Nógrád Megyei Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 126-149. szám)

2003-06-18 / 139. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 SÁMSONHÁZA 2003. JÚNIUS 18., SZERDA A legenda szerint a XII. század elején a környé­ken birtokos fó'úrrél, bizonyos Sámsonról kapta nevét a falu, aki 1132-ben II. Béla ellenfelének, a trónkövetelő Boricsnak híve volt. A szájha­gyomány szerint ö építette a talu fölé magaso­dé hegyen Fehérkö várát is. Az erődítményt 1409-ben említették először az oklevelek, de 1472-ben már romokban hevert. A falu a XV. század elején már fennállt: 1424-ben Zsígmond király nejének, Borbálának adományozta. 1439-ben Tari Lőrinc fia, Rupert lett a birto­kosa, 1472-ben pedig Országh Mihály nádor­ispán és a Kompolthyak tulajdona volt. 1548- ban a Lossonczy család bírta. A 15 éves hábo­rú idején Török István volt a földesura. 1633- ban a váci nahije községei közé tartozott. 1715-ben hat háztartást írtak össze Sámsonházán, de 1720-ban már nemes köz­ségként szerepelt a nyilvántartásokban. A köz­séget részben szlovákok lakják. A község határában állé kőfejtő földtani ér­tékei miatt természetvédelmi oltalom alatt áll: jél láthaték a vulkáni riolittufa lerakó­dásának rétegei. Egy szén- és talajszerkezet-kutató mélyfú­rás hozta felszínre 1200 méteres mélység­ből a csaknem hetven fokos, gyógyerővel rendelkező meleg vizet. Több mint tíz éve működik a faluban a szlovák identitást ápoló hagyományőrző kulturális csoport, a Koleso. A község határain belül több hideg vizű for­rás is található, ezek közük kettőre építettek kutat. Képünkön a polgármesteri hivatal mellett álló artézi kút látható. _ Korosodó kincses falu Sámsonháza, a szlovák ajkú falu nagy kincsekkel rendelkezik, de egyre néptele- nebb. A 21-es főúttól a bekötőút korsze­rűsítése, a hőforrás hasznosításához ön- kormányzati telekvásárlás, a vár feltárása lenne fontos. Szeretnék kialakítani a szo­ciális otthont, a Szálaskai patakot kikö­vezni, s a hidakat rendbe tenni. A faluban tíz éve működik turistaszálló, korszerűsí­teni kell, és lehetőséget teremteni nyári táborozásra. Az a fővárosi cég, amelyik készítette a hőforrás, a szociális otthon hasznosításáról szóló tanulmányt kije­lentette: csodálatos a táj, itt minden adottság megvan egy idegenforgalmi centrum kialakításához. Sámsonházán mindenki örülne ennek, remélve, hogy több lenne a munkalehetőség is. Kihaló- félben lévő falu, az idős lakosság aránya magas. Az eladó házakat felvásárolták üdülőnek, többségében budapestiek. A 15. század eleji vár feltárásának igé­nyét Bálint Mihály a Sámson-vár Múl­tunk Megismerése Alapítvány elnökének lelkes munkája tartja életben, a polgár- mesteri hivatal segítségével. Akár csak a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzethez tarto­zó kőfejtőét, amely földtani értékei miatt védett. Hasznosításra vár annak a kutató­fúrásnak a melegvize, amely évek óta le­fojtva csurgatja aranyat érő vizét a domb­oldalakra. Pedig erre a vízre ivókúra-gyó- gycentrumot lehetne telepíteni. Kistérségi ügy is a Hollókő- Kisbárkány közti néhány kilométeres útszakasz megépítése, mert ezzel már Szécsény is elérhető közelségbe kerülne a falvaknak. A Sámsonházát Szentkúttal összekötő út a túrizmus fellendítésén túl Bátonyterenyére is egyszerűsítené a közlekedést a Kis-Zagyva völgyéből. A sámsonháziak most közel egy egész na­pos programmal intézhetik a dolgukat... A közművek a szennyvíz elvezetésén kívül működnek a faluban. A környező településekkel összefogva európai uniós és magánpénzekből pró­bálják a szennyvíz elve­Három emberként - egyért Szpisák János a rendszerváltás óta vesz részt a közigazgatásban. Képviselőtestületi tag, alpolgármester, majd a 2000. március 26-i időszaki választástól polgármester. Tiszteletdíjas, főállású elektromos tervező egy cégnél, vállalkozásban is dolgozik. Szerencsére olyan jegyzője van, aki nélkül nem tudná megoldani faluvezetői feladatait. A forráshiá­nyos falu szekerét együtt terelték vissza a jó útra. A családra, személyes kedvte­lésére kevés idő jut. Három embert követelő munkája alig enged pihenőt számá­ra. Legnagyobb vágyaként a pihenést említi. zetést megoldani. Egy német cég ajánla­tára másodlagos vízfelhasználást tervez­nek, a kifolyó szennyvizet nem kell el­engedni, hanem locsolásra lehetne használni. Nagy gondjuk van az iskolásoknak a buszjárattal: vagy elkésnek, vagy egy órát kell várniuk a tanórák kezdetéig. Ha csupán húsz perccel előbb indítaná a Nógrád Volán a háromnegyed nyolcas já­ratot, megoldódna ez a probléma. Kossuth-levél a parókián Az evangélikus egyházközös­ség 1871-ben a már száműzött Kossuth Lajost választotta meg főfelügyelőjének. Kossuth na­gyon komolyan vette ezt a bizal­mat és 1871. április 6-án, Turinban (Torinóban) kelt saját­kezű levelében fogadta el. Az eredeti levelet azóta is féltve őr­zi az egyházközösség. Idézzünk a levélből: „Tiszt. Wladár János ev. lel­kész úrnak Sámsonházán... Van szerencsém az irántam mutatott bizalomért őszinte hálámat je­lenteni. E választást megtisztelte­tésnek tekintem, s teljes készség­gel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, melyre Ha­zánk politikai viszonyai által kárhoztatva vagyok meg nem en­gedi, hogy az Egyház javának előmozdításához oly hatályosan hozzájárulhassak, mint azt te­hetni óhajtanám...” Pecsenka és pampuska Pálik Jánosné, Ilonka néni szívesen meg­osztja az olvasókkal az egyik kedvelt szlo­vák éteknek, a pecsenkának az elkészítését.- A pecsenkát nem egyformán készítik a szlo­vák asszonyok - kezdte Pálik Jánosné. - Lucfalván egészen másképpen készítették a pecsenkát, mint Sámsonházán. Ott is tepsiben sütötték, de nem ke­verték, nálunk keverni is kell. Ez azonban nem sü­temény. Jobbára disznóvágáskor vagy libavágás­kor készítették. Egy tepsi pecsenkához négy-öt da­rab jó nagy krumpli kell, háromnegyed liter tej és tizenöt deka máj. A krumplit lereszeljük, ízlés sze­rint borsozzuk, majoránnát teszünk bele, vörös­hagymát és fokhagymát, s a ledarált májat is bele­keverjük. Hozzáöntjük a tejet, majd a lisztet. A ke­veréknek haluskatészta-keménységűnek kell len­nie. Disznóvágáskor recehájat teszünk alája, de le­het készíteni e nélkül is. A tepsit vastagon kiken­jük zsiradékkal, beleöntjük és időnként kihúzva a sütőből kevergetjük, amíg meg nem pirul ropogós­ra. A sámsonházi nagy szalagos fánk a nagygaz­dáknál volt szokásos.- Huszonöt darab fánkhoz veszünk hatvan de­ka lisztet, öt-tíz deka vajat felolvasztunk, s ebbe öntjük az aludt tejet és a tejfölt. Az élesztőt felfut­tatjuk, megkelesztjük és aludt tejjel gyúrjuk. Ettől másnap sem keményedik meg. Ót tojás sárgáját te­szünk bele. Nagyon hólyagosra kell kidolgozni és olajban sütni. Nem csak nagyon finomak, hanem nagyon mutatósak a nagy szalagos fánkok - osz­totta meg a „titkot” Ilonka néni. Az ilyen étek után egy jó vörösbort kell inni - ál­lítja Pálik Jánosné, aki nem csak főzni szeret, ha­nem közismert kézimunkáiról is, amelyek ma is őrzik a hagyományos motívumokat színeket és formákat. Sírkert a bozótosban Ki gondolná a sámsoházi- akon kívül, hogy az egyik erdő­rész árnyas fái, a növények, a bozótos egy sírkertet takarnak. A kovácsoltvas kerítéssel bezárt részen mintegy húsz sír találha­tó. A hely szelleme csendet pa­rancsoló, s csak halkan olvas­suk a márvány sírkövekről, kik nyugszanak e hantok alatt: T. Kiss István evangélikus püspök, sámsonházi lelkész 1864-1935 és neje Vladár Ka­milla; Tisztelendő nagycsepc- sényi és mutnai Vladár Sámuel sz. 1792. augusztus 11. Krajnóban, meghalt 1854. no­vember 9. Sámsonházán; Vladár Ilona festőművész (aki a templom oltárképét festette); Nagycsepcsényi és mutnai Vladár János sámsonházi evan­gélikus lelkész főesperes^ 1831- 1889 a feleségével; Újházi Dénesné Moesz Katalin; dr. Mihalik Ábrisné Okolicsányi Erzsébet; Okolicsányi Gyula, Okolicsányi Gyuláné sz. Vladár Viola és leányai Ilona, Viola; Belicza Andrásné Okolicsányi Éva; Nagycsepcsényi és mutnai Vladár Zoltán evangélikus lel­kész 1861-1887; dr. Vladár Vik­tor ügyész 1874-1935. S még néhányan a XIX. és a XX. századból. Bizonyítva azt, hogy a település egykoron püs­pöki székhely volt és az akkori vallási és világi értelmiség jeles központja. A sámsonháziak nagy része evangélikus vallású. A nagy tisztelettel övezett ódon sírkert hant- . jai alatt nyugvó evangélikus egyházi személyiségek méltán bizonyítják nagyszerű múltunk. _ Arcok a településről Valamit valamiért Bakos Róbert olyan ezermesterféle, de leginkább esztergálni szeret. Szlovák nyelvű iskolát végzett Lucfalván, majd esztergályos szakmunkás lett. Dolgo­zott a tsz-nél, a Pásztón a Híradástechnikánál, Salgó­tarjánban a Vegyépszernél, a Volánnál. Most meg itt­hon egy vállalkozónál. Neki is van egy esztergapadja, s ha kell valami a faluban azonnal segít. Nagyon meg­szerette a faesztergálást. A jól munkálható kemény fákat, a diót, a tölgyet, és a bükköt kedveli. Ezeknek szép erezete van. Szenvedély­ből ajándéknak való tálakat készít. Nem csicsásat, lakkozottat, ha­nem patinásakat, mintha régiek lennének. Ezért aztán „öregíti” a fát. Készített már gyertyatartókat a ravatalozóba is. De bármit, ami a gé­pen elkészíthető. Gazdálkodik is. Takarmányt, krumplit, kukoricát termel. Munkából áll az egész napja. Sokszor nem is pénzért dolgozik, hanem „valamiért valamit” alapon. Ő esztergál, neki meg szántanak vagy kaszálnak, rend­sodróznak, fuvaroznak. Szlovák nemzetiségi létük színterei Bajnokné Képes Gyöngyi szlovák nyelv és történelem tanár a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke, egyben az Országos Szlovák Önkormányzat tagja. A Szlovák Ki­sebbségi Önkormányzat tevékenysége a közművelődés területén teljesedik ki. Sámsonháza természeti kincsei, az idegenforgalom fellendülése lehetővé teszik a szlovák nemzetiségi örökség propagálását. Kiemelkedő nagy vo­lumenű rendezvényük a Letelepedési Emlékünnepség, amelyet már ki­lencedik alkalommal rendeznek meg őseik háromszáz éve történt lete­lepedésének emlékére. Ez a rendezvény éves költségvetésük hátomne- gyed részét felemészti. Pályázatokból, esetleges anyagi juttatással járó fellépéseikkel - a Koleso folklór együttes közreműködésével - igyekez­nek pénzügyi forrásaikat gyarapítani. Céljuk, hogy az ifjabb generációt is bekapcsolják a szlovák nyelvi közösség életébe, hiszen az idősebbek a közélet minden területén használják anyanyelvűket. Az óvodában fo­lyik a szlovák nyelv oktatása, de ezt a formális szintet nemzetiségi óvó­nő alkalmazásával és nemzetiségi pedagógiai program megvalósításával tartalmilag is meg kellene alapozni. Az iskola létrehozása vágyálom egy ilyen kis faluban, de legalább az alsó tagozat működtetése nagyon nagy jelentőségű lenne a nemzetiségi oktatás, identitás-tudat kialakításában és erősítésében. A felnőtt lakosság körében a kettős identitás tudat érvé­nyesül. A népszámláláskor országosan egyedülálló, hogy a község há­romszáz lakója közül 145 vallotta magát szlováknak, ami negyven szá­zalékos eredmény. Ilyen nemzetiségi közösség Magyarországon csak Sámsonházán létezik. Hagyományőrzők Bocsa Andrásné tősgyökeres sámsonházi lakos. A pásztói kórház rendelőintézetében dolgozik az onkoló­gián, több mint húsz éve. Az előző ciklusban is önkor­mányzati képviselő volt, jelenleg alpolgármester. Ha­gyományőrző csoportjuk, a Koleso, több mint tíz éve működik. Bukran Pál szervezte meg, a ruhákat is ő ál­lította össze, amit Bacsáné megörökölt. Ő csak törve beszéli a szlovák nyelvet, a lányának azonban nyelvvizsgája is van a szlovák nyelvből. A kéttucatnyi csoport, amelyben 12 éves kortól a hetven évesig szerepelnek a helybeliek, szlovákul és magyarul adja elő a dalokat. A csoport feldolgozza a jeles napok, ünnepek hagyománya­it, felelevenítve a régi dalokat, átadják azokat a fiataloknak. Képes Gyuláné a koreográfusuk, Bacsa Jánosnétól tanulják az énekeket. Ké­pes Gyula zenetanár harmonikával adja a kíséretet. Június végétől szeptemberig szinte minden hétvégéjük foglalt a több mint egy évtize­de működő csoport szereplőinek. Kántor és falugondnok A kiegyensúlyozott, békés természetű Demen Szabolcs hivatalosan számítógép műszerész számítástechnikai gépgyártás technológus, ám­de sokkal fontosabb feladatokkal foglalkozik, mint a számítástechnika. Mivel szívesebben törődik az emberekkel falugondnok, és egyházi gondnok, kántor egy személyben. Sámsonházán még az elődje énekel a gyülekezetben, a temetéseken, ő a szórvány gyülekezetekben Szúpatakon, Kisterenyén, Pásztón látja el ezt a lelki szolgálatot. A szá­zad elején a település püspöki székhely volt, most csak lelkészi központ, egy lelkésszel. Szép, mozgalmas élet Demen Szabolcsé, hiszen minden­kinek akad olyan gondja, amit falugondnokként is orvosolnia kell. Hoz­zá a szociális feladatok tartoznak, de arra is figyel, hogy minden rend­ben menjen a faluban. Mindenre szeme van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents