Nógrád Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-10 / 186. szám
HÉTVÉCI A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE i 2002. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT Ceredi művésztelep: az alkotások tárháza - Trabantból szobor Nyolc országból érkeztek idén a vendégek a cered-salgótarjáni művésztelepre: egy-egy svéd, angol, szlovák és olasz, illetve két-két finn, lengyel és ausztrál jött el. A magyarok négyen voltak a telepen. A csendes, nyugodt és mindenekelőtt barátságos környezetben sokat tanulhattak egymástól a résztvevők - ennek ellenére a hasonló művésztelepeken meglehetősen ritka, hogy egy műalkotáson ketten dolgozzanak... A művésztelepet idén már a hetedik alkalommal rendezték meg, a jelenlegi helyen negyedszer találkoztak a résztvevők. Amint azt Kun Cecília, a telep menedzsere, egyben mindenese, sőt, legkifejezőbben „édesanyja” elmondta: a támogatásoknak és pályázatoknak Kosziba Klaudia Szlovákiából érkezett köszönhetően sikerül megrendezni és a lehetőségekhez mérten a legeredményesebbé tenni a munkát.- Salgótarján önkormányzata egymillió forinttal járult hozzá a költségekhez, de a város mellett is sokan támogatnak bennünket. Olyanok is vannak, akik nem pénzt, hanem különféle, a művészek által felhasználható anyagokat adnak. Egyik régebbi szponzorunk például majd' egy teherautónyi, kiváló minőségű papírt küldött. Volt aki, négy doboz csokoládét hozott.- A ceredi emberek hogyan fogadták a művészeket?- Nagyon jók a kapcsolatok! A szomszéd nénitől körtét kaptunk, volt, aki négy-öt tojást hozott. Az ide érkező külföldiek többsége megtanul néhány magyar szót, de az összekötő nyelv az angol. Ennek ellenére mindenki mindenkivel szót ért, közöttük a falubeliekkel is, mert a testbeszéddel is lehetséges a kommunikáció...- Hogyan telik itt egy nap?- Mindenki akkor kel fel, amikor akar, akkor alkot, amikor kedve van hozzá. Persze a résztvevők képzett művészek, ennek megfelelően dolgoznak. Napközben persze mindenki jön- megy. Itt mindenki tanul valamit a másiktól, és azt akár azonnal is kipróbálhatja. Az esték kötetlenül telnek. Idén Kovács Bodor Sándor is eljött hozzánk, és levetítette három filmjét. Máskor vagy a munkáról beszélgetünk, de olyan is volt már, hogy játszottunk. Legutóbb például azt, hogy mindenkinek kellett valamit mondania az anyanyelvén, a többieknek pedig meg kellett próbálniuk kitalálni, hogy mit hallottak. Egyébként meglepően jól ment a dolog!- Az alkotók hogyan kerülnek ide?- Külföldi kiállításokon szerzett ismeretségek és barátságok révén. Meglehetősen sokat jö- vünk-megyünk Európában, néha a tengerentúlon is. A telepre a résztvevők meghívásos alapon érkeznek, én magam és Fiirjesi Csaba művészeti vezető dönt ezen a téren. Általában mindenkit csak egyszer hívunk meg, hogy a telep minél szélesebb körű résztvevői körből álljon, hogy ne váljon belterjessé, de azért akadnak visszatérő vendégeink is. Persze azokkal, akik egyszer már itt voltak, azokkal később is tartjuk a kapcsolatokat. El kell még mondanom, hogy minden évben készülünk valami kuriózummal is. Tavaly például a szécsényi Bakos Ferenc tűzzománckemencéjét hoztuk Balról jobbra: Radics Sziveszter, Tony Prlchard és Bakos Ferenc a műteremben Tony Prlchard Radle t Teofll segítségével lényegit! át műalkotássá a kiszuperált Trabar tot el, azelőtt linómetszéssel foglalkoztunk... Inén kézzel kötött könyveket készítünk. A telep művészeti vezetője, Fürjesi Csaba is éppé.' a résztvevők alkotásaiból álló albumokat állította össze. Ezek közül egyiket a fő támogató, Salgótarján városa kapja, a másik a telep tulajdonában marad. Mit csodálhatott meg itt a látogató? Az angol Janette Jeffray különleges technikával készült alkotásait, amelyeket ő maga az emlékképek ötvözetének nevezett. Aztán a svéd Lennart Mossberg különleges színvilágú olajképeit, a két finn hölgy, Minka Argil- lander és Terttu Lens- tröm páratlan finomságú rajzait, amikről leginkább a természet köszön vissza. Az ausztrálok, a korábbi öttusa-világbajnok Tony Prichard nem csak az ausztrál őslakók stílusában készült festményt alkotott, hanem egy Tra- A művésztelep udvarán a korábban készült müal- bantot is szoborrá va- kotások láthatók. Az előtérben egy Izraeli alkotó rázsolt. Honfitársa, a által összeállított kompozíció magyar származású Hajas Orsolya fotózott, előszeretettel örökítve meg a tábor egyik résztvevőjét, a zabari Radics Szilvesztert, aki leginkább linómetszeteket készített. A Zólyomban élő, de a besztercebányai főiskolán tanító Kosziba Klaudia „gyűrött papír” technikával készítette alkotásainak nagy részét. Akivel nem sikerült találkoznunk, az sajnos most kimaradt helyszíni tudósításunkból... Ami meg a tábor zárását illeti, a szervezők akár két szóval is elintézhetik a lényeget: jövőre, ugyanitt. De csak részben veletek... (További részletek a Vasárnap Reggel című lapban.) A műterem épülete, körülötte nagy méret i olajfestmények Irtáéi fotózta. fabaoózoitAm Ősi mesterség: a magyar vadászat múltja, jelene Sokrétű, gazdag vadászati kiállítás nyílt nemrég Salgótarjánban, a múzeum megújított emeleti termében. Anyagát a megyei vadásztársaságok felajánlásai mellett a Magyar Mezőgazdasági Múzeumból, a gyöngyösi Mátra Múzeumból és a balassagyarmati Palóc Múzeumból válogatták a rendezők, dr. Pálosné Nagy Rózsa és dr. Lengyel Ágnes. „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás” írta a világhírű vadász, Széchenyi Zsigmondi Ezt a gondolatot választotta mottójául a kiállítás, amely a vadászat ősi mesterségének történetét mutatja be és emellett fontos alapgondolata a természetvédelem, környezetvédelem fontossága és a vadászatnak a vadgazdálkodással való összefüggései. Ma már a Vadászat nem létezhet önmagában és önmagáért, csakis a természet, a pusztuló állatvilág megóvásáért. A vadászat ma egyben vadgazdálkodás is, mert a vadászok egyben őrzői a faunának és bármilyen hihetetlen, nélkülük már vad sem lenne. Céltudatos törekvéssel - kedvező életfeltételek biztosításával, etetéssel, tilalmi idők bevezetésével, a kártevők apasztásával - óvják a vadállományt, védik az őshonos fajokat. A vadászat a hagyományos kultúrában igen fontos szerepet játszott, biztosította az élelmet és a ruházatot is. Idővel a létfenntartó foglalkozásból, önvédelemből nemes szenvedéllyé vált, mely a természet szeretetével párosult. A Kárpát-medence érintetlen rengetegei, változatos erdőségei, gazdag állatvilága az itt élő népek vadászparadicsoma volt. A királyi bölényvadászok, solymárok, madár-, nyúl-, nyest- és hódfogók egyes területeken külön falvakban laktak. Régi helyneveink között sok őrzi ezt, például megyénkben Érsekvadkert. A szabad vadászat idővel erősen korlátozódott és a XVI. századtól már csak a nemes emberek joga lett. Ezt követően a vadfogás módja két irányban fejlődött. A nemesség a vadászatot elsősorban sportként űzte és ebben általános lett a lőfegyverek használata. A XVI. század közepéig a király, az egyház és a főurak szolgálatában álló vadászok önálló rétegeket alkottak. A jobbágyság, parasztság viszont ettől kezdve csak titokban vadászhatott és ennek köszönhetően e mesterség számos ősi és primitív eszközét örökítette tovább. A csapda például az ősi mechanikai szerkezetektől a gyárilag készített vastőrökig olyan gazdag változatokkal rendelkezik, hogy szinte mindenféle vad fogására alkalmas. A vadászfegyverek kiállításakor történeti fejlődésében mutatják be, hogyan és mivel vadásztak eleink, milyen felszereléseket, eszközöket használtak. A látogatók megtekinthetik a vadászfegyverek különböző fajtáit, régi szép darabjait: vadászkő seket, -lándzsákat, íjat, nyilat, kovás pisztolyt és puskát, serétes puskákat és nagy kaliberű vadász- fegyvereket. A lőpor tárolására különböző anyagokból: csontból, fából, bőrből, fémből készült lőportartók szolgáltak, melyek között nem egy művészi díszítésű darab akad. A vad és a vadászat ábrázolása egyidős a művészetekkel. Ez a motívum a legkülönbözőbb tárgyakon jelent meg az évezredek során. Igen gazdag vadászati kultúránk hagyományait mutatják a festmények, kisplasztikák, kristályból, porcelánból, csontból, fából készült alkotások. A vadászat a nép művészetében is jelentős szerepet kapott. A vadász, az erdő vadjainak ábrázolásai megjelennek a fafaragás áttört és domború díszítésű tárgyain, botokon, ivóbegréken .vagy bőrtarisznyákon. Jellegzetes téma volt a vadász temetése, ami a vadász koporsóját cipelő és kísérő állatok menetét mutatja. A vadász alakja a népi hitvilágban is megjelent. A tudós vadász, ördöngös vadász a néphit természetfeletti erejű személye, akinek különleges képességei voltak. Amire rálőtt azt eltalálta, az állatok önként vonultak puskája elé, de illetéktelen személy ezzel a puskával saját magát lőtte le. A vadászat rohanó világunkban kikapcsolódást, pihenést nyújt a munkában megfáradt embernek. Aki fegyverrel a kezében járja a természetet, az erdőt, mezőt, az nemcsak a vadat látja, hanem közben a táj szépségeiben is gyönyörködik. Ehhez tartozik a sikeres vadászat győzelmi jele, a trófea, ami büszkeséggel tölti el a vadászt és amely végső soron a vadgazdálkodás, a vadászat értékmérője is. A Salgótarján környéki vadászok legszebb trófeáikat ajánlották fel a bemutatásra. A Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Kollégiuma és a Nógrád Megyei Ónkormányzat Közgyűlése támogatta ennek az érdekes, tanulságos és hangulatos kiállításnak a létrejöttét, ahol a vadászat és a vad bemutatásán keresztül igyekeznek bepillantást nyújtani a természet szépségeibe és amelyet ezúton is ajánlunk a múzeumlátogató nagyközönség figyelmébe. lA. Őz (balra) és gímszarvasbika a kiállításon
