Nógrád Megyei Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-13 / 37. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2003. FEBRUÁR 13., CSÜTÖRTÖK Pokoli történetek az első világháborúból Hős katonák emlékére - Harcok az Isonzo, a Tagliamento és a Piave mentén (3.) Amíg jó apám élt, gyakran hallgattam visszaemlékezéseit, megpróbálta­tásairól és katonaéveiről. Most, amióta a nagy hó leesett, a kandalló pat­togó tüze mellett ülve arra gondolok, hogy az újra meg újra feltörő emlé­keket, no meg ami azóta történt, papírra vetem, hátha valakit érdekel rajtam kívül is. Talán lesznek fiatalok, akik méltónak tartják elolvasni édesapám és hős bajtársainak történetét. Kikre emlékeznénk, kiket tisz­telnénk önmagunk és gyermekeink előtt, ha nem apáinkra és múltunk hőseire, becsületben élt és elhunyt hőseinkre? több gránátszilánkot is. Egy gránáttöl­csérbe ugrottam be. De a mellettem fel­robbanó gránát által kivetett föld beta­kart. Azt tanultam, hogy abban a pilla­natban ki kell ugrani, mert a föld le­nyomhat. Kiugrottam. A közelben pe­dig becsapott a következő, ki tudja, hány ezredik gránát. Megsebesültem. túl jól sikerült. A beteg kép is. Jött az or­vos ezredes vizitre, nézi a lázmérőt, a teljesen halálbeteg fizimiskát, 42 fok! Megfogta a homlokát, majd harsányan felnevetett. Na, mars a frontra, katona! Ő később épült fel, hála Istennek, már nem került vissza a háborúba. A front összeomlott, ő hazajutott.- Milyen messze lehetett édesapám attól a hídtól?- Hát... úgy ötven-hatvan méterre. Egyszer, amikor állt a front, úgy időn­ként, szinte menetrendszerűen meg­eresztett az olasz tüzérség egy-egy terü­let belövést, talán azért hogy el ne lus- tuljunk, vagy ne aludjunk? De a ballo­nok, mint mindig rendesen, fenn voltak az égen. Ezek nagy léggömbök voltak, kötélen feleresztve, alattuk kosár, ami­ben egy, legfeljebb két katona ücsör­gött, távcsővel, figyelve a mi vonalain­kat. Jelentették innen a tüzérségnek, hogy hova kell lőni. Később ezeket is felszerelték gépfegyverrel, mert a kevés számú, de annál vakmerőbb magyar re­pülősök vászonfedeles, duplaszárnyú gépeikkel, igen sikeres pusztítást vé­geztek közöttük. Egyszer, amikor ezek a nagyszerű gyerekek megtámadták a ballonokat, nem is tudtuk, hogy mi kezdődik... A front csendes volt, és hátunk mögött hallottuk, láttuk, ahogy néhány gép or­sózik fel-fel a magasba, úgy, hogy már alig láttuk őket. Aztán eltűntek. Pár percre rá, bömbölő hanggal zuhantak rá a mi rettenetes, mindent látó szom­szédainkra, majd fellobbant a láng, a ballon pedig égve, füstölve zuhant a föld felé. Néha még a kétségbeeséstől kiugró katonák lefelé zuhanó pontjait is láttuk. Kisvártatva, igen alacsonyan húztak hazafelé a mi bátor pilótáink, mi pedig torkunk szakadtából üvöltöttünk a boldogságtól, és a sapkáinkat a leve­gőbe dobáltuk. Ők pedig üdvözlésül, az egész frontvonal mentén billegtették a gépek szárnyát. Csodálatos emberek voltak. Nagyjából nyugalom volt a fronton, kicsit álmosító, de mi nem ettől nem tudtunk aludni. Éhesek voltunk, és hogy jóllakunk, arra hosszú hónapok óta semmi esély nem volt. Szakaszparancsnokunk látcsővel pásztázta a gránátok szaggatta csupa üreg környéket, és egyszer megszólalt, hogy:- Katonák! Úgy látom, tőlünk 60-70 méterre mintha néhány épen maradt tököt, meg valami zöldfélét látok. Len­ne valaki, aki kimenne összeszedni? Főzhetnénk belőle egy kis jó levest. Hosszú tanakodás után vállalkoz­tam arra, hogy kimenjek. Azt hiszem, én voltam a legéhesebb. Kikúsztam. Mindig gödörről gödörre kúsztam, mert úgy tapasztaltuk, hogy az ágyúlövedék vagy gránát, nem csap kétszer ponto­san ugyanoda. Elértem a tököket, és el­kezdtem begyűjteni őket a menázsis táskámba. Az a bizonyos zöld, amit a parancsnokom látott, az zöldbab volt. Abból is téptem egy csomót, és begyö­möszöltem Ekkorra már az a nyavalyás megfigyelő a ballonból észrevehetett, mert elindult az ágyú tűz. Engem, az egy szem magyar bakát az olasz tüzérség megtisztelt azzal, hogy ágyútüzet zúdítson rám! A tűz egyre hevesebb lett. Gránáttölcsérről gránáttölcsérre ugrálva szökelltem visz- sza. Rettenetesen féltem, mert minden sivításról úgy éreztem, hogy a fenekem­be fog csapódni! De megúsztam, bevá- gódtam a dekungba, és ekkor döbben­tem rá, hogy amíg a szem ellát, amed­dig engem látni lehetett, minden bajtár­sam engem figyelt, nekem szurkolt, hogy a tököt-babot gyűjtő baka épség­ben visszatérjen... Mikor látták, hogy megmenekültem, jobbra-balra, vagy egy kilométer hosszon, üvöltöttek baj­társaim az örömtől, és sapkáikat a leve­gőbe dobálták. De én voltam a legbol­dogabb, persze. A levest bádog alkal­matosságban megfőztük.- A nagy, több óráig tartó tüzérségi tűz lőtte az olasz állásokat, majd ro­hamra indultunk. Kiderült, hogy az el­ső , a második és a harmadik olasz vo­nal üres volt, a katonákat kivonták. A tüzérség összes tartalékát üres vonalak­ra lőtte ki! Ekkor kaptam a rohamban Aztán jött a sértetlen olaszok ellentá­madása... Hogyan menekült ki, saját lábon-e, vagy másképpen, nem tudom. Arról sincs emlékem, hogyan került Sziléziá­ba a kórházba. Csak arról, hogy ott volt, de a helység nevére később már nem emlékezett. Egy történetet azért meséi­ből megjegyeztem. Volt a kórteremben egy cigány szomszédja, akiről igen me­leg szívvel beszélt. Kedvelhette. A baj az volt, hogy a szomszéd, a földi (népi­esen födi), az Úristennek sem akart visszamenni a frontra. Valahogy bete­get kellene színlelni. De hogyan? Édes­apám elmondta neki, hogy ha a lázmé­rőt a pokróccal kicsit megdörzsöli, az többet fog mutatni. Utána nagyon beteg képet kell vágni. Megdörzsölte, de az A háború lényegéről annyit tudott, hogy amikor a Piave áradása kiöntötte őket, az azért volt, mert a digók (ola­szok) az Alpokban megnyitották a táro­zókat. Az olasz vonalak azért voltak a döntő támadás idején üresek, mert Zita királyné elárulta a támadás tervét! Azt azért érzékelte, hogy a küzde­lem az első perctől egyenlőtlen volt, jól felszerelt, jól táplált, korszerű techniká­val rendelkező ellenségnek (sok fémvá­zas repülővel) eresztették neki a top­rongyos, éhes sereget. De azt hiszem, ez utóbbit már csak később szűrte ki. Úgy halt meg, hogy nem tudta meg az igazságot. A történet kedvéért engedtessék meg nekem, hogy elmondjam. Amikor 1975 karácsonya előtt édesanyánk elhalálo­zott, kis idő múltán Tibor bátyánk és igen kedves neje, Arika vállalta, szeren­csére elsőként a családban, hogy gond­ját viselik már 78 éves apánknak. Azért szerencsére, mert senki sem tudta volna közülünk olyan türelemmel gondozni, ápolni apánkat, mint ők. Az Isten áldja meg őket ezért! Ezt nekünk, testvérek­nek sohasem szabad elfelejtem. Akárhányszor jártam, vagy mentem keresztül Budapesten, soha el nem mu­Amikor mondja, szélesen felderül az arca, ragyog a visszaem­lékezéstől: nagyon finom volt, pedig só sem volt benne... Úgy mesélte, hogy augusztus húszadikán, de mindenképpen István király ünnepe körül volt, amikor általános támadásba mentek át. Az offenzíva már éreztette hatását, de nem volt élelem, ruházat, lőszer, nem volt semmi... lasztottam, hogy - ha csak egy percre is - be ne nézzek édesapánkhoz. Aho­gyan öregedett, 85. éve körül, egyre jobban elhatalmasodott rajta az öreg­ség. Ilyenkor, árva gyermekkoráról, a Kismarton melletti Darázsfaluról, a Wulka partjáról, de legtöbbször az Isonzóról és a Piavéről mesélt. Pedig gyermekkorától dolgos napok, évek, évtizedek után, hogyan lehet az, hogy neki nincs semmi dolga. Időnként bá­tyámat, és ha éppen vele időztem en­gem is, azzal keltett fel az éjszaka kö­zepén, hogy mondjuk meg neki, mi is a dolga, és hova kell mennie... Akkor még nem értettem. Sajnos, kezdem las­san érteni. Aztán kórházba került. Egy őszi estén, hosszú út közben betértem bátyámhoz, hogy együtt menjünk a kórházba meglátogatni. Nem engedtek be bennünket a kór­terembe, azt hittük vizit van. Aztán ki­jött egy igen kedves, intelligens doktor­nő, és mondta, hogy a Kiss bácsi éppen most halt meg. Bemehetünk. Enyhén félrefordított fejjel, csendesen aludt. A soha el nem fáradó, az örökké dolgos, a családját örökké szerető apa, akinek anyánkkal együtt minden gondolata, sóhaja örökké gyermekei felé szállt, már örök álmát aludta. Azt olvastam ősi, ötezer éves tibeti feljegyzések és legfrissebb orvosi kuta­tások szerint, hogy akik a klinikai halál állapotába kerülnek, valami eltávolodik a testtől és mintegy felülről látja, hogy körülötte, teste körül mi történik. Ha így van, akkor látott minket is, ahogy Tibor bátyámmal aggódva várakozunk a folyosón. Azóta már talán találkozott négyévesen meghalt, állandóan fájó szívvel emlegetett kicsi fiával, felnőtten elhunyt fiaival, anyánkkal, bajtársaival is, akik soha sem térhettek vissza az olaszországi öldöklésből. Négyévesen meghalt kistestvérünk csontjait felszed­tük, és egy kis urnában, bal karja alá tettük. Azóta együtt alusszák örök ál­mukat, édesanyánk mellett. A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL 1988-as történt üdülésünkről vissza­térve, elkezdtem kutatni az első világ­háború olaszországi eseményei felől. A Hadtörténeti Levéltár tájékoztatásából kiderült, hogy a császári és királyi sere­gek kötelékében harcolókról nincs adat, de adtak egy nevet, egy magyar honvéd alezredes nevét, aki kutatóként Bécsben dolgozik, s talán tud segíteni... ___________________________________________MSS SÁHDOB S omoskő Somos és Somoskő emlékezik Február 15., a hazatérés napja NMH-Információ Somoskő várát és a községet, valamint Somos­kőújfalut az 1920. június 4-én Versailles-ban aláírt trianoni békediktátum Csehszlovákiá­nak ítélte. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszor­nak és Lipthay B. Jenő, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási köz­benjárására és dr. Auer Pál jogi szakértőként való közreműködése eredményeként 1922. jú­nius 20-án az angol Charrey elnöklete alatt álló bizottság visszaítélte Magyarországnak. A visszacsatolás 1923. április 23-án történt meg, a népszövetségi tanács 24., genfi ülésszaka után, ám a tényleges birtokbavételre 1924. február 15-ig kellett várni. Somoskő és Somoskőújfalu ünnepélyes átvéte­léről a Nógrádi Hírlap 1924. március 2-i számában számol be részletesen. A korabeli beszámolóban ol­vashatjuk, hogy az ünnepségen Magyarország kor­mányzója és a magyar kormány képviseletében dr. Sztranyavszky Sándor, Nógrád és Hont vármegyék főispánja jelent meg. A vármegye képviseletében elkísérték útjára Pályi Pál vm. főjegyző és dr. Paczolay Zoltán vm. tiszti fő­ügyész. Salgótarjánban várta a kormány képviselőjét a somoskőújfaluiak bandériuma, csatlakozott a me­nethez Veres Zoüán járási főszolgabíró, dr. Förster Kálmán polgármester, Paxavidni József alezredes, zászlóaljparancsnok, Róth Flóris, Schmidt Jenő bá­nyafőtanácsosok, Liptay Jenő kormánytanácsos, dr. Pitta Upót rendőrtanácsos, Luby István, Pap-Száz Ta­más vm. biz. tagok és mások. Az ünnepséget követően dr Krepuska Géza udva­ri tanácsos, egyetemi tanár a somosi kastélyban ven­dégül látta a 45 tagú társaságot. Az ebéden közada­kozásból egymillió korona gyűlt össze a Somoskőúj­falui római katolikus templom megrongált orgonájá­nak javítására. Sajnos, történelmünk ezen időszakáról az elmúlt fél évszázad során nem nagyon volt ildomos beszél­ni, nem lehetett nyíltan megünnepelni, holott az itt élők magyarságtudata, Magyarországhoz való kötő­désének mérföldköve és ünnepnapja február 15. Míg Sopront méltán nevezik a hűség városának, addig Somoskő és Somoskőújfalu bátor visszatérése az anyaországhoz méltatlanul el volt hallgatva. Ezen a helyzeten kívánt változtatni Angyal János, a Somoskői Váralja Egyesület elnöke, amikor első íz­ben 1999. február 14-én, a visszacsatolás 75. évfordu­lóján a somoskői várnál határnyitással egybekötött ünnepségen emlékezett meg nevezetes történelmi napunkról. Az elmúlt évben a Somoskői Váralja Egyesület és a Somosi Kultúráért Egyesület elhatá­rozta, hogy 1924. február 15-ét a hazatérés napjává nyilvánítja és ezt a napot minden évben a két civil egyesület közösen ünnepli meg, együtt a város lakos­ságával, minden érdeklődővel. Az idei megemléke­zésre febmár 16-án, vasárnap 10 órakor kerül sor a Somoskőújfalu központjában lévő emlékparkban. Összkép a bírák helyzetéről A Nógrád Megyei Bíróság sajtószóvivője, dr. Barsi József bíró számolt be lapunknak a bíróság jelenlegi helyzetéről, s a ja­nuár 31-én tartott összbírói értekezleten elhangzottakról. NMH-Információ Dr. Lomnici Zoltán, a Leg­felsőbb Bíróság új elnöke, a megyei bírósági vezetők a 2002-es év eseményeiről szóló beszámolói után több fontos kérdést vetett fel beszédében. Elmondta, hogy az országos költségvetésen belül az úgyne­vezett bírósági fejezet, tehát a bíróságoknak irányuló juttatás 2,6 százalékos arányt képviselt a múltban. Ez az arány az utóbbi években 1,9 százalékra csökkent, így fennállt a veszé­lye annak, hogy több bíróság - a Legfelsőbb Bíróság és a 12 megyei - a fizetésképtelenség szélére sodródhat. A jutalom- keret úgyszintén kimerült. A bírói életkörülmények romlot­tak, a béremelések nem követ­ték az inflációt. A magyar bí­rák illetménye EU-s kollégáik bérének 5 százalékát teszik ki. A költségvetés tehát magasabb támogatást kell, hogy nyújtson- hangsúlyozta dr. Lomnici Zoltán. A kúria épületéről szólva az elnök kifejtette, hogy az eleve, a Legfelsőbb Bíróság elhelyezé­sére épült, ezért a benne lévő néprajzi múzeumtól vissza szeretnék igényelni az épüle­tet. A Fővárosi ítélőtábla egy részének jelenleg nincs helye, ők is a Legfelsőbb Bíróság mos­tani épületében működnek, meglehetősen szűkös körülmé­nyek között. Az elnök említést tett az RTL Klub és a Legfelsőbb Bíróság részvételével zajló médiavitá- ról, melynek egyik sarkalatos pontja az volt, hogy a sajtó je­lenléte nem mindig biztosítha­tó a szűkös tárgyalótermekben. Ismert tény, hogy a bírák illet­ményemelése nem az eredeti elképzelés szerint valósul meg. A január 1-jétől beígért 50 szá­zalékos béremelés helyett, júli­us 1-jétől 25 százalékos, no­vember 1-jétől pedig újabb 25 százalékos fizetésemelésben részesül a bírói kar. Országosan 10 százalékkal nőtt az ügyérkezés, sok új fel­adat hárul a bíróságokra. A Legfelsőbb Bíróság tervbe vette a megyei testületekkel való szorosabb kapcsolattartást a kollégiumi üléseken keresztül. Az informatikai rendszer kiépí­tése szintén rendkívül fontos, s ez is pénzkérdés. Ennek 40 százalékát az EU fedezi, a fenn­maradó részt a magyar költség- vetésnek kell kigazdálkodnia. Dr. Lomnici az európai bíró­sági vezetőkkel való jó kapcso­lat fenntartását is hangsúlyoz­ta. Az európai bíróság területén kiélezett versenyre lehet majd számítani. Példaképpen emlí­tette meg, hogy 30 tolmácshe­lyet hirdettek meg a munkavál­lalók körében, de a belgák és németek közül már 16-an ta­nulnak magyarul, angol, német és francia nyelvtudásuk mel­lett. Az EU-ban a kis nyelvek­nek, (pld. az írnek) szintén nagy szerepe lesz a bírói szak­területen. SZABÓ ANDREA NÓGRÁD É, HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó és főszerkesztő: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Főszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN és TIBAY GÁBOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótaiján térségében hívja a 06-20-566-33-55, Balassagyarmat térségében - 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben,' a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1345 Ft, negyedévre 4035 Ft, fél évre 8070 Ft, egy évre 16 140 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken,"akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft: előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. ’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents