Nógrád Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-10 / 211. szám

2 . OLDAL jjjjjjjp SALGÓTARJÁN MEGYE I KÖR KÉP 2002. SZEPTEMBER 10., KEDD Nógrád Megyei Hírlap ________Baráth Ottó jegyzete A fenntarthatóság felé... Q Nagy horderejű feladatunk c®p az információs rendszerhálózat kiépítése Az országban és a megyében lévő áfészekkel együtt jelenünket és jövőnket döntően meghatározó soron következő kongres­szusunk megrendezésére készülünk. Ebből az alkalomból a napi munka maradéktalan elvégzése mellett lényeges tenniva­lóink közé soroljuk az eseményre való felkészülést. A közelmúltban ért véget Jo­hannesburgban a Föld­csúcsként emlegetett világ- konferencia. A „csúcs” titulus aligha túlzás: a megnyitón 9300-an vettek részt, 4100-an a kormányok képviseletében, köz­tük a magyar delegáció is. A ta­nácskozás célja a fenntartható fejlődés feltételei fennállásának áttekintése volt, annak vizsgála­ta, hogyan biztosítható a világ országainak fejlődése, figyelem­mel a környezet követelményei­re, valamint egy a Föld és az em­beriség érdekeit szolgáló akció­terv elfogadása. Hallván a hírt, eszembe jut, vajon tudjuk-e egyáltalán és pontosan, mit is jelent a fenn­tartható fejlődés és hol tartunk mi a fenntarthatóságban? Az előbbiek közelítése érdekében a sok meghatározás közül néz­zünk meg egyet. A fenntartható fejlődést úgy kell tekintenünk, mint a gazdasági, társadalmi, technikai kapcsolatok átalakítá­sának folyamatát, olyan fejlődés megvalósítását, amely mellett a természeti és emberi környezet a jövő generációi - vagy ahogy szokták mondani: unokáink - számára megőrizhető. Ez utóbbi maga a fenntarthatóság. Közelebbről: különbséget kell tennünk növekedés és fejlő­dés között. Utóbbi több az előb­binél, a fejlődés minőséget is hordoz magában. A fenntartha­tó fejlődés felöleli a természeti erőforrások fenntartható fel- használását, azaz az újrahasz­nosítást, a biodiverzitás, a gene­tikai sokféleség megőrzését, az emberi egészség és biztonság védelmét, a jólét megteremtését. Ennek egyik eszköze a fejlett és fejlődő országok közötti kü­lönbségek csökkentése, orszá­gunkban pedig legalább a lesza­kadt régiók felzárkóztatása. S ha így tekintjük a fenntart­hatóságot, láthatjuk, messze va­gyunk tőle. Jó, ha tettünk né­hány lépést felé. Ilyen volt világ­méretekben 1992-ben a riói nyi­latkozat 27 elvének elfogadása és a hozzá kapcsolódó Agenda 21 programja, országunkban pe­dig 1995-ben a környezetvéde­lem általános szabályairól, majd ezt követően az egyes környeze­ti elemek és 1996-ban a termé­szet védelméről szóló törvények megalkotása. Egy lépés volt a fenntarthatóság felé regionális szinten az önkormányzatok kör­nyezetvédelmi programjának kidolgozása. J ogi normák tekintetében és ki­nyilatkoztatásokban „valami van”, de az egész „nem az iga­zi. "Mert a végrehajtásban csődöt mondott az ember. Világméretek­ben nem került realizálásra a riói ajánlás - ezt a fentebb idézett Föld-csúcson már meg is állapí­tották. És hogy nálunk mi tör­tént, arról is hosszasan lehetne értekezni. Tessék csak kimenni gyönyörű természeti környeze­tünkbe, ahol esetenként az embe­ri felelőtlenség, gondatlanság számtalan példája látható, de nem szívderítő épített környeze­tünk látványa sem. S hogy akkőt mit lehet még tenni a fenntartha­tóság érdekében? Szerintem már „csak" a mentalitásunkon illene változtatni, felelősen gondolkod­ni és emberhez méltó módon kel­lene bánni értékeinkkel. Addig, amíg nem késő, mert unokáink a nyakunkra nőnek, s meglesz a véleményük rólunk. Ez egy dolog. De mi lesz velük? Az ÁFEOSZ által kiküldött kong­resszust előkészítő anyagot cégünk is megkapta áttanulmányozásra, hogy a felkészülés eredményesebb legyen. Ugyancsak ezt a célt szol­gálja a közeljövőben megrendezés­re kerülő régiós tanácskozások so­ra, ahol társaságunk is képviselteti magát. Ezek hazánkban az áfészek megerősítését, rendszeres fejleszté­süket teremtik meg a feltételeket a hatáskörükbe tartozó vásárlók mi­nél jobb kiszolgálásához a velük való kapcsolat erősítése jegyében. Ezért tartjuk fontosnak kongresz- szusunkat, ahol a többi között ké­pet kapunk az elmúlt időszak mun­kájáról, a következő évek feladatai­nak megvalósításához szükséges segítségről. A ránk váró feladatok közül nagy horderejűnek tartjuk az infor­matikai rendszerhálózat kiépítését, ami számunkra azért fontos, mert ennek megvalósulása jelentős mér­tékben növeli ágazatunk gazdasági stabilitását és egyre szélesebb kap­csolatot tudunk kiépíteni partnere­inkkel, szállítóinkkal, nem utolsó­sorban az COOP-rendszer országos és régiós szervezeteivel. Ez a kapcsolatrendszer remé­nyeink szerint jelentősen javítja majd az áruellátást, növeli elismert­ségünket, jó értelemben vett hírne­vünket a vásárlók körében, az irán­tunk érzett bizalom jegyében. A COOP-rendszerrel együtt cé­günknek (a Magyamándori Szö­vetkezeti és Kereskedelmi Rt.-nek) az a terve, hogy az így eszközeink segítségével tovább népszerűsítjük magunkat, egyre nagyobb lehető­ségünk lesz a legszélesebb áruvá­laszték biztosítására. Cégünk ugyan kis településeken működik, ennek ellenére a jövőben technikailag is felzárkózik a na­gyobb településeken működő egy­ségekhez. Ugyancsak fontosnak tartjuk a személyi állomány szak­mai képzését, továbbképzését, aminek eredményeképpen vásárló­ink még kulturáltabb kiszolgálás­ban részesülnek. Vevőink tapasztalták az elmúlt években, hogy részvénytársasá­gunk több százmilliós beruházás­sal eddig is sokat tett a korszerűbb kereskedelem megvalósulásáért, a növekvő választék biztosítása, vá­sárlóink kényelme, igényeinek ki­elégítése érdekében. Ez az üzletpo­litikai elvünk gazdagítása határoz­za meg munkánkat, vevőink szol­gálatát. Vásárlóink eddig is tapasztalhat­ták, tapasztalják, hogy a COOP- rendszer tagjaként versenyképes árakat tudtunk kialakítani. Tovább­ra is állandósítjuk számukra a nép­szerű kezdeményezést, akcióink sorozatát, melyet nemcsak tovább folytatunk, hanem gazdagítunk is. Tisztában vagyunk azzal, hogy tagjainknak, vásárlóinknak kö­szönhetjük célunk stabilitását, fej­lődését. Az így megszerzett bizal­mat a cég dolgozóival együtt to­vábbra is eredményesen kívánjuk kamatoztatni. Megköszönve és bízva eddigi tá­mogatásukban, tisztelettel köszönti Önöket Mikus András az Rt. ügyvezető igazgatója __________________&BJ A ki nagyon hiányozhat Salgótarjánból I960 ősze volt. Akkor 13 év körüli, alig bakíis kislány voltam, amikor először jött hozzánk Kiss Béla doktor úr házi vizitre. Anyám valami ilyesmit mesélt róla: „Nem mindennapi fiatalember az új körzeti orvosunk a vásártéri rendelőben. Komoly, rendkívül alapos és körültekintő.” Apám még hozzátette: „És igen nagy a szak­tudása..., s mégis annyira szerény !” A mandulagyulladás -ősz lévén - mégis megérkezett, s vele együtt Kiss doktor úr is. Akkori megjelenésére már csak homályosan emlékszem: sötét hajára, férfiasán szép, kis­sé lágy arcvonásaira, csendes, komoly be­szédére. Felserdülésem óta most vizsgált meg először orvos, hallgatta meg tüdőmet sztetoszkóppal. Legszívesebben a takaró alá bújtam volna zavaromban. Kiss doktor úr azonban rendkívül tapintatos volt. 1993-ig volt a háziorvosunk. Mi „fogytunk el” fokozatosan mellőle. Mi, a gyerekek elke­rültünk a városból, apám 1990-ben halt meg, anyám 1993-ban elkerült Salgótarjánból. Kivételes orvos, kivételes személyiség volt. Nagy szaktudású, kiváló belgyógyász és diagnoszta, rendkívüli hivatástudattal és nagy szeretettel, empátiakészséggel és em­berismerettel rendelkezett. Családi élete makulátlanul tiszta volt. Mellékállást mindig kellett vállalnia, mert fe­leségét soha nem engedte munkába járni. Kiss doktor úr pozícióra soha nem vá­gyott. Pedig micsoda kiváló kórházi belgyó­gyász főorvos, kolléga, később ifjú orvoso­kat oktató szakember lehetett volna belőle! Régóta messze élek a várostól, így talán - név nélkül természetesen - elmesélhetem, milyen az egyik háziorvos lakóhelyemen. A negyven év körüli orvosnőnek legfőbb ér­deklődése a körmeinek kékítése, tökéletes sminkjének előállítása. Betegeihez csak szükség esetén nyúl, némelyikkel csak 2-3 méteres távolságból beszélget. Feltartott fej­jel, gőgösen száll be csillogó, piros autójába. Belgyógyász szakvizsgája van és több évig dolgozott kórházi osztályon. Lehet, hogy ez ritka és kirívó eset, amit fen­tebb elmeséltem, de ha kemény, rideg beszé­dét hallgatom a Idfogástalan külsejű orvosnő­nek, mindig Kiss doktor jut eszembe... GYÖRFFY SAROLSTA Sofőrök, utak a tachográf korongján A Somoskőújfalui határátkelőn kettős sorban állnak a kami­onok. Az egyik autóoszlop befelé tart az országba, a másik sorban álló járművek kilépés előtt állnak. A határőrök, vá­mosok teszik mindennapos dolgukat. A belépő kamionokat két olyan szakember is fogadja - a Nógrád Megyei Közlekedé­si Felügyelet emberei akik elsősorban a járművek menetíró készülékeinek, a tachográfnak a korongjára kíváncsiak. Somoskőújfalu- Nagyon fontos a menetíró ké­szülékek ellenőrzése - magyaráz­za Szomszéd József, a Nógrád Me­gyei Közlekedési Felügyelet jár­mű-felügyeleti osztályvezetője -, Egy belépő lengyel kamionost ellenőriz Orosz Gábor és Szabó Sándor ■ hiszen egy kis túlzással azt mond­hatjuk, hogy ez a kis készülék a fuvarozó jármű fekete doboza. Valóban, hiszen a készülékben elhelyezett papírkorong tartal­mazza mindazokat az adatokat, amelyek a jármű mozgására, a menetidőre, illetve a járművezető pihenő idejére vonatkoznak. S mivel jogszabály írja elő a menetíró készülék használatát és ellenőrzését, ezt a korongot rendszeresen ellenőrzik az erre illetékes szervek szak­emberei.- A jogszabály sze­rint a határállomáson a jármű beléptetésekor és kiléptetésekor a vám­szervek és a közlekedé­si felügyelet szakembe­rei jogosultak az ellen­őrzésre - meséli Szom­széd József -, a köz­úton pedig a rendőrség és a közlekedési fel­ügyelet. Ezen kívül van­nak a telephelyi ellenőr­zések is, ahol a gépjár­művet üzemeltető te­lephelyén történik el­lenőrzés, ilyenkor a közlekedési felügyelet, valamint a munkaügyi és munkabiztonsági fel­ügyelőség ellenőrizhet. A korongok kiértéke- _____1 lése a helyszínen törté­nik. Somoskőújfalun a magyar-szlovák közös határátke­lőhely épületében. Ha a korong minden előírásnak megfelel, ezt a gépkocsivezető visszakapja. Az ellenőrzés tényét pedig az ellenőr bélyegzőjével és aláírásával iga­zolja, s a vezető mehet tovább. Ha problémát fedeznek fel, akkor az illetékes vámszerveknek adják át további ügyintézésre. Általában már a helyszínen azonnal sza­bálysértési eljárás indul és a gép­kocsivezető a jogszabály által elő­írt bírságot köteles kifizetni. Sú­lyos esetben a jármű beléptetését is meg lehet tagadni. Szabó Sándor és Orosz Gábor felügyeleti ellenőrök éppen egy külföldi járművezető korongját vizsgálják. Az avatatlan szemlélő csak számokat, hullámos és egye­nes vonalak szövevényét látja a papíron.- Ez a vonal mutatja a sebes­séget, ez meg azt, hogy itt a veze­tő megállt - mondja Szabó Sán­dor, miközben a kis kézi elemző készülékébe helyezett korongot nézi át. Látható, hogy szabad szemmel igen nehéz e korongok elemzése. Még a nagy tapasztalattal és gya­korlattal rendelkező szakemberek sem könnyen birkóznak meg a feladattal, hiszen a fokozott szem­revételezés roppant módon meg­erőlteti a szemet.- Jelenleg kézi kiértékelőt használnak a kollégák - szól köz­be Szomszéd József -, de rövide­sen lesz számítógépes rendsze­rünk, gépkocsiba szerelt számító­géppel. A gép húsz perc alatt ké­pes lesz hat-nyolc korongot is el­lenőrizni. S ez szabatos és pontos lesz, mentes a szubjektív megíté­léstől. Arra a kérdésre, hogy meddig tart egy-egy korong ellenőrzései Szabó Sándor válaszol.- Ha a korongon nincs feltűnő eltérés, s első látásra szabályos­nak tűnik minden, akkor úgy egy negyedóra. Ha szabálytalanságot veszünk észre és azt tüzeteseb­ben kell elemezni, akkor fél óráig is tart. Minden ellenőrzött ko­rongról jegyzőkönyvet is kell ké­szíteni. A dokumentálás érdeké­ben a korongokat le is kell fény­másolni. így adjuk át további ügy­intézésre a vámhatóságnak. A járművezetőnek a vezetés kezdetekor be kell tennie a ko­rongját az írókészülékbe, a veze­tés befejezésekor pedig kivenni. A szolgálati idő alatt a korongnak az írókészülékben kell lennie. A ko­rongot tehát csak erre hivatott sze­mély veheti ki. Ezért rendkívül fontos, hogy ha bármelyik ellen­őrző szerv kiveszi a tárcsát, ezt bélyegzőjével, aláírásával, dátu­mozva kell visszahelyeznie. Ezzel is igazolja, hogy nem a gépkocsi- vezető vette ki azért, hogy esetleg a menetidejét befolyásolja. Szabó Sándor mutatja a kis ke­rek bélyegző lenyomatát, melyen ez áll: AETR Controll Hungary, mellette az ellenőri szám, amely személyazonosításra szolgál. Á korongra ezt nyomják rá, s ráírják a kivétel dátumát, pontos idő­pontját és aláírják. Közben érkeznek az újabb jár­művek, egy-két tucat korong he­ver már az ellenőrök előtt. Nos, azért ennyi, mert bizonyos ese­tekben a gépkocsivezetőnek akár hét korongot is magával kell vin­nie. Két vezető esetében pedig ez már tizennégy korongot jelent. A jogszabály előírása szerint a veze­tőnek a tárgyhetet megelőző hét utolsó munkanapjának a korong­jával is rendelkeznie kell, hogy el­lenőrizni lehessen, a vezető a he­ti pihenőidőt mikor és hogyan vette ki. A közlekedési felügyelet munkatársai értékelik az írókészülék korongokat Megtudjuk, hogy a legjellem­zőbb szabálytalanság a napi pihe­nőidő megsértése. De gyakori az is, hogy a készülékben hagyott korong huszonnégy óra után to­vább halad. A készülék ugyanis akkor is működik, ha az autó nem halad.- Egy korong huszonnégy órás időtartamra szól - világosít fel Orosz Gábor. - A járművezető pe­dig, ha a kilenc óráját levezette, köteles pihenni. S a huszonnégy óra leteltével a korongot ki kell cserélni. A járművezető egyszerre fo­lyamatosan csak négy és fél órát vezethet. Ebbe az időkeretbe az is beleszámít, amikor órákig „araszol” a határátkelés közben. A járművezetőnek ezzel is szá­molnia kell, s meg kell értenie mindenkinek, hogy saját és má­sok életét nem lehet kockáztat­ni. A napi és a heti pihenőidő el­töltésére bonyolult, de részletes eligazítást tartalmaz a jogsza­bály. Ezt azonban tudniuk kell azoknak, akik ebben érdekeltek és kötelesek betartani. Azért, hogy megelőzzék a fáradság, az elalvás miatt bekövetkező bal­eseteket. A jövő év január elsejétől a jog­szabálynak megfelelően tömege­sen szükséges alkalmazni a me­netíró készülékeket. Azt azonban ne felejtsük el, hogy hiába van ké­szülék, szigorú ellenőrzés, jelen­tős összegű bírságok, ha nem “rt‘ juk be az előírásokat! .«ANDRÁS Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTYj . és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416^„’armat., , " ' Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótarján térségében hívja a 06-20-566-33-55, B^atj szerkes7tnJah »° a 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassíu? ® en’ roodoo/i onnonnon ______x__iá:.c__ciäc____a::___________________uncr*______________coc r. p'i '----------ni nn r-«._____a____n xi.____r:_________: xr_____tza _____»"______a-:______»a inrrppxi n 1 Azúisáaa • a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN ljj * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média K az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. ----------------­S MrkeMtőségi rendszerrel készült

Next

/
Thumbnails
Contents