Nógrád Megyei Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-18 / 15. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MAGAZIN 2003. JANUÁR 18., SZOMBAT Faragó Zoltán: T E R E F* J Á E Ö Dermesztő hideg, azután gyors hóol­vadás. Ez volt az elmúlt hét időjárása egyetlen mondatban. Hó már csak ke­véske érkezett a felhőkből: a fagyott égi áldás nemhogy dunnát nem terített a tájra, de még vékonyka lepedőt is csak kétszer... A Medves-fennsík, ha most kellene nevet adni neki, alighanem Nyulas- fennsík néven kerülne rá a térképre. Egykor - állítólag - az itt élő medvék után adtak nevet a hegytetőn nyújtóz­kodó, csaknem sík területnek; a medvé­ket azonban már régeakipusztította in­Hótaposás a Medves-fennsíkon A fénykőpusztai magasles ellenfényben nen a terjeszkedő ember. Persze nyúl sincs sok, de a hóban megmaradó, jel­legzetes nyomok úgy mutatják, mintha tucatszámra tanyáznának a területen. A mezei nyúl sokat kóborol ilyenkor a tápláléka után, a nyomokat pedig ne­héz kibogozni. Lehet, hogy csak egyet­len példány járta be keresztül-kasul a Róna-lapost... A réti kereszt felé halad­va aztán rókanyom is keresztezi az utat. Lám csak, ahol nyúl van, ott a ravasz­di is megjelenik, még akkor is, ha nem a nyúlhús a fő táplálé­ka. Inkább egerekkel, pockokkal, dögökkel táplálkozik ez a vörös bundás rablólovag, de bizonyára a kör­nyék településeinek tyúkjai is tudnának mesélni ezt-azt a rémtetteiről- már, ha a közismerten cse­kély értelmű tyúkok rendelkeznének a mesemondás szépsé­ges tudományával... Egyébként meg olyan nagy most a csend, amilyet ezen a vidéken ritkán tapasz­tal az ember. Akkora hó esett, hogy a gyomnövények nagy­részt eltűntek alatta. A magevő madarak ezért nagyrészt odébb álltak, csak a Rónafa­lu felett húzódó fasor szélén keresgél bána­tos füttyentéseket hal­latva két süvöltő. Róna és a Gortva- völgy fölötti gerinc között a havazás óta még nem járt sen­ki. A sík területen meg is kell küzdeni minden lépésért, mert van, ahol térden felül süllyed az ember a szűz hóba, máshol meg bakancstalpig sem ér a fe­hér lepel. A feltá­madó szél pár nap­ja még minden lé­pés után méterekre repítette a hókris­tályokat, de mos­tanra megroggyant itt is a hótakaró, s már a szél sem olyan dermesztő, mint amilyen a nagy hidegek ide­jén volt. Körülbelül négy­szer annyi ideig tart az út a mély hóban, mint más­kor; nem baj per­sze, ennek éppen most van itt az ide­je. A téli szél zúgá­sát fenyőrigók ki­áltják túl, azután a „sák-sák-sákk” han­gok elhalnak a tá­volban. A mély hóban egyszerűbb egy adódó keréknyo­mot követni, mint A Vecseklöi-oldal bükkfái a Medves-fennsík peremén térdig süppedve felismerem, hogy egy őz. A következő pillanatban aztán valamilyen előttünk ismeretlen ösztöne megsúgja neki, hogy látom. Megugrik, egy másodperc múlva pedig egy másik őz is utána ira­megszenvedni minden lépésért... A fénykőpusztai magasles igen érdekes ellenfényben, de utána ismét hótaposás következik. A Vecseklői-oldalban leg­alább a szél nem ér. Itt vaddisznó- és őznyomok is akadnak, azután egy szar­vastehén patalenyomatai kerülnek elém. Amikor egy helyen megállók, va­lami mozdul az alattam húzódó rudas erdőben. Takarásba húzódik, de azután módik. A hó elnyeli a zajt, a fatörzsek között pedig pillanatok alatt eltűnik a két szürke kabátos vad. Salgóbánya felé veszem az irányt, de igen lassan fogy az a körülbelül két ki­lométer... A nyúlnyomok erre is min­denfelé keresztül-kasul vezetnek, s egy helyen rátalálok a tapsifüles hálószobá­jára. A hó elárulja, hogy a rét közepe fe­lé baktatott, azután a saját nyomán visszafordult, egy helyen nagyot ugrott, s ott kuporodott le néhány ökölnyi rej- tekébe. Ahol a szél nem éri a lapuló ál­latot, ott a lehetőségekhez mérten kelle­mes körülmények között pihenhet, hi­szen a jól szigetelő fehér lepel alatt állí­tólag nulla fok körül van a hőmérséklet. A fiatal cserfák még tartogatják meg­bámult leveleiket, a feltámadó szél le­A SZERZŐ FELVÉTELEI szakít egy-egy hókoloncot a gallyakról. Olyan zajt csap, mintha valamilyen ál­lat iramodna meg az erdőszélről, de hol vannak ilyenkor a vadak? Valahol szél­védett zugokban pihennek, bolondok lennének kitenni magukat a kellemet­len széllökéseknek. No, igen. Több eszük van, mint a havat órák óta taposó embernek... VASÁRNAPI NÓGRÁD* HÍRLAP a IkfezItesíiItfölteméL Mavii ált:: 3410 IFil A tartalomból: A sólyom embere n A bárdudvarnoki születésű „solymász”, Cey Bért Róbert Gyu­la nagy kalandornak mondható. Az 1956-os forradalmat követő­en, mint megannyi társa, ő is vándorbotot fogott és Svájc, majd Franciaország érintésével Tibetig csatangolt. A transzcen­dens meditáció alapos tanulmányozása után Burmában követe lett a képviselet nélküli népek és nemzetek világszervezetének. Az ENSZ mel­lett működő szervezet hágai közgyűlésén ne­vezte el őt Looking Horse, a sziú indiánok főtál­tosa a sólyom emberének. Cey Bert 35 évnyi vi­lágturné után 1991-ben végleg hazatért. Itthon gasztronómus szakíróként ismert. Égi jelekre vadásznak Lágymányoson Műholdmegfigyelő állomást hoztak létre az EL­TE Környezetfizikai Tanszékcsoportján. A léte­sítmény különlegesnek mondható, hiszen az aszálykárok enyhítésé­ben, a föld- rengések természeté­nek ponto­sabb megis­merésében, de még az űrkutatás­ban is ki­emelt szerepet kaphat. A földi és égi jeleket megfejteni igyekvő szoftvert egyébként több mint tíz éven át fejlesztették az egyetemen. El­képzelhető, hogy a lágymányosi csodamasina segítségével előbb-utóbb még földrengés-előre­jelzésre is képesek lesznek tudósaink. Gora nem gerjed a Galatára Úgy fest, a honi labdakergetők nem vágynak a hírnév­re, a nemzetközi megmérettetés he­lyett egyre többen választják a honi állóvizet. No, per­sze itt is lehet szépen keresni, de cserébe nem kell megszakadniuk. A Fradi messze legtehetsé­gesebb focistája, Gera Zoltán, ahogy korábban azt Illés Béla és Tököli Attila is tette, nemet mondott a 75 milliós török ajánlatra, viszont né­met, francia, sőt spanyol csapat is komolyan ér­deklődik, így keddig válaszolnia kell a Fradinak, hogy velük tart-e Ciprusra. Van-e gyógyszer gagyi ellen? A mindent elöntő gagyihullám terjedése ellen mozgalom alakult. Az „ízlésrendőrséget” ismert arcok, Geszti Péter, Friderikusz Sándor és Varnus Xavér hozták létre, ám Geszti és Fridi, amilyen gyorsan jött, olyan hamar ment. Varnus, látszólag magára maradt. De a jelek szerint nem adja fel a harcot. A művész különösen az agyse- jtromboló valóságshow-kat utálja. Rezignáltan jegyzi meg: „nincs az az orgona, ami felülmúlná Zámbó Árpy szellentéseit.” Nők a gáton Tarolnak a nők a hazai politikában. A népszerű­ségi lista első kilenc helyezettje között öt politi­kus asszony tündököl. Dávid Ibolya Medgyessyt és a köztársasági elnököt, Mádl Ferencet is meg­előzve első. Tőle nem sokkal lemaradva az ötö­dik helyen „vitézkedik” Csehák Judit, a hetedik pozícióban Kóródi Mária, a nyolcadikban Szili Katalin, a kilencedikben pedig Lamperth Móni­ka található. A nők előretöréséről szóló cik­künkben mások mellett az MDF „háziasszo­nya”, Dávid Ibolya is "megmondja a magáét. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: ,A franciáknál ínyencség a csiga, nálunk meg szabadon randalírozhatnak.” Ezúttal Harsányi Erika (Szurdokpüspöki, Szabadság út 167.) olvasónknak kedvezetett a sze­rencse. E heti rejtvényünk megfejtését kérjük, hogy január 23-ig juttassák el szerkesztőségünk címére.

Next

/
Thumbnails
Contents