Nógrád Megyei Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-14 / 62. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2003. MÁRCIUS 14., PÉNTEK | Újjáéledő hagyományok Rétságon Végh József a magyar kultúra lovagja lett Nagy elismerés érte január 22-én, a ma­gyar kultúra napján Végh Józsefet, a rétsági művelődési központ és könyvtár igazgatóját, akit többek között George Patakival, valamint Berlin alpolgár­mesterével, néprajztudósokkal és mű­vészekkel egyetemben a magyar kultú­ra lovagjává avattak a budapesti Stefá- nia-palotában. A díjat a Falvak Kultúrájáért Alapítvány hívta életre, évente 10 ember kapja meg, s szinte életműdíjként tartják számon. Végh József másodikként nyerte el megyénkben az elismerést, melyre Hornyák Endre, Nagy­oroszi polgármestere terjesztette fel. Az első nógrádi „lovag” dr. Egyed Ferdinánd jogtanácsos volt, aki a folklórra alapuló mihály- gergei kulturális életet lendítette fel az ottani művelődési ház veze­tőjeként. A rétsági igazgató idáig mintegy 15 könyvet írt városáról és annak térségéről, 2 éve áll intézménye élén, de másfél évtizede vesz tevé­kenyen részt a térség kulturális életében. A járások megszűnéséig közművelődési felügyelő volt, s a Hangadó című városi havilap szer­kesztője. Az elmúlt két esztendő­ben jó néhány hagyományt sike­rült újjáélesztenie Rétságon, új rendezvények indultak be. Meg­kezdődött a honismereti akadémia előadás-sorozata, sort kerítenek a májusi Szent Orbán-napi borün­nepre, hisz Rétság és környéke a múltban is híres borvidék volt az 1880. évi filoxéráig, mely elpusztí­totta a szőlőket. A legenda szerint még Egerbe is Nagyorosziból szál­lították a tokajival vetekedő ne­dűt. A Szent Iván-napi hagyo­mányápolás kapcsán népszokások elevened­nek fel szabadtéri komolyzenei koncertekkel kísérve. István királyról szintén megemlé­keznek, újjáélesztik a szüreti szokásokat, megünneplik a zenei világnapot, Mind- szenthy alakját is megidézik ősszel. Nyaranta a templom ad teret a koncertek­nek, de éppúgy jellemzőek a könnyedebb szabadtéri szórakoztató programok is. Ma­gában a művelődési központban több kis­csoport működik, foglalkoznak a különböző kézművestechnikákkal, tánccal, színjátszás­sal, kiállításokat rendeznek. Évente 2-3 szín­házi előadást hívnak meg Rétságra, kulturá­lis kirándulásokat szerveznek. Az önkor­mányzat támogatja a civil szervezeteket. Két óvoda összevonásával felszabadult egy épü­let, melyet a városvezetés másfél millió fo­rintból felújíttatott, s jelenleg a művelődési ház működteti a civil szervezetek házaként, de ugyanitt található az állandó helytörténe­ti kiállítás is. Kulturális eseményeket, kon­certeket, baráti találkozókat, esküvőket szin­tén tartanak e szép kertes házban. A 60 főt befogadó épület sokszor szűknek bizonyul néhány civil szervezet számára, mely 100 tagnál is többet számlál. Az ipari üzemek nagy. segítségére vannak a kultúrháznak. Tá­mogatásukkal komoly nyelvi labort hoztak létre, videoprojektort, digitális kamerát vet­tek, sor kerülhetett a városi tévé beindításá­ra, melynek már 8 kísérleti adását láthatták a nézők. Egyelőre havonta egyszer egyórás összeállítással jelentkeznek majd. A kiad­ványokra úgyszintén büszkék lehetnek a rétságiak: a Hangadó mellett elkészült a Rét­sági kalendárium 7. száma, melyben esemé­nyek, a térségről írt cikkek, helytörténet, he­lyi alkotók művei olvashatók. A színvonalas kulturális munkát az elmúlt évben 10 sike­res pályázat segítette, volt köztük 50 ezer fo­rintos és 2 és fél millió forintos is. A könyv­tárban hat gép biztosítja az ingyenes Internet-használatot, a számítástechnikai te­remben több mint 10 szakmaszerző tanfo­lyamot bonyolítottak le idáig. A TDK a város­nak 40 millió forintot adományozott, s ami­kor a művelődési központ mennyezete be­szakadt, 8 millióval segítette az ipari üzem a felújítást. A gazdaság tehát sok esetben tá­mogatja a kultúrát. Végh József tele van tervekkel és nagy eredményeket mondhat magáénak. Őt hall­gatva biztosak lehetünk benne, hogy méltó helyre került a magyar kultúra lovagja elis­merés. ____________ SZABÓ ANDREA V ágh Józsefet a magyar kultúra lovagjává ütik ■ Műkincsek kerülnek vissza Brémába Oroszország március végén visszaadja Brémának a helyi műcsarnok háború végén elhurcolt grafikai gyűjteményét - erősítették meg a napokban Brémában és Berlinben, megje­gyezve, hogy az orosz féltől szóbeli ígéretet kaptak a vissza­szolgáltatásra. A 364 rajzból és grafikából ál­ló gyűjteményt a háború végén egy Viktor Balgyin nevű szovjet tiszt fedezte fel az egyik bran­denburgi kastélyban és vitette haza. A Rembrandt, Dürer és Tiziano grafikáit is tartalmazó anyagot a szentpétervári Ermitázsban őrzik, 1995-ben ki is állították őket. Ez eddig a legje­lentősebb gyűjtemény, amelyet Németország visszaszerez Oroszországtól, ahol törvényt al­kottak a hadizsákmányként meg­szerzett műkincsekről, az orosz állam tulajdonának nyilvánítva azokat. A brémai grafikai gyűjte­mény azonban nem esik a tör­vény hatálya alá, mondván, hogy Balgyin a saját szakállára cseleke­dett, amikor rátette kezét a mű­tárgyakra. A háború végén az elő­renyomuló szovjet csapatok mel­lett műtörténészek csoportja vá­logatta szisztematikusan a hadi­zsákmányként elhurcolandó mű­kincseket. Ugyancsak nem esett az orosz törvény hatálya alá az a 101 rajz, amelyeket a brémai mű­csarnok 2000-ben kapott vissza Oroszországtól. Az Odera menti Frankfurt Mária-templomának festett üvegablakait tavaly szol­gáltatták vissza az orosz hatósá­gok. Német cég, a Ruhrgas ener­giaszolgáltató finanszírozza a Szentpétervár melletti Carszkoje Szelóban a Borostyánszoba helyreállítását. A borostyánból készült berendezési tárgyakat, falborítást a németek vitték el Leningrád ostromakor a Katalin- palotából, nyomukat azóta sem lelik. ■ Lombhullató gének A fák lombhullató génjeit próbálják behatárolni svéd kutatók. Az már szinte biz­tosra vehető, hogy a fák ide­jében történő lombhullatása, s a téli zimankó elleni meg­maradási küzdelme is szoros összefüggésben áll a gének­kel - állítják a stockholmi technológiai intézet tudósai. Nyárfákon végeztek kísérlete­ket, amelyek során több mint 2400 gént azonosítottak a fák le­veleiben az év különböző idősza­kaiban, de csak 35 olyan gént ta­Halhatatlan A brit pop- és rockzene ün­nepe volt a napokban New Yorkban, a Waldorf Astoria Hotelben: immár végérvé­nyesen beiktatták a rock and roll idei halhatatlanjait, akik közül sok a szigetorszá­gi. Az évek a rockzenében is jócskán előrehaladtak, így ezúttal a 70-es évek végének nemzedéke kerülhetett a di­csőségcsarnokba. Jó alkalom volt a mulatság ar­ra, hogy az egymástól hosszú évek óta eltávolodott Police együttes tagjai 18 év után ismét összejöjjenek, és eljátsszák „nagyjaik” közül a Roxanne-t, az Every Breath You Take és a Message in a Bottle című dalo­kat. A Sting, Stewart Copeland és Andy Summers alkotta Police zenéjét Magyarországon is jól is­merik: a többszörös Grammy- dijas Sting, az együttes vezetője, basszusgitárosa és énekese többször fellépett Budapesten és szerepelt magyar színpadon a szólógitáros, Andy Summers is. Sting és Summer a nyolcvanas évek közepétől sikeres szólókar­riert futott, de nem voltak megél­hetési gondjai Copelandnek sem. A Police több dala felkerült a tízes listára. A Police-t Gwen Stefani, az idén Grammy-díjat nyert No Doubt énekese avatta halhatatlanná, aki Steven Tylerrel (Aerosmith) együtt be­szállt a produkcióba is. A másik ünnepelt, a The Clash együttes avatása kese­rűbbre sikeredett, hiszen az ze­nekar énekese, Joe Strammer éppen a jelölés véglegessé válá­sakor, a múlt év decemberében halt meg. Ezzel közös fellépé­sük meghiúsult, de a U2 gitáro­sa, Edge és Tom Morello, az Audioslave tagja meleg szavak­kal emlékezett meg a brit punk élenjáróiról. Elvis Costello és az Attractions a beavatón a Pump It Up, valamint a Deep Dark láltak, amelyek az őszi lombhul- lás kezdetén is nagy mennyiség­ben voltak jelen a növényekben. A tudósok szerint a gének aktivi­tásából - amelyet valószínűleg a napsütéses órák számának válto­zása befolyásol - a fák előre meg­érzik a zord tél közeledtét, és még az első fagyok előtt hozzálát­nak, hogy leveleikből kivonják a leghidegebb évszak túléléséhez szükséges tápanyagokat. A svéd kutatók szerint elképzelhető, hogy a lombhullatáskor aktív gé­nek némelyike felelős a fák leve- leinekőszi színváltozásáért. w csinnadratta Truthful Mirror című dalait ját­szotta. Az angol punk hőseit az alkalomhoz illő punkos frizurá­val megjelenő Elton John kö­szöntötte. Nem hiányzott a rock and roll-halhatatlanok családi ün­nepségének ausztráliai résztve­vője, a kemény fémzene egyik bajnoka, az AC/DC együttes sem. Két számot adtak elő Steve Tylernek, az Aerosmith éneke­sének kis baráti segítségével, aki előzőleg beavatóként méltatta Angus Young és társai érdemeit. Billy Joel volt a Righteous Brothers méltatója. Bob Hatfield és Bill Medley a You've Lost That Lovin Feeling című érzel­mes dalával hódította meg a kö­zönséget a hatvanas években. A kettős nagy tetszést aratott Just Once In My Life és Unchained Melody című dalaival is. Utóbbit „visszatapsolták” a lista élére a kilencvenes évek elején. A „kék­szemű” soult játszó kettőst Phil Spector fedezte fel, akinek most kevés oka van az ünneplésre, hi­szen kínos gyilkossági ügybe keveredett. A rock halhatatlanjainak idei névsora Floyd Cramer zongoris­tával bővült ki, ő a Nashvüle Sound megteremtője és - többek között - Elvis Presley, Boots Randolph, valamint Roy Orbison zongorakísérője volt. A kísérőze­nészek között vált halhatatlanná a sok éve halott Benny Benjamin dobos és a 10 éve el­hunyt Steve Douglas szaxofonos - utóbbi Bob Dylan, Ry Cooder és mások zenésztársa volt. Élet­műdíjat kapott rajtuk kívül - a nem zenész kategóriában - Mo Oustin, a Warner Brothers Records egykori főnöke is, akit Neil Young avatott halhatatlan­ná. Az a sokmillió zenerajongó, aki nem lehetett ott a Waldorf Astoria Hotelben, vasárnap a VH1 zenés televízió jóvoltából részese lehet a gálának. „Minden a helyén van, csak festeni kell...” Zsiga Lajos Cserhát-díjas alkotó a költészetről és a művészetről Nemrégiben jelent meg Zsiga Lajos, Pásztón élő költő és festő, Cserhát-dí­jas művész első kötete Immánuel címmel, melyben legszebb verseit és képeit gyűjtötte csokorba.- Érsekvadkerten születtem, szegény paraszti családból származom, úgy volt, hogy művészeti szakiskolába megyek, de a szegénység miatt nem valósult meg - mondja Zsiga Lajos. - Szerettem volna a művészet terén továbbtanulni, tanáraim is jónak látták ezt a döntésemet. Salgótarján­ba kerültem ipari tanulónak, az acélgyár­ba. Itt is megfertőzött a művészet, eljár­tam a munkásszakkörbe, a Bányász Mű­velődési Házba, ahol Iványi Ödön és Czinke Ferenc foglalkozott velünk. A kol­légium faliújságján rendszeresen megje­lentek a verseim, erről az iskolában a ma­gyartanárom tudomást szerzett, és többet nem kellett dolgozatot írnom, hanem ver­set kellett beadni. Abban az időben ala­kult meg az iskolában egy irodalmi szín­pad, amelynek én is tagja lettem. Ezek után a kohász-vasas színjátszók körében is komoly színdarabokban kisebb-na- gyobb szerepeket kaptunk.- Az iskola befejeztével hogyan alakult a művészeti tevékenysége?- Sajnos, a művészettel akkor megsza­kadt a kapcsolatom. El kellett mennem dolgozni Budapestre. Később, 1974-ben megnősültem, családot alapítottam. Kevés időm maradt az alkotásra, így csupán ki­sebb rajzok készültek. Amikor a gyerekek felnőttek, elhárult az a felelősség, ami a családdal szemben kötelességem volt. Eb­ben az időben alkalmam volt találkozni olyan személyiségekkel, akiknek komoly köze van a művészethez. Tóvári Tóth Jó­zsef győri, Munkácsy-díjas festőművész­nek megmutattam néhány alkotásomat, a válasz az volt, hogy minden a helyén van, csak festeni kell. Emellett több szakember is biztatott, így 1997-től nagyobb lendület­tel kezdtem el alkotni és egy kiállításnyi képanyag készült el. Első önálló kiállítá­som Pásztón nagy sikert aratott, amely fel­dobott. A Cserhát Művészeti Kör budapes­ti társulata, amelyben költők, írók, festők, zeneszerzők vesznek részt, lehetőséget biztosított, hogy a képeim, verseim - úgy­mond - jobb helyen jelenjenek meg. A kör vezetője Ihász-Kovács Éva költőnő, aki 2000-ben tanítványává fogadott. Ettől az időtől indult meg az a munka, amelyet ta­nulva, alkotva végeztem, és a művészettel való szoros kapcsolat a tevékenységemet olyan irányba vitte, hogy elismerésben ré­szesültem, 2001-ben megkaptam a Cser­hát Művészeti Kör nívódíját. A kör segítsé­gével mutathattam be alkotásaimat töb­bek között Gödöllőn, Budapesten, a Bocskay Galériában, valamint a tavaszi és őszi fesztiválokon.- A festői tevékenysége során milyen technikával és milyen témát dolgoz fel?- Ami a festési technikát illeti, olajfesték­kel dolgozom, az olajfesték szaga rabságba ejt. Először vázlatot készítek és festés köz­ben alakul ki maga a kép. Először a kép ta­lál meg engem, és a végén megtaláljuk egymást. A témák közül a legnagyobb Jé­zus és a vallás. Vizuálisan igyekszem meg­jeleníteni azt, ami bennem van. Mostaná­ban egy súlyos betegségből felépülve sze­retnék egy új stílust kialakítani, leginkább a portrék irányába elmozdulni. Az eddigi alkotásaim elvont képek voltak. Most az ember, az élet felé szeretnék fordulni.- A festészet mellett a költészettel is foglalkozik. E téren milyen eredményei vannak?- A költészetet a festészettel párhuza­mosan művelem. Verseimben is a vallás, a hit jelennek meg. A költészet bírálata, elismerése sokkal nehezebb, mint a fes­tészet. Ihász-Kovács Éva költőnő szerint érzékeny vagyok, aki mindent érez és ezek tükröződnek a verseimben is. A Cserhát Művészeti Kör országos művé­szeti lapjában, a Délibábban rendszere­sen jelennek meg a verseim, illetve a ké­peim. Egyébként az első versem még ál­talános iskolás koromban a Pajtás újság­ban jelent meg. Nemrégiben látott napvi­lágot első verseskötetem, amelyben leg­szebb verseimet, legkedvesebb képeim­mel illusztrálva szedtem csokorba. Könyvemhez előszót Ihász-Kovács Éva Quasimodo-díjas költő, a magyar kultú­ra lovagja, ajánlást pedig dr. Varga Lajos pápai káplán írt. KEREKES LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents