Nógrád Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-05 / 54. szám
12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap SPORT TÜKÖR 2003. MÁRCIUS 5., SZERDA Méltó helyére kerülhet a város focija Sipkó Sándor egy rendkívül fiatal nagybátonyi együttest irányít Középiskolás korában Szolnokon, az MTE NB I/B-s egyesületének korosztályos csapataiban kezdte labdarúgó-pályafutását Sipkó Sándor (ilyen néven a középső, hiszen édesapja is, legnagyobb fia is ezt a nevet viseli), a megyei első osztályban szereplő Nagybátony csapatának edzője, a Bozsik-program helyi alközpontjának vezetője. Egykori munkatársunk sokadik nekifutásra állt kötélnek - hiába, ő mindenkinél jobban tudja, milyen az, amikor akasztják a hóhért... zös munka eredményeként megszületett a megyei bajnoki cím, s a csapat jogot szerzett az NB Ill-ban való indulásra- A siker után mégis váltattál- Az őszi idényt már Pásztón, az akkor szintén NB Iü-as csapat kis- padján kezdtem, ahol csupán egy jelentett volna megoldhatatlan feladatot, de a rutinos, zömében fővárosi ellenfeleink ha csak minimális arányban is, de fölénk tudtak kerekedni. így is voltak szép sikereink, mint például a Kazincbarcika elleni hazai győzelem. Ezt követően egy gyengébbre sikerült sorozatot kován elnökkel. Nagy öröm számomra, hogy Vanya Gábor polgár- mester úr is azon van, hogy eredményesen szerepeljünk.- A Bozsik-programban is szerepet váüaltáL- Nagybátonyban utólag sikerült megalakítani az egyik alköz*.....! "—1—!----------------------------------------------±------ír-----!—.„ .'.C___ S ipkó Sándor (az álló sorban jobb szélen) többéves kitérő után tért vissza 2001 őszén a Nagybátony kispadjára pojói esla- Középiskolás éveim alatt, Szolnokon kezdtem futballista-pályafutásomat. Az érettségi megszerzését követően hazakerültem Nagybátonyba, ahonnan kétévnyi játék után bevonultam katonának Hatvanba, s a Heves megyei első osztályban szereplő Honvéd Gáspár SE-hez igazoltam. Egy év katonáskodás után Kisterenyére kerültem, majd a Salgótarjáni Öblös- üveggyár és végül a Salgótarjáni Kohász volt a csapatom - emlékezett vissza amolyan bemelegítésként játékoséveire Sipkó Sándor.- Az aktív játék befejezését követően az edzői pályára keriitél. Miként?- A segédedzői képesítést megszerezve az SBTC akkoriban még nagyon jól működő utánpótlásrendszerébe kerültem. Ennek során a Pefőfi általános iskola ötödik osztályától kezdve az ifjúsági első csapatig foglalkoztam a gyerekekkel. Edzőségem alatt nagyon sok tehetséges focista került felszínre: Lázár Krisztián, a Csatlós fivérek, Csaba és Tamás, Ivitz Zoltán, Palaticzky Szabolcs, Valet András, Bocsó Gábor. Emellett évekig irányítottuk Kis Károllyal a megyei serdülő- és ifjúsági válogatottat. Legnagyobb sikerünket Szegeden értük el: a serdülő- válogatottal az országos döntőben egy-egyes döntetlen után büntetőkkel veszítettünk Veszprém megye válogatottjával szemben. A közép-magyarországi válogatottban olyan játékosokkal dolgoztam együtt, mint Kovács Péter, Potemkin Károly, Kresák György, Kovács Norbert, Kalina Tibor, akik már az országos első vonalban és némelyikük nemzetközi szinten is bizonyították tehetségüket.- Stílszerűen a Nagybátony volt az első felnőttcsapatod. Az ott végzett munkádra sokan kapták fel a fejüket...- Két évig dolgoztam a gárdánál, nagyon jó garnitúra jött ösz- sze, akikkel ütőképes csapatot alkottunk, ötödikként zártuk a bajnokságot. Ezután kerültem az akkor az országos harmadik vonalbeli Szécsény együtteséhez. A nagyon erős bajnokságban úgy sikerült masszív középcsapattá válni, hogy egy tízmérkőzéses veretlenségi sorozatot produkáltunk, közben legyőztük az élmezőnyben szereplő REAC-ot, Jászberényt és Füzesabonyt. A szécsényi két év után váltottam, elfogadtam a karancslapujtői egyesület vezetőinek ajánlatát, akik szerették volna, hogy csapatuk kipróbálja magát magasabb osztályban. Ezt a számomra szimpatikus feladatot kivitelezhetőnek ítéltem meg és a kőiéi évet töltöttem el, de nagyon szép sikerek születtek: a Magyar Kupában a csoportmérkőzések során a Diósgyőnel, a REAC-cal és a Hevessel megküzdve bejutottunk a legjobb 16 közé, ahol az akkor sztárokkal teletűzdelt Vasassal szemben egy nagyszerű mérkőzésen 3-2-es vereséggel búcsúztunk. Kitűnő játékosállomány volt akkor Pásztón, de a sok bába között elveszett a gyerek. Az őszi idény vége előtt felálltam a kispadról és a téli felkészülés során a játékosok kifejezett kérésére visszatértem Ka- rancslapujtőre. Itt értem el eddigi pályafutásom legnagyobb sikerét, hiszen a tíz ponttal a táblázat végén árválkodó csapat a tavaszi eredményei alapján a harmadik, végeredményben pedig a tizedik helyen végzett negyven ponttal, kiharcolva ezzel a bentmaradást, amely egyben az NB Il-es kvalifikációt is jelentette. A magasabb osztály sem vetően önként felajánlottam lemondásomat, amelyet előbb nem fogadtak el, de később közös megegyezéssel elköszöntünk egymástól. A mai napig úgy érzem, hogy lapujtőinek vallhatom magam, edzői pályafutásom legszebb időszakát töltöttem ott. Sokat gondolok a csapatra és szurkolok, hogy sikeresen szerepeljenek a következő időszakban.- Karancslapujtő után hazatértél Nagybátonyba..- Az addigi edző lemondott és a vezetés megkeresett, hogy vegyem át a bátonyi gárda irányítását. Az országban azon ritka csapatok egyike vagyunk, ahol csak a településen lakó játékosok szerepelnek. Fiatal a gárda, az átlagéletkor alig éri el a húsz évet. Az őszi eredmények nem úgy alakultak, ahogy azt elképzeltem, az okoknak több ösz- szetevője van, amelynek kiküszöbölésén munkálkodunk Mustó Istpontot, amelynek én vagyok a vezetője. Reményeim szerint komolyabb összefogással ez a munka előbb-utóbb ha nem is a régi, de megközelítőleg a várost megillető szintre juttatja Nagybátony és kistérsége labdarúgósportját.- Eközben többször is iskolapadba ültél..- Rendelkezem a TF kétéves edzői vizsgájával, illetve a közelmúltban megszereztem az UEFA B-minősítést.- Három fiad van. Követnek-e a sportpályára, ahogyan te édesapádat?- A legidősebb gyermekem, Sanyi egyetemista, a Testnevelési Egyetemre jár, s bár kacérkodott a játékkal, nem lesz futballista. A két kicsin, az óvodás Bencén és a böl- csődés Báhnton pedig még nem látom a labda iránti olthatatlan vágyat - zárta szavát Sipkó Sándor. K.L Sportturmix PÉNTEKEN 11 órakor tart megemlékezést Csanádi Árpád sírjánál, a Farkasréti temetőben a Magyar Olimpiá Bizottság, váamint az Olimpiá Akadémia. A MOB korábbi főtitkára, a nemzetközi ötkarikás mozgáom kiemelkedő személyisége húsz évvel ezelőtt hunyt el. A VILÁGRANGLISTA 118. helyén álló Kapros Anikó legyőzte az ameriká Mashona Washingtont a 2,1 millió dollá összdíjazású kali- fomiá temsztoma selejtezőjének 1. fordulójában, a főtáblától még egy sikeres meccs váasztja el. A másik magyar induló, a világranglistán 75. Mandula Petra az első körben szintén hazá játékos, Anne Yelsey (850.) ellen lép páyá- ra, majd a venezuelá Milagros Sequera (112.) következhet. Kapros riváisa a főtáblára kerülésért egy másik ameriká, Sandra Cade (273.) lesz. A NOB szemlebizottsága szerint a 2010-es téli olimpiáa kandidáó Vancouver pályázatának legnagyobb hibája, hogy a versenyhelyszínek túl messze vannak egymástól: a Whistler Blackcombban található síparadicsom 125 km-re fekszik a váostól. Jelenleg egyébként Vancouvert és Whistler Blackcombot csak autóút köti ösz- sze, ez tovább fokozza a problémát, de a kanadá szervezők ígérték: a NOB kedvező döntése esetén 400 millió ameriká dolláért sztrádát építenek. OLASZORSZÁGBAN egy al sóbb osztáyú mérkőzést félidőben lefújt a játékvezető, de kivételesen nem rendbontás, vagy a kedvezőtlen időjáás miatt, hanem azért, mert észrevette, hogy ellopták a Rolex márkájú óráját és a pénztárcáját. A Passirano - Urso Orme táálkozó nyugodt körülmények között zajlott, a bíró azonban a szünetben mégis behívatta öltözőjébe a hazá együttes vezetőit és közölte velük: mncse- nek biztosítva a megfelelő feltételek ahhoz, hogy levezesse a második játékrészt, ezért lefújja az összecsapást. ESTNem a legjobb? Nagyon tetszik? Szavazzon Ön is naponta a Hírlap lányára! Volt egyszer egy körgyorsasági... Alighogy kiderült, az év nyitó hazai raliviadala Esztergom helyett Salgótarjánban és környékén lesz megrendezve, máris felröppent a kérdés: lesz-e Kistere- nyén körgyorsasági? A nyolcvanas-kilencvenes évek Salgó Rallye-jai elképzelhetetlenek voltak a Sulyom-hegy körüli speciálszakasz nélkül. Rajt a 21-es úttal párhuzamosan, a téglagyárnál, majd három kör, amelyben egy rövid, ám annál látványosabb salakos átkötőszakasz után a mezőny a már említett úton tért vissza a rajtig. Az egész savát-borsát az adta meg, hogy az autókat percenként egymásra indították, így szerencsés esetben előzéseket, nagy párharcokat láthatott a pomyelő több tízezres sereg. Nem elírás, amikor több tízezer raliszurkolóról - óvodástól a nyugdíjasig! - írunk, szerény becslések szerint is alkalmanként félszázezren ütöttek tanyát a „katlanban", sokan már napokkal korábban, az edzések idején sátrat vertek. A látvány, a verseny izgalmai, s a környék országos híre pedig feledtette mindazt a bosszúságot, amelyet a 21-es út ezen szakaszának lezárása, a forgalomelterelés, az út szélén käoldalt parkoló autók ezrei okoztak. Utoljára 1998-ban járt erre a mezőny, igaz, akkor már nem körgyorsaságiként. Hiába, biztonság mindenekelőtt... Öt éve is mindössze egyszer láthatta végig- száguldani a kijelölt pályán a gépeket a nagyérdemű. Csak egyszer harapták a salakot az országszerte csak „alsó jobbos visz- szafordító”-ként ismert kanyarban a csúcspilóták négykerékhaj- tású „szörnyei”, egyszer csapatták pólóikat lengető fanatikusok előtt a Zsigulik, egyszer küszködték végig magukat a mindenki által lesajnált, mégis szívhez szóló Trabantok. Egyszer volt egy kisterenyei körgyorsasági... ANDÓ ÁKOS
