Nógrád Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-20 / 66. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK Akik a város szolgálatáért élnek Az ezredforduló évében határozott úgy Rétság város képvise- lő-testülete, hogy kitüntetést alapít azon személyek és szervezetek munkájának elismerésére, kik kiemelkedő érdemeket szereztek a település szolgálatában. A díjakat hagyományosan a szabadságharc ünnepén adják át. Rútság Ez évben került jutalmazásra Csáthy Albertné volt könyvtárvezető is, aki 1958 nyarán lett a Rétsági Járási Könyvtár igazgatója. Meglehetősen szegényes körülmények között vette át a járási intézmény vezetését. Ennek ellenére az első dolgai közt tartotta fontosnak a szabadpolcos rendszer kialakítását. 1972-ben került átadásra az új művelődési központ, amelyben külön intézményként működött a járási könyvtár. Csáthy Albertné irányította az új intézmény folyamatosan gazdagodó szakmai programját. A könyvtár elhelyezését, felkészültségét, munkáját tekintve a megye legjobb intézményei közé tartozott, s hosszú éveken keresztül Nógrád megye nemzetiségi könyvtáraként is működött. Munkáját közmegbecsüléssel végezte egészen nyugdíjba vonulásáig. Havas Vilmosáé közel negyven évig dolgozott az óvodaügy szolgálatában, a 3-6 éves korú gyermekek érdekeiért, testi-lelki fejlődésükért, az óvoda személyi és tárgyi feltételeinek jó színvonalú biztosításért. Óvodavezetőként biztonságos hátteret nyújtott az óvoda dolgozóközösségének a színvonalas pedagógiai munkához, a gyermekek neveléséhez. Pedagógiai optimizmusával, felkészültségével, gyermekszeretetével, személyiségének kisugárzásával, őszinte hittel és lelkesedéssel biztatta „csapatát” minden helyzetben helytállásra. Nevéhez fűződik az óvoda szakmai innovációs tevékenységének megalapozása, a térség óvónőinek szakmai összefogása. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy szakmai kérdésekben egységes szemlélet alakuljon ki az óvodák között. Havas Vilmosné képviselőként és a szociális bizottság elnökeként korrekt módon képviseli ma is a gyermekek, a rászorulók, a város minden polgárának érdekét. Harmadikként a Rétsági Önkéntes Tűzoltó Egyesület nevében vették át annak vezetői a díjat, annak elismeréseként, hogy évtizedek óta áldozatos munkát folytat a településen és annak közvetlen vonzáskörzetében. Tagjai rendszeresen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül áldozzák fel nemcsak a szabad idejüket, hanem tesü épségük kockáztatásával vesznek részt tűzoltásnál, katasztrófaelhárításnál. Az elmúlt néhány hónapban bekövetkezett tűzesetek is azt bizonyítják, hogy nélkülük családok kerülhettek volna lényegesen szerencsétlenebb helyzetbe. Megbecsülésük az egész település számára közös érdek. Munkájuk példa arra, hogy létezik olyan közösségi összefogás, amely minden egyéni érdek fölött ál. A város díjait a közelmúltban rendezett ünnepségen dr. Katona Ernő, Rétság város alpolgármestere, valamint Mocsári Gergely, a településfejlesztési bizottság elnöke adta át. _______ V.J. H HHV .v._______l_______L__i________________________:__ E gyütt a kitüntetettek _________________ _________________________ ■ A megjutalmazott tűzoltó A januári, salgótarjáni toronyháztűznél tanúsított példamutató cselekedetéért közvetlen vezetői javaslatára az országos katasztrófavédelmi főigazgató jutalomban részesítette Koós István tűzoltó zászlóst, a salgótarjáni hivatásos önkormányzati tűzoltóság állományában szolgálatot teljesítő gépkocsivezetőt. Salgótarján- 1992-től tűzoltó gépkocsivezetőként teljesítek szolgálatot - mondja Koós István. - Eredeti szakmám erősáramú villanyszerelő. Munkahelyemet felszámolták, ezért választottam a tűzoltói munkát. Több ismerősöm is dolgozott a szervezetnél, invitáltak, és számomra is egy új kihívásnak tűnt ez a hivatás. Kezdetben vonulós tűzoltóként teljesítettem szolgálatot, majd gépkocsivezető lettem, 2001- ben pedig elvégeztem a tűzoltószakmunkásképző iskolát Budapesten. Ennek eredménye és elismeréseként előléptettek zászlóssá és különleges szerkezelői beosztást is kaptam. Alkalmanként szerparancsnoki feladatokat is ellátok. így volt ez a salgótarjáni toronyháztűznél is, ahol a második szernek voltam a parancsnoka.- Milyen emlékezetes eseménye volt eddigi szolgálata alatt?- Sajnálatos eset volt, amikor 1996-ban Baglyasalján, egy gázrobbanásnál voltunk és az egyik kollégánk súlyos sérülést s-zenvedett. De emellett volt még számos olyan eset, amihez jó idegzetre, kitartásra volt szükség.- Nemrégiben elismerésben részesült.- A toronyháztűznél végzett munkámért az országos katasztrófavédelmi főigazgató pénzjutalomban részesített, amit Budapesten, a főigazgatóságon kaptam meg. KEREKES LAJOS Koós István tűzoltóautója előtt fotó: esla Boldog „fészeklakók” Mint arról már korábban beszámoltunk, a Palócföld Szépe- versenyen alakult királynői tanács - a királynő, Petre Katalin és udvarhölgye, Oravecz Judit - februárban a salgótarjáni Fészek gyermekotthonba látogatott. Akkor az otthon lakói, a királynői tanács segítségét kérték: egy számítógépet szerettek volna, mely régi álmaik egyike volt. Palócföld szépe és udvarhölgye közbenjártak a gyermekek érdekében és a Silver Comp, valamint a Comp Guard segítségével egy számítógéppel ajándékozták meg a Fészek otthon gyermekeit. A boldog „fészeklakók” az elmúlt pénteken vehették át az adományt. m Együtt az Európai Unióért (Folytatás az 1. oldalról) Az európai uniós felhívással kapcsolatban az alelnök tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a megyei közgyűlés pályázatot nyert, amelyből létrehozták az megyeháza földszintjén található Európa-sarkot és a II. emeleti információs szobát, megnyitottak egy kiállítást, mely a megye városaiban „vándorol” és számos olyan rendezvényt bonyolítanak le az elkövetkezendő időszakban, amely az európai uniós csatlakozás népszerűsítését szolgálja. - Ezekben a rendezvényekben is törekedtünk arra, hogy ne önállóan a megyei közgyűlés szervező ereje legyen jelen, hanem összefogtunk azokkal a szereplőkkel, akik ebben az ügyben már eddig is tevékenykedtek - mondta a sajtótájékoztató végén Borenszki Ervin. H. B. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Emlékezetes ünnep a somosi iskolában Március 14-én ünnepelte iskolánk március 15-e nevezetes napját. Reggel kilenc órakor emléktúrával kezdtünk. Úti célunk Somoskő vára volt, amelynek aljában található a Petőfi-kunyhó, ahol régen maga Petőfi Sándor kért szállást az ott élő öreg nénitől. Mára ezt a házikót felújították. Most már olyan, mint egy kicsi múzeum, ami Petőfi Sándor emlékét őrzi. Körülötte egy gyönyörű pihenőhely található, amiben mindenki kedvét leli. Nyársalóhelyek, homokozó a kisebbeknek, fából készült ágyú, harang, kút, amiből inni lehet és egy hatalmas terület, ahol a gyermekek kedvükre játszadozhatnak. Sajnos, a várba csak útlevéllel lehet feljutni. Mikor a többiek is megnéztek mindent és beírták nevüket az emlékkönyvbe, ízelítőt adtunk délutáni műsorunkból, amit a negyedik és harmadik osztály adott elő. Utána hazamentünk. Nekem nem kellett újra lemenni Somosra, mert én Somoskőben lakom. Háromnegyed kettőkor elindultam az utcánk elejében található kultúrházba. Ott somoskői osztálytársaimmal és tanáraimmal vártam a koszorúzás kezdetét emléktemetőnkben, egy honvéd százados sírjánál. Kettő órakor elkezdődött az ünnepség, meghallgattuk a Himnuszt. Utána annak az iskolának az igazgatója beszélt, ahova én is járok. Kis idő múlva megnyitották a rajz- és irodalomkiállítást, amelyre „Petőfi és barátai” címmel lehetett pályázni. A legsikeresebb rajzok és irodalmi művek díjat kaptak. Mikor ennek is vége lett, mindenki hazament. Izgatottan készülődtem a délutáni műsorunkra. Végre fél ötöt ütött az óra és mi elindultunk. Néhány osztálytársammal együtt érkeztünk az iskolába. A rendezvényre a somosi művelődési házban került sor délután öt órakor. Természetesen ünneplőruhában voltunk és nemzetiszínű kokárdával. Végre öt óra van! A műsort néhány dallal kezdtük. Azután szép fokozatosan belementünk a sűrűjébe Minden gyerek kapott szerepet. Nekem úgy tűnt, hogy az eleje nagyon gyorsan lement, észre sem vettük. Talán azért, mert nagyon, de nagyon sokat gyakoroltuk, s már majdnem megszoktam. Most én következtem. Érdekes, már nem is izgultam annyira. Végre én is elmondtam, amit kellett, s utána már csak két versike következett. Miközben mondták, már el sem akartam hinni, hogy vége lett. Annak örültem nagyon, hogy tanáraink büszkék voltak ránk, elégedettek voltak velünk, és persze annak, hogy többé nem marad el a testnevelési óra a próbák miatt. Miután levonultunk, az igazgató bácsi beszélt. Utána megköszönte a szereplőknek és a közönségnek, hogy megnézték az előadásunkat. Őrülök, hogy részese lehettem ennek a megemlékezésnek. __________KISS BOGLÁRKA, 4. OSZT, S omosi Általános Iskola Szlovák forradalmár Március 15-e előestéjén a Nóg- az 1848-as forradalom és szabad- rád Megyei Múzeumigazgatóság, ságharcban mint Bem tábornok az Országos Magyar Bányászati Kohászati Egyesület Nógrád Megyei Szervezete és a Tájak, Korok, Múzeumok nógrádi csoportja a salgótarjáni régi temetőben közösen megkoszorúzta Zemlinszky Rezső bányamérnök síremlékét. Zemlinszky Rezső szlovák származása ellenére önként részt vett Angolórák Nemrég fejeződött be az angol két tannyelvű előkészítő tanfolyamunk, amelyet a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium szervezett. Hetente kétszer három órában, esetenként szombaton tanultuk az angol nyelvet. Számunkra nagyon sokat jelentettek ezek az órák, ahol alaposan megismerkedtünk az angol nyelvtannal, az angolok szokásaival, életmódjával. Gyarapodott a szókincsünk, megalapoztunk egy biztos tudást, s ami szintén fontos: a tanfolyamot ingyen végezhettük el. Az általános iskolában az angol dolgozataink jobban sikerültek. Az órák kellemes hangulatban teltek, s ez köszönhető a fantasztikus angolta- námőnek, Kiss Emőnének, aki összekovácsolta a csoportot. Megismertük és megszerettük a Bolyai János Gimnáziumot. műszaki tisztje. Származása miatt 1849-ben emigrálni kényszerült. 1866-ban tért vissza Ausztriából Magyarországra és 1868-1885 között a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság igazgatója volt. Salgótarján a„hegyen” Minden hétfői és csütörtöki napunk nagy várakozással telt, kíváncsiak voltunk, milyen érdekességet tartogat számunkra a következő angolóra. Nagyon megszerettük egymást és a tanárnőt ez alatt a fél év alatt. Ezért ajánljuk ezt a tanfolyamot minden olyan gyereknek, aki szereti ezt a nyelvet és szívesen áldozna pár órát a szabad idejéből a nyelvtanulásra. Egy életre szóló emlékkel és tudással gazdagodhat. Megéri, mert jól fogod érezni magad ebben az iskolában. Próbáld meg Te is! Köszönjük az iskolának ezt a fantasztikus lehetőséget, és köszönjük Éva néninek a fáradságos munkát! KONDACS ÁRON, HUSZÁR RÉKA, BALÁZS BETTINA, VARGA LILLA, KRAJNÁK VERONIKA, PEFFER SZILVIA TANULÓK Rákóczi emlékére Salgótarján Tegnap délután a Rákóczi Szövetség salgótarjáni-losonci szervezete találkozót szervezett a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. A rendezvény Ady Endre A Rákóczi vén harangja című versének felolvasásával kezdődött, ezt követően T. Pataki László köszöntötte a jelenlévőket. A találkozóra eljött a Rákóczi Szövetség elnöke, dr. Házi József is, aki az újrakezdés tapasztalatairól beszélt. A rendezvény során aláírták annak az együttműködési szerződésnek a tervezetét, melyet a losonci tagok kezdeményeztek. Az aláírók: a salgótarjáni szervezet, a losonci Lutethia Phoepix polgári társulás, a szintén losonci Kármán József színkör, a füleki Cse- madok-szervezet, a pályázatokat gondozó Pat-Press Bt., s a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Dr. Házi József hangsúlyozta, hogy a 300. évforduló miatt nagyobb eséllyel lehetne előbbre vinni a szövetség ügyét. Hozzátette azt is, csak a közös munkán múlik, hogy a szervezet a jelenleginél több taggal rendelkezzen. A salgótarjáni szervezet most az ifjúságnevelési, műemléki kérdésekben és az emlékhelyek ápolásában szeretne a hozzá csatlakozókkal nagyobb je- lentőségű munkát végezni. ■
