Nógrád Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-12 / 86. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2003 - LITKE 2003. ÁPRILIS 12., SZOMBAT Ősi település, a környék már jóval az időszámí­tás elölt lakott volt. Az 1332-es pápai tizedjegy- zékben szerepel a falu önálló plébániája. Ulke a tizenöt éves háborúban, 1595-ben elpusztult. A XVIII. század első felében a Koháry grófok let­tek Útkén a földbirtokosok. A Koháryak 1725 ben 35 szegény számára „menházat, ispotályt' építtettek, ami abban az időben ritkaságszámba ment. A műemlék jellegű egykori barokk men- ház homlokzata mára jelentősen átalakult, üzle­tek céljára hasznosították. A régi Idők emlékét őrzi a XVIII. századi barokk plébániaház, ami szintén műemlék jellegű épület, akárcsak az ugyancsak az 1700-as években épült barokk magtár. Utóbbi az 1945-ben elpusztult Koháry- kúria gazdasági épülete volt. A település szülöt­te Détári Borbás Vince 11844-19051 természet- tudós, flórakutató, geobotanikus. A templom közelében áll az 1896-as mil­lenniumi ünnepségek alkalmából ültetett, hét kocsányos tölgyből álló facsoport. A kis liget 1976-tól természetvédelmi terület. A bét kocsányos tölgy a honfoglaló hét vezér­re emlékeztet. A fák alatt áll az államalapí­tó Szent István 1902-ben készült kőszobra. A - műemlék jellegű - barokk stílusú ró­mai katolikus templomot középkort alapo­kon 1766-ban építették újjá. A fő- és mel­lékoltárok, valamint a szószékoltár rokokó Temető a falu közepén Litke azon ritka községek kö­zé tartozik, ahol a falu közepén található a temető. A szépen ren­dezett végső nyughelyen a ha­gyományos és umás temetkezési szokások mellett egyre jobban tért hódít a sírhant nélküli, föld­be süllyesztett kereszttel vagy táblával jelölt „amerikai típusú” temetkezés. Most stilizált keresz­teket ábrázoló vadonatúj és ízlé­ses kerítés veszi körbe a közpon- ti fekvésű nyughelyét. ______ ■ H ol pálya állott... 1 Az idősebbek még emlékez­nek rá, amikor a „nagy Stécé”, az NB I-es, még ide járt edzeni. A j nemzetközi méretű és kiváló ál­lapotú játéktér mára már olyan ! elhanyagolt, zsombékos, hogy némi rosszindulattal összeté­veszthető a közeli ártérrel. A ko- sárpalánkok és kézikapuk torzó­ként meredeznek, magukon vi­selve a „széthordás” jeleit. Nem költhettek rá, mert nincs rá igény - magyarázza az áldat­lan állapotokat a polgármester, pedig a falu tehetséges gyerekei részt vesznek a Bozsik-program- ban, de a közeli településekkel közös csapatban. Hogy valami­lyen módon mégis valami neme­sebb és sportosabb célt szolgál­jon a pálya, a Tuning Motorsport egyesület autóversenyzést imádó fiataljai gyakorolhatnak rajta. ■ Szép jövő előtt áll Litke Litkének talán nincs sok oka pa­naszkodni, a komfortérzés számos előjelét tapasztalhatják az ott la­kók. Az 1 milliárdba forintba került szennyvíztisztító - amely szabad kapacitását a szomszédos szlováki­ai községek is igénybe vehetik - mellett az előző években számos fejlesztésre került sor. A már befejezett összközművesítés után önkormányzati útfelújítás, járdaépí­tés, közvilágítás, park- és szökőkútépítés, iskola- és temetőfelújítás történt, s ezek mellett gazdagon felszerelt, saját stúdió­val rendelkező teleház reprezentálja a fej­lődést. Saját háziorvos látja el a betegeket és a gyógyszertár is minden nap nyitva van. A rászorultaknak házhoz viszik a meleg ebédet, gyermekvédelem és házi szociális gondozás működik. Polgárőrség segíti a körzeti megbízott munkáját. Szá­mos kisebb-nagyobb cég ad munkát az itt élőknek, de a legnagyobb foglalkoztató mégis az önkormányzat. Sok mindenre büszkék lehetnek hát a litkeiek, ám a 854 fős, valaha térségi központnak számító községben nem ülnek a babérokon, sőt, tele vannak megvalósítandó ötletekkel, talán még olyanokkal is, ami jelenleg in­kább merész álomnak tűnik.- Ami a konkrétumokat illeti, az 50 fős idősek otthona, a megvilágított te­nisz-, télen korcsolyapálya terveink sze­rint a közeljövőben elkészül, ám még sürgősebb a ritka barokk stílusú templo­munk és a parókia 24 milliós felújítása - vázolja a közeljövőt Vámos Zoltán pol­gármester. Mindezek szinte fantáziátlan aprósá­goknak tűnhetnek ahhoz képest, amit ezután hallhattunk a falu első emberétől. Mivel a próbafúrások nyomán 600 méter mélységben 30 fok körüli meleg vizet ta­láltak, Ráróspusztára vízi és fürdőcent­rumot álmodtak meg, élményfürdővel, jakuzzival, tanmedencé­vel, szaunával és kon­Munkamániás polgármester Második ciklusát kezdte tavaly a polgármesteri székben az 53 éves, litkei születésű, főiskolai végzettségű, széles érdeklődési körű polgármester, Vámos Zoltán. Családos, lánya és fia már befejezte egyetemi tanulmányait. „Szülőfalum elkötelezett híve vagyok, s vallom: a környezet formálja az embert, éppen ezért folyamatosan építem és fejlesztem azt” - osztja meg közéleti ars poétikáját velünk a falu első embere, aki mint elmondotta, munkamániás és ez nem csak hivatása, hanem hobbija is. mmmm IÜKE 2003. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE Összesen: 203 0821 Ft diteremmel, a Litkét is érintő Ipolytarnóc-Salgótarján kerékpárút pe­dig az egyre jobban terjedő pedálosturiz- mus beindulását hozná. Sokat jelentene, ha végre újjáépítenék a közeli Ipoly-hi- dat, főleg a turizmus fejlődése érdeké­ben. Közös térségfejlesztési és felzárkóz­tatási tervet dolgoztak ki Ipolytarnóccal együtt, építenek a vadász-, horgász- és fotóturizmusra, mivel itt fekszik Közép- Európa egyik érintetlen őstermészete, mocsarasa. A tolerancia iskolája Az ember nem győz jegyzetelni, amikor Vérségi Zoltánná igazgatónő bemutatja a nemré­giben felújított körzeti iskolát, ahová a litkei alsó­sok és felsősök mellett még utóbbiak mihály- gergei és ipolytarnóci diáktársai is járnak, ösz- szesen 265-en, akik 79 százaléka etnikum. Kivá­lóan felszerelt számítástechnikai terem Sulinet- hálózattal, saját konyha (amelynek szabad kapa­citását szociális és közétkeztetésre hasznosítják) tornaterem, iskolakönyvtár, de mit ér mindez, ha nem töltik meg tartalommal. Olyanokkal, mint különböző művészeti cso­portok a Beszterczey-magániskola szervezésé­ben, erdeiiskola-program, szakkörök, énekkar, tehetséggondozó foglalkozások, rengeteg sza­badidős és közösségi program, jól kezelhető ak­tív gyerekekkel, lelkes és toleráns nevelői gárdá­val. A diákok több tantárgyból is sikeresen szere­pelnek a megyei tanulmányi versenyeken, az or­szágos cigány népismereti vetélkedőn pedig dön- tőbe jutottak. _______________________________■ S egít a kisebbségi önkormányzat Mivel a falu lakosságának 43 százaléka roma származású, ter­mészetesen cigány kisebbségi ön- kormányzat is működik a faluban, s tevékenységüket nem pénzért, hanem mint mondják, a cigány­ság boldogulásáért végzik. Az el­nöki tisztség felelősége majd1 egy éve Oláh Róbertre hárul.- Kevés a pénz, sok a feladat - vázolta röviden a helyzetet a 35 éves fiatalember, de azért ennél sokkal árnyaltabb a kép.- Ebben az évben 680 000 forint a költségvetésünk, amelyet főleg az óvodás gyerekek játékaira, az isko­Pékség a határ mentén Ki gondolná, hogy megyénk északi csücské­ben lévő határ menti kisközség pékséggel büszkélkedhet. A sütödébe betérve a szécsé- nyi Vincze István kalauzol minket, aki fiaival Csabával és Attilával üzemelteti a litkei pék­séget. A munkából szinte az egész család ki­veszi a részét. A családfő közel negyven éve dolgozik a szakmá­ban amelynek kezdetén még szénkosaras „magyar kemencékben” sütötték a kenyeret. Azóta sokat vál­tozott, fejlődött a szakma, a pékek előnyére. A mun­ka azonban itt továbbra sem könnyű, sok lemon­dással jár. Az éjszakák, a hét végék, az ünnepnapok munkával telnek, mert nem csupán a hétköznapok­ra, hanem hét végékre és az ünnep utánra is friss termékkel kell ellátni a vásárlóikat.- Ezért nehéz jó munkaerőt találni erre a munká­ra. Büszke vagyok az itteni dolgozóimra, akik a ne­hézségek ellenére is kitartanak - mondta Vincze Ist­ván. - Ma olasz, szintes kemencét és a sütemények­nek forgóállványos kemencét használunk. A dagasz- tást spirálos gépek könnyítik, de még mindig elen- gedheteüen a kézi munka. A kovászolásnak, a ke- lesztésnek, a tésztapihentetésnek és a sütésnek is megvan a megfelelő időigénye. Ezt sajnos, a türel­metlenebb vevőink nem igazán veszik tudomásul. A péksütemények mellett nyolcféle kenyeret sütünk, magvasat, rozsost és kalciumosat is. Litkei és ipoly- tamóci boltjainkon kívül elég sok helyre szállítunk. A verseny erős, sokan vagyunk a piacon. Ma már nem az van, hogy „eszi-nem eszi, nem kap mást”. A vevő­kért meg kell küzdeni, s azért sokat kell dolgoznunk, hogy friss, ropogós legyen a mindenapi kenyér. ■ lások tanszereire fordítunk, de nagy az elszegényedés a romák között, szakképzetlenek és ezáltal sok a munkanélküli. Büszkék vagyunk viszont országszerte ismert hagyo­mányőrző együttesünkre, amely már rengeteg helyen fellépett, s az önkormányzat támogatásával ha­marosan Pozsonyba készülnek. Újonc képviselők lévén még mi sem vagyunk teljesen jártasak tevé­kenységi körünkben, de jól együtt tudunk működni a falu vezetésé­vel, megkapunk minden segítséget tőlük - jellemezte a helyzetet a ckö elnöke, végül egy örvendetes tény­re hívta fel a figyelmet.- Mint ismeretes, harmadik éve folyik egy szociális földműve­lési program a faluban, ahol a ki­sebbség, a hátrányos helyzetűek igény szerint ingyen kapnak ter­mőföldet az önkormányzattól, és évről évre kötelezően más-más növényfajtát termesztve, elsajátít­hatják a „komplex” termelési kul­túrát. Idén 18 család próbál ilyen módon jobbítani helyzetén. ■ Arcok a településről Az amatőr madarász Valaki nem attól lesz amatőr madarász, hogy fel­kérik rá. Balázs Zoltán hobbiból már régóta járta az Ipoly menti nádast, amikor véletlenül találkozott egy hivatásos ornitológussal, aki rábeszélte, legyen a Magyar Madártani Egyesület tagja. Ráállva a ké­résre, ily módon Zoltán - aki a természet szereteté- től jutott el a madarak szeretetéig - már huszadik éve figyeli meg és méri fel az árterületen élő, vagy a költöző és vo­nuló madárpopulációt, a ritka és fokozottan védett szárnyasok so­kaságát. Ám bármily' furcsa is, maga a nevezetes Csádaj nem vé­dett terület, de a litkei és ipolytarnóci önkormányzat karöltve ke­resi a megoldást, mint ahogy egy, az itteni élővilág bemutatását szolgáló tanösvényt is szeretnének létrehozni, hogy közkinccsé váljon mindaz, ami ott található. Egy világfi Nem csak megjelenése, de neve is különleges. Barta Álmos Lajosnak hívják, s aligha van nála kü­lönlegesebb figura Litkén, ahol alig-alig tartózko­dik, hiába van telke, háza ott és hiába vezeti vissza anyai ágon 200 évre családfáját. A „világcsavargó”, világpolgár kifejezés talán nem is nagyon túlzó jel­ző rá, hiszen 15 éves kora óta, amikor útlevél nélkül elhagyta Magyarországot - mint a párizsi székhelyű Concorde szállodaipari cég munkatársa - bejárta Nyugat-Európa nagy részét, de megfordult Észak-Amerikában is és Afrika, Auszt­rália sem maradt ki a sorból, Izraelbe pedig szinte még gyakrab­ban jár. „Zsidó feleségem volt, Isten nyugosztalja szegényt” - mondta - „és bár nem jelentkeztem ki a katolikus vallásból, a párizsi zsidó közösség befogadott, nagyon könnyen be tudtam illeszkedni kö­zéjük, ők finanszírozták a tanulmányaimat, nekik köszönhetem az állásomat és még sok mindent” - mesélte a világfi, akinek nem mindennapi sztorijai akár egy könyvet is megtölthetnének. „Világjáró” tehenész A 81 éves Vérségi József fogatosként lépett be 1960-ban a tsz-be, ahol a lóerők feleslegessé válása után állatszeretete miatt tehenészként dolgozott to­vább, mint mesélte, számtalan borjú született segít­ségével.- Az állatok nem ismerték a vasár- és ünnepnapo­kat, még búcsúkor is kint voltam velük a legelőn, a fe­leségem úgy hozta utánam hátikosárban az ételt - emlékezik vissza. - 1982-ben mentem nyugdíjba, de a mai napig teszek-veszek a föl­dünkön és kevéske erdőterületünkön, vagy a ház körül. Van egy traktorom, de már nem vezetem. Szeretek utazni, amikor még dol­goztam, mindig arra vágytam, hogy majd bepótolom azt, amire nem volt időm. Jártam már többek között Moszkvában, Krakkóban, Konstantinápolyban, még Ázsiába is átvitettem magam csónakon. A nejem nem jött velem soha, de egyszer se jöttem haza úgy, hogy ne hozzak neki valamit. Test és szellem Az oly' népszerű salgótarjáni Ebihal-úszóviada­lokon gyakran indultak litkei gyerekek is, s bár az utóbbi időkben már kevésbé jellemző rájuk a ver­senyzési kedv, azért most is többen járnak a csopor­tos úszásoktatásra. Ugyancsak elmaradhatatlanok voltak az iskola korosztályos sakkcsapatai a megye- székhely és környéki sakkversenyeken és a diák­olimpiákon. Szabó László, aki maga is remek játékos, nagy türe­lemmel és fáradhatatlanul tanította a gyerekeket a sakkszakkör keretében, s hordta őket a versenyekre, számos remek eredményt elérve velük. Takarékszövetkezet Takarékszövetkezet 1961 óta működik a faluban, de több tu­lajdonos- és névváltozás, vala­mint átalakulás után 1999-től a Háromkő Takarékszövetkezet fiókjaként látja el nem csak Litke, de a környék községeinek igényét is. Többek között kezeli az önkormányzat pénzügyeit, de sokan már a nyug- és egyéb ellátásait is itt intézik, van tehát igény a működésére, egyre nö­vekvő mértékben.

Next

/
Thumbnails
Contents