Nógrád Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-09 / 83. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ BATONYTERENYE 2003. ÁPRILIS 9., SZERDA BAKOS-VILL Minden, amit a villamosságról tudni kell! A BAKOS-VILL Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság 2001 decemberében nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt Kisterenyén a Gépállomás út 1. szám alatt. A közvetlenül a vas­úti átjáró mellett több mint 60 m2 alapterületén elterülő üzlet saját vevőparkolóval rendelke­zik, amely a 23-as főútról köze­líthető meg. A családi vállalko­zásban működtetett bolt villa­mos anyagok forgalmazására specializálódott és a nyitás óta eltelt több mint egy évben sike­rült kivívnia a vevők bizalmát. Gazdag árukészlet, alacsony árak, udvarias kiszolgálás és szaktanácsadás várja a kedves vásárlókat. Magánszemélyeket és közületeket egyaránt kiszol­gálunk. A magánszemély megtalál itt mindent, ami egy családi ház villamosításához szükséges, a vezetékektől a fali szerelvények széles választékán át a lámpa­testekig. Ugyanakkor forgalma­zunk mérőműszereket, szerszá­mokat és tömítőanyagokat is. Készletünkben villanybojlerek és mosógép-, valamint centrifu­ga-alkatrészek, akkumulátorok és elemek is fellelhetők. A barkácsolókedvű vásárló­kat alacsony áron különféle rögzítéstechnikai eszközök, csa­varok, tiplik, zárak, lakatok vár­ják. Vállalkozások, cégek megren­deléseit is várjuk. Igyekszünk minden igényt kielégíteni rak­tárkészletünkből azonnal, vagy rövid határidőre történő meg­rendeléssel. Nagyobb összegű vásárlás esetén, kedvezményt nyújtunk. Ugyanitt ipari és épületvilla­mossági munkák is megrendel­hetők. Építkezik? Felújít? Barkácsol? Vállalkozása üzemeltetéséhez villamosanyag-beszállító part­nert keres? Ne habozzon, keres­se fel a BAKOS-VILL Betéti Tár­saság üzletét és kössön jó üzle­tet! Kistérségi tájékoztató ülés Bátonyterenyén az Ady End­re Művelődési Központban ápri­lis 10-én, csütörtökön 16 órától informális, tájékoztató ülést tart az önkormányzat képviselő-tes­tülete „Kistérségi összefogás a fejlődésért” címmel. A rendez­vényre meghívták a városkör­nyéki önkormányzatok képvise- lő-testületeit is. B •mjííi OTTWUWSm Tisztelt Olvasónk! Közeledik a húsvét, a feltámadás ünnepe. Ilyenkor a szokások szerint sonkát és tojást főzünk, süteményeket sütünk és ezzel várjuk a locsolkodókat. Segítsen nekünk Ön is a húsvéti előkészületekben. Kérjük, hogy küldje el különleges húsvéti receptjeit szerkesztőségünkbe (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6.) legkésőbb április 15-ig. A borítékra írja rá: "Húsvéti receptpályázat" A beküldött receptekből április második felében egy kis összeállítást teszünk közzé, hogy mindenki ízlése szerint válogathasson belőle, gazdagítva az ünnepi menüt. Az Ön receptje most nyerő lehet! A legjobb receptek beküldői között étkészleteket, vásárlási utalványokat és illatszercsomagokat Kitüntetés egy pálya lezárására Weinmuch Ildikó: Még ma is van türelmem a gyerekekhez Még egy hónap sem telt el azóta, hogy Bátonyterenyén meghívót kézbesítet­tek Weinrauch Ildikónak, az Őzike óvoda óvónőjének. Ebben tudatták ve­le, hogy március 15-én Budapesten, a Néprajzi Múzeum dísztermében a Ma­gyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt­jével tüntetik ki. Az elismerést Magyar Bálint oktatási miniszter adta át. Ildi­kó még ma sem tudja meghatottság nélkül felidézni az eseményeket, bár egy kis szomorúság vegyül az örömbe: mint mondta, az egész országból egye­dül volt óvodapedagógus.- Huszton születtem - mondta magáról Weinrauch Ildikó - anyám kecskeméti lány volt, pedagóguscsaládból származott. Nő­vérét látogatta meg Ungváron, így ismerke­dett meg apámmal, Weinrauch Istvánnal Huszton. Sajnos ő a háborúban eltűnt, nem is ismertem. 1945-ben, mielőtt a határt le­zárták volna, eljött értünk nagyanyám és hazahozott bennünket. Kiskunfélegyházán jártam iskolába, gimnáziumba, majd a kecskeméti óvónőképzőben szereztem dip­lomát 1965-ben. Alföldi gyerek lévén min­dig nagy vágyam volt, hogy megismerjem a hegyeket, így hát elindultam: akkor még úgy gondoltam, hogy egy évet eltöltők vala­hol, aztán majd hazamegyek. Mivel anyám pedagógus volt, gyakorta elkísértem osz­tálykirándulásokra, akkor szerettem bele a hegyekbe. Csakhogy a sors máshogyan ala­kította az életemet - emlékezett. így került ide, Nagybátonyba, ahol nagy szeretettel fogadták: Domonkos Alajosné, Lívia volt az akkori vezető óvónő, akivel nem csak kollégák, hanem jó barátok is let­tek az eltelt évek alatt. Egy hónapig albér­letben lakott, aztán külön engedéllyel öt évig az óvoda egyik öltözője volt a lakása. Nem lehetett másként, hiszen egyedül volt, kevés fizetéssel: egy havi bére 950 fo­rint volt.- Mégis azt mondom, hogy régen minden olyan kedvesebb volt - mélázott el kis időre. - Eskütétel volt a tanácson, ahol tanárok, ta­nítók, óvónők esküt tettek munkájuk végzé­sére, még ma is őrzöm az eskü szövegét. Most valahogy olyan szív nélküli minden... Minden évben azt gondolta, még egy évig marad, aztán végleg itt maradt. Úgy alakult az élete, hogy mindig egyedül élt, de sokat járt külföldön, fél Európát bejárta. Soha nem ment egyedül, mindig valakivel a baráti kör­ből. Mosolyogva mondja: úgy gondolta, mil­liomos úgysem lesz soha, rakosgatta hát fél­re a pénzt az utazásra. Vagyont nem gyűj­tött, de látta Párizst, Rómát, járt Jugoszlávi­ában, az Isztria minden csücskén, Spanyol- országban, Franciaországban. Sok szép he­lyet látott, de a nagy kedvenc Firenze, lagú­náival, csobogóival. Gyakran előveszi a fényképeket, olyankor úgy érzi, mintha újra ott lenne. Kell is valami, ami eltereli a figyel­mét, hiszen most intézi a nyugdíjaztatását, amelyet vár is, meg fél is tőle.- Harmincnyolc évig dolgoztam egy he­lyen, tudom, hogy át kell majd szerveznem az életem - mondta Ildikó. - Most másfél hónapja itthon vagyok, mert eltörtem a ke­zem, de nagyon hiányoznak a gyerekek. Sok szép évet töltöttünk együtt a kollégák­kal, a gyerekeknél már bőven a második ge­nerációt nevelem, hiszen akik az én ovisaim voltak, már a gyermeküket hozzák. Tréfá­san szoktam is mondogatni: amikor ideke­rültem, a barátnőjük voltam, később az any­juk, most meg a nagyanyjuk vagyok. Úgy érzem, szeretnek a gyerekek, én is szeretem őket. Soha nem bántam meg, hogy óvónő lettem, ha még egyszer kezdeném, biztos vagyok benne, hogy újra ezt választanám. Sok a mondanivalója a gyerekeknek, otthon nincs, aki meghallgassa őket. Még mindig van türelmem hozzájuk, fegyelmezési prob­lémám sosem volt. Azt hiszem, ezt édes­anyámtól tanultam, aki nagyon tudott bán­ni a diákokkal. A mai napig rengeteg türelme, szeretete van a gyerme­kekhez ■ Ildikó munkaközösség-vezető volt több mint húsz évig: több mindennel kísérletez­tek, végül a művészeteket választották. Ren­geteg bemutatót tartott, díjakat nyertek, pá­lyázatokat írtak. A munka azonban termé­szetes volt számára, bár az elismerés mindig jólesett.- Nagyon meglepődtem, amikor a meghí­vót megkaptam, teljesen titokban tartották a kollégák ezt a dolgot - mondja. - A régi ve­zető óvónőmet, Domonkosné Líviát kértem meg, hogy kísérjen el. Nagyon boldog vol­tam, szép lezárása ez a kitüntetés egy pályá­nak. Büszke is voltam, de valahol fájt is: az egész országból egy szem óvónőként ültem ott a többiek között. HEGE Korrekt költségvetést állítottak össze Vanya Gábor: Legfontosabb cél a gazdaság fejlesztése A 2003. évi költségvetés az újjáalakult képviselő-testület el­ső költségvetése - mondta Vanya Gábor, Bátonyterenye pol­gármestere, amikor arra kértük: foglalja össze, mennyiből és hogyan tud gazdálkodni az idén az önkormányzat. Ta­valy a december 17-i ülésen fogadták el a koncepciót, amely­ben meghatározták az irányvonalakat, prioritásokat, ame­lyek a költségvetés összeállításánál irányadó támpontok­ként szerepeltek. Ezeket betartva történt meg a költségveté­si javaslat előterjesztése, elfogadása.- Korrekt, mindenre kiterjedő költségvetést sikerült összeállíta­nunk - mondta Vanya Gábor. - Tartalmazza az önkormányzat intézményeinek feladatait, a be­vételek, kiadások mértékét, azok indokoltságát, a felhalmozási-fel­újítási, valamint adósságszolgála­ti feladatokat. A felhalmozási fel­adat voltaképpen egy szakkifeje­zés, ami annyit jelent, mennyit fordíthat az önkormányzat fej­lesztésekre, beruházásokra. Nyu­godtan mondhatom, hogy tiszta lelkiismerettel állhatunk bárki elé, hiszen olyan költségvetést si­került elkészítenünk, amely biz­tosítja a város és intézményeinek működését, a lakosság szociális és egészségügyi ellátását, bizto­sítja a gazdaságfejlesztéssel kap­csolatos elképzeléseink megvaló­sítását, a pályázati lehetőségek maximális kihasználását, illető­leg biztosítja az önkormányzat működését. A felhalmozásra kö­zel 700 millió forint fordítható, amely az összkiadáson belül 25 százalékos részarányt képvisel. Ez a felhalmozási keret biztosítja olyan beruházások beindítását, befejezését, mint például a szennyvízberuházás első ütemé­nek elkezdése, a lakásépítés meg­kezdése, az ipari park befejezése és még számos olyan fejlesztési lehetőség, amelyek a központi, regionális és a megyei, valamint az európai uniós pályázati lehető­ségek kihasználásával gazdagít­hatják a várost.- Mekkora a költségvetés hiá­nya?- Az összköltségvetésünknek mintegy 7,5 százaléka fedezet­len, amely szinte teljes egészé­ben a működésből adódik, de úgy ítélem meg, hogy reális be­vételekkel, pályázati források­kal, forrásbővítő hitel igénybe­vételével maximálisan biztosíta­ni tudjuk a feladatok végrehajtá­sát. Két alternatíva állt előttünk a hiány hosszú távú lefaragásá­ra: az egyik a költségek draszti­kus csökkentése, amely a megye több településéhez hasonlóan intézmények összevoná­sával vagy létszámcsök­kentéssel járt volna. Ez viszont csak a problémák elodázását jelentené. Ép­pen ezért a másik irány választottuk, a szó jó ér­telmében vett „előreme­nekülést”. Fejlesztenünk kell, s az ebből származó bevé­teleinket növelni annak érdeké­ben, hogy hosszú távon egy jól működő várost, egy jól működő gazdaságot tudhassunk magun­kénak. Emellett tette le a város vezetése és a testület a voksot, s döntő többséggel fogadták el a beterjesztett költségvetést. Mindezt úgy, hogy bár az orszá­gos költségvetési törvény a pén­zek meghatározásakor kétszá­zalékos létszámleépítéssel szá­molt, egy intézményünkben sem történt leépítés, sőt, fejlesz­teni tudtuk a közalkalmazottak után a köztisztviselői béreket, amelyek most már megközelítik - sajnos, egyelőre csak alulról - a versenyszféra béreit. Ez vi­szont annyit jelentett, hogy a jó szakembereket a város meg tud­ja tartani. Legfontosabb célkitű­zés, hogy a gazdaságot fejlesz- szük, illetve a város és a gazda­ság fejlődéséből származó több­letbevételek jelentsenek fedeze­tet a kiadásokra. A hiány mérté­Vanya Gábor ke kezelhető. Az önhibáján kí­vül hátrányos helyzetbe került települések (önhiki) pályázati lehetőségét ki kell használni, a minél nagyobb, dinamikusabb fejlődés érdekében eszközként kell használnunk azt.- Hogyan teremtik meg a fej­lesztések fedezetét?- Döntően pályázati alapból és értékesítésből - terület- vagy szolgáltatásértékesítésből - szár­mazó árbevétel jelentené a fede­zetét a fejlesztésnek: a 700 millió forint készpénzben nem áll ren­delkezésére a városnak. A költ­ségvetésben meghatároztuk, hogyha értékesítési célú bevétel származik, akkor azt fejlesztésre fordítjuk, és azt lehetőség sze­rint nem csoportosítjuk át a működésre. 2,7 milliárd forintos a költségveté­sünk, a hiányunk 206 mil­lió 798 ezer forint, amely az összes kiadás 7,5 szá­zalékának felel meg. A működési kiadásokhoz viszonyítva ez annyit tesz, hogy a működési kiadások 10 százaléka fedezetlen. Össze­hasonlításképpen 2002-ben 10,5,2001-ben22,6 százalék volt a működési hiány.- Mennyit tudnak fordítani a szociálisan rászorultak segí­tésére?- Megdöbbentő adat a költség- vetésben a segélyezésre fordítan­dó összeg: a szociális intézmé­nyek, a szociális segélyezés, a közhasznú munkavégzés össze­sített kiadásai 550 millió forintot kötnek le, amely a működési költségvetés 27 százaléka. Ebből 267,4 millió forint a szociális se­gélyezést terheli. Ennek a magas összegnek a csökkentése elméle­tileg kétféleképpen, gyakorlatilag egyféleképpen oldható meg, mégpedig a gazdaság fejlesztésé­vel: azoknak az embereknek, akik jelenleg segélyezésben ré­szesülnek, de aktív korúak, és dolgozni is szeremének, munka­helyeket teremtsünk. Összessé­gében látszanak a költségvetés­ből mindazok a lehetőségek, amelyek eredményezhetik a vá­ros elindulását egy felfelé vezető úton. Igaz, hogy ehhez nagyon sok munkára, energiára és kitar­tásra, és az eddigieknél erősebb összefogásra van szükségünk, hiszen ez olyan feladat, amit pár ember nem tud megoldani. Eh­hez a teljes lakosság összefogása szükséges. Természetes az is, hogy ez nem az egyik napról a másikra fog bekövetkezni, ezért belátást kérünk az emberektől, hiszen az elmondottak nem való­síthatóak meg rövid idő alatt. Azon vagyunk, hogy a gazdaság minden területén a lehető legrö­videbb idő alatt elérjük azt a fej­lődést, amelyet kitűztünk ma­gunk elé. A gazdaságfejlesztésen az ipari és termelőberuházások fejlesztésén túl azt a jó értelem­ben vett életteret értem, amely szükséges az embereknek ah­hoz, hogy jól érezzék magukat Bátonyterenyén: idetartozik a szociális ellátás, a lakáshelyzet, a szabad idő tartalmas eltöltését szolgáló intézményrendszer, a közlekedés, az úthálózat, és min­den olyan egyéb más, ami ahhoz szükséges, hogy az itt lakók, az ide betelepülni vágyó gazdasági társaságok is megtalálják számí­tásukat. Tárgyalások vannak je­lenleg is folyamatban, folyamato­san dolgozunk azon, hogy befek­tetőket próbáljunk a városba édesgetni. Sajnos, a befektetői in­tenzitás a '90-es évek közepéhez viszonyítva nagyon alacsony szinten áll, de mindent megte­szünk a szükséges kapcsolatok kiépítése érdekében.- Hogyan értesül a lakosság a tervekről?- Mindenképpen szeretnénk majd lakossági fórumokat tarta­ni, hogy minél szélesebb körben segítőkre és támogatókra talál­junk: tudjuk, hová akarunk eljut­ni, tudjuk azt is, hogyan csinál­juk. De hogy a legjobban csinál­juk, mindenki ötletére, javaslatá­ra, tapasztalatára szükség van. HEGEDŰS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents