Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-27 / 174. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MAGAZIN 2002. JÚLIUS 27., SZOMBAT HÉT VÉGI „Dezert”. Ezt a szót számtalanszor hallot­tam amerikai tartózkodásom so­rán. Az angol desert-ból (sivatag) könnyed magyarosan kiejtett szó igazi jelentését Las Vegas felé és utána még sok-sok mérföldön át tapasztaltam meg igazából. A 15-ös úton bizony nem árt ha műszaki szempontból kifogásta­lan járművel közlekedik a sivatagi „aszfaltvándor”, de az sem, ha bő­ven van nála friss víz. A rettenetes hőséget csupán az állandóan fújó szél teszi valamennyire elviselhe­tővé. Az út a „nagy sóderben” ha­lad, engem leginkább erre emlé­keztetett a kopár, szürke vidék. Egy idő múlva aztán még az érzé­ki csalódás is eluralkodik az em­beren. Olyan mintha locsolnának a távolban... De nem! Az általam eddig soha nem látott forgószél emelkedik fel tölcsérszerűen a porból, majd tengelye körül gyor­san arrébb pörög, mint valami ba­lett-táncos. És nem egy van belő­le. Valóságos sivatagi tánckar rop­ja az állandóan mozgásban lévő csontszáraz ördögszekerek kö­zött. A sivatagi haladás biztonságát az út mellett elhelyezett segélyké­rő telefonkészülékek szolgálják, amelyek - mi sem természetesebb - napelemmel működnek. A távolságjelző közúti táblákat sokszoros érdeklődéssel figyeli az ember, mert errefelé nagyon fon­tos a „mennyi van még hátra?”. Mintegy ötven mérfölddel Las Vegas előtt, belépve Nevada ál­lamba, ízelítőt kaptunk Vegasból: a semmi közepén szállodák és já­tékkaszinók sorakoznak hatal­mas, az épületek nagy részét át­gyűrűző hullámvasúttal. Nevada legnagyobb aranybányája a sivatagban Az Óperenciás-tengeren és még a Sziklás-hegységen is túl (7.) Egy percig tart a változatos­ság, aztán újra a „nagy sóder” következik. Meg a forgószéltöl­csérek... De most mégis csak jól jánból kimozdulva sem lehet használni a kerékpárt, itt pedig jöhet a Golden Gate, vagy éppen Las Vegas. Huszonöt centet dortjezoltam el az egyik játékteremben láttuk, itt valóban locsolnak. A porból, a szürkeségből hirtelen előbukkan egy nagy darab zöld - ez kérem golfpálya a sivatagban! Hasonló fantasztikumot eddig csak olvastam, méghozzá Rejtő Jenőtől, amikor légiósok afrikai „oázismanipulációiról” írt az egyik örökzöldjében. Elképesztő kontraszt a termé­szet amerikai ölén! Hát még Las Vegas előtt hu­szonnyolc mérfölddel... Az ala­posan megpakolt biciklikkel két mindenre elszánt ember kereke­zik a sivatag fővárosa felé. Az út természetesen kiváló. No és az időjárás is: „úgy süt a nap mint a sivatagban”. Annyiból azért irigylem őket, hogy odahaza a forgalmasabbaknak számító út­vonalakon lassan már Salgótar­Újabb, de nem szívderítő lát­vány: a mellettünk elhúzó behe- mót tartálykocsi hátán óriáspla­káton egy eltűnt kislány egyre távolodó képével nézünk szem­be. A szülők negyvenezer dollár jutalmat ígérnek a nyomraveze­tőnek. Eltűnt gyerekek kiplaká- tolt képével egyébként több ezer mérföldön keresztül mindenütt lehet találkozni. Újabb emelkedő következik, és hirtelen előbukkan Nevada, és talán egész Amerika legna­gyobb aranybányája, Las Vegas. Semmi bevezető, semmi elővá­ros, csak úgy hirtelen a nagy- nagy semmiben, azaz a sivatag­ban ott fekszik a világ és az em­beriség egyik legmesterségesebb gigantomániája. Már látjuk, itt van előttünk és mégis azt jelzi a tábla, hogy tizennégy mérföldet kell megtenni a városig. Tizennégy mérföld „múlva” igazolhatjuk, nem csaptak be, de azt is, hogy az óriási térsége­ket inkább mérfölddel ér­demes mérni, mint szemmel. A város szí­vében lévő Circusland parkban kötöt­tük ki a motorhome-öt, és örömmel ál­lapítottuk meg, hogy a terebé­lyes kemping­ben még uszo­da is található. A mosdók és a mellékhelyisé­gek használa­tához mű­anyag, kóddal ellátott kártya­szerű lapocskát biztosítottak. Az uszodában pe­dig... Önkiszolgáló jelleggel a konténerben kihelyezett hófe­hér, jó minőségű törülközőkből annyit vesz el a látogató a belső használathoz, amennyit nem szégyell. Már napközben is tapasztalni lehetett, hogy itt valami nem „stim­mel” (a távolban emelkedő hatal­mas torony tetején hullámvasút kanyargó«, a csúcshoz közel pedig függőleges, „szabad esésű” játék­szer hozta a frászt a szórakozást ott keresőkre), aztán este elszaba­dult a pokol. Először a közeli Circus-Circus- ba néztünk be, ahol a vidámpark legrafináltabb eszközei kínálják szolgáltatásukat, odébb pedig majdnem nonstop cirkuszi pro­dukciókat lehet megtekintem. játékkaszinókkal, s hangulati ele­mekként csodálatos pálmafákkal, zuhogókkal, szökőkutakkal. Hajnalban fejeztük be a bolyon­gást a földkerekség infrastruktúrá­val legjobban felszerelt aranybájá­ban, amelyet évről évre tovább épí­tenek. Tehetik, mert a sivatagban bőven van hely a nap alatt, a sze­rencsevadászok száma pedig (akár befektető valaki, akár játékos) ki­apadhatatlan. Széllel jöttünk, széllel men­tünk. A látványosságokon túl azonban az egyik útikönyvben ol­vasott mondat is eszembe jut Las Vegas kapcsán. „...Sajátos megnyilvánulási for­mája az amerikai életnek, bár nél­küle aligha lenne szegényebb az emberiség”. BENKO MIHÁLY A lényeg persze a szerencsejá­ték. A félkarú rablók ezrei minde­nütt. Van aki huszonöt centtel ját­szik és van aki már a huszonöt ez­redik dollárjánál tart. Hát még a kártyaasztaloknál... Felbolydult méhkashoz hasonlatosak a játék­termek, ahol kicsiben összegyűlt az egész világ. Nincs olyan nem­zet, amelyiknek a képviselőjét ne lehetne itt megtalálni. A játékosok kortalanok. A tíz év alattitól a ma­tuzsálemi évjáratig fiatal és öreg egyaránt a szerencséjét kísérti. So­kan a mankóik segítségével manő­vereznek az automaták között, ám a tolókocsiban játszó ember látvá­nya sem ritkaság. Én is vesztettem huszonöt centet... Őrület. Gyorsan lépjünk ki az utcára! Odakint sincsenek kevesebben, ráadásul olyan a járdavezetés, hogy a sétálók kénytelen­kelletlen valamelyik játékterembe kevered­jenek be. A neonren­getegben hol Velencé­ben, hol Párizsban, vagy netán New York­ban bukkanunk fel. A tervezők ugyanis ide­varázsolták az említett városok legjellegzete­sebb épületeit. Az em­ber úgy érzi, hogy kar­ton, díszlet az egész, pedig valójában min­den kőből, betonból, acélból, üvegből hir­deti az emberi fantá­zia, a lelemény, és ter­mészetesen a techni­ka magas fokát. Itt vannak tehát összesű­rítve látogatókként a világ nemzetei és felál­lítva épületi látványos­ságai (például az Eif- fel-torony, a Szabad­ságszobor, piramis), mindez megspékelve A mesterséges vulkán kitörése senkire sem jelentett veszélyt Magyar históriák ””1 A TÁBLABÍRÓVILÁG FESTŐJE Az erdélyi Barabás Miklós (1810-1898) jellemezzük így, aki rajzkészségével már a nagyenyedi kollégium diákjaként feltűnt. 1829-ben Bécsbe ment tanulni, de egy év múltán már itthon van. Ko­lozsvárott a litográfia technikáját sajátította el, melyet művészi szín­vonalon egész életén át használt. Elsősorban arcképfestő volt, két évet töltött Bukarestben, majd itá­liai tanulmányútja következett, és 1840-ben Pesten telepedet le. A re­formkor kiválóságai elhalmozták megrendelésekkel, a kor nagyjait (Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Bem) ma is az ő szemével látjuk. Pesti tartózkodása alatt jel­lemábrázoló készségükkel tűnnek Barabás Miklós önarcképe (Magyar Nemze­ti Galéria) ki liszt Ferenc és Bittó Istvánné portréi. Elsősorban megrendelésre dolgozott, tájképeket, életképeket (A menyasszony érkezése, Alföldi táj gémeskúttal, Vásárra induló oláh család) kizárólagosan művé­szi indíttatásból festett. Barabás volt az első festőnk, aki meg tudott élni művészi tevé­kenységéből. Példája több mű­vészt csábított arra, hogy ne csak vándorfestőként keresse fel Pest- Budát, hanem itt telepedjen meg. Képessége, hajlékonysága alkal­massá tették arra, hogy a legkü­lönbözőbb megrendelői igények­nek eleget tegyen: „Mint ahogy a kisvárosban együtt van a könyv- kereskedés a fűszerbolttal... ne­kem is többfélével kell foglalkoz­nom. Olajban, miniatűrben, akva- rellben kell festem és kőrajzokat készíteni, mindennap másféle modorban” - írta. 1859-ben kiharcolta a képző- művészeti társulat megteremtését, melynek 1862-től halállig az elnö­ke, 1867-től Pest város képviselője volt. Emlékiratai 1902-ben megje­lentek, Hoffmann Edit megírta életrajzát (1922), Vándorélet c. metszetéről írta Petőfi a Vándorélet című versét. NAGYJELENTŐSÉGŰ IRODALOMKRITIKUSOK A XIX. század harmincas évei­től a negyvenes évek derekáig a már említett Vörösmartyval együtt Bajza József (1804-1858) író, költő volt a színházigazgatói tapasztalatai (1837-1838 és 1847-1848) alapján a szímkritika megteremtője és mondhatnánk irodalmi életünk egyik irányítója volt. Ezt a tevékenységét az Auro­ra (1831-1837) és az Athenaeum (1837-1843) című irodalmi lapok szerkesztőjeként végezte. Az epigrammákról írt elméleti tanul­mánya (1828) országos jelentősé­gű poémiát vívott az irodalom polgári szabadsága védelmében. Az ún. „lexikon pörben” (1830) Döbrentei Gábor (1785-1851) író­val és gróf Dessewffy Józseffel (1771-1843) szemben azt han­goztatta, hogy az irodalomban nem a születésnek, egyedül az észnek lehet elsőbbséget adni: „...s én ezeknek tudok térdet és Bajza József fejet hajtani, nem semmi auktori­tásnak, sem semmi grófi méltó­ságnak.” Még egy érdekes adat vele kapcsolatban: ő volt a Ma­gyar Nemzeti Színház első igaz­gatója. A forradalom idején Kossuth Hírlapjának szerkesztőjeként köz­vetítő volt a nemzet vezére és a tö­megek között. Mint Vörösmarty, ő is elborult elmével hunyt el. Bizalmas barátja volt a budai német polgári származású Toldy (Schedel) Ferenc (1805-1875), a „magyar történetírás atyja”, aki a Handbuch der ungarischen Poesie (1828, Magyar költészet kézikönyve) antológiájával első­nek vitte külföld elé a magyar iro­dalom javát romantikus kritikai áttekintéssel, 1841-ben a Kisfa­ludy Társaság egyik alapítója volt. A szabadságharc bukása után - német származása miatt - dicsé­rendő, hogy irodalom történetírói munkásságával ő teremtette meg e tudományág alapját (A magyar nemzeti irodalom története - 1851, A magyar költészet történe­te - 1854, A magyar nemzeti iro­dalom története a legrégibb idők­től a jelenkorig... - 1865.) JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Tudja uram, én mindig férfipárti voltam”. E heti szeren­csés nyertesünk: Bagyánszky Jánosné Kutasó, Arany János út 23. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfej­tését legkésőbb augusztus 1-jéig, csütörtökig juttassák el lapunk címére. RÖVID, KISSÉ FELFELÉ HAJLÓ HEGYŰ ORRA VAN Cl SZOLMI­ZÁCIÓS HANG ír GÉPK ÖCSI, RÖVIDÍTVE RÉGISŰIY MÉRTÉK ERŐTLENSÉG, AZ ERÉLY HIÁNYA PALINDROM FÉRFINÉV KÉRDŐ­SZÓCSKA ÉSSZEL FELFOG VÍZEL­VEZETŐ MÉLYEDÉS TÉNYEKET NEM KÖZÖLVELE MOZDUL GTf—' MÓRESRE SZOKTATÓ u BEVÁSÁR­LÓESZKÖZ VÉR­CSATORNA KOSSUTH- DL) AS SZÍNÉSZ V (MIKLÓS) JÓL KI FENT KÚTBA HAJÍT, NÉPIESEN MÍVESJEL­LEGZETES c u Cl TUDOMÁ­NYOS SZERV | TEVEFÉLE ÁLLAT BECÉZETT ÉDA SZIBÉRIAI FOLYAM HASZNÁ­LATLAN DISZNÓ HÍMJE n TRÜKKÖS SZÉLHÁ­MOS JOGVITA SZIKES MOCSA­RAK. ÁRTEREK KAKA! I I I EGYSZIKŰ NÖVÉNYE U TETEJÉRE RAKÓ ŰR­MÉRTÉK A FRANCIA KÁRTYA SZÍNE ÁDIKA PÁRJ A HÁZASSÁG KÖTÉS CSODÁL­KOZÓ S ZÓ ÁLLATI FEKHELY NAGY­SZÜLŐ KEDVENCE ÚJSÁG­SZÉLEK ! VÉRPIROS F.SZMÉ­LÖDÉS FÖLDET FORGAT PÉLDÁUL, RÖVIDEN A JOULE RÖVIDÍ­TÉSE ÍZZÉ-. RIPITYÁRA KLÓR- ÉS NITROGÉN- TARTALMÚ ANYAG K.A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents