Nógrád Megyei Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-125. szám)

2003-05-29 / 123. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ 2003. MÁJUS 29., CSÜTÖRTÖK Zenekutatás az élete Egészségre nevelés mindenekelőtt Tizenöt évesen került el Pásztóról dr. Tari Lujza, a zenetudo­mány kandidátusa, aki a Magyar Tudományos Akadémia Ze­netudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Ma­gyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja.- Általános iskolába szülővá­rosomban, a Dózsa György Álta­lános Iskolába jártam. Második osztályos koromban kezdtem zeneiskolába járni Hatvanba - mondta Tari Lujza. - Zongorata­nárom Rajeczky Borbála volt. Később ő külföldre ment férj­hez, így más tanárhoz kerültem, aki nem biztosította számomra a megfelelő zenei színvonalat. Elég hamar kiderült ugyanis a zene iránti komoly érdeklődé­sem. Amikor volt tanárom, Rajeczky Borbála egyszer haza­jött és meghallgatott, észrevette, hogy nem fejlődtem annyit, amennyit tehetségem révén fej­lődhettem volna. Javasolta, hogy keressek más tanárt és ak­kor iratkoztam át az akkoriban újonnan megnyitott nagy- bátonyi zeneiskolába.- Mikor döntötte el, hogy a ze­nei pályát választja?- A nagybátonyi időszak alatt, amikor sokat fejlődhettem. Nagyon sok koncerten vettünk részt, magam is sok rendezvé­nyen szerepeltem. Ezek után természetes volt számomra, hogy zenei pályán fogom foly­tatni tanulmányaimat. Sajnos egy tornaórái lóugrás következ­tében elrepedt a kezem, gipsz­be tették és utána még sokáig nem volt szabad gyakorolnom. Ezért beiratkoztam a pásztói gimnáziumba, és egy évvel ké­sőbb fölvételiztem a zeneművé­szeti szakközépiskolába.- Hogyan indult el komolyab­ban a zenei pálya felé?- Szegedre a Tömörkény gim­názium zenei szakközépiskolá­jába két alaptantárgyból külön­bözeti vizsgát téve második osz­tályba kerültem. Zenében vi­szont elsőben kezdtem, de már a következő évben, harmadikos gimnazista koromban kérvény alapján egy év alatt két évet vé­geztem el. Sőt még egy új tár­gyat is fölvettem: a zongora mel­lett ütőhangszeren is játszot­tam, aminek köszönhetően ha­marosan rendszeresen szerepel­tem a színház zenekarában. Mi­vel úgy éreztem, hogy a kezem nem fogja bírni a terhelést, a karvezető szakra mentem, mert a zenetudomány is nagyon érde­kelt. A zeneakadémián aktív gyakorló muzsikusi életet éltem: sok koncerten léptem föl és sok mindent megtanultam, ami ké­sőbb a népzenei kutatómunká­ban segített.- Mikor kezdett a népzeneku­tatással foglalkozni?- Már a gimnáziumi évek alatt elkezdett érdekelni a nép­rajz, népzene. A népzenei gyűj­tésben az első lépéseket Rajeczky Benjamin segítségével Dr. Tari Lujza tettem meg. Első gyűjtésemet Pásztón, a saját utcánkban vé­geztem, majd Szeged környé­kén. Szegeden nagy hasznomra volt a Móra múzeum, amely tele volt régi hangszerekkel, általam nem ismert népviseletekkel. Bu­dapestre kerülve első utam a Néprajzi Múzeumba vezetett, ahol hamarosan gyakornokként dolgoztam zeneakadémiai ta­nulmányaim mellett. Harmad­éves koromban pedig Vargyas Lajos meghívására a mai zenetu­dományi intézet elődjéhez, az MTA Népzenekutató Csoportjá­hoz kerültem. Itt nagyon sokat tanultam az idősebb kollégák­tól, köztük Rajeczky Benjá­mintól.- A diploma megszerzése után hogy alakult a sorsa?- A diploma kézhezvétele után kész hely várt az előbb em­lített intézetben. Szerencsés voltam, mivel egy kolléga akkor ment nyugdíjba és átvehettem a helyét a népzenekutató cso­portban. Azóta is itt dolgozom, s munkámat csak a két gyerek- szüléssel szakítottam meg. Idő­közben ugyanis férjhez mentem Miháltz Gábor klarinétművész­tanárhoz. Ő hosszú ideig a MÁV Szimfonikus Zenekar szólam- vezető klarinétosaként műkö­dött. Egyben a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Egyetem Tanár­képző Intézete klarinéttanára, 6 éven át igazgatója, jelenleg pe­dig fúvós tanszékének vezetője, aki Magyarországon első fúvós­ként szerezte meg a művész­doktori fokozatot. Kutatómun­kám mellett évekig tanítottam a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, több sze­meszterre meghívást kaptam az ELTE Folklór Tanszékére, ven­dégtanárként pedig különböző európai és amerikai egyeteme­ken tartottam előadást. Sok energiát fordítottam a tudomá­nyos fejlődésre is, önképzés (közte nyelvtanulás), konferen­ciák, társtudományokkal együttműködés révén. Több évig a zenetudományi intézet tudományos titkára voltam, s jelenleg is több hazai zenei bi­zottságban tevékenykedem. Már kezdetben bekapcsolód­tam a nemzetközi zenetudomá­nyi életbe is. Az ICTM (International Council for Traditional Music) nemzetközi szervezet magyar nemzeti bi­zottságának. elnöke vagyok.- Népzenegyűjtőként milyen tájakon dolgozott?- A hazai palóc tájakon kívül az országban számos helyen megfordultam, de gyűjtöttem lényegében az egész magyar nyelvterületen, pl. Burgen- landban, Erdélyben, s a Felvidé­ken, mely a mai napig az egyik legfontosabb gyűjtőterületem. Külföldön Örményországban, Szlovákiában és Ausztriában te­vékenykedtem. A hazai nemze­tiségek közül jelentős a német, román, rutén, szlovák gyűjte­ményem és van cigány gyűjté­sem is. Ami a témaköröket ille­ti: többek között elsősorban a 19. század zenéjét, a verbunkos agyományokat dolgozom föl. Föltártam és kiadtam Kodály népzene-tudományi életművé­nek hangszeres részét, megje­lentettem több más könyvet és autentikus hanglemezkiad­ványt, számos tanulmányt, je­lenleg pedig Bartók Béla ma­gyar hangszeres népzenei gyűj­teményének kiadásra előkészí­tését végzem. KEREKES Mi lesz veletek iskolák? Ma döntenek két oktatási intézmény további sorsáról A tanulólétszám tekintetében az országos tendenciák egész Nógrád megyében, így Salgótarjánban is érvényesülnek. A születések száma évről évre csökken, 1995-höz képest tavaly több mint száz gyermekkel kevesebb gyermek született a vá­rosban. Ennek hatása az általános iskolába kerülő tanköteles gyermekek felmérése során először jelentkezett erőteljesen. A következő tanévben iskolá­ba kerülő gyermekek száma több mint hetven fővel keve­sebb, mint tavaly. Ennek követ­keztében a közgyűlés február­ban egy csoporttal kevesebbet engedélyezett és a peremkerüle­tek minimális csoportlétszámát 21 főről 18 főre csökkentette. Az érintett két iskola előre jelzett létszáma: Somosi Általános Is­kola 13 fő, Bátki József Általá­nos Iskola Zagyvaróna 9 fő. Az év elején volt esély arra, hogy 18 fővel egy-egy osztály induljon, hiszen a tankötelezettek száma mindkét körzetben 28-28 fő. Befejeződött a beiratkozás, So­moson 16, Zagyvarónán 15 gyer­meket írattak be szüleik. így az egyik helyen két nebuló, míg a másikon három hiányzik a ter­vezett osztálylétszámból. A vá­ros önkormányzatáé a döntés felelőssége: végrehajtják-e feb­ruári határozatukat. Jelenleg mindkét iskola körzetéből több mint hetven tanuló tanul a város más iskoláiban. A salgótarjáni önkormányzat feladatellátási kötelezettségét teljesíti abban az esetben is, ha a két városrész­ben első osztály nem indul. Cso­da-e, hogy ebben a helyzetben telefonon és levélben is keresték az érintett városrészekből szer­kesztőségünket. Földi László a Zagyvaforrás Egyesület nevében felfűtött han­gulatú e-mailen megküldött ész­revételei közül azt emelnénk ki, hogy iskolájuk a környék legré­gebben működő iskolája. Igen sok országos és nemzetközi hí­rű személyiséget indított útjára az intézet. Úgy gondolja, hogy a közgyűlés ma nem csak a 15 új elsős, hanem az ott tanuló 140 gyerek sorsáról is dönt. Arra fi­gyelmezteti a döntéshozókat, hogy az iskolabezárás okán ne csak a matematika szabályait ér­vényesítsék. Molnár Zoltán somosi lakos, a Somosi Környezetnevelési Központ vezetője levelében egy több mint 120 éves múlttal ren­delkező iskolát véd, aggódik annak sorsáért. Szakmai érve­ket sorol: az iskolában minden tantárgyba beépül a környezeti nevelés, az óvodai munkára építve jelenik meg a néptánc- és a környezettanóra. Az óvo­dai és iskolai munkához illesz­kedve tevékenykedik a Somosi Kultúráért Egyesület. Nagy ér­ték náluk, hogy munkájukban a mai élethez szükséges isme­reteket, mint a nyelvtudás vagy a számítástechnika magas szin­ten művelik, jól felszerelt tech­nikai háttérrel rendelkeznek. Tagjai az országos ökoiskola­hálózatnak, a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóköz­pontok Országos Szövetségé­nek. Megtudtuk tőle, hogy az idén kilenc tanulójuk jutott a környezetvédelmi verseny regi­onális döntőjébe, ketten orszá­gos döntőben képviselték az északi városrészt. Egy csapatuk a „Madarak és fák napja” orszá­gos döntőjébe jutott. Az újságíró az idő rövidsége miatt nem tudta megvizsgálni, hogy jövőre nem ismétlődik-e meg a probléma, hogy a követ­kező tanévben a szülők melyik iskolát választják, hogy jelenleg a két érintett körzetben hány öt-, illetve hatéves van. H. B. A pásztói Százszorszép óvoda jelenleg hét csoportban neveli a gyerekeket. Sárik Jánosné négy éve vezető óvónőként irá­nyítja az intézmény munkáját.- Óvodánk jelenleg három részlegből áll, a pásztói közpon­ti, a hasznosi és a mátrake- resztesi tagóvodából. Az utóbbi ez év szeptemberében megszű­nik - tájékoztatott Sárik Jánosné, aki pásztói születésű, és Kecske­méten az óvónőképző intézet­ben szerzett diplomát. 1976-ban kezdte óvodapedagógusi pálya­és az egészséges életmódra ne­velés. Az óvodásgyerek óriási mozgásvággyal bír, tele van kí­váncsisággal, érdeklődéssel és mi ezekre építünk. Ehhez hoz­záadjuk a természeti környezet, a földrajz, a város, a falu, a dom­bok, mezők. Hasznoson a tájvé­delmi körzet, falusi környezet. Mátrakeresztesen az erdőség, az Sárik Jánosné futását a hasznosi tagóvodában, ahol 23 évig tevékenykedett. Je­lenlegi beosztását 1999-ben pá­lyázat útján nyerte el.- A központi óvodában öt és a két tagóvodában egy-egy cso­portban elméletileg a statisztikai létszám 153 fő - folytatta. - A va­lós viszont 160 és 170 fő között mozog, folyamatosan iratkoz­nak be a gyerekek.- Milyen nevelési programmal dolgoznak?- 1999-ben az óvodák orszá­gos nevelési programja alapján megalkottuk a helyi programju­kat és ezt a képviselő-testület, mint fenntartó elfogadta. Négy éve így dolgozunk a pedagógiai múltra visszatekintve, a helyi sa­játosságokat figyelembe véve a helyi programunk a környezeti élővilág, amit rendszeresen megtapasztaltatunk a gyerekek­kel, elmegyünk a másik telepü­lésekre. Rendszeresek az erdei programjaink is, túrázások, „Zöld sapkások kalandra fel” ak­ciónk, amelynek küldetési nyi­latkozata van. Ennek keretében felfedezik a gyerekek a termé­szet csodáit és növeli az állóké­pességet. Ezzel kapcsolatosan jók a visszajelzések, a gyerekek szívesen járnak ezekre a túrák­ra. A szülők elfogadják, kérdő­íves visszajelzés alapján.- A nevelés természetszerűbbé tétele érdekében mit tettek?- Jelentős mértékű játékud- var-fejlesztést végeztünk, mely­nek jegyében a nagy autógumi abroncsokat természet- és gyer­mekközeli fajátékokra cserél­tük. Ezek a többfunkciós moz­gásigény kielégítését biztosítják. Virágszigeteket alakítottunk ki, amelyeket gyermekméretű szer­számokkal művelnek az ovisok. Mindemellett nagyon sok moz­gást, értelmi képességfejlesztő eszközöket sikerült beszerez­nünk pályázati úton és adomá­nyokból. A vezetői felfogásom az, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni a fejlesztéshez, legyen az tárgyi, vagy személyi fejlesztés.- A városi képviselő-testület döntése értelmében az önök és a Gyermekkert óvoda hamarosan integrálódik.- Ez így van és a testület egy évig megbízott az összevont in­tézmény vezetésével. 2004-ben letelik a ciklus és kiírásra kerül a pályáztatás. Természetesen újra megpályázom, nagy kihívásnak kell megfelelni. Komoly és ne­mes feladat két nagy szakmai múlttal rendelkező nevelőtestü­let együttműködését, alkotó, szakmai munkáját irányítani. Azt szeretném, ha mindazokat a pedagógiai értékeket, nevelési elveket sikerülne megőrizni, to­vábberősíteni és a tapasztalato­kat a kollégák egymásnak átad­nák. Mindezekből egy közös fej­lesztési stratégia alakulna ki. A különböző nevelési progra­mok színesítik, gazdagítják vá­rosunk óvodai nevelését és a szülők továbbra is választhat­nak a számukra kedvező, szim­patikus programok közül.- Mikor érzik sikeresnek mun­kájukat?- Ha az óvodai nevelés és az óvodás kisgyermek kívánalmai­nak meg tudunk felelni. Ezt ak­kor tudjuk teljesíteni, ha nyu­godt, kiegyensúlyozott, érzelmi biztonságot adó légkört terem­tünk ezután is. Ez csak úgy való­sítható meg, ha az összevont ne­velőtestületben és a dolgozói közösségben ez a természetes. KEREKES LAJOS Gyémántdiplomás tanárnő Esztergomi születésű, ám székely származá­sát büszkén hirdető tanárnő Veress Éva. Idén tölti be nyolcvanegyedik életévét, aminek okán tartalmas életútjáról faggattuk.- Szülővárosomban, Esztergomban jártam elemi iskolába, négy osztályt végeztem. Ezt követően pol­gári iskolába írattak, mivel egyedüli gyerekként nem tudtam eldönteni, hogy mi legyek. Édesanyám bevitt a zárdába, a tanítóképzőbe, ahol csak lányok tanul­hattak - emlékezik vissza Veress Éva tanárnő. - Nagy szomorúságomra az ottani igazgatóhelyettes közölte, hogy öt évig nem lehet pályázni pedagógusnak. Édesanyám azt mondta, hogy nem baj, azt akarta, hogy művelt legyek és ezért a következő évben beíra­tott az ötosztályos tanítóképzőbe, ahol nyolc osztály­ra volt a képesítés.- A tanítóképzőt követően hogyan alakult a sorsa?- Sajnos meghalt édesanyám és a mostohám miatt el kellett hagynom a szülői házat. Lehetőségem lett volna egyetemre menni, de apámtól nem kaptam meg a szükséges támogatást. A dacos székely vér azonban munkálkodott bennem és sokszor éhezve is, de elvégeztem a József Nádor Közgazdasági Egye­tem szociálpolitikai karát. Az egyetem elvégzése után Esztergomban, a városházán dolgoztam, majd a pár­kányi járás szociálpolitikai vezetője lettem. E tevé­kenységem során mintegy harmincezer menekült sorsával kellett foglalkoznom. A háború vége felé, bár én semmi áron nem akartam elhagyni az országot, de egy katonai alakulattal mentünk a határ felé. A ha­tárnál visszafordulva egy vonat ütközőjén hazatér­tem szülővárosomba.- Mi történt a háború után?- Több helyre adtam be kérvényt, hogy el tudjak helyezkedni. Hamarosan megkaptam egy tanítói ki­nevezést az egyik nógrádi településre, közben a fel­ső-tiszai járásba is kineveztek szociálpolitikai vezető­nek. Ez a dolog azonban nem jött be, úgy éreztem, hogy az Isten megbüntetett. Elmentem, hát tanítani a Nógrád megyei Szandára az egyházi iskolába, 1948- ban. Az állami dolgokat jobban szerettem. Az iskolá­ban nyolcvan gyerek volt és az udvaron homokban, botokkal tanultuk meg az írást. Szandaváralján újra lehetőségem nyílt a szociálpolitikai pályán dolgozni. El is indultam, de az erdőn átvezető úton a gyerekek vártak, körbevettek és kértek, hogy maradjak velük. Ez a találkozás döntötte el további sorsomat.- A tanítás mellett az iskolapadba is beült...- Szandaváraljáról jártam az Apáczai Csere János Tanárképző Főiskolára, ahol 1954-ben földrajz és bi­ológia szakon diplomáztam. Ezután átjöttem Kisterenyére és beadtam a jelentkezésemet Szegedre a József Attila Tudományegyetem földrajz-biológia szakára. Annak ellenére tettem, hogy én történelmet, magyart és néprajzot szerettem volna tanulni, illetve tanítani. Ezt a tervet azért vetettem el, mert nem akartam hazugságokkal foglalkozni. Ekkoriban több középiskolát ajánlottak, én a pásztóit választottam. Ebben az intézményben szinte mindent tanítottam, kémiát, éneket, természetrajzot. Az akkoriban műkö­dő zöldségtermesztői szakon is oktattam, létrehoz­tuk a virágkertészetet, üvegházat alakítottunk ki. So­káig tanítottam művészettörténetet, rajzot, egyház­művészetet. A munka mellett levelezőn tanulókat is tanítottam, az iskola volt a mindenem. Nyugdíjba vo­nulásomat követően is bejártam helyettesíteni. Soká­ig tárlatvezető voltam a Pásztói Múzeumban, orszá­gosan ismertek, számtalanszor kerestek, mutassam be Pásztó történetét, az itt élő embereket. Az elmúlt esztendőben kaptam meg a gyémántdiplomát, tíz év­vel ezelőtt pedig az aranydiplomát.- Mivel telnek napjai manapság?- Rendezgetem a papírjaimat, olvasgatom a régi diákköri leveleket. Koromnál fogva már kevés helyre tudok elmenni. esla ____3Sm......................____________________________BT V eress Éva tanárnő p,^. ^ L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents