Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-17 / 165. szám

2. OLDAL 2002. JÚLIUS 17., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Amikor egy ember arcán látni a lélek tisztaságát Múlt év szeptember közepe felé lehetett, hogy a városban jártamban-keltemben megakadt a szemem egy töpörödött kis né­nikén az egyik üzletház sarkánál. Kis, sze­rény, de makulátlanul tiszta és gusztusos portékáit a lépcsőre terített papírra rendez­te. Egy-egy csomó zöldségféle, meg külön­féle gyümölcsök. Láttam én már munkától, nélkülözéstől és az élet megannyi nehézsé­gétől megöregedett alakját korábban is, de mert a mi kertünkben is megtermettek ezek a gyümölcsök, nem álltam meg. Vagy talán a szegénységet, az elém táruló nyo­morúságot szégyenlettem? Most viszont megakadt a szemem, ha jól emlékszem, három csomóba rakott, harsogóan zöld, egészséges csemegeubor­kán. Már sehol sem lehetett ehhez hason­lót látni a nagy melegek után. Nézve az uborkacsomókat, megkérdeztem, meny­nyiért adja őket?- Hatvan forint csomója, kedves - mondta nagyon kedvesen. Három cso­móm van. Miközben rám emelte tekintetét, csen­desen megjegyezte, hogy itt ez a második egy kicsit kevesebb, mint a többi, és rám nézett. Azt hittem, egy pillanatra megáll a szívverésem is, amikor megláttam a cso­dálatosan tiszta, világoskék szemeit és enyhén pirospozsgás arcát. Éreztem, ezt a tekintetet, ezt az arcot sohasem fogom el­felejteni. Édesanyám úszta, lelke mélyéig úszta tekintetére emlékeztetett a kicsi né­niké, aki sok-sok szenvedés után már rég itthagyta a földön szeretett gyermekeit. Elfogódottan és csak halkan tudtam mondani, hogy nekem sok a három csomó, nénike, nekem ez a kettő kell, és már nyúj­tottam felé a százhúsz forintot. Mikor elvet­te és megolvasta a pénzt, pillanatra elgon­dolkozott a két uborkacsomó felett és mondta: - De hát ez a második kevesebb, ez akkor csak negyven forint. Most már kezd­tem igazán szégyelleni magamat, és ami­lyen halkan csak tudtam, megjegyeztem, hogy ne tessék törődni vele, jól van az úgy, én így elviszem. Nem - mondta határozottan és kikapott két szem uborkát a harmadik csomóból. Most már százhúsz! Napokig, hetekig élt bennem a megkapó látvány, a szívfacsaró eset. Sokáig írtam nap mint nap az élményt gondolataimban, hát­ha mást is érdekelne. Aztán egy idő után úgy éreztem, aktualitását vesztette. Az elmúlt napokban egy kis friss tavaszi salátára szottyant kedve kis családomnak, és mert kedveljük a céklaféleséget hagymá­val és citrommal savanyítva, kora délutáni órákban kimentem a piacra szétnézni. Alig volt már árus a piacon, amikor körülnéz­tem. Végül messziről megláttam egy asztalt a piac közepe táján, céklával. Hohó, mond­tam én, hisz ismerjük egymást, hisz tőle vet­tem lóbabot januárban, amiből egyik kitűnő Kiwanis barátunk még kitűnőbb babsalátát csinált. Most meglátott, hogy felé tartok, messziről kedvesen mosolygott, amit akár­melyik kereskedő megirigyelhetne. Mon­dom, cékla kellene, vagy egy kiló. Itt van, vi­gyem el mindet! Jaj, nem kell nekem annyi, csak ez a négy szem, meg egy fekete retek. Megmérettem, két kiló lett. A, mondta: legyen százötven fo­rint! De mondom, ez több mint két kiló! És - bár megrögzött alkudozó vagyok - nyúj­tottam is neki a kettőszázhúsz forintot.- Tudja mit - mondta nevetve, akkor én is adok magának valamit! És szatyromba pa­kolta a maradék céklát. Elbúcsúztam és messziről visszanéztem: Istenem, hányszor kell lehajolni nekik ezért a kertjükben, men­nyit kell itt állni a hidegben, hogy pár forint­hoz hozzájussanak... Mennyire szívesen emlékezem vissza szülőfalum becsületes parasztembereire, akik egész életüket végigdolgozták, hol egyik, hol másik rendszertől nyomorgatva, vagy háborúktól tizedelve. Ezek a úszta, nyűt arcok az utolsó hírmondói lennének a valamikori becsületes parasztvilágnak? Politikusainknak, képviselőinknek - akik közül sokan megválasztásuk után nyomban megfeledkeznek választóikról és küldeté­sükről - akik megválasztásuk pillanatától kezdve csak a milliók harácsolásával és az akadályok megkerülésével foglalkoznak, nekik kellene egyszer belenézni ezekbe a becsületes arcokba és megnézni: miből él egy életét végigdolgozott magyar paraszt- ember! Csak hát ezt nem lehet meglátni az elsu­hanó terepjárókból, a luxusautókból! Ah­hoz ki kellene szállni legalább egyszer és megpróbálni a földön járni! _________________________MM ttopon S omoskő Kedvező változások a vízgazdálkodásban A Zagya-völgyi Vízgazdálkodá­si Társulat 2001. évet értékelő taggyűlésen az intézőbizottság beszámolója szerint az 1996-os mélypontot kedvező változás követte. Csökkent a kintlévőség. Az előbbi­ek mögött jelentős létszámcsökken­tés, a könyvelés vállalkozásba adása, a behajthatatlan tartozások nagy ré­szének sikeres törvény adta szerinti leírása szerepelt. Nagy segítséget je­lentett a talpra állásban az Földműve­lési és Vidékfejlesztési Minisztérium­hoz való átkerülés, amit támogatás igénybe vételét jelentette. Előny szár­mazott abból, hogy a társulat dolgo­zóinak zöme szerződéses munkavi­szonyban tevékenykedett, ugyanak­kor a társulat igénybe vette a munka­ügyi központok támogatási lehetősé­geit is. Feladatait a társulat az öt évvel ez­előtti céloknak megfelelően végezte. Ez azt jelenti többek között, hogy alaptevékenységét az 19%. évi árbe­vétel 6 százalékáról 2001-ben 38,3 százalékra növelte. Megtehette, mert kihasználta a pályázatok kínálta elő­nyöket. Az alaptevékenység jelentős növelésében fontos szerepe volt az utóbbi két évben olyan gépek, kiegé­szítő eszközök beszerzésének, amelyhez a 60 százalékos állami tá­mogatáson kívül 40 százalékos saját erő társult. A gépekkel nemcsak az alaptevékenységet növelték, hanem lehetőséget teremtettek a lényegesen jobb minőségnek. Gombár István, a társulat ügyveze­tő igazgatója az írásos anyagot kiegé­szítette azzal, hogy az utóbbi évek­ben szinte ismétlődik az a jelenség, mely szerint a taggyűlés idején a tár­sulat szabad kapacitással rendelke­zik. Ezt sajnos, az elmúlt évben sem sikerült teljes egészében kitölteni. Az alaptevékenység vonatkozásában is jogos az előbbi megállapítás. Ugyanis a Báma-patak rekonstrukciós mun­káira adott támogatást két évre osz­tották el. Ezzel kapcsolatban Csikó István Béla, Mátranovák polgármestere töb­bi között a következőket tolmácsolta: „Kedvezőnek értékeli a beszámolót annál is inkább, mivel a képviselt község térségében most fejeződött be egy 16 milliós rekonstrukciós munka, mely a társulat pályázata és kivitele­zése eredményeként vált lehetővé. 1999-ben a nagy Medárd-időszaki ár­vizek miatt a község saját erőből öt­millió forintot költött a helyreállítá­sokra. A most rendbe tett Báma- patak teljes egészében kettészeli Mátranovák községet, miáltal egy „következő” árvíztől megmenekülhet a falu.” „Integrált biztonság” - Tapasztalatcsere Hollandiában (2.)- A hollandiai tapasztalatok birtokában mit lehet mondani, hogy milyen belátható időn be­lül lehet előrelépni az integrált biztonság területén Nógrádban? mert nálunk 1996 óta működik a Nógrád biztonságáért program, amely gyakorlatilag az integrált biztonság hazai adaptációja. Számomra a gyakorlat nyújtotta a legfontosabb tapasztalatot. Ugyanis nálunk is megalakultak azok a bizottságok, amelyek kü­lönböző területeken dolgoznak, de néha a közös munka meg­akadt a problémafelvetés szint­jén. Egy-egy problémát felvet­nek, megbeszélik, hogy mit kel­lene megoldani, de itt megakad a munka. A holland tapasztala­tok szerint nem nagy dolgokon kell elkezdeni az együttműkö­dést. Ki kell választani egy ki­sebb problémát, ami a legjob­ban izgatja a lakosságot. Ezt kell megoldani, és ha ez megvalósul, lehet további feladatokat kijelöl­ni. Fontos tapasztalat, hogy mi­által a lakosságot ténylegesen érintő gondokat oldották meg, az érintettek joggal érezték biz­tonságérzetük javulását. Oda­kint nem a rendőrséget hibáztat­ják, a lakosok rájöttek, hogy ne­kik is tenniük kell a biztonságuk érdekében. Sikerült egy olyan közös munkát kialakítani min­den szerv között, amely ebbe az irányba vitte a gondolkodásmó­dot. Szerintem ezt nálunk is le­het alkalmazni. Nyilvánvalóan figyelembe véve a magyar és a holland jogrendszer közötti kü­lönbségeket.- A gondolkodás megváltoz­tatása a legnehezebb feladat. Ha már itt tartunk, jegyző úr véle­ménye szerint az önkormány­zatnál dolgozók mennyire tették magukévá a Nógrád biztonságá­ért programban foglalt feladato­kat, s mi kellene a hollandiai ta­pasztalatok alkalmazásához?- A dolog sokoldalú, de ve­gyünk csak kettőt. Az egyik a rendőrség folyamatos segítése. Mondok egy példát, ami konk­rét előrehaladott állapotban van. Salgótarjánban nyolc lakáshoz juttatjuk a rendőröket. A megál­lapodás a Belügyminisztérium­mal aláírás előtt áll. Forgácson négy új sorházba, a toronyház­ban három lakásba költöztetünk tehát látszik. Nincs feltétlenül szolgálatban, hanem ott lakik. Egyet pedig Baglyasra költözte­tünk egy lakásba, ami régen is a rendőrségé volt. Támogatjuk a rendőrség közalapítványát pénzzel is, meg azzal is, hogy a polgármester vagy az ő képvise­lője részt vesz a munkában. Másrészt sorra alakulnak a pol­gárőrszervezetek. Ezeket a pol­gármester úr a saját alapjából tá­mogatja. S amit még a hivatal tenni tud, július elsejétől elren­deljük, s ennek anyagi vonzata is van, a délutános műszak be­vezetését a közterület-felügye­letnél. Ez azt jelenti, hogy este tíz óráig nemcsak a rendőrök, hanem a közterület-felügyelők is az utcán lehetnek. Támogat­juk a városközpontban készülő térfigyelő rendszer megvalósu­lását, ami azt jelentheti, hogy a város legforgalmasabb közterü­leteiről kiszorulnak a bűnözők. Szólni kell arról a nagy program­ról is, amellyel a közgyűlés is foglalkozott, ez az úgynevezett Phare 2003-as program. Ez egy- milliárd forintot meghaladó ösz- szeget jelentene számunkra a Bem úttól a volt Nemzeti épüle­téig a teljes városközpontnak a rekonstrukciójára. Húszmilliót megszavaztunk a tervek elkészí­tésére. A Fő tér tervei már elké­szültek, de az utak, járdák, terek funkciója és átépítése, a közvilá­gítástól kezdve, a forgalmi rend kialakításig, mindennel együtt történne meg. Úgy tűnik, hogy jövőre pályázat útján tudjuk ezt az összeget minderre költeni.- Jegyző úr, önt mi ragadta meg legjobban a hollandiai ta­nulmányúton?- Két évvel ezelőtt részt vet­tem a Belügyminisztérium által szervezett egyhetes tanulmány­úton, de ott csak önkormányza­ti vezetők voltak együtt. Ugyan­úgy a biztonságról és az Európai Unióhoz történő felzárkózásról volt szó. De így, mint most, kö­zösen, egyrészt személyes isme­retségek szövődtek az egész or­szágra szólóan, másrészt megta­pasztalhattuk közvetlenül a rendőrök gondolkodásmódját, illetve fordítva is. A legvégén gyakorlatban is tapasztaltuk az elmélet működését. Amikor együttesen leültek az önkor­mányzati vezetők és a rendőrök, láttuk, hogy egy polgármester vezeti az ülést, s beszámol a rendőrkapitányság vezetője. Ki­vetítve a résztvevők elé a bűnö­zés mutatói. A polgármesterek elmondhatták a véleményüket. S négy hónapig körülbelül ebből él a rendőr, hogy erre kell a fi­gyelmet fordítani. Ez nagyon új­szerű volt és számomra is újat jelentett.- Mi az elképzelésük a szer­zett tapasztalatok elterjesztésé­re?- Nekünk minden kiutazás­ról kötelező úti jelentést írni - vette át a szót Kaszás Ottó. - Én egy nagyon részletes jelentést készítettem, s ebben leírtam azt is, hogy véleményem szerint mi a megvalósítható. Ezt az Orszá­gos Rendőr-főkapitányságra küldtem, de mivel a Belügymi­nisztérium volt a gazdája a ki­utazásnak, ők külön kértek egyrészt az önkormányzatok részéről javaslatokat, másrészt a rendőrségtől. Vagyis, hogy lássák, melyek azok a főbb gon­dolatok, amelyeket az utazás ta­pasztalatai alapján kivitelezhe­tőnek találnak a küldöttségben résztvevők. Bízom benne, hogy lesznek kivitelezhető dolgok. Konkrét példát említek. Till vá­rosában láttuk azt, hogy közte­rület-felügyelőként alkalmaztak olyan állampolgárokat, főleg betelepülőket, akik különösebb szakképzettséggel nem rendel­keztek, munkanélküliek voltak. Kiképezték őket, lehetőséget adva arra, hogy ne legyenek munkanélküliek és munkát vál­lalhassanak. Volt, aki a közterü­let-felügyeletnél maradt, de volt, aki hivatásos katona vagy biztonsági őr lett. Ezzel elejét vették annak, hogy az illető bű­nözővé váljon, tisztességes ál­lampolgár lett a munkalehető­ség alapján. Úgy gondoljuk, hogy hasonló program nálunk is megvalósítható lenne. Példá­ul úgy, hogy a közhasznú mun­kásokat ne csak a patak tisztítá­sára lehessen alkalmazni, ha­nem az arra rátermetteket a hol­landiaihoz hasonló feladatokra is. Ilyen javaslatot is tettünk.- Az Európai Unióba lépés kü­szöbén a jogharmonizáció kere­tében bizonyára itt is jelentős változások történhetnek.- A Belügyminisztériumnak van erre egy komplett program­ja - válaszolt Óvári Péter. - En­nek értelmében valamennyi he­lyi önkormányzati rendelet fe­lülvizsgálatát is el kell kezde­nünk. Az önkormányzatnál al­kalmazott emberek folyamatos átképzésben vesznek részt. Ezek néhány napos átképzések, amelyek végén vizsgát kell ten­ni. Én például Egerben vizsgáz­tam. Ez egy folyamat. Nyilván­való, hogy egy-két éven belül a minimumig el kell jutni a csatla­kozás időpontjáig. A legna­gyobb feladat a jogszabályok harmonizációja. A parlament a törvényeket elrendezi, azonban az ezer meg ezer helyi rendele­tet nekünk kell rendbe tenni. Ez hatalmas munka, de készülünk rá, örömmel fogadjuk, hiszen egyszerű végrehajtható jogsza­bályokkal könnyebb dolgozni, s nem árt, ha időnkét felfrissítjük ezeket.-Ez a komoly szakmai tartal­mú tanulmányút nyilván barát­ságok kialakulását is jelentette?- Természetes, hiszen két hét az hosszú idő, s mint ahogy mondtam napközben előadá­sokkal, konzultációkkal hal­moztak el minket, meg a szak­mai tapasztalatcserékkel. Gyak­ran a labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseinek eredményét is telefonon tudtuk meg, mert arra nem jutott idő, hogy ezeket meg is nézzük. Az esti órákban azon­ban mód nyílt arra, hogy a részt­vevők a helybeliekkel közvetlen beszélgetésekben is kicseréljék véleményüket. S végül sikerült a helyi nevezetességekkel is meg­ismerkedni. (Vége) NÓGRÁDIÉ HÍRLAP KOZttm NAHIAP _________________________PADÁR ANDRÁS Kiad ja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére a KER-T.O.M. Bt. munkatársai kézbesítik a lapot. Kérésével Salgótarján térségében hívja a 06-20-566-33-55, Balassagyarmat térségében a 06-30-908-77-71, Pásztó térségében a 06-30-475-83-80-as telefonszámot. Az áruspéldányokat terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KFÍB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042, * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet.- Mi bizonyos előnnyel érkéz- tünk erre a kéthetes tanulmány- fenéért. Ennek az a célja, hogy útra sok megyével szemben - ha a rendőr ott van, jön, megy, folytatja Kaszás Ottó. - Azért, Óvári Péter és Kaszás Ottó a nijmegeni Vaal folyó partján egy történelmi emlék „társaságában”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents