Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-06 / 156. szám

„...egészen biztos, hogy a 21. század Madách százada lesz”

Megjelent a Balassagyarmati Honismereti Híradó millenniumi kötete és ifjúsági kiilönszáma

Mint a legtöbb könyv- és folyóirat-szerető ember, én magam is először az úgynevezett könyvészeti adatait, az impresszumát nézem meg egy-egy kötetnek, lapnak. így tettem a Balassagyarmati Honismereti Híradó legújabb, ajándékba kapott számaival is. Rögtön láttam, hogy a Madách Imre Városi Könyvtár égisze alatt - Oroszlánná Mészáros Ágnes igazgató vezérletével - megjelenő kiadvány immár a 23. évfolyamát írja. Gyorsan átfutottam a szerkesztőbizottság névsorát is, és a személyek - dr. Antal József, dr. Hausel Sándor, Kovalcsik András, Majdán Béla, Podlipszky Ervin, Vas Ágnes (szerkesztő) - mindegyikének ismeretében nem volt nehéz feltételeznem: mind a millenniumi szám, mind az ifjúsági különszám érdemes az alaposabb elmélyedésre.

Ha megérti Madáré, vagy sem.

Nem tévedtem: a honismereti híradó mindkét száma méltó a több mint két évtizedes múlthoz, Balassagyarmat pezsgő kulturális életéhez, a kiadvány önmaga szabta magas mércéjéhez. A millenniumi kötetet Praznovszky Mihálynak, az irodalomtudomány kandidátusának „Madách évszázadai” című beszéde vezeti be, amely a 2001. januári megyei Madách-ün- nepségen hangzott el. A közönség „eredetiben” is nagyon élvezte a sajátos „vonalvezetésű”, eredeti stílusú szöveget, jó, hogy nyomtatásban is megjelent, újraolvasható, továbbgondolható. Ezt bizonyítandó, idézzük befejező néhány mondatát: ,Az most mór bizonyosság, hogy a 19. század a kérdések százada volt. Az is tény, hogy a 20. század választ akart adni ezekre a kérdésekre, s ezek a válaszok mind rosszak voltak. így az is egészen biztos, hogy a 21. század Madách százada lesz. Mini a gyermekmondókákban a vadászról úgy somijuk: Madách a 19. században megírta, a 20. században előadták, a 21. század vagy megérti végchot, megmarad. Ha nem érti meg, belehal Sajnos, velünk együtt.”

S ha Praznovszky beszéde az esszé műfaját gyarapítja, inkább tanulmányként értékelhető az a megemlékező szöveg, amelyet Borókay Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal akkori államtitkára, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola rendezte Tildy Zoltán emlékünnepségen elmondott az egykori miniszterelnök, majd köztársasági elnök üzenetértékű tevékenységét elemezve. Vígh Károly történész Tildy Zoltán életútját mutatta be. A városi könyvtár által megrendezett Szabó Lőrinc emlékülésen elhangzottak szövegek közül Tornai József költő, „A győztes igazság?” című, ugyancsak míves eszmefuttatása került a híradóba. Egy negyedik rendezvény - a Szent István emlékülés - kapcsán három írás - Praznovszky Mihályé, Veszprémy László történészé és Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténészé - is bekerült a millenniumi számba. A „Városmu múltjából” című rovat Hausel Sándor levéltáros „A németség Nógrád megyében” című dolgozatát, valamint Reiter László helytörténész a gyarmati temető sírverseivel, valamint a vármegyei hivatallal foglalkozó írását adja közre. Két író - Bodnár Dániel és Gombár Endre - mutatja be Jobbágy Károly posztumusz kötetét illetve a Röpke íveket, a Komjáthy társaság antológiáját. Közli a híradó H. Szilasi Ágota művészet- történész kiállítás-megnyitóját, amelyet Farkas András irodalmi illusztrációihoz mondott a 2000. októberi úgynevezett őszi emléknapon. Az „lm memóriám” rovatban Oroszlánná Mészáros Ágnes Hemerka Gyulától, Kovalcsik András a balassagyarmati dr. Molnár Páltól illetve Túrmezd Erzsébettől búcsúzik.

Nemcsak a számvetés szempontjából, hanem a későbbi korok kutatóinak szemszögéből nézve is nagyon értékes az a rendezvény- naptár, amely részletesen, több

mint 15 oldalon veszi számba, hogy mi történt Balassagyarmaton 2000-ben, a millennium évében. A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagjai közül a „Toll” című rovatban Ülés Orsolya kapott helyet a talentum megannyi jelét mutató verseivel.

Másként érdekes és másként értékes a honismereti híradó ifjúsági kiilönszáma, amelyben - jellegénél fogva - kezdő toliforgatók, írni szerető fiatalok pályaművei kaptak helyet. A „Köszöntő”-t követően azok az írások - szám szerint tizennégy - kerültek egy csokorba, amelyeket a középiskolások a városi könyvtár és a helyi honismereti kör helytörténeti pályázatára beküldtek. Ügyes ötlet volt, hogy a diákok nyugalmazott szakemberekkel készítsenek interjúkat. A pályázók szinte tobzódtak az ötletekben és a legkülönfélébb foglalkozások nyugalomba vonult képviselőivel beszélgettek sorsuk alakulásáról, életelveikről. Volt a megkérdezettek között cipész, építészmérnök, pedagógus (óvónő, tanító, tanár, iskolaigazgató), lelkész,

népművész, de csak „simán” nagymama és nagypapa is Balassagyarmatról, Horpácsról, Ipoly- vecéről, Kisecsetről, Nógrádsápról, Rétságról, Romhányból, Tereskéről. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a sokszor felületesnek, nyeglének titulált mai fiatalok milyen szeretettel, megbecsüléssel viszonyultak beszélgetőpartnerükhöz, tisztelve azok tudását, tapasztalatát. Nyilván nem minden ifjú ilyen, de örvendetes, hogy sokan vannak a most felnövekvő nemzedékben olyanok, akik hajlandók átvenni azt az erkölcsi muníciót az elődöktől, ami hasznukra szolgál a mai rohanó, technicizált, pénzelvű világban is. Hiszen melyik fiatalembernek lesz hátrányára, ha megfogadja például Chikány Lászlóné balassagyarmati tanárnő szavait? ...„úgy kell élni, hogy mindig tiszta lelkiismerettel tudj tükörbe nézni. Az életben vannak olyan

időszakok, amikor csak a lelkiismeret segít eligazodni, semmi más. ...ha nem leled örömöd abban, amit teszel semmilyen ezzel kapcsolatos elismerés nem tehet

elégedetté. Nekem az igazi elismerés, ha szívesen köszönnek rám az utcán.” (Mizera Tamás - Balassi Bálint Gimnázium, felkészítő tanár: Hégely Györgyné - írását rövidítve ezen az újságoldalon közöljük.)

Szép gesztus volt a híradó részéről, hogy leközölte a 2002-es januári Madách-szónokverseny (amely eleve jó, nemes kezdeményezés) győztesének, a salgótarjáni madáchos Horváth Orsolyának „Találkozásaim Madáchcsal” című írását. Közli a híradó az olvasás éve alkalmából 2001 őszén meghirdetett Mikszáth olvasónapló-pályázat megoldásait és eredmény- listáját is. A kiadvány átfogó illusztrációját - ugyancsak stílusosan - a város általános iskolai tanulói által a könyvjelzőkészítő pályázatra beküldött rajzai képezik.

Mint a bevezetőben is írtuk, a Balassagyarmati Honismereti Híradó legújabb két száma nemcsak az érintettek (kiadók, szerzők, szereplők) számára jelent szellemi izgalmat, hanem nagyon jó forráskiadványként szolgál bárki számára, aki Balassagyarmat - és ezáltal Nógrád megye - múltját és jelenét kutatja, vagy csak egyszerűen meg szeremé ismerni.

CSONGRÁDY BÉLA

Mák Róbert (Sazbó Lőrinc Általános Iskola 4/c.) könyvjelzőié

Egy tanárnő portréja*

Megismerkedésünkről röviden: 2000 tavaszán támadt egy gondolatom: latint akarok tanulni. Eleinte kósza ötlet volt csupán, de később egyre nagyobbra nőtt bennem a kíváncsiság. A gondolatot megosztottam szüleimmel, akik megígérték: mindent megtesznek az ügy érdekében. Aztán néhány hétnyi csend következett, ám mielőtt végképp kiment volna a fejemből a terv, édesanyám egy nap azzal állított haza: talált nekem egy latintanárt. Elmondta, hogy őt is tanította a középiskolában, és persze dicsérte - ezzel engem is bátorítva. így mentem el az első órára és tanulok azóta is a tanárnőtől, nemcsak latin nyelvet.- Tanárnő, az egyetem elvégzése után hova került?- '64-ig jártam az egyetemre, s még abban az évben Balassagyarmatra jöttem. Az akkori Szántóban tanítottam, ami ma már Szent- Györgyi, ugyebár.- Mü tetszett tanítani?- Magyar-latint természetesen, aztán orvosi latint is egy ideig.- Tessék egy kicsit beszélni a városról!- Balassagyarmat - amikor idekerültem - amolyan földszintes, mozdulatlan, hangulatos kisvárosnak tűnt, akár egy Móricz-regény- ben. Azóta sokat változott, hol előnyére, hol hátrányára. Nem tetszik például a mostani főutca, személytelennek találom, ráadásul a bevezető és a búcsúzó is egy lakótelep... Amit viszont becsülök: a vezetők sokat tettek azért, hogy Balassagyarmat a térség szellemi központja legyen. A város nem sajnálta a pénzt az igényes zenei élet megszervezésére, színvonalas művelődési központra, új iskola építésére. Akkor is, ha sokan bosz- szankodnak, hogy kevésbé iparosodott.- Tanárnő hogyan viszonyult, viszonyul a városhoz?- Elfogadtuk egymást. Talán legnagyobb érdeme, hogy hagyott érvényesülni. Nem kaptam ugyan túl sok magas kitüntetést, talán csak kettőt, de nekem többet jelentett saját iskolám elismerése. Egyszerűen tettem a dolgom.

Chikány Lászlóné- A férjével a városban ismerkedett meg?- Igen. '65-ben házasodtunk össze. Ő az ipariban tanított, előtte Magyamándorban is. Két lányunk született, már mindketten felnőttek.- Hogyan tetszett megélni a rendszerváltást?- Úgy tűnik, nem vagyok hajlamos az eufóriára. Inkább a következmények felmérése, a jövőlatolgatás volt a jellemző. Igazából nem hittem, hogy az orosz gazdaság, a rendszer összeomolhat, és tessék! Összegezve: akkor is az volt a véleményem és azóta be is bizonyosodott, hogy nagyon nehéz a szabadság, a dolgok nem mennek zökkenőmentesen ezután sem.- Van-e tanárnőnek kedvenc írója, illetve köüője?- Mint már említettem, nagyon sokat olvastam, egyértelmű kedvencem nincs. Viszont nagyon szeretem Tolsztojt, Shakespeare-t. Ők mindent tudtak az emberről. Mondanám Dosztojevszkijt is, de félek, így túl sok lenne az orosz... A magyarok közül kedvelem Jóka- ü, Móriczot, Sütőt, Németh Lászlót. Költőként nagyon szeretem Radnótit, aztán József Attilát, Ba- bitsot, Weörest is.-Kedvenc filmje?- Azt hiszem, a „Hamu és gyémánt” című Wajda-film, nagyhatású alkotás volt.-Azene?- Bach zenéjét nagyon szeretem, de tulajdonképpen Csajkovszkijt is.- Kedvenc színe?- Jaj, ez jó kérdés... Talán a mohazöld.-Étele?- Mindegy. Az étkezést amolyan „szükséges rossznak” tartom. Ha az ember saját maga főz, akkor olyan ételt készít, amit szívesen fogyaszt.- Még az elveiről kérdezném tanárnőt...- Mikor fölvetetted a pályázatot, gondolkodtam ezen és a következőkre jutottam: úgy kell élni, hogy mindig tiszta lelkiismerettel tudj tükörbe nézni! Az életben vannak olyan időszakok, amikor csak a lelkiismeret segít eligazodni, semmi más. Ezt egyébként nem én találtam ki, de nem emlékszem, ki is a szerző. A harmadik pedig valahogy így szól: ha nem leled örömöd abban, amit teszel, semmilyen ezzel kapcsolatos elismerés nem tehet elégedetté. Nekem az igazi elismerés, ha szívesen köszönnek rám az utcán.

MIZERA TAMÁS

* Részletek a Balassagyarmati Honismereti Híradó ifjúsági külön- számából, az „Életrajzok” sorozatban megjelent interjúból

Nyári egyetem az uniós csatlakozásról

Közös gondolkodás kontinensünk jövőjéről

Július 22-27. között rendezik meg Salgótarjánban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Egyesületének 27. nemzetközi ifjúsági nyári egyetemét. A hazaiak mellett Szlovákiából, Ukrajnából, Vajdaságból, Erdélyből is érkeznek fiatalok a rendezvénynek helyet adó Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet képzési központjába. A nyári egyetem mottója: Globalizáció - Regionalizáció - Európai integráció, címe „Lokális és regionális folyamatok a globalizált világban, avagy gondolkodjunk közösen kontinensünk jövőjéről!” A témaválasztás időszerűségéhez alig fér kétség, vélekedtek a rendező szervezetek képviselői, akiket megkérdeztünk, egyben arra is kíváncsiak voltunk: mennyire szolgálhatja a nyári egyetem azt a célt, hogy a fiatalok minél több információt szerezzenek az uniós csatlakozás folyamatáról, előnyeiről, esetleges hátrányairól.

Svecz István, területfejlesztési menedzser, a megyei közgyűlés hivatalának munkatársa: - Az utóbbi három évben a salgótarjáni nyári egyetem szervezői, rendezői már foglalkoztunk az EU-integráció kérdéseivel, egy-egy előadás el is hangzott e témában. A közelmúltban azonban felgyorsultak az események, vezető politikusok, köztük talán a legilletékesebb Romano Prodi az EU főtitkára e hét szerdáján Strasbourgban az EU parlamentjének ülésén megerősítette, hogy a dán elnökség végét jelző 2002. decemberi koppenhágai csúcstalálkozón a jelöltországokkal lezárják a tárgyalásokat és meg kívánják nevezni a csatlakozókat. Egyik legfontosabb cél most a tájékoztatás, az, hogy a magyar polgárok egyre több ismeretet szerezve állást tudjanak foglalni az Európai Uniós csatlakozásunkról, hiszen jövőre e témában népszavazást rendeznek hazánkban, melynek kimenetele sorsdöntő lehet. A salgótarjáni nemzetközi nyári egyetem, ha csak kis mértékben is, de témaválasztásával ehhez kíván hozzájárulni, hogy a jelenlevő fiatalokban az „úgysem rajtam múlik” érzése helyett a tudatos felkészülés, a cselekvő részvétel vágya erősödjék.

Kovácsáé Czene Csilla, Salgótarján megyei jogú város oktatási, sport, kulturális irodájának vezetője, a TIT megyei alelnöke: - Egy korosztályt, a fiatalságot kívánjuk megszólítani a nyári egyetem előadássorozatának témaválasztásával, hiszen - nem vitatva a társadalom egészének jelentőségét - az uniós csatlakozás hazánk jövőjét jelenti, amelynek alakításában a mostani fiatalságnak van, lesz szerepe, feladata. Ehhez azonban információra, tájékoztatásra van szükség, egy gondolkodásmód, viselkedés- és életforma elsajátítására, amelyhez természetesen folyamatos tréningre van szükség. Nyári egyetemi programsorozatunk valóban ezt szolgálja, ezt az országos szándékot, szemléletet erősíti, ennek csupán kicsiny, de fontos láncszeme lehet. Az előadások kiemelt témái a gazdasági integráció és együttműködés, nem véletlen, hiszen az észak-magyarországi régió is csak úgy lesz képes az EU-csatlakozást követően továbbfejlődni, gyarapodni, ha be tud illeszkedni ebbe a rendszerbe. Kialakul egy alkotó bázis,

szellemi közösség például lemaradást szenvedő régiónkban is, amely ezt a „beilleszkedést” irányítja, vezérli, használható és esélyes tervekkel, programokkal válaszol a kihívásokra, oldja meg a „házi feladatot”. Nemcsak országos, sőt „határon átnyúló” közgondolkodást, közcselekvést is elvár majd tőlünk az unió, ezt azonban tanulnunk kell folyamatosan és gyors ütemben...

Pálinkás Sándomé, a TIT megyei igazgatója, a nemzetközi ifjúsági nyári egyetem titkára: - Mint Svecz István már utalt rá, három éve foglalkozunk az unióval, az uniós felkészülés témakörével, tehát nincs új a nap alatt, csupán elérhető közelesé- ge miatt, különösen középpontba került a téma és most sűrített programot állítottunk össze. Külön szeretném itt megemlíteni Dortmundból érkező vendégünket, Christiana Papé tanárnőt, aki már tavaly is a nyári egyetemünk vendége volt és kiváló uniós szakértőként nyújtja át tudását, ismereteit. Örvendetes, hogy idén bővült az egyetem támogatóinak köre. Salgótarján önkormányzata és a megyei közgyűlés is segíti a rendezvény sikerét. Külön érdekesség, hogy a program részeként kiállítás nyílik meg a uniós csatlakozás és felkészülés témakörben az eddig végzett munkánkról. A nemzetközi nyári egyetem hallgatóit több olyan nógrádi helyszínre is elvisszük, ahol uniós forrásból, támogatással megvalósuló beruházás folyik például Szügybe, Kazárra, a „BECS-be” a Belső-Cserhát kistelepülésein zajló fejlesztési program néhány községébe.

SZABÓ GY. SÁNDOR