Nógrád Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-02 / 179. szám

([ Az alföldi üzemig (3 ) / Utak a boldoguláshoz- A lehetőségek korlátozottak voltak. A fiúk torán elszegődtek cselédnek. Egyikük nagy szeren­cséjére bejutott a malomba és mol­nár lett. Egy másik fiú, aki mozgás­korlátozott volt, cukorka árusításá­ra kapott engedélyt. Ipari munka­hely alig volt. Egyetlen megélheté­si fonás a föld volt. Az idő múlásával, a szorgalmas munka nyomán lassan javult a helyzetünk. A szüléink a hatvanas évek elején jutottak saját házhoz. Kicsi ház volt, de a sajátjuk. Átala­kításában sokat segítettem a testvé­reimmel együtt. Közben felnőtt a legkisebb öcsém is, aki kitanulta a lakatosszakmát. Sikerült néhány évre kijutnia az NDK-ba, majd amikor hazajött a fővárosban he­lyezkedett el, mivel a bátyja is ott élt. Vitte magával a szüleinket is. Ők igaz csak egy nyugdíjból éltek, de boldogok voltak, mert a gyere­keik közelében lehettek. Mi, gyerekek különböző uta­kon kerestük a boldogulást. Ben­nem gyerekkoromtól erős volt a föld szeretete, mindenáron mező- gazdasági technikumban szeret­tem volna továbbtanulni. Az apám betegsége miatt azonban ez nem teljesülhetett. Az idősebbik öcsém­nek sikerült az álmát valóra válta­ni. Villanyszerelő-tanuló lett. Utó­lag derült ki, s ezt is csak én tud­tam, hogy a bányához szegődött. Én már túl toros voltam, amikor tanulni jelentkezhettem, s már csak traktorosnak vettek fel, Gyulá­ra. Itt szereztem szakmunkás-bi­zonyítványt. Mivel az átlagnál jobb tanuló voltam lehetőséget kaptam, hogy vontatót vezethessek. Ezt kö­vetően 1956-ban kerültem a hajdú­nánási gépállomásra. Nem fogtam meg a szerencse lábát, mert 1957- ben leszámoltak, s csak két hónap múlva hívtak vissza dolgozni von­tatóra segédvezetőnek. Munkássorsomat az 1957 vé­gén megkezdett sorkatonai szolgá­latom szakította meg. Pétervá- sárára vezényeltek, olyan helyre, amelyről még az életben sem hal­lottam. Semmit sem lehetett ten­ni... Én mindig szerettem volna harckocsizó lenni, de nem volt vá­lasztási lehetőség. A kiképzést kö­vetően a Belügyminisztérium egyik egységéhez irányítottak. No­ha akkor nagyon elkeseredtem, utólag visszagondolva azonban azt mondhatom, hogy jól jártam. Igaz, hogy a huszonnégy hónap szolgálatból csaknem huszon­nyolc lett, de nem bántam meg. Az új helyen szerencsém volt. Mivel abban az időben szépen tud­tam írni, kineveztek személyzeti nyilvántartónak. Jó sorom volt, amíg a főnököm, egy százados vissza nem vitt a századhoz, ahol írnok lettem. Változatossá vált az életem. Soron kívül előléptettek őr­vezetőnek, ami havi negyven fo­rint zsoldot jelentett. Nagyon örül­tem neki, hiszen ezzel már havon­ta 120 forintra emelkedett a jöve­delmem. Hirtelen jött a döntés, visszakerültem Pétervásárára. Nagyon szomorúvá tett a do­log, hiszen a fővárosban már na­gyon jól éreztem magam, állandó kilépőm volt a laktanyából. Mivel az öcsém is Pesten dolgozott együtt jártunk moziba, szórakoz­ni, színházba. Szerencsére újra személyzeti nyilvántartó lettem, ami nem volt egyszerű, hiszen több mint ezer újonc vonult be hozzánk. Az ország minden terü­letéről jöttek a kiképzők, a hivatá­sos és a sorkatonák a kiképzésre. Egy pécsi származású őrnagy volt a parancsnokunk, aki közölte, hogy a munkám mellett én leszek a postás is. A katonák minden hó­napban kétszer kaptak fizetést, amit nekem kellett felvenni a pos­tán. Érkezett a rengeteg levél és na­gyon sok csomag. A dolog nem volt egyszerű, hiszen jármű nem állt rendelkezésemre. Ezért kény­telen voltam az újonc katonák se­gítségét kérni. Egy kiskatona négy darab csomagot is cipelt, de ese­tenként akár egy szakasz katoná­val vonultam a postára - ami sze­rencsére nem volt messze a lakta­nyától és útközben nem volt ital­bolt. Ez azért volt fontos, mert az újoncok három hónapig nem fo­gyaszthattak szeszes italt. Elfoglaltságom bőven volt. Dél­előtt egy órát kaptam a levelek és az értékküldemények beszállításá­ra és szétosztására. Délután kikép­zés után a csomagokat hoztuk be és osztottam szét. Este pedig fűteni kellett a tiszti kantinban, italt kel­lett mérni és virslit főzni. A három és fél hónap észrevétlenül telt el számomra. Ez az idő számomra ugyan három héttel meghosszab­bodott, mert át kellett adni a lakta­nyát. Amikor mindenki elment csak egy tiszt, egy tiszthelyettes és én maradtunk. Éközben a postán megismertem egy kislányt, akivel hét végén, amikor a tiszti kaszinó nem üzemelt, moziba vagy bálba mentünk. Ez valamelyest enyhítet­te azt a meghosszabbított időt, amit máig sem tudom, hogy miért mértek rám. Dombi József visszaemlékezését le­jegyeztél _ PÁDÁR ANDRÁS (Folytatjuk) ARUHITELES MŰTRÁGYAAKCIÓ! Műtrágyák nagy választékát kínálja a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek! Idén is működtetjük ajr állami támogatású, kamatmentes műtrágya-áruhitel konstrukciónkat még kedvezőbb feltételekkel:- eladási árainkat csökkentettük,- vagontétel esetén ingyenes vasúti szállítást biztosítunk, közúton kamionlétei esetén fuvarköltség hozzájárulást adunk,-12 havi hitel lejárati idő.-15 000 Ft/hektár kamatmentes hitelösszeg,- egyszerűsített biztosíték-rendszer- az áruhitel egész évben rendelkezésre áll, s igénybe vehető az. ország minden területén megtalálható kcrcskedőpartnereinknél is- hiteligénylő okmánygamitúra a falugazdászi irodákban szerezhető be. Most nagy, előszezoni árkedvezménnyel kínálunk PK és NPK komplex műtrágyákat, valamint szuperfoszfálot. Vásárolhat nálunk kedvező árú ammóniumnitrátot és kálísót is. További információért keresse falugazdászát vagy a Tiszamenti Vegyiművek ügyfélszolgálatát az (56) 422-177-es, az (56) 422-174-es, vagy az (56) 425-368-as telefonszámon, valamint a területi képviselőt: Lányi Zoltán 30-985-3711 GENEZIS márkanevű folyékony NPK-műtrágyánkat is kínáljuk! Bővebb információ Vált Csabától: 30-327-3794 Kertészkcdőknck ajánljuk kis kiszerelésű műtrágyáinkat, amelyeket keres­kedő partnereink mellett valamennyi hipermarketben és áruházláncnál is megtalálhatnak. Bővebb információ: Bakos Sándorné: (56) 424-800/14-85. A palotási „aranycsapat” frontembere Kiváló műszaki szaki és sportember, ráadásai köztiszteletben áll A mai napig nagy tiszteletnek örvend Palotáson a hatvannegyedik életévében járó Kovács József. Elismert műszaki szakember volt a helyi termelőszövetke­zetben és kiemelkedő szerepet játszott a község sportéletében. Kovács József _________________________________ieslapelvi- Minden ehhez a településhez köt, Palo­táson születtem, itt töltöttem a gyermekko­romat - emlékezik vissza a múltra Kovács Jó­zsef. Hatvanban szerettem volna továbbta­nulni lakatosszakmában. Valami ok miatt nem vettek fel, az okát a mai napig nem tu­dom. Mivel már gyerekkoromban is jól ment a foci ezért Szabó Imre az ismert, akkoriban Palotáson tanító testnevelő tanár ajánlására Salgótarjánba kerültem az acélgyárba inas­nak és az SKSE labdarúgócsapatához játé­kosnak. Egy évig voltam Salgótarjánban, amikor Makóra inasokat toboroztak és egy barátommal úgy döntöttem, hogy elme­gyünk gépszerelőinasnak. Makón is beszáll­tam az ottani focicsapatba a megyei első osz­tályban szereplő Makói Vasasba, később be­kerültem a Csongrád megyei ifjúsági labda­rúgó-válogatottba. Megnyertük a bajnoksá­got és felkerültünk az NB II-be.- Időközben valami közbejött, ami befo­lyásolta további pályáját.- Egy alkalommal hét végi szabadságra jöttem haza és az akkori községi sportveze­tők rábeszéltek arra, hogy játsszak Kazáron a csapatban. Nem nagyon volt hozzá ked­vem, de mégiscsak sikerült nekik meggyőz­ni és ez lett a vesztem. Ugyanis olyan sérü­lés ért, amely egész további pályafutásomat befolyásolta, vagyis nem kerülhettem vissza az NB Il-es makói csapatba.- Ezért kellett hazajönni?- Ezért is, akkor már végzett gépszerelő­ként dolgoztam a makói gépgyárban. El­mentem Nagybátonyba a szolgáltatóüzem­nél ajánlottak állást és a nagybátonyi csapat­hoz próbajáték után leigazoltak. Végül még­sem kerültem oda, mert nagyon korán kel­lett kelni és későn értem haza.- Mihez kezdett ezután?- Jobbágyiba mentem dolgozni a tömeg­cikkművekhez, Palotáson pedig a sok tehet­séges gyerekből ki lehetett alakítani egy jó focicsapatot. Igen ám, de Jobbágyiban be­szálltam az üzemi bajnokságba és megtud­ták, hogy én már igazolt játékos vagyok. Ad- dig-addig fűztek, míg átigazoltam az üzemi csapathoz. Három év után azonban a céget felszámolták, vele a csapatot is. Nem maradt más, mint újra hazatérni. A helyi termelő­szövetkezetbe mentem gépszerelőnek. Kez­detben egyedül végeztem ezt a munkát, egy aktatáskában hordtam a szerszámokat. Úgy gondoltam, egy-két évig eldolgozgatok a szövetkezetben, de negyven év lett belőle. Később már egy jól menő termelőszövetke­zetté vált. Innen mentem nyugdíjba 1995- ben.- Sokat tett Palotás sportjáért, elsősorban a labdarúgásért.- A hatvanas évektől részt vállaltam a palotási fociból, mint játékos, mint edző. 1963-ban bajnokként kerültünk a megyei el­ső osztályba, majd kiestünk és ez így volt több esetben is. 1969-ben vezetésemmel új­ra megnyertük a bajnokságot és akkor kez­dődött a palotási aranycsapat kialakulása. Olyan játékosok kerültek ki, mint Kovács Jó­zsef (Vörös Kovács), aki később az Újpest­ben NB I-es labdarúgó lett. 1972-ben már megyei első osztályú bajnokságot nyerve fel­kerültünk az NB III-ba akkor. Én voltam a csapat edzője, de egy év után anyagi okok miatt kiestünk. Később az edzőséget átad­tam a fiamnak, aki szintén tagja volt a baj­nokcsapatnak. Továbbiakban ott voltam csa­pat körül, segítettem a fiamnak, segítettem a szervezésben. 1976-ban Sport és Testnevelés érdemérem kitüntetést kaptam.- Mivel telnek nyugdíjasnapjai?- Nyugdíjba menetelem után egy kis ide­ig még visszajártam dolgozni a termelőszö­vetkezetbe. Itthon is nagy kert van ezáltal munka is akad bőven. Nem unatkozom, ma is rendszeresen kijárok a csapat mérkőzése­ire. Nagyon örülök, hogy ismét jól szerepel­tek a fiúk, megnyerték a megyei másodosz­tályú bajnokságot és néhány év elteltével, is­mét az első vonalban szerepelhetnek. A mérkőzések után a pályán a régi focihave­rokkal, meg az újjakkal megiszunk egy-két sört, felelevenítjük a régi sikereket. KEREKES LAJOS Anyagi helyzet a nyugdíjazás után Az érthetőség kedvéért annyit érdemes előrebocsátani, hogy a különböző időskorúakra irányuló kutatások az össztársadalomban (itt jelennek meg a makroténye- zők), illetve a családban (itt talál­hatók a mikrotényezők) kísérelik megragadni az időskorúak társa­dalmi helyzetének speciális jel­lemzőit. Nézzük tehát most az előbbieket! A TÖRTÉNELMI MÚLT HATÁSAI A közismert és egyben úgy-e vitathatatlan is, hogy a ma Ma­gyarországon élő 60 év feletti nemzedék az, amelyik a múlt század legnagyobb fordulatait él­te meg és kihívásainak volt kité­ve. A legidősebbek megélték a két világháborút, a szocialista rendszer minden viszontagságát, benne az 1956-os kitörési kísérlet kudarcát és kínjait, majd a '80-as évek végén, '90-es évek elejének rendszerváltás néven történel­münkbe vonult eseményeit és következményeit. Olyan történel­mi, politikai fordulatoknak is ta­núi voltak, amely kevés nemze­déknek adatik meg. A legfőbb történelmi múltnak persze az elmúlt jó negyven év te­kinthető. Közhelyes kijelentés, hogy minden bajunk forrása a múlt rendszerben van (értsd: „lé­tező” szocializmus!), de az idősek tekintetében valóban helytállónak tűnik a kutatók azon megállapítá­sa, miszerint ők többszörösen is vesztesei a szocialista társadalmi berendezkedésnek, de valójában a rendszerváltásnak is. Nyilvánvaló, az új piacgazdasági viszonyokhoz az idősebb korosztály nehezeb­ben tud alkalmazkodni, egy sző­kébb rétege meg egyszerűen kép­telen is volt erre (lásd: rokkant- nyugdíjasok tömege!). AZ ANYAGIAK ALAKULÁSA A jövedelmi helyzet alakulása - kétségtelen tény - speciálisnak te­kinthető az időskorúak esetében. Különösen így van ez a nyugdíja­zás után, amikor az egyén évtize­des munkájának gyümölcseit élve­zi, illetve terheit viseli tovább. A nyugdíjazás utáni anyagi helyzet egyértelműen a munkában töltött évek jövedelmétől függ; a jövedel­mek elosztásában fejeződik ki, ne­vezetesen, hogy a társadalom az egyén munkáját mennyire értéke­li, becsüli meg. Miután az egykori fizetéssel nagyjából arányos a nyugdíj, ez továbbgyűrűzik az inaktív korszakra is; Id, milyen tár­sadalmi státust tudott elérni, felte­hetően annak megfelelő színvona­lon fogja nyugdíjaséveit eltölteni. Különösen fontos szerepet játszik a nyugdíj nálunk Magyarorszá­gon, ahol a mai nyugdíjasok döntő többsége a bérből és fizetésből élők közül kerül ki. Nálunk a rend­szerváltásig nem volt alkalom a tő­kefelhalmozásra (néhány szeren­csés kivételtől eltekintve): például egyéni biztosításra, magánnyug­díj-pénztárba való belépésre (nem lévén ilyen intézmény korábban). Nem volt mód tehát olyan tartalé­kok képzésére, amely a nyugdíja­zás után is ugyanolyan életszínvo­nalat biztosítana, mint az aktív években. Ezek után leszögezhetjük: az anyagi helyzet nyugdíjazás után az élet egyik legfontosabb - ha nem a legdöntőbb - keretét és fel­tételét adja, valamint azt, hogy a nyugdíjbavonulás mindig jövede­lemcsökkenéssel jár. Ez jellemzi ma a magyarországi időskorúak anyagi helyzetét. (Abba most nem mehetünk vele, hogy szegények-e nyugdíjasaink...) A MUNKA TERHEI A munkamegosztásban elfog­lalt hely több szempontból is ha­tással van a nyugdíjasévekre. A munkában töltött évek száma, az elért jövedelem - ahogy említettük is már - fontos, meghatározó té­nyezője a nyugdíjnak. A megszer­zett, az elért presztízs továbbgyű­rűzik. Végül jelentős hatása lehet a munkahelyi ártalmaknak - fizikai megterhelésnek, az idegi igénybe­vételnek, a stressznek - az idősko­rúak egészségére is. AZ ÉLETKOR SZEREPE Az életkor, mint társadalmi helyzetet meghatározó tényező ál­talában azt jelenti, hogy az életkor növekedése szinte minden dimen­zióban (térben, arányban) rontja az egyén helyzetét. Tudjuk, a tár­sadalmi-gazdasági változások ha­tásai a társadalom minden egyes rétegében más és más módon je­lentkeznek. Ha e hatásokat vizs­gáljuk, tekintettel érdemes lenni arra, hogy az egyes korosztályok mennyire rugalmasan tudnak al­kalmazkodni a változásokhoz, mennyire van képességük és lehe­tőségük a negatív hatásokat ellen­súlyozni. Közismert: az életkor előrehaladtával ez az alkalmazko­dóképesség egyre csökken, mert például romlik az egészségi álla­pot, kopik a fizikai erőnlét. Mind­ez több szempontból is káros ha­tást gyakorol: gátolja az egyént ab­ban, hogy körülményein változ­tasson, hogy valamilyen tevékeny­séggel, munkával jövedelmét ki­egészítse. Sőt, gátolja a kapcsolat­tartásban, súlyosabb esetben még az önellátásban, az öngondosko­dásban is. EGYÉB TÉNYEZŐK Terjedelmi korlátáink miatt nem szólhatunk itt még két fontos mikrotársadalmi tényezőről, a nemről és a lakóhelyről, illetve ezek szerepéről, legalábbis szük­ség szerint nem. így csak annyit jegyzünk meg, hogy a kor előreha­ladtával az egyes szervek funkció­ja a nőknél gyorsabban csökken, mint a férfiaknál, s különbözik a betegségek kórlefolyása is. A lakó­helyet tekintve általában hátrá­nyosabb helyzetbe kerülhetnek a kistelepüléseken élő időskorúak. Természetesen az sem mindegy, hogy az idős ember eredeti ottho­nában vagy esetleg valamilyen gondozó intézményben kénytelen hajlott korának hátralévő éveit el­tölteni, családban élhet-e, vagy idegen környezetben. (Folytatjuk) B.O. Az időskorúak társadalmi helyzetének változásairól szólva utaltunk már arra, hogy az életkoron alapuló megkülön­böztetés mennyire hátrányos lenne az idős emberek számára, s hogy a „minősítésnél” számos tényezőt érdemes és kell is figye­lembe venni. Ugyanis ezek alapvetően és összességükben hatá­rozzák meg társadalmi helyzetüket E tényezők két nagyobb csoportja az ón. makrotársadalmi (össztársadalmi szintű) és a mikrotársadalami (szűkebb környezeti) faktorok. Kétrészes írá­sunkban ezeket vesszük sorra, az alábbiakban először az össz­társadalmi tényezőket taglalva - messze a teljesség igénye nél­kül, mint ahogy terjedelmi okok miatt ezt tenni szoktuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents