Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-07 / 32. szám
2003. FEBRUÁR 7., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Torlódás a határállomáson Salgótarján-Somoskőújfalu Somoskőújfalunál az összetorlódott kamionsor vége a salgói elágazásig ért. Amint azt Bobrovics Árpád, őrnagy, a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság salgótarjáni polgári védelmi kirendeltségének vezetője elmondta, a gondot az okozta, hogy beszűkült a kifelé vezető út, két kamion nem fért el egymás mellett. A nagy hó miatt a kamionok nem tudtak beállni a terminálba, ezért torlódott össze a kocsisor. A kora délutáni órákban a városgazdálkodás gépei hozzáláttak a hó eltakarításához: addig, amíg az út fel nem szabadult, csak a személygépkocsi-forgalmat engedték váltakozó irányban. A személyszállító autóbuszok sem tudtak végigmenni, a somosi fogadónál meg kellett fordulniuk. 15 óra után már nem is engedtek kamionokat a határ felé, a Beszterce-lakótelepnél rendőrök irányították a parkolóba a hatalmas monstrumokat. 16 óra után megindulhatott a kamionforgalom, de alig egy óra múltán ismét megtelt. A belépőket már csak hólánccal engedik át a határon, amelyet a határőrök ellenőriznek, illetve a kora esti órákban a közútkezelő gépei megszélesítették a Salgótarján felé vezető sávot, így már elfértek egymás mellett a kamionok. H. E. Somoskőújfalu központjában megállt a kamionforgalom Hosszú órák a hó fogságában Helyszíni riportunk Cered, Zabar, Szilaspogony térségéből (Folytatás az 1. oldalról) S, hogy mi történik akkor, ha szembejön valami, megláthattuk: Rónafalu irányából egy nagy teherautó érkezett, amely, mint megtudtuk, Cered-Zabar- Szilaspogony vonalra vitte volna a pásztói tejüzemből a tejterméket. A gépkocsivezető elmondása szerint ilyenkor már régen végezni szokott, most azonban az útviszonyok miatt rendkívül lassan tud csak haladni. S ha mindez még nem lett volna elég, Cered irányából mentő araszolt felfelé a kaptatón: nem volt más választás, a teherautó beállt az út menti nagy hóba, hogy a mentő elférjen. Amint a mentőautó sofőrje elmondta, a betegeket ilyenkor is szállítani kell: hólánc a hátsó keréken, mert másként nem tudnának közlekedni. A hómaróra történő várakozás közben beszélgetünk, de hát lassan múlik az idő. Elköszönünk hát a hó fogságában rekedtektől, s továbbindulunk Cered irányába. A Petőfi úton Radios Antal próbálja szabaddá tenni legalább a kiskapuhoz vezető utat: ahogy homlokát törölgetve megjegyzi, már annyi a hó, hogy nem tudják, hová tegyék, így aztán csinos kis dombot raktak belőle. Megtudjuk azt is, hogy a ceredi boltban nincs kenyér, mi már tudjuk, egyhamar tej sem lesz, hiszen a tejesautó ki tudja, mikor ér ide. Zabar felé meglepődve vesszük észre, mennyivel jobb útviszonyok közé csöppentünk: száguldozni persze ezen sem ajánlatos, de biztonsággal, két sávon járható. A zabari élelmiszerbolt előtt találtuk az első hótolót: Bódi Zsolt fuvarozási vállalkozó egy kis „ellátmányt” szerzett be, s indul tovább. Ő is tőlünk tudja meg, hogy arra bizony bajosan, mert a busz mellett nem fér el, úgyhogy keressen magának addig munkát a faluban. Dél felé jár az ' idő, a zabari vegyesboltban tej nincs, a pétervásárai kenyeret már meghozták, a salgótarjáni szállítók viszont még nem érkeztek meg. így történhetett, Sótér Gézáné az üzletből tartott hazafelé m hogy csütörtök délre már az a kenyér is elfogyott, ami szerdáról maradt meg. Simon Sándomé üzletvezető és kolléganője reggel stoppal érkezett Ceredről, mert a busz nem jött, így viszont időben tudták nyitni az üzletet. Szilaspogony felé folytattuk utunkat. Útközben arról beszélgettünk, hogy a három kis település, Cered, Zabar, Szilaspogony összefogása példa lehetne minden önkormányzat számára: a települések útjai teljes szélességben letúrva, minden további nélkül elfér egymás mellett akár két autóbusz is. Elakadt járműveket nem látCereden már embermagasságúak a hótorlaszok- A ceredi önkormányzattal van szerződésem az utak takarítására - mondja a fiatalember. - Szerdán hajnali egy órakor kezdtem, tegnap hajnali háromkor: nincs mese, menni kell. Most Zabarra is lejöttem, mert az itteni hótoló lerobbant, innen pedig megyek Salgótarjánba. tunk útközben a települések határain belül (azon kívül annál inkább). Találkoztunk viszont négy hótolóval, amely az utakat tisztította, ami már csak azért is érdekes, mert a megyeszékhelyen nagyítóval kell hókotrót keresni (látszik is az utakon). Szilaspogonyra érve azt láthattuk, hogy a megszoBaglyas hótolóra vár Olvasóink jelezték tegnap szerkesztőségünknek, hogy Salgótarján baglyasi városrészét elkerüli a hótoló, a hóeke, s ez bizony több mint bosszantó a munkába járóknak, de az időskorúaknak is. A VGÜ. Kft. hóügyelete viszont arról tájékoztatott, hogy csütörtökön hajnalban és délelőtt is takarították ott az utat, sőt a nap további részében is küldenek még oda kocsit. Az ügyeleti szolgálat jelezte, tudomásuk szerint is havas a burkolat, s szélesíteni is kell, de szeretnék előbb a város minden részén elvégezni a legszükségesebb feladatokat, azután folytatják a munkát a többi helyen, így Baglyason is. kott kerékvágásban halad az élet. A házak előtt eltakarítva a hó, az utakon szintúgy. A település vegyesboltjában is kapható minden: tej, kenyér, tejtermékek. Mint megtudtuk, mindössze félórás késés volt a kenyérszállításban Pétervásáráról, de az útviszonyok ismeretében ez nem is csoda. A gyerekek viszont roppant módon élvezik a nagy havat, hiszen a mai napon nem kellett iskolába menni: nem jöttek a buszok. Kőrútunk végeztével visszafelé indulunk, amikor a Cered határában lévő Tótújfalunál találkozunk Sótér Gézánéval: hátán batyu, kezében bot, lassan, pen akkor vontatták kifelé a parton. Mint megtudtuk, a volános Rába mentő segített végül, amely jóval dél után érkezett meg, mert a közútkezelő küldötte kis hótoló nem nagyon birkózott a nagy monstrummal - igaz, legalább az utat letakarította. Alighogy kihúzták az egyik oldalról, átcsúszott a másik oldalra, beletelt egy kis időbe, míg végre nehezen, de elindult felfelé. Mi viszont „szerencsésen” belecsúsztunk a busz kerekei által kivájt nagy csapásba: terepjáró ide, összkerék-meg- hajtás oda, csak úgy tudtunk kiszabadulni, hogy gépkocsivezetőnk visszaengedte a Nivát, s lenóvatosan lépked hazafelé. Amint megtudja, honnan érkeztünk, nekünk szegezi a kérdést: - Hová tették a Hírlapot?! - kérdezi számonkérő hangon. Persze, a kemény hang nem komoly, hiszen már mosolyog ránk, és meg is adja a választ: - Tudom én, hogy ilyen időben semmi nem megy úgy, mint ahogyan szokott! En is inkább a batyuba pakoltam a boltban vásárolt holmikat, hogy szabad legyen a kezem, mert bizony, könnyen elesik ám az ember! De muszáj volt lemenni a boltba, meg voltam ijedve, hogy nem lesz kenyér, oszt' majd sütni kell, pedig azt már nem nagyon tudok! A rövid beszélgetés után elköszönünk, ő megy tovább Tótújfaluba, mi meg igyekszünk vissza Salgótarjánba. Úgy tűnik, nem tudtunk annyi időt eltölteni a településeken, hogy ne értük volna ott a reggeli autóbuszt: épdületből „nekiszaladtunk”. Nem telt bele sok idő, amikor megtudtuk, miért nem érkezett meg a várva várt hómaró: Rónafalu és Zagyvaróna között az is az árokba fordulva várta a mentést. Járművel nem igazán, annál több gyalogossal találkoztunk visszafelé, akik megunták a várakozást a buszra, és inkább gyalogosan remélték a hazajutást. A riport elkészítésében nyújtott segítségért ezúton is szeretnénk köszönetét mondani Juhász István rendőr alezredes, Salgótarján városi rendőrkapitányának, aki a helyszínre jutáshoz biztosította számunkra a terepjárót. Ugyancsak köszönet illeti Kristóf Szabolcs rendőr főtörzsőrmestert, aki a gépkocsi- vezető csöppet sem hálás szerepét látta el, s akinek köszönhetően biztonságban elértük úti célunkat HEGEDŰS ERZSÉBET Segítség az óvodásoknak SOMLYÓBÁNYATELEP Tegnap a somlyóbányatelepi óvoda ételszállító autója a nagy hó miatt nem tudta az intézmény 13 gyermekének eljuttatni a szokásos élelmiszereket. Az óvónők a salgótarjáni tűzoltók segítségét kérték, akik az óvodaigazgatóság konyhájáról el is szállították az aznapi ellátmányt. A tűzoltókocsi azonban nemcsak a várt élelmet, hanem a másik két ott dolgozó óvónőt is sikeresen átszállította a hóakadályon. Tóth-Szőlős Istvánná óvónő elmondta: már kedd óta gyalog teszik meg a három kilométeres távot az óvodáig. Állítása szerint a városgazdálkodás munkatársai szerdán kinn voltak és ígéretük szerint jönnek, ahogy szabad kocsijuk lesz. Az óvónő - aki egyébként karancsaljai - és salgótarjáni kollégája tegnap másfél órát gyalogoltak, hogy eljuthassanak a munkahelyükre.- Bár - tették hozzá - normális körülmények között 40 perc alatt meg lehet tenni ezt a távot. Ilyen még nem történt mióta én itt dolgozom - mondta Tóth-Szőlős Istvánné - de csak mi felnőttek voltunk kétségbeesve a nagy hótól, a gyermekek kimondottan élvezik. 8ZE Felhívás Bátonyterenye A napokban lehullott nagy mennyiségű hó miatt rendkívül nehéz helyzet alakult ki a városban. Annak ellenére, hogy a hótolók folyamatosan dolgoznak, egyre nehezebb a közlekedés. Ezúton értesítjük a város polgárait, hogy a szemétszállítást néhány napig kénytelenek vagyunk szüneteltetni. Kérjük a lakosságot, hogy az összegyűlt szemetet nejlonzsákokban a szeméttárolók megtelte után azok mellé szíveskedjenek helyezni, ahonnan az útviszonyok javulását követően folyamatosan gondoskodunk annak elszállításáról. A városgazdálkodási kht. folyamatosan, megfeszített erővel dolgozik az utak, járdák hómentesítésén. Egyben kérjük a lakosokat, a hó eltakarításával segítsenek a házak előtti járdák közlekedésre alkalmassá tételére. Megértésüket és türelmüket köszönöm. __________________, _______VAHYA GÁBOR polgá rmester, Bátonyterenye „Ilyen még nem volt” Zabar Ha már Zabarban ott jártunk, felkerestük Nagypál Jánosáét, aki a faluban a Nógrád Megyei Hírlapot viszi az előfizetőknek. Ő ugyan nem a főúton lakik, hanem az egyik mellékutcában, de érdekes módon nem okozott nehézséget eljutni hozzá, hiszen itt a mellékutak is járhatók, amely az önkormányzat előrelátását dicséri.- Nyolc éve hordom az újságot, de ilyen még nem volt - mondja Nagypál Jánosné. - Szerdán a polgármesteri hivatal elé kellett menni az újságokért, mert a személyautó, ami hozni szokta, nem tudott eljutni. De hát a fél tízes busz csak délre ért ide, úgyhogy volt már délután két óra is, mire végeztem, pedig rendesen 8-9 óra között legkésőbb mindig készen vagyok. Ma még nem érkezett meg az újság: biztos, hogy csak késő délután tudom majd kihordani. Még az a szerencse, hogy az emberek megértők, tudják, milyen nehéz most közlekedni, úgyhogy egy rossz szó nem sok, nekem annyit sem mondott senki a késedelem miatt. Éppen az előbb beszéltem a szilaspogonyi kézbesítővel, de ő sem tud többet. ■ Azért a hó az úr? Nagy és nem veszélytelen kalandra vállalkozott, aki útra kelt A nap híre csütörtökön vitathatatlanul az volt, hogy - reggelre - elállt a havazás megyénkben. Ezt megelőzően csaknem kétszer huszonnégy órán át csupán néha elvékonyodó hófüggönyön át lehetett kikémlelni, a hóréteg pedig csak hízott, hízott, - úgy 50-60 centiméteresre. Nógrádmegyeri idősek emlékezete szerint ötven-hatvan éve volt ilyen nagy havazás szőkébb pátriánkban. A bekötőutak tekintélyes magasságú, szélesedő, út menti hófalai között reggel, s helyenként délelőtt is, leszűkült nyomsávokon közlekedtek az autóbuszok, a személykocsik. Az utóbbiak száma - érthetően - feltűnően megcsappant, az óriási mennyiségű hó, a nehézkessé vált utazás óvatosságra intette az autósokat. Számos tegnapi történés igazolja, hogy az útra kelőknek, az ingázóknak indult legnehezebben a tegnapjuk: az alsótol- di általános iskolában például (ahol öt környékbeli település diákjai is tanulnak) nem tarthattak meg minden órát, mert azok a pedagógusok, akik Pásztó irányából közelítették volna meg a falut, különböző okok (árokba csúszott buszok és más járművek, komoly késések, egyéb problémák) következtében nem érkeztek meg. Szitkeiné Babiák Éva igazgatóhelyettes érdeklődésünkre azt is elmondta: mivel betegség miatt a diákok száma sem teljes, a tanítás befejeztével átgondolták, mi legyen a mai nappal, ne rendeljenek-e el szünetet, de úgy látták, péntek reggelre sokat javulhatnak a közlekedési viszonyok. Nem tartották valószínűnek a csütörtöki kényszerű távolmaradások megismétlődését. Hótolóval felszerelt traktorok - és hasonló munkagépek már kora reggel megkezdték a nagytakarítást, a hófedte önkormányzati utak szélesítését Hollókőn, Garábon, Horpácson, Nógrád- szakálon, Bárnán, Cereden, Csitáron és nyilván más községekben is. Pintér Gábomé, Hont polgármestere jelezte, hogy csak a belterületi mellékutakkal vannak gondjaik, szeretnék megszervezni a folyamatos tisztításukat. Rákóczibánya közterületei a nap folyamán csaknem teljesen hómentessé váltak, Bencsik Ernő polgármester vezetésével, helyi vállalkozók segítségével, példaértékű összefogássá tisztították meg ezeket a helyiek. Sőt, a reggeli órákban két buszt is kiszabadítottak a „hófogságból.” Patak és Dejtár között szintén hóátfúvás parancsolt „megállj ”-t rövid ideig a járműveknek, köztük egy mentőautónak, de a megyei mentők munkájában ezzel együtt sem okozott számottevő kiesést, gondot a rendkívüli időjárás - tudtuk meg Tamási Gyula vezető mentőtiszttől. Igaz, lassított menetben, de a terepjáró küldésével, hóláncok felszerelésével minden beteghez eljutottak.
