Nógrád Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-11 / 212. szám

2002. SZEPTEMBER 11., SZERDA REGIONÁ LIS NAPLÓ 3. OLDAL Elszaporodtak a besurranó tolvajlások A Balassagyarmati Rendőrkapitányság működési területén az elmúlt időszakban elszaporodtak a „besurranásos” lopások - tájékoztatta lapunkat Perczénédr. Toldi Ibolya rendőr őrnagy, sajtószóvivő. Balassagyarmat, rendőrség Jelentős kárt okozó lopás történt Herencsényben, ahol az egyik portára háza­lók tértek be. Míg beszélgettek a házigazdá­val, a látogatóknak volt idejük szétnézni a portán. Később aztán a gazda nagy riada­lommal vette észre, hogy sehol sem találja a félretett pénzét. Kereste több százezer fo­rintját, de annak hűlt helyét találta, ugyan­úgy, mint a házalóknak, akiket mindeddig a rendőrség sem talált meg. Terényben a kapukulcs maradt - a jó szo­kás szerint - a zárban, nem okozott gondot a tolvajnak, hogy körülnézzen a lakásban. Bizonyára ismerte a betolakodó a mondást, mely szerint „aki keres, talál”: nem is csaló­dott, több százezer forinttal távozott. A legutóbbi lopás Mohorán történt, ahol az idős házigazda a kertjében dolgozva nem vet­te észre, hogy tolvaj jár a házban: mire a ker­tészkedésből visszatért, a pénztárcájának nyo­ma veszett. Hogy ki vitte el, az máig is kérdés. A rendőrség minden lehetséges fórumon figyelmezteti a lakosságot, hogy vigyázzon értékeire. Elsődleges, hogy a lakáskulcsot senki ne tegye a lábtörlő alá, a kapukulcsot ne akassza a kapufélfa mögé, e „rejtekhelye­ket” mindenki ismeri. Ettől jobb megoldás az is, ha beadják a szomszédba a lakás kul­csait, ha nem akarják magukkal vinni. A készpénz a legbiztosabb helye a pénz­intézetekben van; igaz, az ottani elhelyezés a falvakban kicsit nehézkesebb, de - szól a szakemberek tanácsa - felesleges a kelleté­nél több készpénzt tartani otthon. Az alka­lom szüli a tolvajt - az pedig tudja, hogy a pénz helye még manapság is sok helyen a vánkosokban, vagy a sifonérban van. Évek óta visszatérő jelenség, hogy az őszi betakarítások idején megszaporodnak a ház körüli tolvajlások, betöréses lopások. Az eb­ben utazó bűnözők gyakran még azt is meg­figyelik, hogy mikor adja el a házigazda a pi­acon a portékáját, majd valamilyen ürüggyel a házba betérve, gyorsan elcsenik a meg­szerzett pénzt. De sokszor így járnak azok a mezőgazda- sági termelők is, akiket figyelmes szemek néznek, mikor adnak el nagyobb értéket és aztán csak a lehetőséget keresik, hogy ho­gyan könnyítsék meg a gazdát. A lehetősé­geket pedig a szakemberek szerint mi ma­gunk adjuk azzal, amikor könnyelműen bá­nunk az értékeinkkel. Az egymás vagyonára való odafigyelést szorgalmazza a rendőrség a Szomszédok egymásért mozgalom kiter­jesztésével, vagyis a lakosság és a polgárőr­ségek napi kapcsolatának erősítésével. A különösen ősszel elszaporodó lopási esetek nehezen deríthetők fel, mivel a lakos­ság a mezőgazdasági munkák miatt nincs otthon, szinte üresek az utcák és tanúk is alig akadnak. Hasznos az idegen autókra odafigyelni, és ha gyanúsak, a rendszámu­kat feljegyezni; ha házalók járnak az utcá­ban, akkor pedig célszerű hívni a körzeti megbízott rendőrt, vagy jelenteni kell azt a polgármesteri hivatalban. Ez azért is szüksé­ges, mert a házalás tiltott tevékenység. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a há­zalók egy része nemcsak eladni akar, hanem szívesen veszik szemügyre a házakban talál­ható értékeket is... A rendőrség még az egyházakhoz is eljut­tatta azt a felhívást, amely a lopások megelő­zése érdekében készült. Különösen az egye­dül élő, idős emberek vannak ennek a ve­szélynek kitéve, akikre nemcsak a rokonok­nak, hanem a szomszédoknak is illik odafigyelni. ________________szabó endre T ÖRÖTT, HIÁNYOS PADOK. Rossz állapotban van a Palóc liget köztéri padjainak többsége: az ülőal­kalmatosságok jelentős részéről hiányzik a háttámla, sok esetben csak a betonlábak mutatják, hogy korábban itt pihenhettek meg a ligetbe látogatók._____________________________________fotó: rigó t. G yarmat barátai újra találkoznak Budapest 2002. szeptember 24-én, ked­den 18 órakor rendezik meg Balas­sagyarmat Baráti Körének ez évi találkozóját a BM Duna Palota színháztermében. Az este folyamán többek között dr. Limbacher Gábor megyei mú­zeumigazgató a Nagy Iván Regio­nális Kutatóközpont létrejöttéről és az idegenforgalmi muzeológia terveiről számol be. A város életé­ről Juhász Päer polgármesterrel, Herczeg Hajnalka alpolgármester asszonnyal Páervári Boglárka, a Magyar ATV műsorvezetője be­szélget. A Madách Imre Városi Könyvtár autóbuszt indít Budapestre, hogy az érdeklődő balassagyarmatiak találkozhassanak elszármazott is­merőseikkel: Az indulás ideje: 2002. szep­tember 24., kedd, 14.30 óra, helye: a Mikszáth Kálmán utcai parkoló. Az utazás költsége: 600,- Ft. Visz- szaérkezés: 23 óra körül. ■ Röviden CSIKÁSZ ISTVÁNRA EMLÉ­KEZNEK. Emléknapot tartanak Csikász István tiszteletére szep­tember 13-án, pénteken: a mű­vész síremlékét a katolikus te­metőben 16 órakor Juhász Péter polgármester avatja fel. A napot 18 órától emlékest zárja a Rózsa­völgyi művészeti iskolában. A SZÁRNYASKERÉK KATONÁI. Szeptember 12-én, csütörtökön a Madách Imre Városi Könyvtár­ban lesz a premierje Gere József A szárnyaskerék katonái - Ho­gyan lett Balassagyarmat a leg­bátrabb város? című könyvének. ORRA TÖRÖTT. A Balassa­gyarmati Rendőrkapitányság nyomozást rendelt el két cser­háthalápi férfi ellen, akik a kö­zelmúltban a helyi italbolt előtt ököllel bántalmazták egyik falu­belijüket. A férfi orrcsonttörést és arczúzódást szenvedett. ■ Vélemények a Balassagyarmati Naplóról Két száma jelent meg idáig a Balassagyarmati Naplónak, a Nógrád Megyei Hírlap in­gyenes városi kéthetilapjá­nak. Új kiadványunkról kér­tük ki olvasóink véleményét. Kamarás József: - Jó, hogy elindult ez a kezdeményezés. Az embereket általában érdekli, hogy mi történik azon a helyen, ahol élnek. De túl száraz az új­ság... Minek tömik tele az embe­rek agyát azzal a rengeteg adat­tal? Az adatok önmagukban nem érdekesek, hamar kiszáll­nak a fejből. Színesebbé kellene tenni a témákat érdekes történe­tekkel, érdekes emberekkel, ter­mészetesen a közöttünk élő em­berekre gondolok. így az olvasó ki is kapcsolódhatna, ha kézbe veszi az újságot, nemcsak infor­mációkhoz jutna. Galli Károlyné nyugdíjas: - Túl sok a politika az újságban. Ha bekapcsolom a rádiót vagy a tévét, ömlik a politika. Egysze­rűen belefárad az ember. Külön­ben a helyi politika és az orszá­gos között nincs nagy különb­ség, úgyis akkor válik el min­den, amikor már lezajlottak a választások. Az ígérgetésekben nincs hiány... Én szívesen olvas­nék múltbéli érdekességekről, amelyekről gyermekkoromban nem hallottam. Érdekelne, hogy hol is éltem le az életem. Incza Jánosáé tanárnő: - Szóljon az újság színes, érdekes eseményekről, a mi mindennap­jainkról! Egy jó lapban minden­kinek meg kellene találnia azt a témát, ami érdekli: a nyugdíjas­nak, a diáknak, a vállalkozónak egyaránt. A címlapon külpoliti­ka, belpolitika, várospolitika kellene, hogy helyet kapjon! A regionális Idtekintőben az Ipo- lyon túlra is jó lenne áttekinteni, hiszen ez összetartozó régió, a palócság régiója. A gazdasági részben egy piaci körkép is he­lyet foglalhatna, melyet a kiske­reskedők megnézhetnének. Egy teljes oldal kellene, hogy a kul­túráról szóljon. Gyarmat iskola­város, művészeti iskolája is van, rendkívül sok értéket fel lehetne kutatni a művészet terén is... Ri­portokat lehetne készíteni érde­kes emberekkel e területen. Az­tán jöhetne a sport, s a végére a hirdetések, szolgáltatások. Gon­dolatok is legyenek benne, ró­lunk, nekünk és értünk szólja­nak... Esetleg egy novella vagy vers beleférhetne a kultúrrovat- ba. A szerkesztőgárda óriási fel­adata a lap írásainak lényeglátó elrendezése, az újságírók felada­ta pedig az, hogy jól, figyelem- felkeltően írjanak! Fábián Lászlóné: - Jó ötlet­nek tartom a lap indítását, fon­tos tudnunk a város életéről. Ér­dekelnének a városvezetés ter­vei, gondjai, s az lenne az ideá­lis, ha a polgármesteri hivatal válaszolna is a felvetett problé­mákra, s a megoldást nyíltan elénk tárnák. Szinte levelezés is folyhatna a hivatal és a lakosság között... Az üzletek, vállalkozá­sok bemutatása szükséges, és tetszett is. SZABÓ ANDREA _______________________________Beszélgetés Kamarás Józseffel, Balassagyarmat díszpolgárával____________________ „ Ha meghalunk, se adjuk a várost!” Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy alig akad Balassagyarmaton olyan ember, aki ne ismerné a 93 esztendős Kamarás Józsefet, a város Pro Urbe-díjas díszpolgárát, a Civitas Fortissima Kör örökös díszelnökét. Párját ritkító, hogy mennyire ragaszkodik szőkébb hazájához: lokálpatriotizmusa szin­te legendássá vált. A főutca közepén, a katolikus templom szomszédságá­ban lévő otthona tárva-nyitva áll minden látogató előtt.- Mostanában nem túl jó hírek ter­jengnek az egészségi állapotáról. Hogy tetszik lenni?- Rendetlenkedik a vérnyomásom, naponta többször is meg kell hogy mér­jem. Szédülök is, nem merek az utcára menni, szobafogságra vagyok ítélve. Borzasztó ez egy olyan embernek, aki úgy szeret jönni-menni, mint én.- Azért látogatókban nincs hiánya?- Ide hozzám sokan járnak, hál' is­tennek rengetegen ismernek... A régi barátok sajnos, már kihaltak, de van­nak derék, jó gyerekek, humorosak, akikkel nagyon szeretek énekelni, mulatni. Néha hegedűn is pengetek, tíz évet az életemből pedig csellóz­tam. Ez a másik oldalam: a bohém Ka­marás...- A „bohém Kamarás” mellet ismer­jük a városáért mindig tenni kész, igazi lokálpatriótát is. Meséljen a szüleiről, a gyermekkoráról, a gyermekkori város­ról!- Annak ellenére, hogy gyarmati va­gyok, mégis Salgótarjánban jöttem a vi­lágra. Édesapámat a Pénzügyi Igazgató­ság pénzügyőri fővigyázóját Salgótar­jánba helyezték. Édesanyám a rokonok révén előzőleg már megismerte Balas­sagyarmatot, jó barátságot kötött a Sztranyavszky, Paczolay, Kacskovics családokkal, s mindenképpen vissza akart térni ide. Ipolyhídvégi származá­sú édesapámnak sem volt ez ellenére, így aztán az én születésem után pár hó­nappal áthelyezték őt a gyarmati pénz­ügyi palotába. Egyedüli gyermekként is nagyon szép gyermekkorom volt. Óvodába a li­get sarkán álló épületbe jártam. Elemim az akkori Nemzeti Iskola volt, melyet Erdélyi József, az országos hírű kar­nagy igazgatott. Csodálatos ember volt. Én még játszottam az ő általa vezetett Balassagyarmati Dalárda Szimfonikus Zenekarban.- A Balassi-gimnázium kiemelkedő szerepet töltött be az életében. Annál is inkább, mert itt érte az életre szóló él­mény: a csehkiverés...- Igen, dr. Kiss Lőrincz osztályfőnök, Blázsik Károly hittanár és Majtényi Gyula szinte belénk oltotta a hazafisá- got. Rengeteget meséltek nekünk a ma­gyarság Szent István-i útjáról, megerő­södéséről, vittek minket kirándulni.- Milyen élményei vannak a csehki- verésről?- 1919 január 15-én a csehek egysze­rűen megszállták a várost. Ekkor a ba­lassagyarmati megyeházán tartott nagygyűlésen a gyarmatiak - Pongrácz György, Kubicza István, Vizy Zsig- mond és a meghívott vezetők - le­mondták, hogy inkább meghalnak, de nem adják a várost. A diákságot is be­szervezték a felkelésbe. A „balas- sisták” tudták, hogy a fegyverek a ka­tedrák alá és a kutakba vannak elrejt­ve. Január 29-én hajnalban aztán meg­kezdődött a puskaropogás. Én az édes­anyámmal rejtőztem el, előzőleg pedig egy rokon fiú, nyolcadikos gimnazista az én apámtól is puskát kért. Édes­apám nem tudott a készülő felkelésről, aztán őt is tartalékba helyezték aznap éjszaka. A várost végül is a diákság, a vasutasság, a gyarmati szlovákok, a kis számú katonaság és a lakosság egy ré­sze mentette meg.- Hogyan alakult az élete a gimnázi­umi évek után?- Bár mezei jogász vagyok, s csak egy vizsgám hiányzott a doktori cím el­éréséhez, a szüleim korai halála miatt állást kellett keresnem, s a járásbíróság­nál helyezkedtem el tisztviselőként. A második világháború alatt behívtak ka­tonának, később levente körzetpa­rancsnok lettem. Amikor bevonultunk a Felvidékre, már az MTI-nél is dolgoz­tam mint tudósító. 1944-ben a Földműves Kisgazdapárt felfigyelt a tudósításaimra, s meghívott a gyarmati rendőralakulathoz, melyet akkor hoztak létre. Közben megnősül­tem, Vitéz Gyarmati Sándor honvédal­hadnagy lányát vettem feleségül, akivel korábban egy irodában dolgoztunk. Három gyermek született a házassá­gunkból, egy lány és két fiú. Még a rendőrségi szolgálatom alatt történt az az eset, amikor a németek ál­tal itt hagyott aknákat, fel nem robbant lőszereket gyűjtöttem össze öt szakér­tővel. Az utolsó akna hatástalanításakor mind az öt velem dolgozó ember meg­halt, csak én éltem túl a robbanást. Kenessey doktor úr hozott vissza az életbe... Addig is meglévő istenhitem csak erősödött azáltal.- Mikor került el a rendőrségtől?- Amikor a kommunista rendőrpa­rancsnok felhívott, hogy lépjek be a pártba, de erre nem voltam hajlandó. Kenessey Albert vett fel a városi kór­házba szertárnoknak a kórház gazdasá­gi ügyeit intézni. Közben a domonko­sok által létrehozott Credo Egyesület titkára is lettem.-Sa kórházi évek hogyan teltek?- Rengeteg kultúrműsort rendeztem a munkám mellett, de Kenessey Albert- tel és Bartha Elemérrel megírtuk a kór­ház vázlatos történetét is. Az irodalom egyébként mindig érdekelt., Több mint kétszáz versem van, színdarabot is ír­tam, dramatizáltam.- A Civitas Fortissima Kör ötlete ho­gyan született meg?- Úgy éreztem, balassis tanáraim szinte síron túli parancsa, hogy aki a leghosszabb ideig marad életben az ak­koriak közül, harcolja ki, hogy ez a vá­ros kiérdemelhesse a legbátrabb címet. Még Göncz Árpádnál is közbenjártam segítségért, s végül megszületett az er­kölcsi dicsőség. Emellett kellett egy, a város ügyeivel foglalkozó, politikamen­tes kör, melyet először kórházi orvo­sokkal hoztunk létre, de mára már száz tagja van.- Milyennek látja a mai Balassagyar­matot? Épül-e, szépül-e, törődik-e a ha­gyományaival?- Nézze, nagyon szeretem ezt a vá­rost. Ezért is fáj, ha valami nem úgy tör­ténik, ahogy kellene. Az illetékeseknek általában személyesen szólok, ha prob­lémám van. De újságcikkeket is szok­tam írni közérdekű témákban. A város- vezetés sok problémával küzd. Viszont a jó dolgokat is észre kell venni. Kitűnő­en működnek többek között a zeneis­kola, a könyvtár, a múzeum, a honis­mereti kör és a gimnáziumok.- S mi a véleménye a mai városi la­kosságról? Érdekli-e a gyarmatiakat a saját múltjuk?- Sajnos, elközömbösödtek az embe­rek. A hazafias érzést is hiányolom... Nagyon sokan csak a pénz bűvöletében élnek, egyre többre is többre kívánnak törni, s közben elveszítik boldogságu­kat, eltűnnek a valódi értékek. Engem mindig a belső kiforrott meggyőződé­sem vezérelt. SZABÓ ANDREA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents