Nógrád Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-03 / 180. szám
1 / /: / f y y [_ A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | New York-i ösztöndíjról álmodik A szakma már díjazza, de szűkebb hazájában ismerik-e Széli Tamást?! Közelebb a XXI. századi Európához Kérdések és válaszok a 27. salgótarjáni nemzetközi ifjúsági nyári egyetemen Számos világhírű együttes lépett és lép fel az Európa legnagyobb könnyűzenei és kulturális eseményévé avanzsáló budapesti Sziget fesztiválon, ám vélhetően kevesen tudják, salgótarjáni résztvevője is lesz a pop-rock koncerteknek. Hogy kerül egy 15 éves fiatalember a sztárok közé? Az első és legfontosabb oka, hogy nagyon tud dobolni, óriási tehetség. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a közelmúltban harmadik helyet szerzett hazánk legnevesebb profi dobversenyén és zsenge kora ellenére már fél éve állandó tagja az Alapi Band- nek. A szakemberek már (el) ismerik, még a nagy víz túloldalán is - mint ez később kiderül - de ha a megyeszékhelyen egy röpke közvélemény-kutatást végeznénk, vajon hányán tudnák, hová is kell tenni e nevet?! Nem könnyű megtalálni, szóra bírni ezt a hallgatag és szerény fiatalembert és ez mindjárt fel is veti bennem az első kérdést: vajon ha valaki nem tömjénezi és reklámozza állandóan és gusztustalanul önmagát, boldogul-e csak tehetsége révén? Egyáltalán kellően menedzseljük és becsüljük-e meg értékeinket itt szűkebb hazánkban? Hisz ha egy csodálatos Petőfi Csarnok-beli koncert, a Dream Theater fellépése kapcsán nem ve- temedek egy - a banda munkásságának legújabb fejezetét bemutató - röpke ismertetőre, nem szerzek tudomást Tamás legújabb sikeréről sem. (Annak ellenére, hogy lapunk hasábjain vagy 3 évvel ezelőtt már beszámoltunk olvasóinknak első nagy dobpárbajgyő- zelméről.) Szóvá a cikk kapcsán több visszajelzést kaptam és az egyik jó csuklójú, de itthoni viszonyaink közt elkallódott dobosunk Mike Portnoy (Dream T.) fantasztikus ütősteljesítménye kapcsán hívta fel figyelmemet a tarjáni fiatalember legutóbbi bravúrjára.- Tamás, mi is volt ez a nemzetközi dobverseny és hogyan zajlott?- A jelentkezőknek egy demókazettát kellett beküldeniük, ami alapján kiválasztották a legjobb tizenkettőt, és meghívták őket a Magyar Rádió márványtermébe, az elődöntőre. A fináléba heten jutottunk és a kötelező, valamint a korlátok közé szorított szabadon választott produkció után végül a harmadik lettem. így természetesen a kongresszusi központban, a gálán is felléptem.- Úgy hallottam hogy a zsűri egyetlen külföldi tagja téged látott a legjobbnak! Tamást a legnagyobb hazai reménységnek tartják a szakemberek- Valóban, a szakma egyik legjobbja Jack de Jochnette amerikai jazzdobos, r zsűri díszelnöke engem tett az i Iső helyre.- Mit nyertél ezzel a szép teljesítményeddel?- Egy 250 ezer forint értékű dobszerelést (állványok, ütők, pergődob, tokok, egyéb kiegészítők) valamint 150 000 forintos utalványt, és mivel én nyertem meg a közönségdíjat, még egy ugyancsak negyedmilliót érő Shur mikrofonszettet is.- Hány évesen kezdted a dobálási, kik voltak eddigi tanáraid?- Már 5-6 éves korom óta minden kezembe eső alkalmatossággal „krampácsoltam”, de komolyan hét éve foglalkozom a dobolássá. Első mesterem Tiba Sándor volt, de elköltözött Pestre, így oda jártam fel hozzá hetente egyszer. Jelenlegi tanárom Marionosi György is budapesti és hozzá is eljárok a fővárosba. Instrukciói alap- ján természetesen itthon gyakorolok, lehetőség szerint napi több órát is.- Gondolom a szomszédok legnagyobb örömére...- Somoson nagymamámnál kertes házban teszem mindezt, remélem nem sok „zaj” szűrődik ki a környezetünkbe.- Megvan e még az a dobkészleted, melyet életed első amatőr versenyén nyertél?- Már nincs, szerencsére anná most már sokká komolyabb szerelésem van.- Hogy érzed magad az Alapi Bandben, hogy kerültél egyáltalán oda?- A barátaimmá a Big Jamben zenélgettünk és egyszer úgy jó fél éve elhívtuk a Salgótarjánból indát Alapi Istvánt, (aki az Eddában zenél, de saját együttese is van - a szerző.) és miután meghallgatott minket, megkérdezett, nem volna e kedvem a bandájában ütőzni. Mondanom sem kell, hogy volt.- Müyen gyakran lépsz fel velük?- Az állandó és rendszeres klubfellépéseink mellett országos koncertkörútra is járunk, de ezen- kívá gyakran veszek részt dobrendezvényeken, így leszek majd ott a Sziget fesztiválon is.- Ki(k) a példaképe(i)d, mik a terveid, álmaid?- Vinnie Colaiuta és Billy Cobham a két kedvencem, és a legnagyobb vágyam, hogy a híres New York-i DCI dobiskolában tanulhassak. Sajnos igen borsos a tandíj, de létezik ösztöndíj is, nem lenne rossz megnyerni egy ilyet... Huszonhét év, szinte egy emberöltőnyi múlt áll a salgótarjáni nemzetközi ifjúsági nyári egyetem mögött. Nem véletlenül ismerte el a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat - mint főszervező - erőfeszítéseit, eredményeit az idei magyar kultúra napi ünnepségen a megyei jogú város önkormányzata Pro Urbe-díjjal. A kitüntetés elsősorban az eltelt bő negyedszázadnak szólt, de megelőlegezett bizalomnak, ösztönző erőnek minősült az idei program szervezésében és nyilván kifejti pozitív hatását a következő években, évtizedekben is. Sokszor leíratott má, hogy a nyári egyetem a szervezők elkötelezettségén, már-már fanatizmusán túl a jól megválasztott általános tematikának köszöntheti hosszú létezését. Az ifjúság jelene, sorsa ugyanis minden társadalmi rendszerben, politikai kurzusban létfontosságú kérdés. Mint ahogyan közérdeklődésre tarthatott számot az idei, igencsak időszerű konkrét téma - a „Globalizáció-regionalizáció, európai integráció” - is. A nyári egyetem - főként három, határainkon túli tájegységből: Erdélyből, Felvidékről és Vajdaságból verbuválódott mintegy ötven magyar anyanyelvű fiatal - hallgatósága egy héten át közösen gondolkodott, véleményt cserélt az egységesülő Európa jövőjéről, az Európai Unióba való felvétel lehetőségeiről, feltételeiről, a várható tagság előnyeiről, netán hátrányairól. A vitákhoz az alaphangot rangos előadók, szakértők - köztük jó néhány nógrádi - színvonalas előadásai adták meg, annál is inkább, mert nem szentenciákat, megfellebbezhetetlen igazságokat hirdettek a pulpitusról, hanem mint egy valós alternatívát mondták el saját nézetüket, amely nem egy esetben szemben állt, konfron- tált egy másik előadó felfogásával. Egészen biztos - mint az összegző tanácskozáson el is hangzott - a nyári egyetem nagymértékben járult hozzá az „úgysem rajtam múlik” hamis nézetnek az eloszlatásához, de legalábbis csökkentéséhez. Többek között olyan kérdésekre kereste a választ, minthogy a globalizáció mennyiben jelent kihívást egy olyan kis országnak, mint hazánk, milyen elvárások kísérik a csatlakozás folyamatát, mit várunk magunktól, mit remélünk a XXI. századtól. Megerősítette, hogy az uniós lét - túl a jogi formulákon - főként az embereken, felkészültségükön, tudásukon, akaratukon, erkölcsi normáikon - múlik. Az adott helyen - országban, régióban, településen, közösségben - kell kinek-kinek megteremtenie a „maga Európáját”, amely csak akkor lesz életképes, ha megőrzi az egyes népek, népcsoportok identitástudatát, sajátos kultúráját, hagyománykincsét. Az idei program keretei között alaposan megnőtt a vidéki, úgymond gyakorlati tapasztalatszerzés lehetősége. A hallgatók Szügyben, Herencsényben, Terényben és Kazáron jártak és ismerkedtek meg különböző már megvalósult, vagy megvalósítandó gazdasági és kulturális projektekkel. Valamennyi helyszínen kellemes fogadtatásban, magyaros vendéglátásban volt részük, amit nem győztek elismerni, köszönni. Ugyancsak új vonása volt a 2002-es nyári egyetemnek, hogy bővült a szervezésben részt vevők köre: a Sréter Ferenc Népfőiskolái Társaság például jelentős szakmai segítséggel is hozzájárult mind a program kidolgozásához, mind pedig megvalósításához. A Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány „Európai integrációs pont”-ja állandó kiállítás módján volt jelen a rendezvényen. Nagy segítséget jelentett a Veszprémben szerkesztett „Comitatus” című önkormányzati szemle kü- lönszáma is, amely - más nógrádi illetőségű cikkek mellett - mintegy „előzetest” is közölt a nyári egyetemről. Sőt egyik őszi számában közreadja a nyári egyetem előadásainak sommás változatát is. A nyári egyetem egy hetében számos idézet, aktualizált, vagy annak vélt mottó elhangzott mind a moderátorok, mind az előadók, mind a szekcióvezetők részéről. Itt és most azt az Eszterházy Pétert idézzük, akinek írói munkássága - a magyar nyelv elszigeteltsége ellenére - jól ismert és elismert Európában, főként a német nyelvterületen: „Nem a műveletlenség a provincializmus, hanem a figyelmetlenség. Az értelmiség dolga volna mindenre figyelni. A szellemi ellenfeleire is. Abban a pillanatban, ha csak magunkra figyelünk, veszítettünk. Ez egy országra is igaz. Ha csak magunkat látjuk, vége” - írta „Azt csinálom, amit eddig, nézdegélek” című esszéjében. A huszonhetedik salgótarjáni nyári egyetem egész biztos segített, s az ismeretek, élmények elmélyültebb feldolgozása során segít abban, * hogy másokat is észre és számba vegyünk, amikor saját jövőnkről esik szó. Már csak azért is, mert ezúttal is szorosra fűzte a különböző országokból érkezett hallgatók közti emberi kapcsolatokat, baráti szálakat is. CSOMQRÁPY BÉLA „Haza a magasban” - ez volt a Balassi Bálint Megyei Könyvtár által szervezett idei nemzetközi olvasótábor mottója. A Nógrád megyei, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, muravidéki középiskolások részvételével rendezett program Illyés Gyula születésének 100. évfordulója emlékére javarészt a költő művei és gondolatai köré szerveződött. Csoda, amely két hétig tart”- El lehet mondani, az egész Kárpát-medence kulturális intézményeivel jó a kapcsolatunk, az idei tábor megszervezésében is sokat segítettek külföldi ismerőseink, kollégáink - mondta el Gyetvainé Szolcsik Angéla, a tábor szervezője, vezetője. Mint arról beszámolt, a táborlakók nem egyszerűen a jó tanulók közül kerültek ki: az irodalom és testvérmúzsái iránt érdeklődő fiatalok közül azokat ajánlották tanáraik részvételre, akik eleve tehetséges diákok, saját közegükben meghatározó emberek. Elsősorban az érdeklődési kör a domináns: a diákok legtöbbje részese valamilyen irodalmi vagy színjátszó csoportnak, részt vesz színjátszó- szavaló vagy egyéb társversenyeken. A táborvezető szerint ugyanis az önismeretre és nemzetismeretre épülőépítő tábornak elsősorban az a célja, hogy a tehetséget bontakoztassa ki. Az idei két hét elsősorban Illyés Gyula és költői világa köré szerveződött, másrészt pedig az Illyés-életmű kapcsán a hatalom és morál kérdéskörét körbejárva a fiatalok önfejlesztését szolgálta. A résztvevők többsége Nógrád megyéből érkezett, ugyanakkor összesen hat országból jöttek az érdeklődő diákok a muravidéki túrával kezdődő, majd a csesztregi történelmi aktív parkban szakmai munkával folytatódó táborba. A megyéből két salgótarjáni középiskolából, a Bolyaiból és a Madáchtól indultak útnak, de jöttek a középiskolások Szlovákiából, Ukrajnából, Horvátországból, Vajdaságból és Erdélyből is. A csapat vezetői a korábban aktív résztvevő diákok közül kerültek ki: a komoly szituációs játékokra Telek Ervin salgótarjáni addiktológus szakember készítette fel őket, aki maga is további hathatós segítséget nyújt évről évre a tábor lebonyolításához. Ozora, Illyés Gyula-emlékklállítás A szervezők munkája korántsem volt könnyű, mivel több mint kétmillió forintot kellett összegyűjteniük. Gyetvainé szerint még a mai napig, a tábor utáni napokban is hiányoznak összegek a költségvetésből. Mindenesetre pozitívan értékeli azt, hogy a tábornak egyre nagyobb rangja van mind a megyében, az országban, de a határon túl is: ez természetesen a nagyobb alapítványokhoz való eljutást, a támogatások megszerzését is könnyebbé teszi.- A program a szokásoknak megfelelően két részből állt: a fiatalok kultúrtörténeti barangolásuk során Szlovénia egy szeletével, a Mura-vidéki magyarság életével, kultúrájával ismerkedhettek az első napokban - veszi át a szót Rabec István, a tábor szakmai vezetője, a pozsonyi Komensky Egyetem végzős hallgatója. A lényegi munka azonban a csesztregi történelmi aktív parkban kezdődött. A szakmai vezető a tábor egy napját vázolja: - A reggel egy napindító közös foglalkozással kezdődik, elhangzanak az aznapi versek, melyek megadják a nap keretét. Gyakran délelőtt rövid személyiségfejlesztő játék következik, majd indul a kiscsoportos munka. (A csoportok beosztásánál ügyeltek arra, hogy a különböző térségekből érkező diákok keveredjenek, ismerjék meg egymást.) Az esti foglalkozások után a különböző tájakról érkezettek mutathatták be saját szűkebb hazájukat társaiknak. A programok, játékok összekovácsolják a csapatot: az aktív résztvevők közül a táborlakók maguk választanak ki a két hét végeztével „mentorokat” mely a táborban magasabb feladatokat, és rangot is jelent: A szlovéniai Ptuj főterén A táborozok egy csoportja a szlovéniai BledMó partján idén Adamkó Alexandra, Bartus Zoltán és Szabó Miklós salgótarjáni gimnazistákat érte a megtiszteltetés. A játékok és a versek, szakmai munka során a hatalmat próbálták meg a lehető legtöbb szemszögből vizsgálni. Mint Rabec István meséli, felállították például a hatalom gesztusainak skáláját Az ember tragédiája egyiptomi színének felhasználásával. A diákok élő szoborcsoportot alkotva mutatták be a hatalmi pozíciók és szerepek által kialakuló gesztusrendszert. „Csoda, ami két hétig tart” - e mondat a gyerekek visszajelzései között szerepelt, melyekre a szervezők okkal lehetnek büszkék: úgy ítélik meg ugyanis, hogy akkora a pozitív visszacsatolás - telefonon, személyese, e-mailban egyaránt rengetegen keresik meg őket - hogy az folyamatosan az előző évi tábor felülmúlására serkenti őket. Gyetvainé maga is úgy véli, idén kivételes tábor jött létre, remek társaság alakult ki; a jövő évi tervek - melyek egyelőre még titkosak - azonban már most körvonalazódnak a diákjaikhoz hasonlóan nem kevésbé lelkes szervezői fejekben.
