Nógrád Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-10 / 8. szám

2003. Január 10., péntek Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal CSALÁDI TÜKÖR A tél és az elhízás Az év végi ünnepek után és következtében az emberek több­sége két-három kilós hízásra panaszkodik. Sok esetben a di- abéteszesek megszokottnál magasabb vércukorértékei ezzel magyarázhatók. A megoldás lényege: a fogyásra nem túl ked­vező téli időszakban egyrészt le kell adnunk a felesleges kiló­kat, másrészt gondoskodnunk kell szervezetünk megfelelő tápanyagellátásáról, beleértve az ilyenkor különösen nélkü­lözhetetlen vitaminokat is. Egyes táplálkozástudósok szerint a téli időszakban némileg növelhet­jük ételeink energiatartalmát. Ez ma már túlhaladott álláspont - véli Székely Katdin dietetikus -, hiszen ezekben a hónapokban még a megszokottnál is kevesebbet moz­gunk, kisebb szervezetünk fizikai igénybevétele, tehát a laktatóbb ételek menthetetlenül súlygyara­podást okoznak. A hideg napok alkalmasak a kö­rültekintő, kíméletes, 6-8 hétig tar­tó fogyókúrára. Ha komoly az elha­tározás, a súlycsökkentő étrend naponta ezer kilokalóriát és 125 gramm szénhidrátot tartalmazzon. A változatosság (és az olcsóság) ér­dekében a frissen kapható zöldség­félék, gyümölcsök mellett a gyors- fagyasztott, savanyított és konzer­vált készítményeket is felhasznál­hatjuk. Ha van rá módunk, télen is fogyasszunk sok friss salátafélét, amelyet ízesíthetünk száraz fűsze­rekkel, pár csepp olívaolajjal, eset­leg kefirrel és joghurttal. (A zöldsé­gek általában a vércukrot nem emelő kategóriába tartoznak, kivé­ve a sütőtököt.) Fő ételeink lehetőleg savanyú káposztából, kelkáposztából ké­szüljenek. A napi három főétkezést egészítsük ki gyümölcsökkel, feke­te kenyérrel, Korpovit kekszekkel. A kis étkezésekre főként gyümöl­csöt fogyasszunk. Böjtnapi ételnek kiválóan megfelel a zöldségsaláta, amelyhez használhatunk konzerv- kukoricát és zöldborsót is. Alap­anyagként télidőben vásároljunk olcsó, friss zöldségeket, mint kígyó­uborka, jégcsapretek, vörös ká­poszta, fehér káposzta, cékla. Régi-új kedvenc: a tengerimalac A tengerimalac hihetetlenül aranyos. A gyerekeknek is ideá­lis háziállat, tanulékony, ritkán harap, és szereti a társaságot. Imádja, ha foglalkozunk vele, vidáman berreg és dörmög ilyenkor. Ha elrohanna, nem nehéz elkapni. Az persze más kérdés, hogy tartsunk-e lakásunkban tengerimalacot. Aki az igen mellett dönt, nem árt, ha figyel néhány apróságra. Az átlagos példány keveset fo­gyaszt, kevés törődést igényel. Hetente egyszer-kétszer kell ki­cserélni az almot, egy-két napon­ta a vizet, ételt és takarmányt vi­szont mindennap érdemes adni neki. Egy terrárium se kerül sok­ba, a kaja és az alom pedig aztán végképp nem. A malac gyorsan hozzászokik az emberek közel­ségéhez, és kiváló játszótárssá válik. Két nőstény jól elvan, igaz, néha balhéznak az ételért. Két hím már nem annyira jön ki egy­mással: verekedésig fajulhat a dolog, kivéve, ha elég nagy az életterük, ahol saját területüket ki tudják jelölni. A két hímhez nem érdemes lányt betenni. Aki ilyet tesz, az kihívja a sorsot ma­ga ellen, ugyanis össze fognak bunyózni az „első éjszaka jogá­ért", a gyengébb példányt pedig halálra fogja éheztetni a domi­náns hím. Az egyik hím ivartala- nítása elméletileg megoldás le­het, de garanciák nincsenek. Tippek vásárlásra: • Az állatkereskedésekben ál­talában rosszul bánnak szegé­nyekkel, nem megfelelően gon­dozzák őket. Az innen szerzett példányok akár terhesek, alultáp­láltak is lehetnek. Főleg nőstény vételekor nem árt megtudni a ko­rát, hisz ha több mint négyhetes, akkor már lehet, hogy vemhes. • A tenyésztők általában azo­kat a malacokat adják el ked­vencnek, amik nem felelnének meg egy versenyen. Amiért érde­mes tenyésztőhöz menni, az az, hogy ők jól bánnak az állatokkal, és lehet, hogy pont olyan fajtájuk is van, ami nekünk kell. • Állatmentő szervezetek el­hagyott állatokra „specializálód­nak”, vagy olyan egyedekre, ami­ket kutatásokra, vagy éppen kí­gyók elé szántak. Itt nagyon vi­gyáznak a kicsikre, de af malacok kora, egészsége és személyisége széles skálán variálódik. • Barátunk tengerimalacának kölykei kiváló lehetőséget nyúj­tanak egy új kedvenc beszerzésé­re - pontosan tudhatjuk, hogyan bántak velük, és az egész csalá­dot megnézhetjük, mielőtt kivá­lasztjuk a nekünk tetszőt. Télen a túlsúllyal is meg kell küzdenünk FOTO: EUROPRESS/EPA Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.lm • www.lakaskultum.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu Madarak a lakásban Balogh István beregszászi madár- és díszhalkereskedő szerint az ál­latok iránti vonzalom mindig egyéni elbírálás alá esik. Nagy ál­talánosságban elmondható, hogy az ő vidékükön lakásban többnyire az „egyedülálló” nyug­díjasok tartanak kutyát, macskát, a családosok pedig halat, mada­rat. A kedvencek természetesen a papagájok. A törpe-, a nimfa-, az énekes, a hullámos papagájok és a többiek. Tudni kell ezekről a színes tol­lazatú madarakról, hogy minél hangosabb a környezetük, ők is annál hangosabbak. A papagáj igen tanulékony jószág. Legyen szó bármelyik fajtájáról. Ha két héten át mindennap rászánunk a dologra húsz percet, akkor jön az első sikerélmény: madarunk ki­Az állatvédőket lehet szeretni vagy nem szeretni, mint ahogyan sok más meggyőződéssel, mozgalommal vagy hobbival kapcsolatban lehetnek fenntartásaink. Egy dolgot azonban nyilván nem vitathatunk el tőlük: nemes célt szolgálnak, még ha nem is tesznek mindenkit egyik napról a másikra az állatokat tiszteletben tar­tó lénnyé. Az alábbiakban arról ol­vashatnak, mi is az állatvédők „tíz- parancsolata”. Válasszunk rostgazdag, egészséges étele­ket, melyek nem tartalmaznak húst. Ha nem is leszünk rögtön vegetáriánusok, a zsírban tocsogó pacal helyett válasszuk a sövény szárnyasokat vagy a halat. Ettől a közérzetünk is jobb lesz. Ne vásároljanak állatokon tesztelt termé­keket! Válasszanak olyan kozmetikumo­kat, mosóporokat, amiket nem teszteltek állatokon, és amelyek nem tartalmaznak állati eredetű anyaggkat. Öltözködjünk okosan. Válasszunk olyan ruhákat és kiegészítőket, melyeket nem Az állatvédők mondják mondja az első szót. A többi szó elsajátítása már könnyebben megy. Egyébként teljes szívvel azoknak lehet ajánlani az új „társbérlőket”, akik biztosak ben­ne, hogy a napi negyedórát rá­szánják erre a sajátos társalgásra. Ha rendszeresen gondozzuk madarainkat, akkor azok - fajtá­tól függően - 10-15-30 évig is el­élnek. Nem jelent tragédiát, ha az együttélés alatt kiderül, hogy valamilyen oknál fogva nem megy együtt a dolog. Ha megunt szárnyas barátaink jó helyre ke­rülnek, akkor új környezetüket könnyen megszokják. Az egyszerű, mezei papagájok esetében türelem és szoktatás kérdése, hogy egy idő után a vál- lunkra szálljanak, a kezünkből egyenek. Vannak ugyanakkor tar­tózkodóbb fajták is, no meg olya­nok, amelyek nem nagyon tűrik, ha kalitkába zárják őket. ______■ V álasszunk olyan sportot, ami nem igényli az állatokkal való kegyetlenke­dést! Élvezzük a táj, a kirándulás szépsé­geit, és inkább lessük meg a rókát, a sóly­mot távcsővel, és simogassuk meg a vad­etetőknél az őzikét, mint hogy véres tró­feaként hirdesse, hogy a puskánk legyőz­te a menekülő állatot. Válasszunk olyan cirkuszt, ahol az embe­ri ügyességet, és nem a ketrecbe kénysz- erített állatok kizsákmányolását csodál­hatjuk meg. Ne adakozzunk olyan szervezeteknek, melyek állatkísérleteket, nagyüzemi ál­lattartást folytatnak! Vegyük fel a kapcsolatot a közelben talál­ható környezet- és állatvédő szervezetek­kel! Nyomtassunk szórólapokat, csinál­junk weboldalt... Válasszunk háziállatot a menhelyekről! Ne vegyünk méregdrágán kisállat-keres­kedésből kutyust, cicust, hisz ezer meg ezer gazdátlan lény vár a menhelyeken. Ne vegyünk egzotikus állatot. Az egzoti- kusállat-kereskedelemben évente több ezer állat pusztul el szállításkor és a nem megfelelő életkörülmények miatt. Használjunk hamar lebomló, környezet- barát anyagokat! Ha lehet, kerüljük a Embertelen bánásmód fotó: europress/epa bőrből, szőrméből, gyapjúból, selyemből, korallból stb. készítenek. Legyünk fittek és egészségesek! Ha jó egészségnek örvendünk, kevesebb gyógyszert kell használnunk, vagyis ke­vesebb, állatokon tesztelt terméket fo­gyasztunk. Ha már kúrálnunk kell ma­gunkat, válasszunk alternatív orvosságo­kat, gyógyfüves teákat, homeopátiás sze­reket, gyógynövénykivonatokat. műanyag zacskók használatát; sok állat fullad meg benne, ha a természetbe ke­rül. Vágjuk szét a palackokat összefogó gumigyűrűt ugyanezen okból. Soha ne engedjünk szabadon lufit, mert az kipuk­kadva, visszahullva állatokat fojthat meg; és ha lenyelik a darabjait, borzalmas kí­nok között pusztulnak el. A macska független állat Napjainkban egyre többen tartanak lakásukban kedvenc állatként macskát. Akik ezt eddig még nem próbálták, el sem tudják képzelni, mivel jár egy ilyen lénynek a befo­gadása, nevelése. Elsősorban az okozza a problémákat, hogy a gazdinak egy idő után azt kell megtapasztalnia, hogy nem ő tartja a kedven­cét, hanem sokkal inkább a macskája az, amely őt alkal­mazkodásra készteti. A macska az egyik legelterjedtebb és egyben legkevésbé ismert házi­állat. Mindenütt megtalálható, fa­lun, a városi bérházak pincéiben, gyárak és intézmények udvarán. Misztikus, büszke, behódolásra képtelen, független állat. Eleganci­áját, tartózkodását, lekenyerezhe- tetlenségét azok értékelik legin­kább, akik egyenrangú félként ke­zelik. Ezt a bánásmódot a macska hűséggel, ragaszkodással és feltét­len bizalommal jutalmazza. A lát­szólagos hűvös tartózkodás mögé rejti gazdag érzelemvilágát, az em­bert érdemei szerint részesíti „ke­gyeiben”. Képességei, intelligenci­ája, érzékenysége azért marad rejt­ve sokak előtt, mert a macska bi­zalmát ki kell érdemelni. A többi háziállathoz képest a macska háziasulása viszonylag ké­sőbb következett be. Általában elfo­gadott nézet, hogy a macskát az ókori Egyiptomban háziasították, ahol nagy becsben tartották a mezei rágcsálók fékentartásában játszott szerepe miatt. Űjabb régészeti lele­tek azonban azt látszanak igazolni, hogy háziasítása már i. e. hatezer tá­ján, Mezopotámiában kezdődött. csülésére való nevelés eszköze lehet. Ebben az új szerepkörben a macskára irányított figyelem fel­fedezte mozgásában, küllemében a szépséget, értelmi képességeit és érzelemgazdagságát. Ebből ter­mészetesen nőtt ki az a törekvés, hogy korábban nem ismert szín­variációk és fajták jöjjenek létre. Ezek voltak a sporttenyésztés kezdetei, amely a XIX. század hetvenes éveiben Angliában kez­dett tért hódítani. Nem meglepő, hogy a macskák sportszerű te­nyésztése éppen Angliában kez­dődött, hiszen Angliának az állat- tenyésztés minden területén év­százados hagyományai voltak. Bár a sporttenyésztés minden országban, különösen kezdetben, csak néhány ember hobbija volt, a tapasztalat azt mutatja, hogy munkájuk jelentősen hozzájárult a macskával kapcsolatos közfelfo­gás javulásához, mert kiadvány­ok, szakfolyóiratok jelentek meg, és az így közreadott ismeretek a „közönséges” macska számára is hasznot jelentettek. A gondozás, táplálás, a beteg­ségek megelőzése és kezelése te­kintetében nincs különbség a „parlagi” macska és „arisztokra­ta” fajtestvérei között. A macska büszkén járja útjait és hidegen hagyja, hogy ősei hány generáció- •a vezethetők vissza, vagy hogy rsíkjai és foltjai kellő elrendezés­ien fedik-e kecses testét. Az ő számára az a sarkalatos kérdés, íogy gazdája átérzi-e azt a fele- ősséget, amely a macskatartással ár, mert ettől függ jóléte és jövő­ének biztonsága. __________________________■ Dn tudatosan Róma utcáin FOTÓ: EUROPRESS/EPA mészetet, esztétikai élményt nyújt, viselkedésének megfigye­lése az élővilág megértését segíti elő, de enyhítheti a magányt is. Gyermekes családban az egész­séges természetszemlélet kiala­kulásának és az állatok megbe­A különleges fajtájú macskák kézzelfogható gazdasági hasznot nem nyújtó társként, vagyis ked­venc állatként a XVI. században jelentek meg Európában. Ked­venc állatként a macska szerep­köre átalakult. Közel hozza a tér-

Next

/
Thumbnails
Contents