Nógrád Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-125. szám)

2003-05-10 / 107. szám

Múltidéző, értékőrző honismeret A Madách Imre Városi Könyvtár ki­adásában több mint húsz esztendeje jelenik meg a „Balassagyarmati Hon­ismereti Híradó”, amely mind tartal­mát, mind külcsínét tekintve folyó­irat-igényű kiadványnak tekinthető. Egyetlen „szépséghibája”, hogy egy­előre jelentős késésben van, hiszen a 2001-es évfolyam 1-2. száma csak a közelmúltban látott napvilágot. Ez azonban mit sem von le jelentőségé­ből, nem csökkenti azt a szerepet, amelyet e híradó a múltidézés, az ér­tékőrzés és -teremtés folyamatában betölt. Annál is kevésbé, mert a hír­adóban megörökített történések, adatok jóval előbbre járnak. Legtöbben, ha úgymond recenzálás - bemutatás, ajánlás, népszerűsítés - cél­jából kézbe kapunk egy ilyen kiadványt, nem regényként - azaz nem az első ol­daltól az utolsóig - olvassuk el, hanem la­pozgatunk benne és annál az írásnál ál­lunk meg, ami valamilyen szempontból szemünkbe ötlik, felkelti kíváncsiságun­kat, érdeklődésünket. Ennélfogva min­den ismertetés szükségszerűen szubjek­tív, egyik cikket túlbecsüli, a másikat méltánytalanul elhallgatja. Ugyanakkor vannak objektív mércék, kikerülhetetlen szempontok is. Ha például egy 174 olda­las kiadványból egy tanulmány nem ke­vesebb mint 50 oldalt tesz ki, akkor azt nem lehet figyelmen kí­vül hagyni. Ezért kerül itt is élre - csakúgy mint a kiadványban magában - Hajós Bence „Ipoly-hi- dak Ipolytamóctól Ipoly­ságig” című opusa, ame­lyet joggal említünk ek­képpen, hiszen egy okle­veles építőmérnök dip­lomaterve, e tárgykörű publikációi alapján ké­szült. A tanulmány számba veszi, tanulmá­nyozza az egykori és je­lenlegi hídhelyeket, hi­dakat (ezek száma 47, a szerzőnek 22-t, 1380 méter közúti és 668 mé­ter vasúti Ipoly-hidat si­került beazonosítania), ami annál is fontosabb, mert az Ipolyt átszelő hi­dak története szorosan összekapcsolódik Magyarország és Szlovákia történelmé­vel, a két országot elválasztó, illetve ösz- szekötő határsávval. Ez fokozza az írás szimbolikus jellegét, érdekességét, az igazi értéke azonban a tanulmány újsze- ríí témaválasztásában, tényszerűségé­ben rejlik. Megtudhatjuk belőle például, hogy ma 12 híd áll az Ipolyon, a határsza­kaszon csupán 4 , a közútit és a vasútit együtt számolva. Két város - Balassagyar­mat és Ipolyság - központi szerepet tölt be e területen, nem véletlen, hogy ki­emelt hangsúlyt kap Hajós Bence tárgy­körében is. A „Múltidéző” rovat publikációi között kapott helyet Hausel Sándornak, a Nóg­rád Megyei Levéltár igazgatóhelyettesé­nek „Perliczi János Dániel Nógrád várme­gyei főorvos nemessége” című tanulmá­nya, amely egy korábbi nemességtörténe­ti konferencián hangzott el Szécsényben. Azért fontos, hogy minél többen minél többet tudjanak a 18. században élt orvos­ról, mert manapság is a róla elnevezett díjjal tünteti ki a megyei közgyűlés a gyó­gyító-, kutató- és szociális munkában élen járó szakembereket. Reiter László helytör­ténész a gyarmati római katolikus egy­házközség történetének újabb epizódjait teszi közzé. Szabó Andrea újságíró, a Nógrád Megyei Hírlap helyi munkatársa egyik írásában dr. Bródy Tibomé Battler Mária bárónő, a Madách-rokon regényes életére, balassagyarmati, patvarci kötődé­seire hívja fel a figyelmet, a másikban pe­dig gyermekkora, utcája sokat látott, so­kat tudott embereit idézi meg, akik fel-fel- bukkannak emlékezetében, egy „elfele­dett, eltűnt városban”. (Sajnálatos kurió­zum, hogy e kiadvány „Nekrológ” rovatá­ban kaphatott helyet Jakkel Tamás buda­pesti orvos búcsúbeszéde, amelyet dr. Bródy Tibornak, Buttler Mária bárónő férjének 2001. október 10-i temetésén elmondott. E rovat örökítette meg a i szintén 2001 őszén elhunyt felejthe- í tetlen emlékű Csikász István költő, képző- és előadóművész alakját a jó barát, a kolléga Csábi István bú­csúztatójának közzétételével.) A „Visszapillantó” cí- i mű rovatból e rsí Szönyi Kornél építészmérnök (Párizs) rajza: Katolikus templom Balassagyarmaton helyütt Oroszlánná Mészáros Ágnes­nek, a Híradót megjelentető könyvtár igazgatójának eredetileg előadásként elhangzott írását emeljük ki, merthogy az 1950 novemberében megnyitott in­tézmény fél évszázados történetének legfontosabb momentumait foglalja össze. Tapasztalatból tudjuk, hogy mennyire igazat mond a következők­kel: „Hitünk szerint a Madách Imre Vá­rosi Könyvtár küldetését tisztességgel teljesíti, mert az összegyűjtött, őrzött információk és gondolatok közrebocsá­A monográfia második kiadásának címlapja tásával hozzájárul a tájékozottabb, múltját, jövőjét jobban ismerő városi polgárság kialakulásához, elősegíti kul­turális örökségünk minél szélesebb kör­ben való használatát. ” Bónis Ferenc fővárosi zenetörténész mutatja be Réti Zoltán balassagyarmati festőművész, egykori zeneiskolai igaz­gató „Rózsavölgyi Márk” című monog­ráfiájának második, bővített kiadását. A város híres muzsikusfiáról írott könyv méltatása a Kossuth rádió „Új Zenei Újság” című műsorában hangzott el 2002 márciusában. Kapros Márta, a \ Palóc Múzeum néprajzos muzeoló­gusa nyitotta meg Gáspár Imre bőr­tárgyainak kiállítását. A szöveg ugyancsak olvasható a Híradóban, csakúgy mint Balázs János­áénak, a Szabó Lőrinc Általá­nos Iskola tanárá­nak a költészet napi megemlé­kezése 2001 ta­vaszáról. A Komjáthy Jenő Irodalmi és Mű­vészeti Társaság tagjai közül a „Toll” című ro­vat Fábián Ber­tának, a Szent- Györgyi Albert Szakközépiskola fiatal bemutatkozási lehe­Gimnázium és tanárának teremt tőséget. „Genezis” című versében írja: „Épít: / „napra nap, kőre kő". / Lassan. / Hisz oly kevés, mi épen maradt. / Tisz­títja a téglákat új kötéshez, / s rakja a falat. / Emelkedik a lélektelen anyag. ” Valami hasonló történik azon sze­mélyiségek hatására is, akik munkás­ságáról, s annak eredményeiről a „Ba­lassagyarmati Honismereti Híradó” beszámol. CSONGRÁDY BÉLA A „fájdalmak leánya” Másfél évszázada halt meg Ferenczy Teréz Be kell vallanunk, hogy a magyar irodalom - különösen a XX. száza­dig - nem bővelkedik női írókban, költőkben. Gondoljunk csak az an­golok kiváló tehetségeire, a XIX. szá­zadi Bronte lányokra, vagy Jane Austen-ra. Éppen ezért lehetünk méltán büszkék arra, hogy Kaffka Margitig a magyar női líra legjelen­tősebbike épp a mi szülőföldünkön, a Káprások lankái között nevelke­dett Szécsényben. A múlt századi irodalomtörténetek még nagyra értékelték a tragikus sorsú Ferenczy Terézt. Többek között a Pesti Divatlap, a Divatcsarnok, a Délibáb, a Hölgyfutár publikálta költeményeit. Vajda János a Nővilágban egyene­sen olyan virágnak nevezi Ferenczy Teréz költészetét, melynek külön illa­ta van, s „szárnyaló ereje a férfi nemé­vel egyenlő magaslaton áll”. Zilahy Imre „tündöklő glóriáról” beszél, a költőnő verseit olvasva. 1854-ben Búlcsú Károly jelentette .meg a Téli csillagok című posztumusz kötetet, így végső soron a tragikus vég hozta el Ferenczy Teréz számára a hírnevet. Az 1880-as években Majthényi Flóra, a költőtárs viszont már ezt mondja: „szegény Terézt, alig emlegetik...” Dr. Ágner Lajos tanár, majd utána Halmi Piroska még kiadott könyvet Ferenczy Teréz emlékezete címmel 1903-ban. Az 1920-as években a Nógrád me­gyei sajtóban még cikk jelent meg róla, aztán szép lassan feledésbe merült alakja. A költőnő rejtelmes életét bi­zonytalanságok sora veszi körül. A szécsényi temető síremléke halála idő­pontját 1853. május 22-re teszi, szüle­tése éveként a Pruznovszky Mihály ál­tal szerkesztett 1983-as kiadású Ferenczy Teréz minden versei - című kötet 1823-at jelöli meg. 180 éve szüle­tett hát e különös tehetséggel megál­dott leány Rimaszombaton. Ezután költözött a család Szécsénybe, s bár az apa mindenes gazdatiszt volt a Forgáchoknál, aki könyvkötészettel is foglalkozott - de elmondhatjuk, hogy a família művészi hajlammal volt meg­áldva, hisz Teréz nagybátyja az első nagy magyar szobrászművész, Ferenczy István. Az 1700-as évektől tudjuk nyomon követni az elszegényedett nemesi csa­lád életét. Debrecenből kerültek Rima­szombatra. Ferenczy Sámuel és Ballay Terézia házasságából kilenc gyermek született, négy élte meg a felnőttkort, közülük kettő alapított családot. Lajos pap lett, majd az 1848/49-es szabadság- harcban esett el, kinek sírhelye Nyárasdon van. A tragikus sorsú lány­testvére, a költőnő 1844-ben jelentette meg első elbeszélését, Esküszegők cím­mel. Egy bizonyos D. Kálmánt emleget, aki megszegte vele kötött szerelmi foga­dalmát. A kutatások szerint nem másról lehet itt szó, mint a herencsényi, szintén költő Usznyai Damó Kálmánról, Teréz életének nagy szerelméről. Bár nyolc férfit is összefüggésbe hoztak a költőnő­vel, akik öngyilkossága okaként számba jöhettek. Galcsik Zsoü szécsényi levéltáros több mint 20 éves kutatómunkája alapján kiderítette, hogy csakis Lisznyai személye köré fonódott a sze­rencsétlen sorsú leány minden érzel­me. Sokáig terjengett a pletyka, misze­rint Kovács Bazil szécsényi novícius keveredett volna szerelmi viszonyba Terézzel, de ő 1844-ben elhagyta Szécsényt, s híres teológiai tanár lett Szabadkán. Nem valószínű, hogy szi­gorú rendi élete lehetőséget adott vol­na akárcsak a lánnyal való találkozás­ra is. 1853 májusának elején viszont Lisznyai megnősült, s a Hölgyfutár a Ferenczy Terézzel való utolsó beszél­getés kapcsán a költőnő zaklatott lelki- állapotáról, szerelmi csalódásáról, egy öt-nyolc éve hitegető férfiról szól. Ferenczy Teréz költői kibontakozá­sához azonban kellett e reménytelen szerelem. Byron világfájdalma, Petőfi válságkorszaka, Csokonai vigasztalan­sága, mind-mind nyomot hagyott e mély lírán. Lelki bánata, érzékenysége, finom szomorúsága egy-egy versét igazi költői magaslatokra emeM. A legszebb hónapban, májusban egész napos bo­lyongás után, apja fegyverével szíven lőtte magát. A halotti anyakönyvi kivonat szerint fél évvel halála előtt az őrültség jelei mu­tatkoztak rajta. Tudatosan készült a ha­lálra, mely olyannyira foglalkoztatta köl­tészetében is. Végrendeletében 200 da­rabos könyvtárát testvére gyermekeire hagyta, 100-100 forintot adott testvére, Lajos és saját síremlékére, megírta saját sírfeliratát is. Hogy a róla fennmaradt egyetlen kép hiteles-e, az kérdéses. Ha­lála előtt állítólag Gyarmatra ment „levé­tetni magát”, de a család egyetlen képet sem őrzött róla a későbbiekben. Bara­bás Miklós valószínűleg egy rá hasonlí­tó francia költőnő és Szendrey Júlia „ke­verékéből" festette meg Teréz arcképét. Most már biztos, hogy nem a feledés lesz Ferenczy Teréz osztályrésze: Galcsik Zsolt szinte „szent megszál­lottsággal” kutatja a költőnő életét, s a közeljövőben megjelenik a Palóc­föld filológiai kiadásában, Praz- novszky Mihály szerkesztésében Ferenczy Teréz összes fennmaradott verse (39), levele, a rá vonatkozó iratok, jegyzőkönyvek. S talán nem­csak a nógrádiaknak fog eszébe jut­ni ezentúl a Káprások dombjai mel­lett elhaladva a 150 évvel ezelőtti tragikus véget ért, különleges tehet­ségű leány, torzóban maradt élet­művével... SZABÓ ANDREA TÁNCHÁZ AZ ÓVODAUDVARON. A salgótarjáni Mackóvár óvodában a néphagyományok ápolása része az óvodai program­nak. A szülői értekezletet - ahol a kérdésekről elméletben esett szó - követően a szülök, gyermekeik és az óvoda dolgozói a gyakorlatban, táncház keretében is ismerkedtek a népi kultúra tradícióival. A talpalávalót a Dűvö együttes szolgáltatta. - fotó; gócs éva T Táncművészet a „Tarjám tavaszon” Az összművészeti feszti­vál keretében „Csak azért is tánc” címmel mutatta be flamenco- showját Lippai Andrea koreográfus-táncmű- vész. A Nógrád tánc- együttes a táncvilágnapi gálán lépett fel. FOTÓI P. TÓTH LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents