Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-12 / 36. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. FEBRUÁR 12., SZERDA Álarcos fiatalok raboltak Árulkodó lábnyomok a hómezőn - Idős házaspár a károsult A zabari ház - a néni valószínűleg sokáig nem felejti majd a hétfő este történteket fotói rigó (Folytatás az 1. oldalról) A kutyaugatás nem keltett bennük gyanút, az eb csaholá- sára jószerivel nem is volt ide­jük felfigyelni, mert...- Hirtelen nagy robajjal ránk rontott két álarcos. Mind a ket­tőnket lefogtak, lenyomtak az ágyra, aztán az egyik bement a szobába, ott kutatott - mondja Kissné. - A telefonzsinórt ki­tépte a falból, a lámpát lelökte. Az egyik leszakította az arany­láncot a nyakamból, elvittek nyolc karton, azaz negyven doboz cigarettát. Aztán azért, hogy elmenjenek, ne bántsa­nak minket, azt mondtam, hogy odaadom a pénzt, ami a bukszában van. Hetvenöt éves férje hogylété- ről csak annyit mond, hogy „mindenhol kék foltok” árul­kodnak a bántalmazásáról. A rablók magukhoz véve a pár ezer forintot, elhagyták a házat. A továbbiakról Kiss Jánosáé, a károsultak rokona és közvetlen szomszédja szá­mol be: - A néni jött át hoz­zánk, pár szóval elmondta, hogy mi történt velük, én pedig szóltam a polgármesternek, aki hívta a rendőrséget - sorolja a továbbiakat. - Itt, erre mentek át - mutat a házsor előtti, az ut­cától mélyebben elterülő beépí­tetlen falurészre, ahol az érin­tetlen hótakarót az átellenes ol­dalon lévő útig nyomok szelik át. Az az út elvisz a hármas ha­tárig: Nógrád, Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megyehatá­rai futnak egy kissé távolabbi ponton össze. A borsodi első falu, Domaháza, a zabariak tu­domása szerint mindössze hat kilométerre van innen... *** A zabari rablásról, a nyomo­zás eredményeiről tegnap Salgó­tarjánban sajtótájékoztatót tar­tott Nagy Gábor alezredes, a tar­jám kapitányság bűnügyi osz­tályvezetője. Mint lemondta, a riasztás után a salgótarjáni rend­őrkapitányság forrónyomos cso­portja és a körzeti rendőr már a rablás utáni órákban előállította, majd őrizetbe vette az idős há­zaspár egyik kirablóját, egy húszéves domaházai fiatalem­bert, aki már Ózdon is elkövetett hasonló rablásokat. Tizennyolc éves, szintén domaházai társát körözik. A 20 éves férfi ellen rab­lás bűntett alapos gyanúja miatt .indítottak eljárást, büntetése akár kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés is lehet. ______________ M.J. H atvan másodperc A vállalkozói igazolványom cseréjekor háromnapi hideg élelemmel, hálózsákkal, pár kötet olvasnivalóval és váltás fehérneművel készültem a sal­gótarjáni okmányirodára. Gondosságomat magamban elégedetten nyugtáztam, ami­kor a hivatal aulájában a ki­sebb népgyűlésre emlékeztető tömeggel találtam magam szemben. De. Mindenki más útlevélre, személyigazolvány-cserére, gépjármű-átírásra, vagy vala­mi egyébre várt. Az elektroni­kus recepciós nekem így az azonnali belépésre jogosító sor­számot adta. A hivatali helyiségben pedig, amint elővettem a vállalkozói igazolványom, kinyílt egy fiók, előkerült abból egy mappa, raj­ta a nevem. A mappában pedig kitöltött űrlapok, amiket csak alá kellett írnom, sőt ott lapult az én új, már előre elkészített vállalkozói igazolványom is. Az egész igazolványcsere csak azért tartott egy percig, mert parittyakötést kellett az ügyin­téző hölgyeknek az államra tenni. Ilyet még nem láttam. Működik egy hivatal? T.L­Pokoli történetek az első világháborúból Hős katonák emlékére - Harcok az Isonzo, a Tagliamento és a Piave mentén (2.) Valamikor, a negyvenes évek végén, az ötvenes években, amíg jó apám élt, gyakran hallgattam édesapám visszaemlé­kezéseit árva gyermekkoráról, megpróbáltatásairól és kato­na éveiről. Amióta a nagy hó leesett, a kandalló pattogó tüze mellett arra gondolok, hogy az újra meg újra feltörő emléke­ket, no meg ami azóta történt, papírra vetem, hátha valakit érdekel rajtam kívül is, hátha lesznek fiatalok is, akik méltó­nak tartják elolvasni édesapám és hős bajtársainak történe­tét. Kikre emlékeznénk, kiket tisztelnénk önmagunk és gyer­mekeink előtt, ha nem apáinkra és múltunk hőseire, becsü­letben élt és elhunyt őseinkre?- Amikor a Tagliamentót elér­tük, amit nemes egyszerűséggel a katonák magyarítva csak „a Taglamentó”-nak neveztek, harc- bavetés előtt reggeltől estig gya­korlatoztunk. Ez abból állt, hogy a századparancsnok kihirdette: aki legelsőnek jut fel az ezer mé­terre levő töltés tetejére, az jutal­mul egy doboz „Honvéd” cigaret­„Amióta ezzel a kérdéskörrel foglalkozom, csak most saj­nálom, hogy annak idején, amíg édesapám szellemi ké­pességei teljes birtokában volt, nem ültettük le egy na­pon, hogy a széttöredezett emlékeket időrendben végig­kövessük és rögzítsük. Ezért van az, hogy az elmesélt ese­ményeknek csak egy része teljes, ritkán helyhez és idő­höz kapcsolódó. Hosszú­hosszú évek alatt sokszor előkerült egy-egy ugyanazon esemény, amely azután mé­lyen beleivódott gyermekei leikébe...” tát kap. Megnyertem. De mert so­hasem dohányoztam, hát elcse­réltem arra, amire lehetett: cukor­ra, sósborszeszre, vagy egy darab kolbászra, olyannal, akinek küld­tek. Nekem, apátián, anyátlan ár­vának nem küldött soha senki semmit. Ez csak azért volt rossz, mert ha megkínált valamivel va­lamelyik bajtársam, nem tudtam visszakínálni a hazaiból. Máskor meg a gyakorlat abból állt, hogy a közelharcot gyakorla­toztuk és birkóztunk. Ez jó volt nekem, mert keménykötésű gye­rek voltam, sosem tudtak legyőz­ni. A nyeremény pedig mindig hozott valamit a konyhára. Aztán beköszöntött az ősz, és mi a lövészárokban dekkol- tunk hetek óta. Fedél nem volt a fejünk felett, az Alpok felől pe­dig egyre gyakrabban és egyre tartósabban zúdultak le a síkság­ra az esőtől nedves, egyre hide­gebb fellegek. Átázva, meleg ta­karó nélkül - minek is lett volna a mindent eláztató esőben? - húztuk magunkat össze, éhe­sen, dideregve... Mert hát a re­ményeinkben csalatkoztunk. A frontvonalban sem volt több a menázsi, mint az arcvonal mö­götti pihenőben... Nehéz lenne elmesélni, mit álltunk ki a szakadatlan, hideg esőben, igen gyakran hóesés­ben. Szakadt ruhákban, ellátás nélkül, vagy igen gyenge élel­mezéssel harcoltunk, amikor megkaptuk a támadási paran­csot... Tengődtünk napról nap­ra találgatva, mikor és hol csap le a következő ágyúlövedék, vagy gránát. Igen nagy volt az örömünk egy téli estén, ami­kor híre jött, hogy új bakan­csokat kapunk. A régi, szep­temberben kapott bakancsnak már csak a nyomorúságos em­lékei foszladoztak lábunkon. Igen gyorsan lelohadt azonban az örömünk, amikor néhány nap után a sárban papírként foszlott le bakancsunk talpa! Nem is csoda, hiszen abból ké­szült, papírból! Valamelyik otthon dőzsölő hadiszállító meg busás pénzt kereshetett rajta. Talán még jót is röhö­gött? No, nekünk nem volt kedvünk röhögni, de, hogy ezek a dolgok is hozzájárultak a későbbi földcsuszamláshoz, az biztos. Mert ugyanez volt a helyzet a ritka és szegényes élelmezésünkkel - ha azt egy­általán annak lehetett nevezni. Ételpótlékból állt még az a ke­vés is, amit kaptunk. Ahogyan a front mozgott elő­re, áthaladtunk egy-egy falun. Hála Istennek, nem nagyon lát­tam lerombolt falvakat. Szinte minden ház ép volt, csak telje­sen üres volt mind. Egy árva lé­lek nem sok, annyit sem talál­tunk. Illetve egy volt mégis... Egy - ha jól emlékszem - Conigliano nevű kis faluban a kéménylyukból húztunk ki egy, minden ízében reszkető embert, aki, szerintem, biztos volt ben­ne, hogy ott helyben felfaljuk...- Mit csináltak vele édesapám? Megverték?- Dehogy vertük fiam, hiszen úgy be volt rézéivé, hogy nem volt azon mit bántani. Jócskán elmúlt a tavasz, már nyár közepe felé jártunk, amikor a Piave közelébe értünk. Igen ke­mény harcok álltak mögöttünk, már alig voltunk néhányan azok közül, akikkel együtt Görzből el­indultunk. Mindig feltöltötték a csapat létszámát. Hazulról jöttek az újabb és újabb bevonultatot- tak, egyre idősebbek, sokan csa­ládapák, akiknek még sokkal ne­hezebb volt a halál felé rohamba menni, mint nekünk, akik már jócskán szagoltunk puskaport. Nekem, ugye, senkim sem volt, nem siratott volna senki... Csoda- e, ha ennek az embernek, édes­apánknak, bús-borongós dalok, katonanóták voltak a kedvencei? Másfél-két éven keresztül anyámmal emelgettük édesapán­kat az ágyból meg vissza, mert az egész testére kiterjedt isiász csak­nem teljesen megbénította. Bátyá­im ekkor már szétszéledtek szerte az országban, a két legidősebb már családot alapított, egy már éppen elvégezte a közgazdasági egyetemet, három meg még egye­temista volt. 1957 őszén kezdtem járni a győri gépipari technikum­ba. Ezalatt az idő alatt fekvő beteg édesapámtól különösen sok visz- szaemlékezést hallottam gyer­mekkora árva éveiről, még többet a Piavéről, és az 1942-es erdélyi bevonulásról. De ez utóbbiról ta­lán majd egyszer később...- Be voltunk ásva a Piave dé­li partjába. A folyó medrében Édesapám 1956 őszén, a sok munkától, a sok nélkülözés­től és gondoktól egyaránt, egész testre kiterjedő ízületi gyulladásban súlyosan lebe­tegedett és évekre ágynak esett. Ekkor már a hä fiútest- väböl csak én egyedül, a he­tedik és a legkisebb voltam otthon. El kellett látni a ház körüli munkákat, segíteni kellett a nyolc gyermekä szült, betegségektől gyötört anyámnak, és még tanulni is kellett - volna. ’’ alig volt derékig érő víz. Bárhol át lehetett gázolni a medrén. Nem is értettük, miért mondják olyan félelmetesnek, amikor ilyen sekély a vize? Az már igaz, sokunkat elgondolkozta­tott a folyó igen széles medre, illetve ártere, meg a sebes sod­rása. Embernek kellett (volna) lenni a talpán, aki ezen átgázol. Már combközép fölé érve, a víz sodrása elvitte a katonát. Ilyen körülmények között ért ben­nünket egy támadás, amely egy egész életre nyomot hagyott bennem. Észtveszejtő tüzérsé­gi támadást kaptunk, amit a mi tüzérségünk lőszerhiány miatt, még viszonozni is alig tudott. A víz fortyogott és tajtékzott a be­csapódó gránátoktól, a mindent elsöprő ágyú- és gépfegyver- tűztől. Esély sem volt rá, hogy kidugjuk a fejünket, nemhogy harcba bocsátkozzunk. De sokkal rosszabb volt azok helyzete, akik az ártérben voltak dekungban (azaz fedezékben, lövészárokban). A becsapódó lövedékek hatását megsokszo­rozta az árteret borító, a folyó által lehordott, sokszor szikla­méretű kövek szétfreccsenő millió szilánkja. Ez talán na­gyobb pusztítást végzett, mint maguk a lövedékek. De ez még nem volt elég. A se­kély folyóvölgyben a szakadatlan ágyútüzet is túlharsogta a kato­nák kétségbeesett ordítása, jajve­székelése. A folyón, tenger hullá­mait meghazudtoló mértékben zúdult le az ár, és magával vitt mindent és mindenkit, amit csak a folyómederben ért. A keskeny kis patak őrült fo­lyamként hömpölygött, felszíne tele volt tovasodródó katonák tes­tével, színe piros volt vérüktől. Csak a „borjú”, a hátizsák, meg ezer és ezer sisak látszott ki a ha­bokból. Akit a golyók nem öltek meg, az megfulladt. Menekvés nem volt. Emlékszem, egy híd kö­zelében voltam beásva, a híd mel­lett balra. Más híd nem volt a kö­zelben, mögöttünk egy Sadie ne­vű helységre emlékezem, amin korábban átmentünk. Az mentett meg, hogy fel tudtam kúszni a híd szerkezete alá, és a pionírok (utá­szok) kisegítettek. Ezredünknek, de a többiekének is, alig harmada maradt meg. A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL Legnagyobb nemzeti tragédiá­ink egyike egy olasz folyó nevé­vel, a Piavevel úgy összenőtt, mint Muhi, Mohács, vagy a Don- kanyar. De mit is élt át az össze­omlás idején az ott harcoló ma­gyar katona? _________________________________KH» «iHPOB S omoskő A Tagliamento széles medrében hatalmas áradások következhetnek be i tv JÉL i x» Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó és főszerkesztő: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Főszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN és TIBAY GÁBOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., |VJ| II O A l| U I U I A U Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati 1A V vTl\í ll/ megyei lllJYIJxll szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótaiján térségében hívja a 06-20-566-33-55, Balassagyarmat térségében _____________________n ■■■*"' ■'__________________ a 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1345 Ft, negyedévre 4035 Ft, fél évre 8070 Ft, egy évre 16 140 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. wüfUgl . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ] .vl*„ az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft, előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet._________________________________«»a

Next

/
Thumbnails
Contents