk visszatekinteni. E program keretében két fő­vel megalakult a szécsényi kis­térségi társulás szakembergár­dája, a társulás vezetőjének, Szécsény város polgármesteré­nek irányítása alatt. Az iroda feladatköre fokoza­tosan bővült. Az FVM-mel kö­tött szerződés alapján a vidék- fejlesztési menedzseri munka­kört is betöltjük, 2001-től a Nóg­rád Megyei Regionális Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány szécsé­nyi vállalkozásfejlesztési aliro- dája lettünk és a Szécsényi Eu­rópai Információs Alpont felada­tait is ellátjuk. A Szécsény Mű­emlékeiért és Idegenforgalmáért Alapítvány által megnyert tele- házat működtetjük. 2000-ben elkészítettük telepü­lésenként a foglalkoztatási erőfor­rástérképet és a települések elekt­ronikus adatbázisát, így ezek fris­sítése gyors és folyamatos. Fel- használására gyakran sor kerül a pályázatok készítése során. A foglalkoztatásra több prog­ramot, illetve pályázatot kidol­goztunk. 2001-ben indítottuk az OFA „Rátalál (1) ás” munkaközve­títő programját. A megvalósításra a Maatwerk Magyarország Kft.- vel kötöttünk szerződést. Vállal­ták 112 tartós munkanélküli 6 hónapon túli megyén belüli és kívüli munkába állítását. Az iro­da a mai napig 42 főt helyezett el. Sikert hozott a „Virágzó köz­ségek” projekt. 2002 áprilisban 20 fő parkgondozói képzésével kezdődött, május végén sikeres vizsgát tettek és elkezdődhetett a 7 hónapos foglalkoztatásuk a kistérség településein. 2003-ban a közmunkaprog­ram pályázatára a kistérségből 5 pályázatot adtunk be, ezek kö­zül a Szécsény és Nagylóc közös pályázata nyert, és ezzel 32 főt tudunk foglalkoztatni a telepü­lések csapadékvíz-elvezető rendszerének karbantartására, a közterületek szépítésére. A szervezés alatt álló „Tele­pülésmenedzseri” és „Települési marketing” program keretében a települések önkormányzatainál, a kistérségi társulás koordinálá­sa mellett, működhetnek köz­vetlen településfejlesztő mene­dzserek, marketing szakembe­rek. A „Roma foglalkoztatásszer­vező” program a kisebbségi ön- kormányzatokat segítő pályáza­ti lehetőség. A közeljövőben, a szakmai képzés után 6 fő mene­dzser kerül foglakoztatásra a kistérségben. A foglalkoztatás elősegítését, fejlesztését célzó rendezvénye­ket is szerveztünk: „Német-magyar befektetési konferencia” zajlott, „Befekte­tésösztönzési tréning”-et ren­deztünk, „Tőkeforrások a kis-és középvállalkozók részére” cím­mel ismertettük a pályázati és kölcsönlehetőségeket. A kistérség gazdasági fejlesz­tése érdekében több pályázatot nyújtottunk be: 2002-ben az „Esélyt a jövő­nek” program keretében, a tele­pülések belvíz-elvezetési rend­szerének felújítására a Quadrát Kft.-vel, a megvalósítandó fej­lesztések kiviteli terveinek elké­szíttetésére, a kistérség felzár­kóztatási középtávú tervére pá­lyáztunk. A tervbe vett „Kistérségi in­formációs központ” méltó helye lenne a több funkcióval működő irodánknak. Ezen belül a „Kis­térségi koordinációs program” a kistérségben területfejlesztéssel foglalkozó szervezetek működé­sét hangolja össze, benne a „Ro­ma információs központ” lenne az egyik szervezet. A majdani EU-s strukturális alap pályázataira már most ösz- szegyűjtöttük 24 „nagyprojek­tet”. A projektek közül az Euró­pai Pályázat Előkészítő Alap pá­lyázatára beadásra került a szécsényi buszpályaudvar építé­se, az Ipoly-hidak építése, tele­pülési összekötő úthálózat fej­lesztése. Az alap szakmai segít­séget nyújt a pályázatok tökéle­tes kidolgozásához. A menedzseri tevékenysé­günk a területfejlesztésben elér­te célját, szakszerű fejlesztési, tervező-, szervezőmunkák nyo­mán olyan középtávú terv, pro­jektek és pályázatok születtek, melyek a kistérség fejlődését se­gítik. A támogatás megszűnésé­vel a kistérségi társulás nem te­kinti lezártnak a programot, a menedzsereket szeretné tovább­ra is foglalkoztatni, meg kell ta­lálnunk azt a piacképes tevé­kenységet, mely alkalmazásun­kat a továbbiakban biztosítja, il­letve azt a finanszírozási forrást, melyből a majdani kistérségi in­formációs központ folyamatos működtetése biztosítható. FAJLUHP.Y1 IÁ1716 ÉS V«AO PÉTER területfejlesztési-foglalkoztatási menedzserek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents