Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-01 / 27. szám

2003. Február 1., szombat

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE I

Magyar Filmszemle

Kisfaludy András, a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesületének (MADE) ügyvezető alelnöke szerint a filmtörvény megszületése nyomán minden szakmai lépés szervesen összefügg majd egymással. A MADE illetékese e véleményének a 34. Magyar Filmszemle alkalmából tartott sajtótájékoztatón adott hangot, óriási horderejűnek nevezve a miniszterelnök előző napi bejelentését, miszerint a parlament az őszi ciklusban megalkothatja a filmtörvényt. A jogszabály életbe lépését követően „hihetetlenül” fontos szerepet kapnak majd a szemlezsűrik, mert a finanszírozási rendszernek több eleme lesz,

így például a szemlére való bejutástól, illetve a szemlén való szerepléstől is függ majd a támogatás- vélekedett.

Kisfaludy András úgy fogalmazott: a zsűrik, illetve az előzsűrik döntéseikkel a jövőben akár „kollégák pénzét vehetik el”, ezért át kell gondolni a jelenlegi, helyenként túl szubjektív döntési mechanizmust.- El kell gondolkodni az elő- zsűrizés felelős megszervezéséről- mondta.

Kitért arra is, hogy az idei mustrára 230 dokumentumfilmet neveztek és ebből az előzsűri 37-et juttathatott versenybe.

Kultúra a kistelepüléseken- A kormányzat célja, hogy néhány éven belül valamennyi hazai kistelepülésen megteremtse a színvonalas közösségi és kulturális élet intézményi feltételeit-nyilatkozta Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) közművelődésügyi és közgyűjteményi helyettes államtitkára.

Koncz Erika egy, a közművelődési dolgozóknak tartott konferencián beszélt erről. Hangsúlyozta: a szaktárca középtávú fejlesztési tervében kiemelten kezeli a kistelepüléseken található, korábban bezárt könyvtárak, művelődési házak megnyitását, valamint felújítását. Szavai szerint a költségvetés az idén mintegy 800 millió forintot biztosít erre a célra, de az összeg különböző pályázatok bevonásával tovább bővíthető. Koncz Erika pontosan nem tudta megmondani, hány intézményt érinthet a program, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy minél többen pályáznak a fejlesztésre szánt pénzre. Megítélése szerint a kistelepüléseken álló közművelődési intézmények bezárása, állaguk romlása hosszú folyamat eredménye és azt meg kell állítani, a hibákat pedig helyre kell hozni. Utalt arra, hogy a szerény költségvetéssel működő, többszörösen hátrányos helyzetű önkormányzatoknak az elmúlt években, évtizedekben nem volt pénzük a szükséges rekonstrukciókra és sokszor megfelelő szakembert sem találtak a könyvtárak, kultúrházak vezetésére.

Francia kulturális évad

A kultúra egyetemes nyelv, a kulturális sokszínűség Európa egyik legnagyobb kincse, olyan érték, amelynek védelmét, fejlesztését Franciaország a leendő európai alkotmányos szerződésbe is szeretné belefoglalni. Noelle Lenoir francia Európa-ügyi miniszter e gondolat jegyében nyitotta meg a magyarországi francia kulturális évad novemberig tartó rendezvénysorozatát Budapesten.- A 2001-ben Franciaországban lezajlott magyar kulturális évad a gazdasági és sajtóbeli eredményeken kívül igazi kulturális közönségsikert is jelentett: a franciák elkezdtek József Attilát és Esterházy Päert olvasni - mondta.

Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség minisztere a megnyitón azt hangsúlyozta: a török uralom alatt, majd a szabadság- harcok közepette élő Magyarországon még fontosabb volt a francia felvilágosodás és a francia forradalom szellemi hatása.- E szellemi kapcsolat megtört az első világháború után, mert a világháborút lezáró békeszerződéseket Párizs mellett írták alá a vesztesek, s köztük a legnagyobb vesztes Magyarország - mondta Görgey Gábor. Szavai szerint e történelmi traumától meg kell szabadulni a francia-magyar kapcsolatoknak.

Időutazás előre, többes számban

Lapokban, folyóiratokban - kivált az Élet és Irodalomban - megjelent versei alapján akár prognosztizálni lehetett, hogy a salgótarjáni illetőségű, a Palócföldet szerkesztő, de a fővárosban is több szellemi műhelyhez kapcsolódó Dukay Nagy Ádám lírai termése előbb-utóbb újabb kötetté áll össze, követvén az 1998-as „Szobrok az esőnek” címűt. Az persze kérdéses volt, hogy mikor és mi módon lát napvilágot a feltételezett opusz, de már az sem az. Hisz’ még a 2002-es esztendő végén napvilágot látott a „Hosszú eltáv” című, elegáns megjelenésű, a szerző igényessége folytán karcsúra formált verseskönyv a Tipp Cult Kft. által, de a Parnasszus Könyvekkel, valamint a Fiatal írók Szövetségével közös kiadásban.

vers-, aztán pedig köteteim. Pál József jeles gondolkodókra hivatkozva szólt arról, hogy Dukay Nagy Ádám költészete ontológiai alapzatú: a lét megértéséhez akar közelebb jutni, a halál bizonyosságával, a véghez való viszonyulással, a szakadatlan szökés problematikájával A* alkotó birkózik, amikor borongós, szomorkás, rémült, riadt, már-már tragikus hangvételű verseit papírra veti. Költészetére a kétség- beesett értelemkeresés jellemző, mintegy előre fut az időben s onnan visszanézve próbál eligazodni a világ bonyolult - emberi és tárgyi - viszonyrend- szerében s igyekszik megjeleníteni, néven nevezni azt, ami nem csak számára érdekes, de (talán) mások életében is tisztázandó kérdés.

Pál József szerint ez magyarázza a többes szám különös - néha ki sem mondott - jelenlétét, „kvázi”-használatát a kötetben. Dukay lírája szinkronban van a mottóként választott idézettel Mészöly Miklós „Saulus”-ából: „Még soha nem volt olyan látomásom, amilyenről a próféták beszélnek, de annál gyakrabban láttam magamat egy iszonyú nagy tér közepén, a saját üres jelenlétem legalján. ”

A válogatást végző - de valójában a szerző által jó ízléssel ajánlott valamennyi, azaz mind a harminchét verset A verseskötet

__________(FOT6i KOVÁCS BODOR SÁNDOR)

A

z „Új vizeken” című sorozat ötödik, a „Hortus conclusus” második kiadványaként megjelent kötetet elsőként Budapesten mutatták be, a közelmúltban azonban a József Attila Művelődési Központban tartott helyi könyvpremier keretében a salgótarjáni olvasók is megismerkedhettek vele. A rendezvényre mintegy a Magyar Kultúra Napja előestéjén Sándor Zoltán előadóművész, Nyilas Attila költő, a kötet szerkesztője és Pál József író, barát, korábbi kollega közreműködésével került sor. Utóbbi - mint az est házigazdája - bevezető gondolatait az 1823-as január véletlenszerű, de a magyar nemzeti kultúra számára felbecsülhetetlen jelentőségű történéseire - Petőfi Sándor és Madách Imre világra jöttének valamint Kölcsey Ferenc

„Himnusz”-a megszületésének egybeesésére - hangszerelte, majd a könyv „katonás szlengnek” tetsző címét elemezte. Kétségtelen, hogy a „hosszú eltáv” kifejezés valóban azok számára cseng ismerősen, akik hosszabb-rövidebb időt kénytelenek voltak angyalbőrben eltölteni, de itt ezek a szavak csak formálisan azonosak az eredetiekkel, jelentésüknek, tartalmuknak nincs közük amazokhoz, mert ez esetben mély - ha úgy tetszik, filozofikus értelmű - összefüggések hordozói s nem véletlenül lett belőlük először

helyben hagyó, csak azok sorrendjét javasoló, fejezetekbe sorolását tanácsoló - Nyilas Attila mondandója lényegeként azt hangsúlyozta, hogy a kortárs magyar irodalomban meghatározó trenddel szemben Dukay Nagy Ádám más, egyéni úton jár. Bár- életformája a költészet, nem magamutogató, nem öncélúan fontoskodó. (Ez biztos igaz, hiszen lényegében ugyanezt mondta a mai literatúrát igencsak ismerő Zalán Tibor is az előző kötet bemutatásakor, amikor a következőként jellemezte a legújabb generációt: „Mintha így, erre született volna, hogy elkezdje, és ahol elkezdi, azt legfeljebb úgy definiálhatjuk, hogy valahol máshol...”} Nyilas Attilának úgy tűnik, hogy bizonyos életesemények mély nyomot hagytak Dukay lelkében. Annak ellenére, hogy verseiben sokszor utal a hiányra, a bizonytalanságra, a hozzáértő szerkesztőnek e líráról mégis az otthonosság szó jutott legelébb eszébe.

címlapja (grafika: Karácsony Attila)

S, hogy milyen találóan fogalmazott, azt a megszólaltatott művek szó szerint visszaigazolták. S ez nagyrészt Sándor Zoltán érdeme, aki sajátos modorban, de értő módon értelmezte a költőt és a kötet mintegy felének megjelenítésével nagyon sokat tett annak érdekében, hogy - szomorúság ide, gondterheltség oda - ez az otthonosság- (de nevezhetjük hétköznapi közvetlenségnek is) hangulat érvényre jusson s ily módon hangolódjanak rá a jelenlévők a kötet verseire, amelyekkel döntő többségük először akkor, ott, a versmondó profi tolmácsolásában találkozott. Nem véletlenül választatott az est záróversének a „Képlet” című, amely ekképp indul: „Mikor iszunk, gyerekek leszünk újra. / Már nem ugyanúgy, igaz, / nem úgy engedetlenek. /Álmunkban óceánok mélyére bújunk, ha szerencsénk van, találkozunk.”

Hasonló stílusban folytatódott az ankét azon része is, amely során a közönség is megnyilvánulhatott. Minden megszólaló annak tudatában mondott véleményt, hogy érezte, tudta: e könyvvel egy nagyon tehetséges fiatalember, egy ígéretes költői életpálya érkezett újabb fontos, jelentős állomáshoz s kiteljesedhet a „Csúcsidő” bátortalan reménye: „Valami életjelet - mégis - kell adni, s az életről valami jelet hagyni, a jelnek valami „életet" adni, s a jelet nem, de az életet: hagyni!"

Jómagam, - mint akinek a Nógrád Megyei Hírlapnál volt szerencsém néhány évvel ezelőtt, az akkor még hihetetlenül fiatal Dukay Nagy Ádám első cikkeit, ugyancsak talentummal teli prózai írásait gondozni, szerkeszteni - ugyancsak azok közé tartozom, akik tiszta szívből bíznak, sőt biztosak költővé válásában.

CSONGRÁDY BÉLA

Madách üzenete bármikor aktuális

A 180 éve született Madách Imre előtti tisztelgésre gyűltünk ma össze szobránál. Az évfordulók mindig lehetőséget kínálnak az utókornak a visszatekintésre, egy-egy életmű méltatására s rendszerint a jelenben élőknek közvetített üzenettel zárulnak. E protokolláris elemektől Madách esetében sem térhetünk el. Mi először is megyénk szülöttjeként vagyunk rá büszkék, majd magyar kulturális örökségünk részeként tiszteljük és természetesen a világirodalom költője előtt is fejet hajtunk.

Karinthy Frigyes „Madách” című tanulmányában írta 1923-ban, a születés centenáriuma alkalmából a következőket: „Mielőtt a címet leírtam - mert kietlennek és sivárnak találtam a puszta tulajdonnevet -, jelző után kutattam magamban, s csodálkozva eszméltem rá, hogy nincsen. Goethét isteninek nevezték, Petőfi nevéhez a „lángelme” fűződik, Kantról tudom, hogy mély volt, Shakespeare a „legnagyobb”, bölcs volt Tolsztoj és Heine szellemes. Madáchot a legutóbb, valamelyik kurzuslap mint „a nagy magyar filozófust” emlegette. Ugyanilyen alapon kiváló közgazdásznak is nevezhette volna. Nem, Madáchnak nincs jelzője, egyedül hangzik el bennünk e két szótag jam- bikus lendülete...”

Igen. Madách nevéhez értékmérő jelzőt nem társítunk. Neve önmagában mérték és asszociálunk a mára egyszavasra redukálódott drámai költeményének címére, a Tragédiára, leszűkítve ezzel - kicsit igazságtalanul - munkásságát. A magyarázat kézenfekvő: művei közül „Az ember tragédiája” az, amely- lyel a világirodalomba is beírta a nevét. De mi, nógrádiak nem feledkezhetünk meg többi drámájáról sem, verseiről illik említést tennünk éppúgy, mint rajzairól.

A versek fontosságát alátámasztják Kerényi Ferenc 1983-ban leírt szavai: „Kis nemzet irodalmának, művelődésének és politikájának kevés olyan alakja lehet, akinek - egyetemes jelentősége miatt - minden leírt sora, minden megélt élménye, minden tettre vált szándéka fontos lehet, példázat értékű az utókor számára. Madách Imre ezek közé tartozik. ”

Ezek okán a Madách-versekben elsősorban ne irodalmi ritkaságokat keressünk, hanem úgy olvassuk őket, mint amelyekben már ott van nagy művének az ígérete. Ez a mű, a Tragédia mindenki számára egyéni élményt jelent, mindenki másként fejtegeti titkait. Keresi a dráma ötletét, a szerző nagy mélységű tudásának és ismeretének forrását, amellyel az ismeretlenségből felbukkanva meglepte kortársait. Sokan sokféle magyarázatot adnak a mű születésére. Mivel a megközelítés szubjektív, engedje meg a tisztelt hallgatóság, hogy én korából, a 19. századból induljak ki.

Madách nagy idők nagy szereplője. Átéli a reformkor pezsgő életét, politikai szerepet is vállal az akkori ellenzék szabadelvű csoportosulásában és a megyei politikai életben is. Micsoda reményekre jogosít a megpezsdült politikai-kulturális élet! Fogalmazódnak a vágyak, a polgárosuló Magyarország reménye. És jön a lehetőség a vágyak teljesülésére: 1848-49. Aztán a kudarc, a vereség. Nagy tervek - lelkesültség - vereség - kiábrándulás. Hol kereshetünk gyógyírt a közéleti traumákra? Végső menedékül mindig számíthatunk családunkra.

Madách számára ez a menedék sem létezik. Ismerjük családi tragédiáinak sorozatát, amelyek közül az egyik legfájóbb: a férj, a férfi csalódása, kiábrándulása. Ebben a helyzetben már

legtöbben feladjuk, keressük a menekülés különböző módjait. Madách azonban nem menekül a kiábrándulás, elől, elmélyed benne - Babits Mihály- lyal élve -, filozófiát csinál belőle. Megérik, megszületik a Tragédia. Műve a világirodalom része.

Joggal kérdezhetjük, hogy a 19. századi Magyarországon született mű hogyan tudott egyetemes értékeket megfogalmazni. Épp azzal, hogy az emberhez szól, története az emberről beszél.

Az emberről, akinek rendeltetése e földi létben, a mindig újrakezdés, a csalódás utáni talpra állás örök körforgása. Milyen üzenetet közvetít számunkra Madách? Ugyancsak Babits 1923-as sorait érzem válasznak a kérdésre: „Száz esztendeje, hogy Madách Imre megszületett: olvasd újra művét s úgy fog hatni rád, mint valami véres aktualitás, korod és életed legégetőbb problémáival találkozol, szédülten és remegő ujjakkal teszed le a könyvet. ”

Igen. Mindig aktuális lesz. Mivel az emberről szól, mindig megtaláljuk benne kérdéseinkre a választ, a küzdés értelmét, a felemelkedés nagyszerűségét, az örök tudni vágyás örömét, a kételkedés, a gondolkodás fontosságát, a választani tudást, a szerelem erejét, a közösséghez tartozást. Azaz az emberi lét paramétereit.

Csak remélni tudom, hogy a madáchi életmű mindig kitüntető figyelem középpontjában fog állni megyénk kulturális életében. Garanciát adnak erre a Nógrádi Történeti Múzeum által szervezett rendezvények, a balassagyarmati és csesztvei emléknapok, a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület programjai és nem utolsósorban a költő nevét viselő intézmények. Ezek közé tartozik Salgótarján legrégibb gimnáziuma is. Iskolaközösségünk nevében köszönöm a lehetőséget és megtiszteltetést, hogy a 180. évfordulón intézményünk gondolataim által is tiszteleghetett névadója előtt.

_____________________________________P AU KAN MÁRIA

a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium igazgatója, a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület tagja

(Elhangzott 2003. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján Salgótarjánban, Varga Imre Madách-szobránál rendezett koszorúzási ünnepségen.)