Nógrád Megyei Hírlap, 2002. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-17 / 217. szám

2. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP 2002. SZEPTEMBER 17., KEDD Nógrád Megyei Hírlap ________Baráthi Ottó jegyzete M últ, jelen, jövő T öbbször mit szerencsém a Közelmúltban történész is­merősömmel hosszasabban elbeszélgetni. Jóízű diskurzusunk során társadalmi, gazdasági éle­tünk számos szférája szóba ke­rült, kitüntetetten a kultúm és a közművelődés. De beszéltünk a városról, az itt élő értelmiségről, a polgárosodásról, a politikusok fe­lelősségéről is. Mindezen témákat - és ezért ez a felvezetés - a házi­gazda történészhez illő módon, a történelem folyamatában a múlt, jelen, jövő összefüggésében vettük górcső alá Kiderült, az interjút adó törté­nész és az azt készítő közgazdász nézetrendszere számos esetben azonos. Különösen egyetértettek abban, hogy a történelmet, benne a társadalmat, a gazdaságot, ezek minden mozzanatát, törté­nését, tárgyát, szervezetét és szer­veződését múlthoz való viszonyá­ban, tágabb környezetében, na­gyobb összefüggéseiben, kritiku­san, de tárgyilagosan lehet és keü vizsgálni Az elemzés céljaként - szinte minden esetben - az érté­kek felkutatását és felmutatását, a minőség mérését és igénylését érdemes megfogalmazni. A történelem folyamatában történő vizsgálata nemcsak azt je­lenti, hogy a jelent a múlthoz (számszerű információk eseté­ben: a tárgyidőszakot a bázishoz) viszonyítjuk, hanem azt is, hogy őrizzük és átmentsük a múlt érté­ked a jelenbe, s mindezek alap­ján előre vetítsük a jövőt, a várha­tó eseményeket. Külön figyelmet érdemes fordítani a társadalmi szempontok (például rétegezett- ség), a heterogenüás vizsgálatá­ra, azaz a sokszínűség elemzésé­re, valamint az új motívumok fel­kutatására és bemutatására S ha ez a fajta történelemszem­lélet és vizsgálati módszer alkal­mas a fentebb említettekre (törté­nések, szervezetek stb.), akkor ez lehet az egyik metódus - ha ép­penséggel nem az egyetlen helyes módszer - a történelmi személyi­ségek és (de ez már szigorúan magánvélemény) a mai politiku­sok pályaképének, életútjának feltérképezése esetében is. Vagyis azt mondom, az emberek cseleke­deteinek megismerése, múltjának feltárása esetében is a fentebb vá­zolt összes körülmény figyelembe vétele szükséges. Ez annál is inkább jogos kívá­nalom, mert minden élő organiz­mus közül az ember az egyetlen tudattal bíró, gondolkodó lény. Olyan személyiség), akinek érzé­sei és érzelmei, érdekei és motivá­ciói, egzisztenciális igényei, vá­gyai és törekvései is varrnak. Ez utóbbiaktól sem lehet egy pálya­kép, egy életút vizsgálatánál elte­kinteni. Ezért bátorkodom azt mondani - még ha nagyképűen hangzik is hogy az ilyenfajta vázolt történelemszemlélet és vizsgálati módszer még a műkö­dő vagy később felállítandó ál­lambiztonsági múltat vizsgáló bi­zottságok, vagy az úgynevezett át- világüó bizottságok figyelmébe is ajánlható. Talán kevesebbet ba­kiznának... A vizsgált politikusok, szemé lyiségek pedig jó, ha megszív­lelik Kosáry Domokos tudós történész gondolatát, miszerint: Múltunkat bevallani nem a gyen­geség, hanem az erő jele... ” Ez esetben talán nem kellene szégyenkezniük. Klubnap Forgáchon Salgótarján A forgáchtelepi idősek klubjá­nak huszonöt tagja vett részt azon a nemrégiben megrende­zett ünnepi összejövetelen, amelynek keretében - a klubve­zető Bráth Rudolfné és segítője, Széli Józsefné szervezésében - névnapi köszöntőkkel kedves­kedtek az Ilonáknak, Máriák­nak. A vezetőség terített asztal­ról gondoskodott, az esti órákig tartott vidám együttlét jó hangu­latához nagyban hozzájárult Várady Gábor zenéje is. Vadászati szezonnyitás szakmai továbbképzéssel A vadászati főidény a szeptemberi szarvasbőgéssel indul or­szágszerte. A 45 ezer hektáron vadgazdálkodást folytató Ipoly Erdő Rt. minden évben komoly szakmai kihívásnak tekinti a legnemesebb vad, a gímszarvasbika eredményes vadászatát. A jelentős értékű trófeát viselő bikák terítékre hozása, a bérva­dászok maximális megelégedettségének elérése feltételezi a vadász szakemberek magas színvonalú szakmai ismereteit is. A vadászati főszezon nyitó­eseményeként, hagyományte­remtő szándékkal szervezett a cég kerületvezető vadászai, vad­őrei és vadászati műszaki veze­tői részére szakmai továbbkép­zést szeptember 4-én Királyhá­zán. A rendezvényen az rt. dol­gozói mellet képviseltették ma­gukat a mátrafüredi Vadas Jenő Erdészeti Középiskola oktatói és Nógrád megyei diákjai is. A szakmai segítségnyújtás mellet lehetővé tették, hogy a vadászok lőkészségüket fejlesszék az isko­la szimulációs gyakorlórendsze­rének használatával. A nyolc erdészet részvételé­vel megtartott, vetélkedővel egy­bekötött szakmai nap az ismere­tek felelevem'tése mellett a va­dászvendégekkel való kulturált kapcsolattartás technikáinak el­sajátítását is szolgálta. A vadá­szati vetélkedő 35 indulójának nem kis erőfeszítések árán sike­rült megoldania a feladatokat. Elsőként írásbeli teszt kitöltésével adtak számot a va­dászok a vadgaz­dálkodási és vadá­szati jogi ismere­tekről. Kemény di­ónak bizonyult a trófeabírálat. A 800 méteres kitű­zött pálya mentén hét szarvasbika- és három muflon­trófeát rejtettek el a leleményes szer­vezők, amelyek­nek már a fellelése is próbára tette a vadászokat. A szakmai bírálat során meg kellet állapítani, hogy az adott trófea alapján az állat lőhető-e, mekkora a fizető mére­te, és melyik korosztályba tarto­zik. Végül szituációs nyelvi fel­adatok megoldásával mutathat­ták meg az indulók németnyelv­tudásukat és kommunikációs képességüket. A sok szúnyog ellenére is jó hangulatban zajló vetélkedés szoros végeredményt hozott: az első és második hely sorsát az Gímszarvasbika azonos pontszám miatt szétlö­véssel döntötték el. A vadászati vetélkedő egyéni helyezettjei az alábbiak: az első helyezett 81 ponttal Döbrösi Szabolcs lett, a váci erdészet vadászati műszaki vezetője. Ugyancsak 81 ponttal lett második Dévai Levente kerü­letvezető erdész-vadász, a király­réti erdészet dolgozója. A harma­dik helyet 80 ponttal Oszaczki Attila, a váci erdészet kerületve­zető vadásza szerezte meg. A csapatver­senyt a kiváló egyé­ni teljesítményeket felvonultató váci erdészet nyerte. A második helyet a szécsényi, a har­madikat a nagyma­rosi erdészet sze­rezte meg. Az egyé­ni díjazottak tárgy- jutalomban része­sültek, míg a csa­patverseny győzte­sei szlovákiai ta­nulmányúton ve­hetnek részt. A fel­adatok megoldásá­nak közös kiértéke­lését és az ered­ményhirdetést baráti beszélgetés és vadászebéd követte. FOTÓI CSETERKY IMRE Feszületáldás a Karancs-hegyen, a forrás mellett Szent Kereszt ünnepére vagy százan ösz- szegyűltek a Karancs-hegyen található Tőke kút-Elemér forrásnál. Szentmise volt itt, amelyet Szász Gyula karancskeszi plébános celebrált, s amelynek során megáldotta a Karancs-Kápolna Alapítvány által felállított, szépen faragott feszületet. A forrás és a fe­szület a kőbányától felfelé vezető ösvény mellett található. Csaknem százan jöttek el a szentmisére A forrás ház előtt helyezték el a feszületet FOTÓK; CÓCS É. Ahol olcsó az emberélet - Kalandok az idegenlégióban Beszélgetőpartnerünk ragaszkodott a névtelenséghez: ennek az az egyszerű oka van, hogy idegenlégiós volt, sokat látott, sőt a harcokban számtalan embert megölt. Végül beleegye­zett, hogy a francia idegenlégióban használt nevén írhatok róla. Ott és akkor Dobrovszki Józsefnek nevezték. A légióban eltöltött idő már nagyon régen volt, de az emlé­kek és az élmények még ma is elevenen élnek a fiatalnak már nem neveztető úrban.- Első feleségem, akit nagyon szerettem, 1959 januárjában el­hagyott. Erre én úgy döntöttem, hogy meg sem állok a francia idegenlégióig. 1959. január 17- én Corte-ban jelentkeztem a lé­gió egyik bázisán. Amikor meg­volt minden orvosi vizsgálat és aláírtam a szerződést öt évről, akkor már nem volt visszaút. Onnét már nincs kijövetel. A legnehezebb helyre kerül­tem, a Szent László erődbe. A bonifáciai kiképzőtábort van, aki nem éli túl. Sajnos, nem egy légiós maradt ott már a kiképzés alatt. Bonifáciában ejtőernyősö­ket képeztek ki. Aztán Algériába, Busvell-be helyzetek bevetésre. A második ejtőernyős ezredbe csoportosí­tottak, de ez volt a szerencsém, mert az első szinte teljesen oda­veszett. A második ejtőernyős ezredben 1200-an voltunk. Az algériai háborút nem akarták abbahagyni és bizony nagyon nagy veszteségei voltak a légió­nak is. Rettenetes harcokban vettem részt. Hogy hány embert öltem meg? Hát, ilyet ne kérdezzenek, mert nem tudom. Szám szerint fogalmam sincs, de hogy renge­teget, az biztos! Ugyanakkor kimondhatatlan szerencsémre a kapitány sofőrje lehettem, és bár az ejtőernyős hadosztályban teljesítettem szol­gálatot és ugrani is kellett szám­talanszor, mégis kiváltságosnak érezhettem magamat. 1961-ben nagy csatában voltunk, és szé­gyen ide, vagy oda, de menekül­nünk kellett. Én akkor kaptam egy lövést. Lábon lőttek, de a ka­pitányomat a bal lapockája alatt érte a golyó. Iszonyatos fájdal­maim voltak, de nem hagytam ott. Kimentettem sebesülten, ezért kitüntetést kaptam és elő is léptettek őrmesterré. Természetesen további harci kalandokkal is büszkélkedhet a légiót megjárt idős ember.- Algériában hat társunkat el­kapták és levágták a nemi szer­vüket. Természetesen meghalt valamennyi, elvéreztek. Ekkor jött a parancs, hogy a hozzánk legközelebb eső két falut meg kell támadni, az összes férfit le kell mészárolni. Mindenkit megöltünk. Fogal­mam nincs, hogy hányukat ka­szaboltam le, tűztem szurony­végre, hányukat lőttem agyon. Öltem, mert ez volt a parancs. 1962-ben fejeződött be az al­gériai háború és visszavonul­tunk Korzika közelébe, Calvi-ra. Ez egy kis sziget, ahonnan so­kan próbáltak megszökni. A szi­getről át lehetet látni a konti­nensre, de átúszni képtelenség volt. Mégis megpróbálkoztak vele. Több társam is vízbe ful­ladt, de akit elkaptak, az sem biztos, hogy túlélte. Nagyon-na- gyon keményen vették a szö­kést: ha úri kedvük úgy diktálta, akkor megölték a szökevényt és nem volt érte felelősségre vonás. Semmi! Az emberélet olcsó volt. Aki aláírta szerződést, annak öt évig nem lehetett elhagynia a francia idegenlégiót. Messze föl­dön híres kémelhárításuk volt. Akinek mégis sikerült megszök­ni, azt úgyis megtalálták, bárho­vá is próbált elbújni. Visszahoz­ták és nagyon megbüntették. A szökevényeknek 45 kilo­grammos zsák járt, kővel telepa- koltatva. Ezzel kellett futniuk, sípszóra lefeküdniük, majd síp­szóra felugraniuk. Nem volt megállás. Végkimerülésig. Ami­kor a szökevény összeesett, fel­locsolták vízzel s kezdhette elöl­ről a vesszőfutást. Aki túlélte, azt vitték a börtönbe. Algériában, ha valaki meg­szökött és elkapták, akkor azt nyakig betemették a homokba, és bekenték a fejét mézzel. Ak­kor aztán ellépték a különböző bogarak, darazsak. Kevés ember volt, aki ezt túlélte, de ha mégis, akkor a citadellába zárták. Ott a nők is nagyon veszélye­sek voltak. A légiósokat szép szóval csalogatták a házaikba, mutogatták a bájaikat, de akit si­került elcsábítaniuk, az már nem valószínű, hogy a lábán jött ki. Az arab nőkbe és lányokba, már fiatalon belenevelték, hogy a légiósokat tegyék tönkre, gyil­kolják meg. Akkoriban a zsold 250 frank volt havonta. Miután hősünket előléptették, zsoldja 300 frankra emelkedett. Az ételre, italra, ru­házatra, nem kellett költeniük, mert mindenből rengeteg volt, bőségesen ellátták őket. A ciga­retta ára vitte el a legtöbb pénzt.- Amikor visszakerültünk Korzikára, ott csodaszép lányok voltak, de a vérbosszú visszatar­totta a légiósokat. Ha valaki ugyanis eljárt valakihez, azt el is kellett vennie feleségül, külön­ben a lány rokonai megölték. Én azért jóban voltam a korzikai lá­nyokkal is, de leginkább meg­maradtam a légió területén mű­ködő kuplerájnál. Abban nem volt különösebb rizikó. A veterán légiós egy igen em­lékezetes esetet is elmesélt. Ez már Korzikán történt vele.- Volt egy nagyon gonosz né­met tizedes. Annak tényleg nem volt fontos az emberélet. Több légiós megölt, mint arabot. Egy­szer nekem is nagyon betartott, és én akkor megfogadtam, hogy ennek folytatása lesz. Amikor ő már nem is emléke­zett az estre, mondtam neki, hogy menjünk ki úszni az öbölbe. Egy szikláról ugráltunk be a tengerbe. Itattam rendesen, az meg egyre agresszívabb és bolondabb lett. Ordítozott. Figyeltem, hogy mikor megy ki a víz az öbölből és akkor kiáltottam neki, hogy „ugorj!” Az a bolond meg ugrott. Be is ékelő­dött a feje a sziklába. Nem ért el vele Párizsba a mentőhelikopter. Még az úton kiszenvedett. Nem éreztem iránta részvétet, de azt hiszem, a légióban senki.- Korzikán már csak üdülés volt az életünk. Üres fegyverekkel teljesítettünk szolgálatot. Aztán az arra vetődő amerikai turisták­nak ugrottunk ejtőernyővel. Be­mutatóztunk, olyanokat csinál­tunk, hogy minél később nyitot­tuk ki az ejtőernyőt, mert az na­gyon látványos volt. Igaz, egyszer majdnem otthagytam a fogamat egy ilyen légi parádén. Nagyon alacsonyan szállt a repülőgép, hogy az is látványos legyen, és már majdnem a homokban volt a fejem, amikor kinyílt az ernyő. Akkor bizony halálfélelmem volt.- S most, negyven év távlatá­ból, hogy látom ezt a dolgot? Nem ajánlom azoknak, akik a légiós életen gondolkodnak! Persze, az­óta már biztos, hogy másabbak a körülmények, de ez akkor is na­gyon kemény. Oda már csak vég­szükségben menjen mindenld. Az igaz, hogy most nincs háború, de a gondok elől nem szabad így elmenekülni. Ezt én a saját ta­pasztalatomból mondom... CSERHALMI ADÉL • t / /TT» i dHfe TTTTET i n Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség \^l II U \ I | j-l I I \ Iß és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. 11 V^VJXV/aJL/ megyei XXJLXvIJxaI. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótarján térségében hívja a 06-20-566-33-55, Balassagyarmat térségében------------------------------------^^-.ET'.,^l|:!,l.y------------------------------- a 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat terjeszti a BUVIHTR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. ^újsáfla * * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. : .V* az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. I szerkesztőség re^Trei készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents