Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-25 / 172. szám

2002. JÚLIUS 25., CSÜTÖRTÖK SPORT T Ü KÖR Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Hetedik fordulótól végig az élen 1. St. Glass Öblös-Faipar 30 26 2 2 97-19 80 Simon Attila edző: - A tavaszi rajt előtt két pont előnnyel vezet­tünk a Mátranovák előtt, mely nagyban befolyásolta a felkészü­lésünket. Tudtuk, ha tőlük nem kapunk ki, akkor nem kerülhet­nek elénk. Sőt azt is tudtuk, hogy ez esetben már a Kisbágyon lesz a rivális. Ez a módosított felkészü­lés lés kihatott az egész szezonra, az első harmad nyögvenyelős volt, a középső és az utolsó har­madban kiváló teljesítményt nyújtott a csapat, amivel meggyő­zött arról, hogy magasabb osz­tályban is megálljuk a helyünket. Természetesen nem volt zökke­nőmentes a bajnokság megnyeré­se, voltak gyengébb meccsek is. Nagyban befolyásolta szereplé­sünket az is, hogy szerettük vol­na, ha az ifjúsági csapatunk is megnyeri a bajnokságot, ezért a nehezebb mérkőzésekre a felnőtt csapatból nagy segítséget nyújtot­tunk. A siker titka az volt, hogy a ta­vaszi szezon közepétől sikerült megtalálnom az ideáll összeállí­tást és felállási formát, ami ellen jobbára emberfogással védekező csapatok nem tudtak mit kezdeni. A bajnokság folyamán mi rúgtuk a legtöbb gólt. A védelem követett el hibákat, de mint a kapott gólok száma mutatja annak minőségé­vel elégedettek lehetünk. A Ma­gyar Kupában szerettünk volna tovább jutni, de pont egy fárad­tabb periódusban kaptuk ellenfé­lül az Egyházasgergét, mely meg­érdemelten győzött le bennünket. Nagyon fontos célunk volt, hogy a meglévő fiataljaink folya­matosan fejlődjenek, és szerep­hez jussanak a felnőtt csapatba. Büszkeséggel tölt el, hogy Lipták Zoltánnak (nevelőedzője: ifi. Si­mon Imre - szerk) sikerült az NB I/B-s Szolnok csapatához szer­ződnie, mely az edzői gárdánk erősségét is mutatja. Arra is büszkék vagyunk, hogy a Nógrád Megyei Hírlap­ban meghirdetett válogatottban hét játékosunk került be, úgy, hogy meglehetősen szigorúan értékeltem a mérkőzéseken nyújtott teljesítményeket. Sze­replésünkkel meggyőztük támo­gatóinkat arról, hogy a maga­sabb osztályban is segítsék lab­darúgó-szakosztályunkat. Ezért nagyon hálásak vagyunk és ígér­jük, hogy nem okozunk csaló­dást, és az általunk kitűzött célo­kat teljesítjük. A bajnoki mérkőzéseken az alábbi játékosok léptek pályára: Kürti, Hegyi, Herczeg kapusok, Morva, ifj. Lipták, Ajtai, Kékesi, Mezei, Kőházi, Bornai, Cséki, Mátyus, Birincsik, Kövesdi, Ré­pás, Balázs, Bartha, Dudás, Laczkovich. A csapat gólszerzői: Birincsik 19, Kőházi 16, Laczkovich 11, Mátyus 9, Kékesi 8, Ajtai 7, Kövesdi 6, Bartha 5, Cséki 4, Ré­pás, ifj. Lipták, Balázs 3-3. A Mátranovák elleni félbeszakadt mérkőzést 3-0-val igazolták ja­vukra. Érem került a fiúk nyakába 2. Kisbágyon-Karton 30 21 1 8 92-42 64 Jeck Ferenc edző: - A bajnok­ság elején még a biztos bent- maradás volt a célunk, de az őszi negyedik helyünk után az előkelő pozíciónk megőrzésére törekedtünk. A tavaszi szezonra a keretben annyi változás tör­tént, hogy visszajött Molnár, to­vábbá új játékosként érkezett Nagy P. A legnagyobb sajnála­tomra távozott Polyóka, aki te­hetségével nagy hasznára lehe­tett volna csapatnak. Az őszi szezon értékelésekor azt mondtam, hogy érem kell a fiúk nyakába és ezt komolyan is gondoltam. Az egyesület vezeté­se is a dobogós helyezést tűzte ki elérendő célként. Az őszi idényben csődöt mondott 4-4-2 verzió helyett 4-5-1-es játék­rendre tértünk át. Barik Zoltán személyében megtaláltam az egyedüli éket, aki állandó ve­szélyt jelentett az ellenfél kapu­jára. Ót segítette a támadószel­lemben is kiválót nyújtani tudó öt középpályás. Az őszről elma­radt, és pótolt Romhány elleni győzelemmel ráhangolódtunk a további sikerekre. Magabiztosan sikerült kétvállra fektetni a Mátranovákot, a Kisterenyét sa­ját pályáján, a Hasznost. Karancsberényben, míg. mi a ziccerek kihagyásában jelesked­tünk, ők rúgtak két gólt és nyer­tek. A következő tizenegy mécs­esén csak két vereséget szen­vedtünk, előbb nagy csatában az St. Glass Öblös ellen a sala­kon, majd az örök mumus Nagybátonnyal ezúttal sem bír­tunk. E vereséget követően már senki sem tudott megállítani bennünket, sőt több nagykü­lönbségű győzelmet is sikerült aratnunk ötletes, gólratörő já­tékkal. Ezt a bajnoki táblázat is hűen tükrözi, hiszen a 92 szer­zett góllal a második legtöbb ta­lálatot érte el a gárda. A védeke­zésünk is sokat javult, hiszen ta­vasszal csak 14 gólt kaptunk, pontosan a felét az őszinek. A si­ker kulcsa az előbbiekben el­mondottak mellett az még, hogy a csapatot nem kellett sokszor megbontani, esetenként sérülés, vagy netán kiállítás miatt. To­vábbá az, hogy egy rendkívül jó szellemű, mondhatni baráti tár­saság alkotta a gárdát, amely van éhezve a sikerre. Egy­mást segítve több mérkőzésen örömfocit produkáltak. A bajnoki mérkőzéseken az alábbi játékosok léptek pályára: Prezenszki kapus, Tóth, Kéri, Proksza, Pisák, Bognár, Kovács, Polyóka, Burik, Horváth, Kocsa, Kotlák, Kresák, Péter, Sándor, Nagy T., Nagy P., Petre, Kurunczi, Molnár. Teljesítve a minimális cél T r.. ^ a« ■ n/:" 3. Mátranovák 30 176 7 83-49 57 Élcsapat lett a kieső jelöltből 4. Szécsény 30 17 3 1047-38 54 Stark János játékos-edző: - A bajnoki év elején az egyesület vezetése az 1-3. hely valame­lyikének megszerzését tűzte ki célul. Ez az elvárás reálisnak tűnt, hiszen sikerült a játékos keretet megerősíteni. Az őszi szezonban végig jó teljesít­ményt nyújtottak játékosaim, és vereség nélkül sikerült megsze­rezni a második helyet. A tavaszi idényre a célkitűzés nem változott, továbbra is a do­bogós helyezés volt a cél. Ezt si­került is teljesíteni a bronzérem megszerzésével. A csapat éves teljesítményét azonban élesen ketté kell választani. Az őszi for­dulókat veretlenül tudtuk leját­szani, amikor kis létszámunk el­lenére mindig a legjobb összeál­lításban tudtam pályára küldeni a csapatot. Jól játszottunk, jöt­tek az eredmények és ettől szár­nyakat kapott a gárda. Egy-két mérkőzésen még a szerencsével sem álltunk hadilábon. Elkerül­tek bennünket a sérülések, a ki­állítások. Tavasszal meghatározó játé­kosok távoztak a csapatból. Fia­talokkal, tehetséges ifjúsági ko­rú játékosokkal töltöttük fel a keretet. Ezek a fiatalok mindent megpróbáltak, amit lehetett, de látszott rajtuk, hogy időre van szükségük, hogy felvegyék a megyei első osztály ritmusát, légkörét. Az St. Glass Öblös elle­ni döntetlent követően Kisbágyonban elveszítettük a veretlenségünket. Ezek után megtört a jég, jöttek a veresé­gek, a bajnokság végéig még hat alkalommal hagytuk el veszte­sen a pályát. A legkirívóbb ezek közül a hazai környezetben Kisterenyétől kapott hatgólos zakó. Az utolsó fordulóban elért döntetlenünket (az St. Glass Öb­lös ellen félbeszakadt a mérkő­zés - szerk) a szövetség ismert okok miatt vereséggé nyilvání­totta. Megtizedelték a csapatot a sérülések és az eltiltások is. Né­hány mérkőzésre, hogy megle­gyünk tizenegyen sérülten, „mankóval” kellett játszani egy­két játékosomnak. A játékveze­tők is mintha érezték volna le­hetetlen helyzetünket még rá is tettek egy lapáttal. A maradék önbizalmunk is elszállt, de így is sikerült elérnünk minimális cél­jainkat a bronzérem megszerzé­sével, ezen felül a Magyar Kupá­ban is sikerült felkerülni az or­szágos táblára. A bajnoki mérkőzéseken az alábbi játékosok léptek pályára: Bodor, Petróczi, Sinka kapusok, Csikós G., Nádasdi, Tábori, Pin­tér, Gubán, Kakuk, Lakatos B„ Stark, Garami, Csikós A., Laka­tos P., Kisbali, Kaposvári, Gyetvai, Torják, Maruzs, Laka­tos R„ Kővári, Czene, Simon Csikós A. A csapat gólszerzői: Kisbali 32, Kakuk 14, Gubán 9, Stark 6, Garami 5, Tábori, Nádasdi 4-4, Lakatos P. 3, Csikós A. 2, Csi­kós G„ Simon, Kaposvári, Laka­tos R. 1-1. Kolosi Tibor szakosztályveze­tő: - Az elmúlt bajnoki évre a fel­készülést Pénzes István edzővel kezdte meg a csapat, a vezetés célkitűzése az első hat hely vala­melyikének a megszerzése volt. Az új játékosokkal jelentősen ja­vult a gárda játékereje, amit az őszi harmadik helyezésünk is igazol. Ez a jó szereplés annál is inkább örömteli volt, mivel az előző év hasonló időszakában az együttes a kiesés ellen küz­dött. Azonban ennek a remek eredménynek előzményei van­nak. Az előző év tavaszán egy védekező játékot játszó csapatot vettem át. Első dolgom az volt, hogy új játékformát alakítsak ki, és ezzel a csapat maradjon bent a megyei első osztályban. Egy háromcsatáros támadó szellemű taktikát dolgoztunk ki Csábi Já­nossal - akkori segítőmmel -, aminek köszönhetően sikerült is biztosítanunk az együttes me­gyei I. osztályú tagságát (13. he­lyen végeztek - szerk). Ameny- nyiben ezt a tényt is figyelembe vesszük akkor az őszi harmadik hely megszerzése, ami Pénzes mester kiváló munkáját dicséri, várakozáson felüli sikerként könyvelhető el. Ennek függvé­nyében bizakodóan kezdtük meg a tavaszi felkészülés is, amelynek keretében a csapat egy hetet Besztercebányán töl­tött edzőtáborban. Azonban rö­viddel a tavaszi idény kezdete után ismét jelentkeztek az edzői gondok. Pénzes István nem vál­lalta tovább az irányítást, és ez rányomta bélyegét a gárda ered­ményességére. Gondjainkat to­vább tetézte az, hogy négy rend­őr labdarúgónk a választások időszakában a sok szolgálat mi­att nem tudtak a szakvezetés rendelkezésére állni. Mind­ezek hozzájárultak ahhoz, hogy a tavaszi mérkőzéseken négy ponttal kevesebbet sikerült megszereznünk, és a gólkülönb­ségünk is negatív lett. Csábi Já­nos edző vezetésével azonban a szezon végére újra összeállt a gárda, és csupán három ponttal lemaradva a dobogótól a tiszte­letet parancsoló negyedik he­lyen végeztünk. A felnőttek mel­lett nagyon büszkék vagyunk if­júsági és serdülőcsapatunk játé­kosaira is, akiknek nyakában ott csillog az ezüstérem. A bajnoki mérkőzéseken az alábbi játékosok léptek pályára: Horváth, Földi kapusok, Pumczki, Varga Z., Molnár, Haj­nal, Oravecz T„ Végh, Sümegi, Percze P., Galcsik, Kuris P., Lórik, Várszögi, Révész, Bablena, Szívós, Kolosi, Varga L, Diósi A., Sztrigán, Gordos, Lász­lók. L A csapat gólszerzői: Gálcsik 12, Varga Z. 8, Kolosi 7, Kuris P. 6, Oravecz T., Lászlók 5-5, Végh, Molnár, Varga L., Szarka (Nagybátony, öngól) 1-1. KEREKES LAJOS (Vége) >V

Next

/
Thumbnails
Contents