Nógrád Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-05 / 181. szám

2002. AUGUSZTUS 5., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 3. OLDAL Ince pápa emlékére SZÉCSÉNY (Folytatás az 1. oldalról) A XI. Ince pápa téren Varga Béla, Szécsény alpolgármeste­re köszöntötte a megjelente­ket, közöttük Karl-Josef Raubert, Kanada magyarorszá­gi nagykövetségének képvise­lőit, az Odescalchi és a Lipthay család jelenlévő tagjait. Máté Csaba, Szécsény vá­ros polgármestere arról szólt, hogy Szécsényben - ami 1334- ben kapott városi rangot Károly Róberttól - mindig je­lentős szerepet játszott a ke­resztény egyház. Kisebb meg­szakításokkal 1332-től jelen vannak Szécsényben a feren­ces rendiek, akik meghatározó szerepet töltöttek be a telepü­lés fejlődésében, s így van ez napjainkban is. Dr. Surján László, a térség országgyűlési képviselője XI. Ince pápa életét méltatva ki­emelte, hogy a szentatya az emberiség védelmezője volt. Életét szentelte azért, hogy megvédje az országot a törö­köktől. Szeptember másodi- kát, Buda felszabadításának napját az egész világon ma­gyarországi Szent István meg­emlékezésének napjává tette. Surján László ezután arról szólt, hogy Ince pápa kitűnő szervező volt, jó diplomata. Beszélt arról a „pápai üzenet­ről”, amely a mai emberhez is szól. A város vezetői elhelyez­ték az emlékkőnél a megemlé­kezés virágait. A leszármazott családtagok főhajtással tiszte­legtek a boldoggá avatott pápa emléke előtt. SZENOGRÁDI FERENC Mini álkatasztrófa, önjelölt nyomozók Rendőrök, tűzoltók, határőrök bemutatója Salgótarján főterén Kicsi gyermekek nagy motorkerékpáron FOTÓ: ÁN (Folytatás az 1. oldalról) ügyességüket: önkéntes jelent­kezés alapján zajlott a „Te is le­hetsz nyomozó” címszóval meghirdetett játék, melynek résztvevői értékes ajándékokat kaptak. Tizenhat órakor tűz lob­bant a téren, persze csak azért, hogy a nézők megnézhessék a szakszerű eloltását. A szabadté­ri színpadon egymást váltották a fellépő együttesek, csoportok, zenélt a Kölyök dixi, táncoltak a rimóci hagyományőrzők, szere­pelt a Főnbe, a Szving tánccso­port és a Stílus művészeti egye­sület is. A program könnyűze­nei koncerttel ért véget. Határon innen, határon túl Mucin Lucf'alván vendégeskedett - Most már hivatalosan is együtt... Kisgyermekek nagy kalapban: felvonultak a községben élők fotö. oy. t. (Folytatás az 1. oldalról) Erre a hét végére vendégvárásra és vendéglátásra rendezkedett be Luciáivá, muskátlis, díszkutas központjában helyiek százai azon igyekeztek, hogy a két autóbusszal és személykocsikkal érkezett muéiniak jól érezzék magukat, s ők maguk is élményekkel gazda­godjanak. Kicsik és nagyok, ki-ki a maga módján meg is tett ezért mindent. A rendezők - az önkor­mányzat, civil szervezet, vállalko­zók - változatos, szórakoztató idő­töltést kínáltak reggeltől estig, az eseményeknek a szabadtéri szín­pad, a különleges napra felkészült faluház környéke, illetve a sportpá­lya adott helyet. Harmonikaszó és szlovák ének volt a kedvcsináló színpadi nyitószám, majd ifjú Grajzel János polgármester kö­szöntötte a jelenlévőket, külön szeretettel üdvözölte a testvérfalu­ból jött faluvezetőket, vendégeket, a környékbeli települések jelenlé­vő polgármestereit. Az együttmű­ködési megállapodás aláírása után a két falu műsoros összeállítással mutatkozott be egymásnak. Elő- ször Műéin énekcsoportja lépett fel, majd az Ipely néptáncegyüttes serdült-fordult muzsikaszóra. Ez­után Luciáivá vette át a szórakozta­tó szerepét: legkisebbjei - kékfestő szoknyában, fehér blúzban - lako­dalmast adtak elő, utána az iskolá­sok, végül a roma csoport adta elő hangulatos műsorszámát. A kon- ferálás mindvégig kétnyelvű volt. Itt hirdették ki a Tiszta udvar, rendes ház verseny eredményét, amely - mint Cserényi János ön- kormányzati képviselő, a megmé­rettetést levezénylő bizottság elnö­ke értékelésében elmondta - jobb * eredménnyel zárult, mint a moz­galom tavalyi, induló fejezete. Ak­kor negyven, most hatvanöt porta érdemelte ki a címet (amit tábla je­lez majd a házakon), az oklevele­ket a színpadon vették át az érin­tettek. A legifjabb generáció lépett elő­ször a közönség elé, a falunap dél­előtti részét pedig a két legidősebb lucfalvai, Hímes Pálné és (a Sámsonházán élő, de lucfalvai származású) Mustó Jánosáé be­mutatkozása zárta. Fél év különb­séggel 93 esztendős mind a két asszony, a polgármester virágcso­korral köszöntötte őket. A falunap minden résztvevőjét finom ebéd várta, ezt megelőzően pedig csapra verték a díszkutat, így az borkúttá változott egy kis időre... Délután a Kiviszi színját­szói Mesevár előadásukkkal sze­reztek örömet főleg a kisebbek­nek, ezután az Adame István hely­beli asztalos felajánlásával, a fel­ajánló által készített, faragott hely­ségnévtáblát avatták fel ünnepé­lyesen. Ügyes kezű helybeliek munkái­ból rendezett iskolai kiállítás, sport és utcabál is várta a vendége­ket, vendéglátókat. _______________________Bfl A játszótér zsúfolásig megtelt a faluház előtti téren Szép vásáros Terény (Folytatás az 1. oldalról) megnyitották a szlovák nemzeti­ségi tájházat. A '94-ben alakult szlovák kisebbségi önkormány­zat és támogatóinak hosszú évekkel ezelőtt kezdődött mun­kája érlelődött be ezzel, adomá­nyok, felajánlások, pályázati nyeremények segítették a felújí­tásokat. Mostanra az épület két helyiségét hozták rendbe, így egy régi berendezésekkel, hasz­nálati tárgyakkal felszerelt tiszta­szobát és egy konyhát alakítottak ki a régiségek iránt érdeklődő kö­zönség számára. A szabadtéri színpadnál nép- művészeti vásárt tartottak, ahol a helyiek munkáit is felsorakoztat­ták a falunapon, amely táncház­zal ért véget. Vasárnap a nemzetiségi nap színes kavalkádjára voltak hiva­talosak a megye különböző tele­pülésein működő hagyományőr­ző együttesek. Délelőtt tizenegy­től magyar és szlovák nyelvű evangélikus és katolikus isten­tiszteletet, illetve misét tartottak, kora délután vonultak fel a nép­viseletbe öltözött néptáncosok, énekesek a szabadtéri színpad­hoz, ahol az ökumenikus isten­tiszteletet, s az ünnepi köszöntőt követően kezdetét vette a csopor­tok bemutatója. Falunap és temetőavatás SZÉCSÉNKE (Folytatás az 1. oldalról) plébánosa, megújításáért sokat tett Laczkó Ildikó és Nagy Ádám dr., (önkormányzati képviselő) is. A feladat elvégzéséhez igénybe vett földterületet térítésmentesen aján­lotta fel tulajdonosa, sokan jöttek sírokat tisztítani, növényeket ültet­ni. Vasárnap délelőtt ismét szép számban jelentek meg a helyiek és mások a temetőben, melyet szer­tartás keretében Fröhlich Róbert fő­rabbi avatott újra. •klek Kezdetben volt a nősek, nőtle­nek futballmérkőzése, amely mára falunappá terebélyesedett Szé- csénkén. A faluvezetés más prog­ramok ráépítésével szombaton rendezte ezt meg, a sportpályán megtartott nyitószám motoros be­mutató volt. A futballmérkőzést követően a művelődési házban gyülekeztek a helyiek. Hajzsel Mik­lós, a település polgármestere üd­vözölte a jelenlévőket, majd műso­ros összeállítás szórakoztatta a kö­zönséget. Nagy sikerrel lépett fel Antal Imre humorista, a gyerekeket bohócok produkciója nevettette meg, s a nóták kedvelőire is gon­doltak a szervezők. Sok tapsot ka­pott, nagy tetszést aratott Pál István tereskei juhász dudaszólója. Hét nap, éjjel-nappal horgásznak Kifogják, mérik, visszaengedik - Szombaton startolt a Palotás Kupa Palotás egy teljes hétre a bojlis horgászat falujává változott. Vajon ki fogja a legnagyobb halat, s melyik csapat veheti át a legjobbnak szánt kupát a vele járó szép summával? Letelepedés és nemzetiségi ünnep Hagyományteremtő céllal, a Palotás és Vidéke Sporthorgász Egyesület támogatóival tavaly el­ső ízben rendezte meg a bojlis horgászversenyt. Az idei, szom­baton startolt második Palotás Kupa az érdeklődők körét tekint­ve is azt igazolta, érdemes volt el­indítani a kezdeményezést. A fa­lu vendéglátó-helyiségében Ko­máromi Tibor, az egyesület elnö­ke örömének hangot adva osztot­ta meg a versenyzőkkel ezeket az észrevételeket, tapasztalatokat. Majd átadta a szót a falu polgár- mesterének, Szabó Mihálynak, aki abban a reményben mutatta be röviden Palotást, hogy a ver­senyzők ezúttal is kedves emlé­kekkel gazdagodva térhetnek ha­za, s jó szívvel gondolnak a palotásiakra. Ezután az idén har­mincéves, hatszáz tagot számlá­ló sporthorgász-egyesület mun­kájáról, terveiről Komáromi Ti­bor szólt. Egyebek mellett el­mondta, hogy megpróbálják megteremteni a bojlis horgászat feltételeit, s céljuk a halállomány gazdagítása is. A továbbiakban ismertette a versenyszabályzatot, amely mindenekelőtt kimondja, hogy csak bojlival lehet etetni és horgászni. A kifogott halakat pe­dig mérés után vissza kell eresz­teni a tóba. Kivétel azért van: a versenyszabályzat annyit meg­enged, hogy a meghatározott súlyhatár alatti, meghatározott számú uszonyost megtartsanak a csapatok. Az egyesületi elnök végül a díjakról, nyereményekről tájékoztatta a horgászokat, akik a közös ebéd után a tóhoz vonul­tak, s indulhatott az egy hetes, nonstop halfogási verseny. Vígasságokkal tarkított em­lékezéssel telt a szombat dél­után Sámsonházán, ahol a hagyományokhoz hűen lete­lepedési nemzetiségi feszti­vált rendezett a község ön- kormányzata és a helyi szlo­vák kisebbségi önkormány­zat az Országos Szlovák Ön- kormányzat, a Magyar Nem­zeti és Etnikai Kisebbsége­kért Közalapítvány, a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet, a Ma­gyarországi Szlovákok Szö­vetsége és más szervek tá­mogatásával. SÁMSONHÁZA Szlovákiai településsel hiva­talos kapcsolata nincs a nem­zetiségi falunak, de annál több baráti, rokoni szál köti az itte­ni szlovák ajkúakat a határon túliakhoz. Évről évre megtart­ják a hajdani, letelepedésre emlékeztető ünnepüket, mely­re legjobb alkalom a fesztivá­lok évszaka, a nyár. A kániku­la látszólag mit sem zavarta a népviseletbe öltözött szlováki­ai vendégcsoportokat, zeneszó mellett, énekelve vonultak a település központjában. Dél­után kettőkor harangszó hívta egybe a gyülekezőket, helyiek és vendégeik az evangélikus templomban istentiszteleten vettek részt, ezután kezdődött a fesztivál a polgármesteri hi­vatalnál lévő szabadtéri szín­padon. Szpisák János polgár- mester köszöntötte vendége­ket, s emlékeztetett az itt lete­lepedett elődök példamuta­tására, kitar­tó, közös­ségteremtő munkájuk­ra. Rájuk emlékeztet a domb tete­jén épült kő- templom, melyért olyan sokat fáradoztak, kilincseltek. A faluvezető szólt a visz- szatérő ese­mény ha­gyomány- ápoló szere­péről is. Kulturális programmal folytatódott a rendez­vény, fellé­pett és nagy tetszést ara­tott a két szlovákiai együttes, a vanyarci, a kisnánai csoport és természete­sen a sámsonházai hagyo­mányőrzők is szereplői voltak a vidám délutánnak. A jó han­gulatú együttlét baráti beszél­getéssel folytatódott a késő es­ti órákig. Szabó Mihály megnyitóbeszédét mondja _____________________________________________________fotó: gyurián A legényeknek mindig jó a kedvük, s erre bizonyíték is akadt... _____________________________________________________________fotói Ah

Next

/
Thumbnails
Contents