Nógrád Megyei Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-17 / 192. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap HÉT MAGAZIN 2002. AUGUSZTUS 17., SZOMBAT VÉGI MacKenna sherif- fet meglepte a váratlan táma­dás. Lovával a földre bukott, de szerencséjére elfütyültek mellette a neki szánt puska­golyók. Türelmesen várt, az­tán a kellő pillanatban pisz­tolyával leterítette támadóját. Hosszú évekkel ezelőtt bizo­nyára sokan látták a „MacKenna aranya” című westemt Gregory Peckkel a főszerepben. A film elején - micsoda rendezői fogás! - minden olyan westernbe illő csodát megmutatott a kamera, Nos, az elején az előző részben ismertetett Bryce- kanyont járta fe­lülről körbe a kamera, majd később a teljesen máshol „tartózkodó” Monument Valley hatalmas sziklatömbjeit is felvillantotta. Mi Page városa után a 98-as, majd az 564-es számú úton ha­ladtunk a Monument Valley fe­lé, ami egy időben a westemfil- met készítők kihagyhatatlan helyszíne volt. Utunk Navajolanden, a navajo indiá­nok önálló kormányzása alatt álló területen át vezetett. Kétol­dalt olyan volt a terep, mintha valami paprikaüzem felrobbant volna: mindenütt vörös sivatag, amelyben csak időnként buk­kant fel egy-egy indiánfarm. Az egyszerű házak előtt általában négy-öt autót lehetett látni, „pick up” teherkocsit és sze­mélyautót vegyesen. Az indiá­A Monument Valley, ami a hatlövetüekhez hasonlóan elengedhetetlen „tartozéka" volt a westernfilmeknek amelyek felkeltik a néző érdek­lődését, de amúgy száz mérföl­dekre vannak egymástól. Már hazaérvén vettem elő a film ka­zettáját, mert rémlett valami... nők javarészt kézművességgel, illetve a zöldebb területeken ál­lattenyésztéssel foglalkoznak. Szerencsénkre elkerült a siva­tagi vihar, mert bizonyára még adóvevő még inkább terebélye- sítette. A gyermekkorunk könyvei­ből, álmaiból kilépő indiánok (csak úgy kapásból: sosonok, A Delicate Arch monumentális ive nem a Holdon, hanem az Arches National Parkban található sziúk, irokézek, delavárok, da­koták, navahók, apacsok) ma már csak szimbólumok. Bizo­nyára élnek most is bölcs, ha­gyományápoló indiánok, de az az igazság, hogy a fehérek töme­gesen elsöpörték őket, illetve belekényszerítették ezt a csodá­latos népet a saját, amerikai pri­mitív hamburgeres világukba. Milyen lenne ma az indiánok indiánja, az apacsok fiatal törzs­főnöke, Winnetou? Sajnos ő sem tudna változtatni környeze­tén. Az indiánok szintén ameri- kanizálódtak, múltjuk feleleve­nítése már csak üzlet, a megél­hetés kényszerű része. A sivatagban elszórtan fekvő gigászi sziklatömbök által kö­rülvett látogatói központba csak a belépő kifizetése ellenében le­hetett bejutni. Természetesen indián szedte a dollárokat, mint ahogy odabent a képeslapokat és az emléktárgyakat is ők árul­ták. Szemmel láthatólag egy ha­talmas, tágabb családi vállalko­zásról van szó (egy részük a te­raszon ásítozott). Amíg elképedve bámultuk az előttünk megelevenedő wes- ternfilmhátteret, legalább egy tucat őslakos bennünket vett szemügyre, hogy „miért érdekes nekünk a számukra mindenna­pos”, meg azon is elcsodálkoz­tak, hogy a precíz japánok miért viselnek fehér szájmaszkot. „Ta­lán nem érzik magukat bizton­ságban a vörös port időnként felkavaró szél környezetében?” Száz szónak is egy a vége, ők már nem azok, akikről J. F. Coo­per, vagy Kari May írt. Már csak azért sem, mert sokkal drágáb­ban árulják a képeslapokat, mint máshol... De nem harag- szók rájuk. Május 17-én látogattunk el egy újabb egzotikus helyre, az Arches National Parkba, amely­ben a Monument Valleyhoz ha­sonló óriás sziklák és az azokat még bámulatosabbá formáló szikla boltívek találhatók. A tér magas boltozata és a hírne­ves Balansz szikla. Ez utóbbi olyan benyomást kelt, mintha bármelyik pillanatban leesne ró­la a sziklasüveg. Az Arches National Park előtt Moab városában ütöttünk tanyát egy kempingben, amely tele volt fiatallal. A tinédzserek, vagy az éppen csak húsz fölé lendültek olyan fényes, csillogó-vülogó te­repjáró- csodák mellett heverész- tek, amelyekről még álmodni sem képes a magyar „újgazdag”. Ez Amerika... Ugyancsak Moabban, este az egyik szupermarket parkírozó­jában két élőlényt láttunk fala­tozni. A veterán férfi biciklije szinte eltűnt a ráaggatott tarisz­nyák tengerében. Mellette ült a kutyája, amelyre szintén tarisz­nyák voltak szerelve. A két ütött-kopott szegény sovány vándor csendesen eszegetve élte fel aznapi lehetőségét. Ez is Amerika... BENKÖ MIHÁLY sziklák itt is nevet kaptak - pél­dául a „háromtömbös” A három pletykás-t. Itt található a Delicate Arch monumentális íve, a Double Arch 34 és 26 mé­Miwé tettetek, Wimeton' Az Óperenciás-tengeren és még a Sziklás-hegységen is túl (10.) most sem tudtunk volna meg­szabadulni a vörös portól - és ebben a közegben él az indiá­nok jelentős része. A távolban közben feltűntek a Monument Valley hatalmas sziklaóriásai. A Mustang nevet viselő benzinkútnál álltunk meg tankolni, ahol már csak indiá­nokkal lehetett találkozni. Hogy milyenek a XXI. század amerikai indiánjai? Ott ahol én jártam, már nem indiánok. A legtöbbjük ugyanolyan elhí­zott, mint a fehérek, vagy az ázsiaiak. A benzinkútnál a Navajo Nation Police feliratú autóból kiszálló rendőrnőt is ez jellemezte, ráadásul a csípőjén lógó hatalmas pisztoly és az Magyar históriák Neked, két hazát adott a végze UTÓROMANTIKA - A REALIZMUS KEZDETEI A népi-nemzeti irányzat egyik legjelentősebb képviselője volt Tompa Mihály (1817-1868), aki Tompa Mihály népdalaival, verses népmeséivel és regéivel már 1848 előtt népszerűvé lett. Petőfi, Arany baráti köréhez tartozott. Költészetében a szegény, elnyomott népnek, a szorgalmas, munkás életnek volt a szószólója (Népregék és -mondák - 1846). Tagjává választotta a Kisfaludy Társaság, melynek 1846 évi pályá­zatára írta a Suhay Mátyás című népies elbeszélő költeményét. Lel­kesen szolgálta előbb nemzetőr­ként a forradalom és a szabadság- harc ügyét, a schwechati ütközet­ben tábori papként vett részt. A szabadságharc bukása után eleinte nyíltan fejezte ki a nemzet fájdal­mát. (Pusztán, Levél egy kibujdo­sott barátom után...) „A gólyához” című verse miatt haditörvényszék elé idézték és falujába, Hamvára internálták, kéziratait elkobozták. E verséből idézünk: „Csak vissza, vissza! Dél szigete vár, Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár, ted, Nekünk csak egy - volt! Az is el­veszett!” Ezt követően a cenzúra nyomá­sa arra kényszerítette, hogy képes beszédben, allegóriákban, rejtett értelmű költeményekben szóljon a nemzethez. (A madár fiaihoz, Új Simeon, A sebzett szarvas.) Vers­sorai, hol az érzelmek lappangva feszítő erejükkel, hol pedig elégi- kus dalszerűségükkel ma is líránk értékei közé számítanak: „Röpülnél lelkem, fenn röpülnél a táj szellőivel Mely a nyüt rónaság felett még szabadságot lehel, De a magasból földre von le a súlyos fájdalom, Fenn még jobban elédbe tűnvén a sors-alázta hon. ” Utolsó évei folytonos panaszok közt teltek, de még megélte, hogy pár hónappal halála előtt a Ma­gyar Tudományos Akadémia köl­tői munkásságát nagydíjjal jutal­mazta. LISZT FERENC A Sopron vármegyebeli Dobro- nakon 1811-ben született, bár ma­gyarul nem beszélt, a XIX. század legkiválóbb zongoraművésze és az egyik legnagyobb zeneköltője mindig magyarnak vallotta magát. Kilencéves korában mutatta be először zongoraművészetét Sop­ronban és Pozsonyban. 1823-tól Párizsban élt, Franciaország a má­sodik hazája lett. Az 1840-es évek­ben - Vörösmarty szavaival élve - „hírhedt zenésze a világnak”, egyik pesti koncertjén nyújtotta át a költő Liszt Ferenchez címzett ódáját a mesternek. Ekkor díszkar­dot is ajándékoztak neki. Viszon­zásul a sokáig tiltott dallamot, a Rákóczi-indulót játszotta el, egyé­ni modorban, fantáziaként. 1848-1861 között Weimarban élt, ekkor életre szóló barátságot kötött Richard Wagnerrel, (aki majd egyik leányát, Cosimát vette felesé­gül). Rengeteget utazott, járt Moszkvában, Romániában, Er­délyben is. Hangversenyein a zon­goratechnikát máig csodált fokra fejlesztette. Magyar vonatkozásaiként ki­emeljük, hogy hazájával állandó kapcsolatot tartott, 1856-ban ünne­pi misét írt az esztergomi székes- egyház felavatására, Hungária cím­mel szimfonikus költeményt alko­tott, 1865-ben Pesten saját vezény­lete mellett mutatták be a „Szent Erzsébet legendája” című művét, I. Ferenc József 1867-es koronázására írta a „Koronázási misé”-t. 1875- ben az ő lakásán nyüt meg a zene- akadémia, melynek az első elnöke lett. Ettől kezdve egyre többet idő­zött - főként a téli hónapokban - Budapesten. Szimfonikus költeményeivel új műfajt alkotott. Ezek zenével el­mondott versek voltak: hangokkal tudta visszaadni például a szökő­kút játékát, a fák zúgását. A zeneköltö Liszt Ferenc zongorája (Magyar Nem­zeti Múzeum) 1886. július 11-én a németorszá­gi Bayreuthban hunyt el. Emlékét Weimarban és Budapesten múze­um őrzi. 1951-ben a kiemelkedő előadóművészek jutalmazására liszt Ferenc-díjat alapítottak. K. A. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt szombati rejtvényünk megfejtése(i): Megint új fodrászod van drágám? - Olyan édes, hogy meg kell zabálni! Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Baksa Bogi Karancslapujtő, Hunyadi u. Mai rejtvé­nyünk megfejtését augusztus 22-ig lehet bekülde­ni szerkesztőségünkbe. KÉMÉNY SZÉLEI ! FRÁSZT LEKEN ÖSZTÖKÉLI SZÓCSKA KÉRDŐ­SZÓ NÉMA GÁLA! ÉRTE- SÜLÉS SZÉKI ...; MADÁRFAJ RELATÍV, RÖVIDEN SZÍNÉSZNŐ (MARIANN/ ) TT ÜLDÖZŐT ELHAGYÓ u KIRÁLYI SZÉK KÖL­TEMÉNY KATONAI TÖMB ROPO­GÓSRA KISÜTÖTT ÓCSKA, VACAK ÖKÖLVÍVÓ SZORÍ- TÓJ A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents